Esszékkel, interjúrészletekkel, az írónő gondolataival és véleményével a különféle, Őt foglalkoztató dolgokról szóló könyv. Nevezhetném akár vallomásnak, önéletrajzi elemekkel, személyes tapasztalatokkal bőven átszőtt kötetnek is.

(Kép forrása: saját fotó) 

Szól életről, halálról, szerelemről, hitről, vallásról, házasságról, párkapcsolatról, barátságról, betegségről, gyereknevelésről, politikáról, a könyvek és a kultúra viszonyáról és helyzetéről,  interjúalanyról és interjúztatóról, értékrendről, javítóintézetekről, árvákról, börtönökről, a nők helyzetéről, családról, az írói létről, a jótékony cselekedetekről, bűnökről és bűnhődésekről, világnézetek ütközéséről, a társadalmi berendezkedésekről, gyászról, gazdagságról és szegénységről, fájdalmakról, veszteségekről, örömökről és sok egyébről.

Őszintén, szókimondóan, érdekesen.

Amikor egy kifejezetten érdekes könyvet olvasok, olyat, melyben igen figyelemreméltó gondolatok vannak, meg szoktam jelölni a számomra nagyon fontos részeket könyvjelzővel, hogy a könyv elolvasása után azokat újraolvashassam, esetleg idézni tudjam például amikor könyvet ajánlok másoknak elolvasásra. Mire végzek egy-egy ilyen könyv olvasásával, jónéhány könyvjelző kerül bele. Most, az Örökbecsű limlom olvasása során azt vettem észre már az első néhány oldal után, hogy 1-2 oldalanként elhelyeztem könyvjelzőt, mert szinte minden oldalon találtam valami olyasmit, amit kifejezetten megjegyzendő, fontos gondolatnak találtam.

Azonban az mégsem lehetséges, hogy szinte az egész könyvet idézzem. Így megpróbáltam a számomra a legfontosabbakat többször átolvasni, feljegyezni.

„Az időnek van egy sajátossága: az évek múltával felgyorsul.” Milyen igaz!

„Illúzióim már régóta nincsenek: a könyv, mint a legfontosabb kulturális jelenség, kimegy a forgalomból, más, új kulturális formák váltják fel, amelyeket az emberiség korábban nem ismert. A könyvek fokozatosan egyetemes szemétté válnak. Zene sem létezhet, ha nincs fül, amelyik hallja, kéz, amelyik játssza, és festészet sem, ha nincs emberi szem rá. Az egyszerűtől a bonyolult felé haladás nagy törvénye, amelyet hol teremtésnek, hol evolúciónak neveznek, a kultúrát mint az emberi tudat legmagasabb rendű termékét hozta létre. Ebbe vagyunk mindannyian belevetve, mint hal a vízbe...E nélkül beszélni sem tudunk miről.”

„Végbement egy új bűnbeesés- az ember hagyta, hogy elcsábítsák az elérhető, csillogó-villogó és olcsó újdonságok, hűtlen lett régi kötődéseihez, az ember és tárgyai között létrejött régi kapcsolatrendszerhez, amely az idők folyamán kialakult, amikor a hétköznapi tárgyak együtt éltek a tulajdonosukkal, és nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak.”

Kendőzetlenül ír a betegségének jeleiről, diagnosztizálásáról, kezeléséről, és ezzel kapcsolatosan az orosz és az izraeli egészségügyi ellátás különbségeiről.

Számomra a könyvben az egyik legkiemelkedőbb, és legszórakoztatóbb rész a  „BESZÉD ANNAK ALKALMÁBÓL, HOGY NEM KAPTAM MEG A BOOKER-DÍJAT (1993)” bizonyult. Öniróniával kimondott hatalmas igazságokat és teljesen logikus érveket vonultatott fel a szerző, szókimondóan ám mégis diplomatikusan, szépen megfogalmazva. (Megjegyzem, hogy néhány évvel később, 2001-ben orosz Booker-díjat kapott, első nőként.)

