A történet Mystic Creekben játszódik.

(Kép forrása: saját fotó) 

Wyatt Fitzgerald jóképű, születése óta siket férfi, aki egy marhatenyészetnél birtokvezető. Erin a marhatenyészet tulajdonosának csinos unokahúga, aki seriffhelyettesként dolgozik. Vonzódnak egymáshoz, mégis úgy érzi a nő, hogy a férfi valamiért direkt távol tartja magát tőle, és nem érti, hogy mi lehet ennek az oka. Nyomozásba kezd a férfi múltját illetően, mert meggyőződése, hogy Wyatt valamit eltitkol előle. Ugyanakkor a nő is hordoz magában valamiféle "lelki sebet".

A nő a seriffhelyettesi munkáját egyre kiábrándítóbbnak találja, és elhatározza, hogy a továbbiakban a nagybátyja marhatenyészetében szeretne dolgozni. Wyatt így hirtelenjében Erin főnökévé válik, ami cseppet sincs a cowboy ínyére, hisz tudatosan igyekszik magát távol tartani a számára nagyon is vonzó nőtől.

Bár korábban Erin nem foglalkozott állatokkal, mégis kiderül, hogy nagyon is jól bánik velük, így Wyatt rábíz egy nagyon problémás lovat, remélve azt, hogy a lovasterápia a lónak is és a nőnek is gyógyulást hozhat.

Erin és Wyatt barátsága és munkakapcsolata egyre közelebb hozza őket egymáshoz, ennek ellenére próbálják szigorúan a „csak barátok” elvhez tartani magukat továbbra is. Mígnem a marhatenyészet tulajdonosa kizárólag kettejükre bízza egy bizonyos ideiglenes tábor „felépítését” az Áfonyás-part nevű meseszép helyen...

Catherine Anderson nagyon jól bemutatja Wyatt személyén keresztül, hogy egy veleszületetten siket férfinak milyen nehézségei, problémái adódhatnak a társkeresés során, illetve, hogy milyen küzdelmekkel teli utat járt be a siketsége miatt, majd hogyan fogadhatja el a fogyatékosságát úgy, hogy akár jobbá váljon azáltal.

A történet olvasása közben bepillantást nyerhetünk egy siket férfi és egy, az apja által fiúként nevelt fiatal nő életébe. Azt gondoltam, mikor elkezdtem olvasni e regényt, hogy ez egy tipikusan nőknek szóló könyv. Most, hogy már elolvastam, úgy gondolom, hogy nőknek, férfiaknak, siketeknek és hallóknak egyaránt tanulságos, elgondolkodtató lehet ez a történet, amely ugyanakkor kellemes kikapcsolódást is nyújt. Felnőtt olvasóknak ajánlom.

Antiknapraforgó (HMM)

Bővebb ajánló a könyvről erre a linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/08/25/catherine-anderson-afonyas-part

Sorozat: Romantikus regények 

Kiadó / forgalmazó: General Press Kiadó

Kiadás éve: 2021

Fordító: Fügedi Tímea

Kategória: romantikus

Eredeti cím: Huckleberry Lake

Ár: 4290 Ft

Oldalszám: 418

Nemrég bukkantam a könyvtárban Rita Falk Húskenyér-függőség című könyvére. Tudom, hogy ez a regény egy sorozat része, én azonban a korábbi részeket még nem olvastam. Rita Falk rajongók közül többen is úgy tartják, hogy csakis sorrendben van értelme a sorozat részeit olvasni; mások szerint  "önálló" műként is jók a sorozat könyvei. 

Mivel most nem volt lehetőség a könyvtárból az előző részeket megszerezni, gondolkodtam azon, hogy olvasatlanul visszavigyem-e és majd csak akkor olvassam ezt ha az előző köteteket már elolvastam. Aztán úgy döntöttem, hogy elolvasom ezt így "önmagában". Több okból döntöttem így:

1. Nem szeretek olvasatlanul  visszavinni kikölcsönzött könyvet a könyvtárba. 
2. Kíváncsi voltam a szerző stílusára és ezáltal arra, hogy érdemes-e a többi könyvének megszerzésére törekednem. 
3. Nagyon érdekelt, hogy érthető-e, megállja-e a helyét "önálló műként" is a Húskenyér-függőség, vagy tényleg csak a sorozat részeként érdemes elolvasni. 

