Laura West, a háromgyermekes családanya bűncselekmény áldozatává válik. Egy férfi lelövi a metrón. Ki és miért tette ezt?
(Kép forrása: saját fotó)
A családjának ezután Laura nélkül kell boldogulnia. Nathan West és a három lánya mind másképp próbálnak megbirkózni a veszteséggel, mindannyiuknál máshogyan zajlik a gyász.
Nathan szembesül azzal, hogy nem tudott mindent a feleségéről; sem azt, hogy pontosan hol, hogyan és mivel töltötte a napjait; sem azt, hogy kikkel barátkozott; sem azt, hogy a családanyai teendőin kívül mi foglalkoztatta.
Nathan megkéri Mariát, Laura ismerősét (barátnőjét? kollégáját?), hogy segítsen neki a lányok illetve a háztartás körüli teendőkben. Maria hamarosan szinte családtagnak érzi magát. Vagy mégsem? Egyre több jel mutat arra, hogy Maria valami titkot rejteget. Tud valamit Laura halálával kapcsolatban? Mi köze lehet, van-e köze Mariának ehhez a szörnyű tragédiához?
Van köze a gyilkossághoz vagy talán Maria maga is áldozat? Mi mindenen ment keresztül Maria a múltban, ami indokolja lelkiállapotát, viselkedését?
Lassan minden kiderül...
A három kislány képes-e feldolgozni az édesanya halálát? Melyikük milyen megküzdési stratégiát képes bevetni a túlélésért, akár tudatosan akár ösztönösen vagy bárhogyan? Nathan megbirkózik-e a gyász fájdalmával és képes-e segíteni a lányainak a gyászban illetve a gyógyulásban? Laura szülei hogyan élnek tovább lányuk elvesztése után és milyen lesz a kapcsolatuk a vejükkel és unokáikkal?
Kate Hewitt e regényében sokféle veszteség, fájdalom, gyász szerepel. Szó esik háborús bűnökről és azok következményeiről is, és sokminden másról is.
Van-e remény a legmélyebb fájdalomban is?
A regény végére kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga fájdalma, és az is, hogy ki hogyan próbál megbirkózni vele, túljutni rajta vagy együttélni vele.
Nehéz döntésekkel, küzdelmekkel teli, szívfacsaró történetet tárt elém Kate Hewitt, amely történet igazából a veszteségekről, a reményről, a család fontosságáról és összetartásáról, egymás segítéséről, bizalomról és a szeretetről szól. Izgalmas, elgondolkodtató, szívhezszóló olvasmánynak bizonyult számomra az Emlékedből élek.
Antiknapraforgó
(HMM)