Az a természetesség, ahogyan a halálról beszél, szintén figyelemreméltó.

”Halál nélkül nincs élet. Éppen a halál ad mindennek értelmet és értéket. És bármennyire is behunytuk a szemünket e körülmény előtt, bármennyire is kerültük ezt a témát, a halál elkerülhetetlenül eljön mindannyiunkhoz. A halál állandóan mellettünk van, a halál ad feszültséget örömteli élményeinknek, késztet arra, hogy értékeljük az életben a szerelmet.”

Mélyen elgondolkodtató mű, mely olvasmányos, néhol nagyon is szomorú és mégis igen szórakoztató.

(HMM) 

Marilynne Robinson Pulitzer-díjas író, esszéista 1943-ban született Idaho államban.

A Háztartás minden idők legjobb regényei között szerepel: Hemingway-díj a legjobb első kötetért és Minden idők legjobb 100 könyvének egyike (Guardian). Természetesen, senki ne gondolja azt, hogy a könyv amolyan „háztartási ismeretek tankönyve”.

(Kép forrása: saját fotó) 

Fingerbone egyike azon településeknek, melyet az „Isten háta mögötti” jelzővel szoktak az emberek illetni. E településre hozza Ruth és Lucille nevű kislányait Helen, kiteszi őket az anyja házánál, majd ő maga a kölcsönkapott kocsival belehajt a közeli tóba. Ugyanabba a tóba, melybe sok évvel korábban egy vonatbaleset kapcsán az apja belefulladt. Ezt a tavat a regény elejétől a végéig egy sötét,óriási,  hideg, feneketlen tónak látom. A települést pedig egy javarészt végtelenül szegény, szerény körülmények közt élő lakosokkal teli, zord időjárási viszonyok súlytotta vidéknek látom, melyet (és melynek házait és azok lakóit) időről időre az árvíz mindent bemocskoló és elöntő hullámai gyötörnek. A történetet Ruth meséli el, tehát legfőképpen az ő szemszögéből ismerheti meg az olvasó az eseményeket, illetve az ő érzéseiről, érzelmeiről, nézőpontjáról kaphat valamelyest képet. 

Ruth és Lucille az édesanyjuk halálát követően szigorú nagyanyjukkal élnek egy háztartásban. Amikor a nagymama is örök álomra hajtja fejét, két idős rokon veszi át a lányok nevelését, ám ők igen hamar megfutamodnak a feladat elől. Úgy tűnik, nincs más lehetőség, mint az, hogy a lányok igen furcsa, különcnek számító nagynénje, a „csavargó” és titokzatos Sylvie viselje a lányok gondját a továbbiakban. Ezt is, mint minden mást az életben, igen sajátosan képzeli el, illetve igencsak egyedi „gyereknevelési és háztartásvezetési” módszereket alkalmaz.

Ruth és Lucille nagyon szorosan kötődnek egymáshoz- legalábbis egy ideig. Ám nemcsak a gyászt, az őket ért sok veszteséget, az emlékeket, de Sylvie sajátos gyereknevelési módszereit és csavargó életmódját is másképp értelmezi és dolgozza fel a két lány: míg az Ruth elfogadja és talán a kalandot látja benne, Lucille számára egyre kínosabbá válik Sylvie jelenléte és viselkedése.

A két árva lánynak a felnőttkor küszöbén meg kell tanulnia, hogy milyen ára van annak, ha a saját útjukat akarják járni.

Nagyon sok különféle fájdalomban, szeretetben, örömben, bánatban, veszteségben, megértésben és megértetlenségben van része a főszereplőknek e történetben.

A két lány kiindulópontja közös, de mégis mindketten másképp lépnek át a gyermekkorból a felnőttkorba. Néha csak sejtjük, hogy hogyan az egyik és hogyan a másik, míg máskor tudni véljük. Sylvie személye mindenesetre nagyon meghatározó szerintem a két árva lány útkeresésében, a további sorsuk alakulásában. A szereplők mindegyike olyan, mint az emberek legtöbbje: tele hibákkal és erényekkel, szerethető és kevésbé szerethető tulajdonságokkal és cselekedetekkel.  

„Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egyszerre volt a rettegés és a vígasz forrása számomra. Úgy érzem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem.”

Elgondolkodtató, az olvasót a továbbgondolásra inspiráló mű.

Kiadó: MAGVETŐ KFT.

Kiadás éve: 2020

Fordító: Szabadkai Bernadett

Kategória: szépirodalom

Eredeti cím: Housekeeping

Oldalszám: 244

Ára: 4499 Ft

(HMM)

Az alábbi linken egy szintén kitűnő könyvről szóló ajánlóm olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/09/anne-tyler-legzogyakorlatok

A regény mindössze egyetlen nap krónikája, egy olyan napé, amely vicces és megható egyben. Ugyanakkor ennek az egy napnak az eseményeibe bepillantva képet kapunk a család életéről. A negyvennyolc éves Maggie, aki a regény főszereplője, és férje, Ira huszonnyolc éve házasok. Maggie barátnőjének férje elhunyt, a temetés napján Maggie és Ira pedig elindul, hogy ismerősüket elkísérjék utolsó földi útjára. A készülődés közben azonban Maggie azt hallja a rádióban, hogy exmenye ismét férjhez megy... innentől kezdve Maggie már nem igazán a temetéssel foglalkozik, hanem gőzerővel agyal azon, hogy hogyan hozza össze ismét a fiukat és volt menyüket, és „cselszövéseinek” kivitelezésébe Irát is belerángatja.

(Kép forrása: saját fotó) 

Egy átlagos család egy teljes napját kísérhetjük végig a könyv sorai közt, ám a  felidézett emlékek segítségével addigi életük néhány lényeges eseményét is megismerhetjük, és az egészet a családanya, Maggie elképesztő „megoldásai” teszik szórakoztatóvá és különlegessé. Ugyanis Maggie amolyan kétbalkezes, kotnyeles, ügyetlen, igazi „minden lében kanál”, de csupaszív, szerető, aggódó, gondoskodó családanya, akitől nem áll távol az sem, hogy felnőtt gyerekei életébe és akár bárki máséba is beleavatkozzon.

 „Maggie egyik gyenge pontja volt, hogy azt hitte, a világ legtermészetesebb dolga, hogy megváltoztassa más emberek életét. Mindig is úgy gondolta, hogy akiket szeret, jobb emberek annál, mint amilyenek valójában, ezért folyamatosan megváltoztatja körülöttük a dolgokat, hogy illeszkedjenek a látásmódjába.”

Nagyon tetszett, hogy Anne Tyler nem csupán Maggie gondolatait, érzéseit mutatja be, hanem néha a nő férje, Ira nézőpontjából is láthatjuk a családot, azon belül is különösen a feleségére tekinthetünk Ira szemével. Ahogy Ira, az olvasó is azt érezheti, hogy Maggie egy szeretetre méltó, kedves és szerethető nő, akinek vannak igen idegesítő tulajdonságai, de egy biztos: a családjáért minden tőle telhetőt megtesz, még ha sokszor totál logikátlanul vagy mások számára érthetetlen módokon is. Mert valljuk be: egy családanya gondolatai javarészt azon járnak, hogy a gyermekei, unokái életét hogyan tehetné szebbé és jobbá. Maggie pedig kétségkívül ezen ügyködik.

A regény végére pedig már semmi kétségem sem volt olvasóként arról, hogy a Légzőgyakorlatok valójában egy szerelmi történet, amely Maggie és Ira szerelmét és házasságát mutatja be, abszurd, mulatságos, formában.  