Az eredmény: nagyon kellemes, kifejezetten szórakoztató olvasmánynak bizonyult számomra a Húskenyér-függőség. 

Főleg a szerző humora ragadott magával. Kedves, laza vicces pillanatokkal és megnevettető beszólásokkal fűszerezett sztori. A helyszín Niederkaltenkierchen. 

A szereplők szerethetőek, emberiek. Esendőek, hibáikkal és erényeikkel együtt igazi hús-vér emberek. Franz, Nagyi, Papa, Liesl pillanatok alatt belopták magukat olvasói szívembe. Nagyon megkedveltem a polgármestert, a bírót  és persze Rudit is. 

Franz Eberhofer, egy fiatal bajor rendőr, akinek egy bizonyos gyilkossági ügyben kell nyomoznia. Napjait kicsit sem könnyíti meg az olvasói szemmel amúgy igencsak szórakoztató családja. Ráadásul titokzatos rosszullétek keserítik meg az utóbbi időben az életét, mely gyengélkedéseket  a családorvos szerint a megemelkedett koleszterinszint okoz. 

Ezért a rendőr étrendjéből a jó doktor tanácsára a Nagyi száműzi a kiadós ételkölteményeket, sőt a Simmerl-féle híres húskenyér is tiltólistára kerül. Ráadásul Franz előtt áll az is, hogy megoldást találjon a Susival való kapcsolat valamiféle rendezésére is, egyrészt a közös gyermekük, a kis Paul miatt, másrészt mert a napnál is világosabb, hogy habár külön élnek, Franz igencsak vonzódik Susihoz. 

Franz magánélete és munkája illetve e kettő keveréke igencsak szórakoztató olvasmánnyá állt össze számomra. Vicces pillanatokban nincs hiány, kedves részlet volt például az is,  amikor a kemény rendőrnek meggyűlt a baja egy pelenkacserével amikor ő vigyázott a kis Paulra. 

Szerintem a Húskenyér-függőség önálló műként is érthető és tökéletesen élvezhető, de minden bizonnyal a köteteket sorrendben elolvasni célszerűbb. Viszont lehet, hogy így, hogy ezt már olvastam, a korábban  megjelenteket még érdekesebb élmény lesz olvasni.

A Húskenyér-függőség egy igen sok humorral átszőtt, gasztronómiai elemekkel fűszerezett krimi.

Jó olvasást!

(Kép forrása: saját fotó) 

Antiknapraforgó (HMM)

Kedves Olvasó! Amennyiben tetszett a bejegyzésem, kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák! Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy megosztod valamelyik fotót a blogomról, forrásként jelöld meg a blogomat! Köszönöm!

Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod:

https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/

Rosalie,  egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa a párizsi Saint Germainben. Rosalie nagyon szeret rajzolni, saját tervezésű képeslapokat készít, és amikor a híres gyermekkönyvíró, egy bizonyos Max Marchias éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie örömmel elvállalja a munkát.  

(Kép forrása: saját fotó) 

A könyv elkészül, és a kis képeslapbolt kirakatába is kerül belőle néhány példány. Egy arra sétáló fiatalember dühösen ront be a boltba,  plágiummal vádolja meg a könyv szerzőjét. A lány és a dühös fiatalember heves vitába kezd.

Innentől kezdve pedig kalandos nyomozás kezdődik, hogy kiderüljön ki is a mese jogos tulajdonosa, ki a szerzője. 

Nicolas Barreau még érdekesebbé és egyedibbé tette a történetet azzal, hogy egy tulajdonképpen önálló mesét beillesztett úgy a regénybe, hogy azt Rosalie olvasta magának, miközben a mesekönyv illusztrációjára készült.

Igaznak bizonyul-e a történet végére az, amit a mű címe kijelent? Párizs mindig jó ötlet. Kitől származik vajon a regényben ez a mondat, és mi az alapja? Mi köze a kék tigris meséjének Párizshoz?

Természetesen a történet végére megtudtam az igazságot, minden titok lelepleződött; addig pedig együtt nyomoztam a két fiatallal és olvasás közben remekül szórakoztam és kikapcsolódtam.

Antiknapraforgó (HMM)

Bővebb ajánlóm a könyvről erre a linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2022/01/12/nicolas-barreau-parizs-mindig-jo-otlet-a-kek-tigris-rejtelye

Kedves Olvasó! Amennyiben tetszett a bejegyzésem, kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák! Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy megosztod valamelyik fotót a blogomról, forrásként jelöld meg a blogomat! Köszönöm!

Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod:

https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/

A regény főszereplője Laura Horsley. A könyvek szerelmese, odavan az irodalomért. Habár nem keres túl sokat, munkájával mégis elégedett, örömmel dolgozik egy könyvesboltban. Kiderül, hogy az üzlet nemsokára bezár. Laura búcsúpartit rendez az olvasóklub és a törzsvásárlók számára, ahová betéved egy idősebb nő, akiről kiderül, hogy irodalmi ügynök. A nő munkát ajánl Laurának: Somerbyben kellene megszereveznie egy irodalmi fesztivált.

 (Kép forrása: saját fotó) 

Laura elvállalja, de nem várt nehézséggel találja szemben magát. Ugyanis a legfőbb szponzor csak akkor hajlandó a támogatást megadni, ha kedvenc írója egy bizonyos Dermot Flynn is ott lesz. Laura nagy kedvence az író, aki az ír széppróza fenegyereke, de némelyek csak "ír vademberként" emlegetik. Kétségtelen, hogy e jelzőknek van némi alapja. Az író fiatalon két nagyon sikeres könyvet írt, de azóta nem vállal sehol szereplést. Dermot azt állítja az ügynökének, hogy dolgozik egy nagy volumenű művön, de többen azt gyanítják, hogy alkotói válságba került. Nőcsábász, iszákos, öntörvényű embernek ismerik. 

Laura feladata kideríteni az igazságot és kirobbantani a férfit az önkéntes elzártságából.

A lány igyekszik a feladatra koncentrálni, és eltitkolni mások elől, hogy már jóideje plátói szerelmet táplál a férfi iránt. 

„ Vajon az erős fizikai vonzalmat, szimpátiával és némi rögeszmével kombinálva, szerelemnek lehet nevezni?” (209. oldal)

„ De miért kellene szégyellni, ha az ember szeret valakit? A szeretet egy szép, felemelő érzés, ami előreviszi a világot, ezt mindenki tudta. Ahogy azt is, még a nyomorult, tapasztalatlan Laura Horsley is, hogy nem árt, ha az ember ezt nem mutatja ki, legalábbis addig, amíg valamennyire nem viszonozzák.” (312. oldal)

Kiderül, hogy a férfi nem zárkózik el a fesztivál elől, de feltételhez köti a részvételét.

Tetszett a sok "kulisszatitok" amit a fesztivál megszervezésével kapcsolatban megtudtam a regényből. Jó volt olvasni az ötletelésről, a szervezés lépéseiről, szinte érezhető volt a lelkesedés mellyel Laura és társai belevetették magukat a fesztivál létrehozásának munkálataiba. Nekem kicsit furcsa volt Laura részéről a hol plátói, hol valós szerelemként megélt érzése Dermot felé, és időnként úgy tűnt, hogy ő  maga sem tudja igazán, hogy mit akar, vagy ha tudta is, akkor elég sokat nyüglődött. A férfi viselkedése is fura volt, hol azt éreztem, hogy tényleg egy "ír vadember", hol pedig romantikus és kedves volt. 