Anne Tyler finom humora átszövi az egész regényt. A végén pedig ugyanazt éreztem, mint a szerző korábbi műveinél: akár a folytatás is jöhet, hisz úgy van megkomponálva a történet, hogy akár egy újabb regény kiindulópontja lehet. Legalábbis erősen gyanítható az utolsó mondatokból, hogy Maggie már újabb kotnyeleskedésen, cselszövésen töri a fejét. Én mindenesetre nagyon szívesen olvasnék még Maggie és Ira történetéről.

Bővebb recenzió a regényről erre a linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/09/anne-tyler-legzogyakorlatok

Nelly  szinte betegesen retteg a repüléstől, és plátói szerelmet táplál a professzor iránt, aki a diplomamunkája írásában segíti, és aki már a főnöke is a munkahelyén.

A fiatal lányt, az általa „szerelmi csalódásnak” nevezett érzelmei és egy rég elfeledett ládában talált könyv arra készteti, hogy kivegye megtakarított pénzét a bankból, Velencébe utazzon egy egész hónapra, hogy megpróbálja felkutatni rég elhunyt nagymamája féltve őrzött titkát. Természetesen a csinos fiatal lánynak Velencében is rövid időn belül akad hódolója. A Valentino névre hallgató jóképű olasz fiatalember pedig igen kitartónak bizonyul az udvarlás terén is.

/Kép forrása- saját fotó/

Olvashatunk Párizsról, de még többet Velencéről, miközben kibontakozik a sorok közt egy szép szerelmi történet, sőt, természetesen a hajdani nagymama féltve őrzött titkára is fény derül.

 „És néha – nemcsak a regényekben, de a való életben is – a szerelem legyőzi a félelmet, s hagyja, hogy minden megfontolás és bizonytalanság ellenére együtt szárnyaljunk.”

Azt kaptam, amit vártam ettől a regénytől: kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra. A Piciny csodák kávézója – A gránátköves gyűrű titka szerethető, szimpatikus szereplőket felvonultató, kedves kis romantikus történet.

Bővebb ajánló a regényről itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/11/03/nicolas-barreau-piciny-csodak-kavezoja-a-granatkoves-gyuru-titka

Vadast csirkehúsból? Ki hallott már ilyet? Biztos sokan csodálkoznak azon, hogy előfordulhat az, hogy valaki csirkehúsból is készít vadast. Saját receptemet osztom meg. 

Vadas hozzávalói:

1 kg csirkecombfilé

2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3 egész babérlevél

1 csokor petrezselyemzöld

3 szál sárgarépa

1 szál petrezselyemgyökér

3 evőkanál mustár

3 evőkanál tejföl

1 evőkanál liszt

1 kávéskanál cukor

só és őrölt bors ízlés szerint

kevés étolaj

Elkészítése:

Étolajon kicsit megpirítjuk a csíkokra vágott húst, majd az apróra vágott hagymával összepirítjuk. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Hozzáadjuk a reszelt sárgarépát és szintén reszelt petrezselyemgyökeret, a zúzott fokhagymát, az egész babérlevelet, sózzuk, borsozzuk. Addig főzzük amíg a hús puha lesz. Ekkor belekeverjük a mustárt és a cukrot. Amennyiben szükséges, felöntjük kevés hidegvízzel. A tejfölt a liszttel csomómentesre keverjük, óvatosan belekeverünk apránként a forró mustáros szaftból néhány evőkanálnyit, majd ezt is a húsra öntjük. Beleszórjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, összeforraljuk. 

(Kép forrása: saját fotó) 

Zsemlegombóc hozzávalói:

10 db szikkadt zsemle (vagy szeletelt kenyér) kis kockákra vágva és picit bevizezve

4 tojás

zúzott fokhagyma

só és bors ízlés szerint

apróra vágott vöröshagyma kevés olajon megpirítva és kihűtve

apróra vágott petrezselyemzöld

Összekeverjük a zsemlegombóc hozzávalóit és 20 percig állni hagyjuk, majd vizes kézzel gombócokat formálunk. Bő, forró de nem lobogó vízben kifőzzük a gombócokat kb. 20 perc alatt, majd leszűrjük. 