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmánynak bizonyult számomra Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye. Arra azonban még a regény végére sem jöttem rá, hogy miért pont Szerelmes levelek a címe, mert bizony a tartalomnak nemigen van köze ehhez a címhez szerintem.

Kedves Olvasó! Amennyiben tetszett a bejegyzésem, kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák! Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy megosztod valamelyik fotót a blogomról, forrásként jelöld meg a blogomat! Köszönöm!

Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod:

https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/

A Minden harmadik kedden és a Lélekrablók című műveket már korábban olvastam a szerzőtől. Egyik sem holmi habos-babos lányregény, de annál inkább elgondolkodtató, komoly problémákat boncolgató mű, melyeknél a cselekmény mögött a háttérben húzódó lelki tényezők és az előzmények legalább annyira nagy hangsúlyt kapnak mint maga az aktuálisan zajló történet. Úgy gondoltam, hogy az Egy csúnya nő is hasonló olvasásélménnyel kecsegtet, mint az általam eddig olvasott Ákody Zsuzsa művek, és most sem csalódtam.

A főszereplő Nola, aki egy fiatal, csinos, de nem szép nő. Kicsit sem szép. Sőt: csúnya.

Már itt több kérdés is felmerült bennem. Ki a szép és ki a csúnya? Mindenkinek ugyanazt jelenti a szép? Nem hinném. Ám, a mai, igencsak szépségkultuszú (és fiatalságkultuszú) társadalmunkban nagyon is nagy jelentősége van a „szépségnek”, márpedig annak a szépségnek amit ma annak tekint illetve annak kiált ki...a...ki is? A média? A többség? A szépségipar? A többi ember? A problémák már pont itt kezdődnek. Mert ugye, ha egy ember illetve az „értékei” megítélése olyan tényezőktől függ, mint például a külseje illetve a testi adottságai, akkor az már rég rossz szerintem. No, de kanyarodjunk vissza Nola történetéhez.

(Kép forrása: saját fotó) 

Hamar kiderül a könyv sorait olvasva, hogy a lány életében egymást érték (érik) a lelki törések, és habár bőven elég lenne az a sok nehézség ami megkeseríti a napjait, ezen felül tulajdonképpen nagyon sokat szenved a csúnyasága miatti önbizalomhiánya következtében is.

Nagyon tetszett, hogy az író és a címszereplő felváltva meséli a történetet. Nola naplószerűen mesél, mely napló tele van emlékekkel, sóvárgással, vágyakozással, lelki fájdalmakkal, családi titkokkal. Az író pedig mintegy kiegészíti az elbeszélésével Nola naplóját, a valós eseményeket tárja az olvasók elé, ítélkezés nélkül meséli el Nola napjait, illetve a  a testi és lelki folyamatokat valamint azok hátterét.

Nola mellett vannak olyan szereplők is a történetben, akik szinte szintén főszereplők: Oszkár és Emma mindenképpen. A mellékszereplőknek is jelentős szerep jut, hiszen tagadhatatlan, hogy Sztyubi, Kolos, de még Peti is igen meghatározó személy Nola életében; sőt a végén kiderül, hogy Marci személye sem elhanyagolható egy kicsit sem. Ugyanígy fontos szerep jut a lány életében még jónéhány szereplőnek; például:  Nola apjának és anyjának, Oszkár anyjának, és még a szomszéd Terkának is. Évek telnek el a lány életéből úgy, hogy gyakorlatilag nem a jelenben él, hanem régi, valós vagy vélt emlékeket felidézve és egy általa ideálisnak képzelt jövő reményében ringatja magát. Bizony, sokszor előfordul, hogy nem veszi észre azt ami ott hever előtte. Valahogy sosem arra vágyik ami megadatik neki, viszont amint elveszíti azt amit kapott a sorstól, azonnal értékelni kezdi és epekedik utána.   

Nola sok csalódás, beteljesült és beteljesületlen vágyak után, plátói szerelmet évekig dédelgetve, kavargó érzelmeken, megdöbbentő felismeréseken át jut el a "normális" élethez. Közben családi legendákkal, tragédiákkal, titkokkal tűzdelt történet tárul az olvasó elé.

Ákody Zsuzsa regényében szó esik többek közt az elfogadásról, elengedésről, gyászról, drogról, barátságról, másságról, a szerelem sokszínűségéről és állandó jegyeiről, változásról, állandóságról, realitásról és álmodozásról, hűségről és megcsalásról, önazonosságról, önbizalomról és annak hiányáról, a felnőtté válásról, önállóságról, előítéletekről és megítélésről, függőségről és szabadságról- és minderről ítélkezés nélkül szól.

Nagyon elgondolkodtatott az a szomorú igazság, amit Nola nagyapja mondott a lánynak egyszer a temetőben, miközben elhunyt felmenőik sírjánál jártak:

„ Azt hiszem, azt akartam mondani, fáj nekem, hogy még itt a temetőben sem egyenlők az emberek. Van, akinek kicsi, van, akinek nagy, valakinek gondozott, másnak meg elhanyagolt a sírhantja... holott mindegyikük egyformán halott.”

Nola is sokszor fogalmaz meg olyan gondolatokat, melyek szerintem nagyon figyelemreméltóak:

„Az emberekre nem jellemző, hogy a dolgok mélyére ássanak, amikor az ítéletüket alkotják, inkább csak a felszínt kapargatják, csakis azt figyelik, ami látható.”

Ákody Zsuzsa az Egy csúnya nő történetét elmesélve ugyanúgy elgondolkodtatja, tanulságok levonására sarkallja az olvasót, mint ahogyan azt korábbi műveiben tette.

 „Aztán arra gondolt, a szépség és az ész talán nem is fontos a boldogsághoz. Talán csak az életfelfogás, az élethez való hozzáállás lényeges.”

Ákody Zsuzsa Egy csúnya nő című művét mindenkinek ajánlom, aki mély tartalommal bíró, elgondolkodtató, fontos kérdéseket ítélkezés nélkül feltevő, tanulságok levonására késztető, ugyanakkor kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmányt keres.

Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő- Kiadó: Pen-Dent Kiadó -Kiadás éve: 2021-Kategória: szépirodalom- Oldalszám: 290- Ára: E-könyvként 2490 Ft

Lélekrablók című könyvről az ajánlóm itt érhető el:

http://ekultura.hu/2021/09/16/akody-zsuzsa-lelekrablok

Minden harmadik kedden című műről itt írtam:

http://ekultura.hu/2021/03/20/akody-zsuzsa-minden-harmadik-kedden

Antiknapraforgó

/Halászné Magyar Márta/

"Kielégítő elfoglaltság híján az elme alkalmi szenvedélyeknek enged, amelyek gyakorta ártanak másoknak. " Christiaan Huygens naplójegyzet egy lap margóján. 

Nos, amelyik könyv egy ilyen idézettel kezdődik, az valószínűleg nagyon érdekes, izgalmas olvasmánynak ígérkezik. Legalábbis én így gondolom.

Majd megnézve a fejezetek címeit, méginkább úgy éreztem, hogy ez a könyv valami különleges hangulatot áraszt: ugyanis a fejezetcímek egy-egy színről kapták a nevüket, melyek többsége Vermeer palettájáról származik. Csak néhány a fejezetcímek közül: kárminvörös, jégmadárkék, ultramarinkék, cinóbervörös, rézrozsdazöld. Lehet-e kifejezőbb bizonyos tavak, folyók színének meghatározására olyankor, amikor az időjárás és egyéb körülmények arra a bizonyos árnyalatúra változtatják, mint a „ rézrozsdazöld”?

(Kép forrása: saját fotó) 

A könyv csodaszép borítója is lenyűgözött. Ám az őszinteséghez az is hozzátartoztik, hogy számomra a szerző neve már eleve elég ok arra, hogy kíváló olvasmánynak valószínűsítsem a könyvet, hiszen a korábbiakban is remek műveket olvastam Mörk Leonórától.