A vadast zsemlegombóccal találjuk, tetszőlegesen díszíthetjük. Én nyers sárgarépakarikákkal díszítve találtam legutóbb. 

Gyovai Helén a Hogyan lettem olasz mamma? című könyvében az Olaszországba való kiköltözés előzményeit és folyamatát, majd a beilleszkedés fontosabb lépéseit meséli el könyvében, valamint képet kaphatunk arról is, hogy ő hogyan látja az olaszokat. Beszámol a szerelem kezdetéről, ami Magyarországon érte utol, a terhességéről, a kiköltözés melletti döntésről, a lánya születésének körülményeiről, az olasz nagycsaládról, az itthoniakkal való kapcsolattartásról, az olasz kórházak és oktatási intézmények sajátosságairól, a munkamorálról, az olasz bürokráciáról és sokminden másról is.

Mindezt remek humorral, öniróniával, nagyon olvasmányosan teszi. Meg sem tudom mondani, melyik rész tetszett legjobban, minden szavát élvezet volt olvasni. Mindenesetre nagyon megragadta a figyelmemet az, hogy milyen természetes módon és magától értetődően küszöbölik ki az olaszok a stresszt – már ami a munkahelyükön érhetné őket. A gyermekek és a nagy család szeretete és a családi összetartás is figyelemreméltó (nyilván vannak kivételek, biztos azért, hogy a szabályt erősítsék).

A „dolce vita” kifejezés lényegét nagyon szemléletesen érzékelteti a szerző.

(Kép forrása: Saját fotó) 

Bővebb ajánló a könyvről itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/09/30/gyovai-helen-hogyan-lettem-olasz-mamma

Karen Swan Karácsonyi parti című könyvét olvastam korábban. Már akkor teljesen lenyűgözött a szerző stílusa.El is döntöttem, hogy elolvasom a többi olyan könyvét is, amelyek megjelentek már magyarul.

A Római kalandok főszereplője két nő. Egyikük idős és gazdag, míg másikuk fiatal és szerény körülmények közt él.

Egy furcsa eset kapcsán találkozik először a két nő: Francesca a kukában talál egy méregdrága táskát, melyről kiderül, hogy Elenáé – és a lány visszajuttatja azt az idős hölgynek. Szimpatikusak egymásnak és mivel Elena életrajzírót keres, Cesca pedig pont akkoriban elveszít a munkáját, ezért megállapodnak abban, hogy régi fotók és Elena elbeszélése alapján a lány írja meg Elena memoárját.

(Kép forrása: saját fotó) 

Azonban nem is olyan egyszerű hitelesen megírni azt a bizonyos memoárt. Ugyanis Cesca rájön, hogy a valóságban nem egészen úgy történt minden, ahogyan azt Elena elmeséli neki. Sőt, az az igazság, hogy még csak nem is úgy történt minden, ahogyan azt Elena saját maga gondolja illetve tudni véli....

Karen Swan kifejezetten szórakoztató, érdekes, olvasmányos, fordulatokkal teli, meglepetésekben bővelkedő regényt alkotott, melyet nagy érdeklődéssel olvastam.

Bővebb ajánló a könyvről itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/02/karen-swan-romai-kalandok

Kedvelem a finom szendvicskrémeket, ezért mindig újabbakat kísérletezek ki. Legutóbb sárgarépás túrókrémet készítettem. Rendkívül egyszerű elkészíteni és nagyon ízletes. 

Hozzávalók:

25 dkg túró

3 szál sárgarépa

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál vaj vagy margarin

só

bors

(Kép forrása: saját fotó) 

Elkészítése:

A túrót villával áttörjük, a vajjal alaposan elkeverjük. 2 szál sárgarépát reszelünk hozzá (apró lyukú reszelőn). Az apróra vágott vöröshagymát és a zúzott fokhagymát belekeverjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Azonnal is fogyasztható, de ha pár órára hűtőbe tesszük és jól összeérnek az ízek akkor még finomabb. Kiflire, kenyérre, pirítósra kenve kitűnő szendvicskrém. A harmadik szál sárgarépát tetszőlegesen daraboljuk és ezzel díszítjük a krémet. 