A történet Hollandiában, az 1650-es években játszódik. Főszereplője Leentje, más néven Helena.

Leentje bátyja, Jan, a fiatal festő. Amikor Jannak titokzatos módon nyoma vész, húga elindul, hogy utánajárjon a férfi eltűnésének. Utolsó információja a testvéréről az, hogy egy gazdag amszterdami kereskedő bérelte fel, hogy vidéki udvarházában fesse meg a felesége tulipánjait illetve egyéb virágait. Amikor Leentje megtudja, hogy apját kérte fel az amszterdami házaspár arra, hogy az általuk oly kedvelt egzotikus madaraknak tervezzen madárházat a kertjükbe, kapva kap a lehetőségen és kijárja, hogy apja helyett ő utazhasson el. Mivel apja mellett sokat tanult a madarakról és a madárházakról, nem áll távol tőle, hogy a madárház létesítéséhez ő maga nyújtson szakmai tanácsokat. Mikor megérkezik az udvarházba, csak a ház úrnője (aki főként a növényekért, madarakért rajong, és ő maga is kiveszi részét a kerti munkákból) és annak mostohalánya, Dorothea van otthon. Leentje hamar észreveszi, hogy a két nő ki nem állhatja egymást. Természetesen, a munka mellett azonnal nyomozásba kezd Jan után.

A történet olvasása során kiderül, hogy Jan eltűnéséhez nagyon is sok köze van egy lánynak, aki cinóbervörös selyemruhában állt modellt Jannak.

Mindeközben Leentje  pedig továbbra is sóvárogva gondol gyerekkori pajtására, Christiaanra, akit ő maga már régóta szerelemmel szeret. A lány számára világossá válik, hogy nem csupán azt kell kiderítenie, hogy mi történt Jannal, hanem azt is, hogy ő saját maga kicsoda, milyen reményeket dédelget, milyen ábrándokat kerget, mi a valóság és mi a vágy az életében és igazándiból milyen a kapcsolat közte és Christiaan közt.

Leentje a munka közben megismerkedik egy bizonyos John nevű fiatalemberrel, aki kertek tervezésével és építésével foglalkozik, nem mellesleg pedig nagyon gyorsan a lány hódolójává válik, és segít neki a Jannal kapcsolatos nyomozásban. E nyomozás során olyasmire bukkannak, amely megrázó, megdöbbentő, ijesztő a lány számára.

Aztán a 243. oldaltól kezdődő „Vérvörös” fejezetből megtudhatjuk Dorothea történetét, amely számomra nagyon megrendítőnek bizonyult. Ekkor már úgy éreztem, hogy bár nagyon ijesztő, szokatlan, sőt morbid mindaz, amit a titkos szoba őrzött, tulajdonképpen nem követett el semmilyen bűncselekményt Dorothea, hanem ő maga is áldozat, és csak megpróbálta a maga módján valahogyan elviselhetővé tenni az őt ért veszteségeket és a sok rosszat amit elszenvedett.

„Azt mondják, hogy szeretetből nem egyetlen adag méretett ki nekünk, amit ha egyvalakinek odaadunk, másnak már nem marad. Hogy egyedül a szeretet az, amiből minél többet adunk, annál többet kapunk vissza.”

A regény végére lehull a lepel sok titokról, kiderül az is, hogy miért és hová tűnt el Jan. Ugyanakkor sok kérdés nyitott marad, de ez így van jól: az olvasó morfondírozhat, hogy hogyan folytatódhatna a történet és közben nagyon sok kérdésen elgondolkodhat mindarról ami a regényben helyet kapott.

Mert szerintem sok fontos dolog kapott helyet a regényben: szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség, barátság, viszonzatlan szerelem, szeretet, gyász és gyászreakció, elengedés, elfogadás, szabadság, virágok és madarak, valós és kitalált személyek, színek és festészet,  és Leentje személyiségfejlődése.

(HMM)

2022.01.17.

Antiknapraforgó

Mörk Leonóra: Törött tulipánok

Kiadó: JAFFA KIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

Kiadás éve: 2021

Kategória: szépirodalom

Oldalszám: 317

Ára: 3499 Ft

Mörk Leonóra Lány igazgyöngyökkel című könyvéről ajánlóm az alábbi linken olvasható:

http://ekultura.hu/2020/12/05/mork-leonora-lany-igazgyongyokkel

 /Halászné Magyar Márta/

Almássy Anna, egy XXI. századi jogászlány egy családi program alkalmával elkeveredik a többiektől, és valahogy 1763-ban találja magát. Mikor rájön, hogy hová került, okos lány lévén világossá válik számára, hogy pillanatnyilag nem sok lehetősége van: vagy hamarosan elpusztul, vagy megpróbál beilleszkedni az adott kor társadalmába. Úgy dönt, hogy amíg rá nem jön, miként juthat „haza”, igyekszik meghúzni magát és alkalmazkodni az 1763-as viszonyokhoz. Megérti, hogy itt az egyik legfőbb szabály: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura. Ipari forradalomnak még híre sincs, nincs elektromos hálózat, a XXI. századra jellemzőeket elképzelni sem tudják az 1760-as években élő emberek. Gyakorlatilag ott éli le az életét szinte mindenki, ahová született. Habár mai szemmel nézve az akkori körülmények igen sok hiányosságot mutattak, azért jópár pozitívum is található: a jó levegő, a modern zajok hiánya (zakatoló gépek, autók hangja ugyebár nem tapasztalható akkor), az ember és természet harmóniája, és még sorolhatnám.

(Kép forrása: saját fotó) 

Anna egy napon találkozik a nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, akár akarják ezt, akár nem. Mi alakulhat ki egy mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi között? Lehet-e bármiféle jövőjük együtt? Almássy Anna igen talpraesett, belevaló, életrevaló lánynak bizonyul, aki úgy tűnik, hogy bármely korban megállja a helyét. A daliás, jóképű és igen gazdag nemes Oroszy Mihály nagyon népszerű a hölgyek körében, de természetesen kiderül, hogy nem csupán előnyös külseje és a rangja az, ami vonzóvá teszi Annának (és az olvasónak), hanem számos értékes, jó tulajdonsággal rendelkezik. Megkérdőjelezhetetlen, hogy Anna és Mihály az első találkozás óta vonzódik egymáshoz, ennek ellenére kapcsolatuk sok esetben drámai helyzeteket szül. Hogyan tudják ezeket kiküszöbölni illetve megoldani? Hogyan lehet áthidalni több, mint kétszázötven évet?

Bővebb ajánlóm az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/30/karady-anna-a-furedi-lany

Marie-Jeanne egy árva kislány, akit még csecsemőkorában egy gyermektelen házaspár fogad örökbe. Francis és Elsa személyében Marie-Jeanne szerető szülőkre talál, igazi családdá válnak ők hárman, és békésen éldegélnek Nyonsban.

(Kép forrása: saját fotó) 

Marie-Jeanne különleges kislány, aki beragyogja a házaspár életét. Egy idő után észreveszi, hogy az embereken itt-ott valami különleges fényt lát, ám az gyorsan kiderül számára, hogy rajta kívül senki más nem látja ezeket a bizonyos fényeket. Egyre inkább kezdi érdekelni, hogy mik ezek a fények, miért látja azokat, és miért csakis ő látja. Azt talán már senki sem találja furcsának a csendes, békés dél-francia vidéken, hogy a lány időnként egy öreg olajfával beszélget...

Ahogy cseperedik, egyre nagyobb szerepet kap életében az olvasás és a könyvek. Aztán rájön, hogy a könyveket hogyan állíthatja a szeretet szolgálatába és hogyan tudja jó irányba mozdítani a körülötte élők életét.