A Lorne lányok a regény főszereplői: Ottie, Pip és Willow. Három különböző temperamentumú, már felnőtt lány. Mindegyikük  szeretetreméltó, igazi egyéniség, jó és rossz tulajdonságokkal, hibákkal és erényekkel, mint általában az emberek legtöbbje. Mindhárman a család tulajdonában lévő kastélyban töltötték gyermekkorukat. Apjuk,  az utolsó ír lovag életének  ötvenes éveiben hirtelen meghal, fiú utód hiányában pedig az ősi cím vele együtt száll a sírba, végrendeletének megfelelően részesülnek lányai az örökségből. Hatalmas a meglepetés, amikor kiderül, hogy a kastélyt a legfiatalabb lány, Willow örökli, pláne, mivel ő az egyetlen, aki évekkel korábban hátat fordított a családi birtoknak, amikor hirtelen és minden magyarázat nélkül Dublinba költözött.

Innentől pedig elindul a találgatás, hogy miért Willow kapta a kastélyt és mihez kezd a nem problémamentes kastéllyal.

Természetesen nem maradhatnak ki a történetből a lányok életében felbukkanó férfiak sem, sőt, igen jelentős szerep jut mindegyiküknek. A történet végén a kastély ad otthont egy fényűző karácsonyi partynak, melyet a titokzatos és igen jóképű Connor Shaye, a kastény leendő tulajdonosa rendez: neki házavató, a három testvérnek búcsúbuli. Vagy mégsem?

 (Kép forrása: saját fotó) 

Lebilincselő, izgalmas, váratlan fordulatokban gazdag, kalandos, nagyon érdekes olvasmánynak bizonyult számomra ez a regény. Akár télen vagy akár nyáron, de a műfaj kedvelőinek szerintem mindenképpen érdemes elolvasni. Aki pedig karácsony előtt kifejezetten olyan olvasmányt keres, melyben sok hó, téli táj és a karácsonyra készülődés is helyet kapott a lebilincselő történetben, bátran válassza ezt a regényt! 

Bővebb ajánló itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/08/18/karen-swan-karacsonyi-parti

Általában olyankor készítek krumpligombóc levest, amikor valamilyen ételhez burgonyát főzök például köretként. Ilyenkor kicsivel több burgonyát főzök, mint amennyire a körethez szükségem van (kb. 3-4 db nagyobb burgonyát a leveshez), és megtartom a burgonya főzőlevét. A 3-4 főtt burgonyát összetöröm krumplinyomóval. Miután kicsit kihűlt, hozzáadok egy kis sót, pici őrölt borsot, 1 tojást és annyi lisztet, hogy gombóctészta állagú tésztát kapjak. 

Egy evőkanál olajon megpirítok egy nagyobb fej, apróra vágott vöröshagymát, folytonos keverés közben hozzáadok zúzott fokhagymát ízlés szerint, 1 evőkanál lisztet, aranybarnára pirítom, közben hozzáadok 1 mokkáskanálnyi őrölt köménymagot. Lehúzom a tűzről, 1 mokkáskanálnyi őrölt pirospaprikát és késhegynyi őrölt feketeborsot teszek bele, folytonos keverés mellett hideg vízzel felöntöm. Majd beleöntöm a leszűrt, forró "krumplifőzővízbe", melyhez petrezselyemzöldet adok. Kb. nagyobb diónyi gombócokat készítek a krumplis gombóctésztából, és a levesbe főzöm ezeket. Mikor feljönnek a leves tetejére, még kb. 8 percig főzöm és kész is a finom krumpligombóc leves. Természetesen a fűszerek aránya és mennyisége ízlés szerint változtatható. 

(Kép forrása: saját fotó)