Szerintem különleges és kitűnő ötlet az írónőtől, hogy a könyv narrátora maga a Szeretet. 

Bővebb ajánlóm az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/23/nina-george-deli-fenyek

Laura West, a háromgyermekes családanya bűncselekmény áldozatává válik. Egy férfi lelövi a metrón. Ki és miért tette ezt?

 (Kép forrása: saját fotó) 

A családjának ezután Laura nélkül kell boldogulnia. Nathan West és a három lánya mind másképp próbálnak megbirkózni a veszteséggel, mindannyiuknál máshogyan zajlik a gyász. 

Nathan szembesül azzal, hogy nem tudott mindent a feleségéről; sem azt, hogy pontosan hol, hogyan és mivel töltötte a napjait; sem azt, hogy kikkel barátkozott; sem azt, hogy a családanyai teendőin kívül mi foglalkoztatta.

Nathan megkéri Mariát, Laura ismerősét (barátnőjét? kollégáját?), hogy segítsen neki a lányok illetve a háztartás körüli teendőkben. Maria  hamarosan szinte családtagnak érzi magát. Vagy mégsem? Egyre több jel mutat arra, hogy Maria valami titkot rejteget. Tud valamit Laura halálával kapcsolatban? Mi köze lehet, van-e köze Mariának ehhez a szörnyű tragédiához?

Van köze a gyilkossághoz vagy talán Maria maga is áldozat? Mi mindenen ment keresztül Maria a múltban, ami indokolja lelkiállapotát, viselkedését? 

Lassan minden kiderül... 

A három kislány képes-e feldolgozni az édesanya halálát? Melyikük milyen megküzdési stratégiát képes bevetni a túlélésért, akár tudatosan akár ösztönösen vagy bárhogyan? Nathan megbirkózik-e a gyász fájdalmával és képes-e segíteni a lányainak a gyászban illetve a gyógyulásban? Laura szülei hogyan élnek tovább lányuk elvesztése után és milyen lesz a kapcsolatuk a vejükkel és unokáikkal?

Kate Hewitt e  regényében sokféle veszteség, fájdalom, gyász szerepel. Szó esik háborús bűnökről és azok következményeiről is, és sokminden másról is.

Van-e remény a legmélyebb fájdalomban is? 

A regény végére kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga fájdalma, és az is, hogy ki hogyan próbál megbirkózni vele, túljutni rajta vagy együttélni vele.

Nehéz döntésekkel, küzdelmekkel teli, szívfacsaró történetet tárt elém Kate Hewitt, amely történet igazából a veszteségekről, a reményről, a család fontosságáról és összetartásáról, egymás segítéséről, bizalomról és a szeretetről szól. Izgalmas, elgondolkodtató, szívhezszóló olvasmánynak bizonyult számomra az Emlékedből élek.

Antiknapraforgó 

(HMM)

A regény főszereplője Isla Winters.

Isla  mozgássérült húgával él közös háztartásban, a londoni Notting Hillben. Munkája és egyéb elfoglaltságai miatt a párkapcsolat illetve a szerelem  már egy jóideje kimaradt az életéből. Bokros teendői közepette toppan be az életébe új főnöke, aki igencsak felforgatja nemcsak Notting Hill lakóinak nyugalmát, hanem Isla lelkivilágát is. Az  elintézendő feladatok mellé talán végre a szerelem is felkerül Isla "karácsonyi készülődés" nevezetű képzeletbeli listájára....

(Kép forrása: saját fotó) 

Varázslatos londoni helyszínt, a titokzatos és ezerarcú, különleges hangulatot árasztó Notting Hillt tárja az olvasó elé Mandy Baggot e regényében, mégpedig a karácsony ünnepére készülődős időszakban. Remekül érzékelteti, hogy mennyire fontos a városrész az ott élőknek, és azt is, hogy hogyan készülődnek a szeretet ünnepére.

Bővebb ajánló a regényről az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/16/mandy-baggot-egy-karacsonyi-csok

(HMM)