Mi az ami olyan nagyon megtetszett Marina Lewycka műveiben, hogy a továbbiakban is nagyon szívesen olvasnék a szerzőtől regényeket? Érdekes, izgalmas, szórakoztató, lendületes, elgondolkodtató, olvasmányos, sokszor komoly témákkal tarkított,  de mégis humorral, öniróniával átszőtt regények, melyekben a szereplők karakterei remekül megformáltak.

Marina Lewycka ukrán szülők gyermekeként, a második világháború végén, 1946-ban, a németországi Kiel melletti menekülttáborban látta meg a napvilágot, majd Angliában nevelkedett. Első regénye, a Rövid traktortörténet ukránul, 32 nyelven jelent meg. E művéért több, igen rangos irodalmi díjat kapott. Magyar nyelven a Geopen Könyvkiadónál jelent meg a Rövid traktortörténet ukránul, az Eperföldek, és a Ragadunk című műve.

A Rövid traktortörténet ukránul 2007-ben magyar nyelven kiadott egyik példánya akadt a kezembe néhány évvel ezelőtt, amikor valami jónak ígérkező olvasmányt keresgéltem a könyvesboltok kínálatában. A fülszövege alapján azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és persze a borítója is megtetszett, a maga kék-sárga színeivel és grafikájával. Igencsak meglepett amikor észrevettem, hogy a külső borító alatt egy egészen más hangulatú borító lapul, melyen egy piros melltartó látható. A történet már az első mondatoktól kezdve nagyon érdekesnek bizonyult számomra, és az írónő stílusa olyannyira magával ragadott, hogy igen rövid idő múlva beszereztem a másik két, magyar nyelven megjelent könyvét is. Mi az ami olyan nagyon megtetszett, hogy a továbbiakban is nagyon szívesen olvasnék a szerzőtől regényeket? Megpróbálom röviden összefoglalni.

Egyrészt az írónő humora nagyon tetszik. Habár teljesen más jellegű történetet mesél el a három mű, Marina Lewycka remek humora mindegyikben nagyon jól érzékelhető, pontosan oda és annyi iróniát (néhol öniróniát, másutt inkább fekete humort) helyezett el, ahova és amennyi kell ahhoz, hogy az időnként felbukkanó igen nyomasztó részletek ellenére is kellemes kikapcsolódást nyújtsanak részemre.

Másrészt a kiválóan kidolgozott karakterek, a szereplők ábrázolása, a helyszínek szemléletes leírása is igen vonzóvá teszi számomra a történeteit. Olvasás közben olyan szinten láttam magam előtt a szereplőket, hogy úgy éreztem, mindegyiküket megismerném azonnal, ha velem szemben jönnének az utcán.

Harmadrészt pedig az nyűgözött le, hogy a szerző számos társadalmi problémával foglalkozik a műveiben. A migráció, bevándorlás mindhárom regényben szerepel, de ezen kívül nagyon sok egyéb problémáról esik szó, az egyes egyéneket, családokat, illetve az adott társadalmat illetően is (sőt, azt is mondhatom, hogy globális problémákat is megjelenítenek a művek).

Mindezekhez ráadásul mindhárom műben szerepelnek állatok is, ami szerintem sok olvasó tetszését elnyerheti- legalábbis az enyémet mindenképpen. Az számomra hab a tortán, hogy valamiről minden könyvében olvashat az ember extra információkat egy rövidebb részletben vagy fejezetben; mégpedig a könyv címéhez kapcsolódóan valami olyanról, amely tulajdonképpen egy-egy külön szakterület: traktorgyártásra és repülőgépekre vonatkozó szakmai információk, mezőgazdasági munka és baromfifeldolgozás kulisszatitkai, ragasztóanyagokkal kapcsolatos szakismeret.

Számomra Marina Lewycka mindhárom regénye önmagában is kiváló olvasásélményt, remek kikapcsolódást nyújtott, és hangsúlyozom, hogy mindhárom alkotás önálló mű, tehát nem köztelező a megjelenés sorrendjében olvasni azokat. Azonban, azoknak akik még nem olvastak a szerzőtől, de szeretnének, azt javaslom, hogy a megjelenés sorrendjében olvassák el a műveit, mert  ha jól figyel az olvasó, észreveszi, hogy Marina Lewycka az Eperföldek végefelé becsempészett egy olyan mellékszereplőt, aki a Rövid traktortörténet ukránul című mű kulcsfigurája volt, majd a Ragadunkban is ráismerhet az olvasó valakire aki  korábbi regényben is szerepelt. Arra a bizonyos „i”-re a  magyar nyelvre fordítás minősége tette fel nálam a pontot mindhárom regény esetében, ugyanis szinte hallottam olvasás közben bizonyos szereplők akcentusát, némelyik szereplő beszédének ízességét.

Kedvelem az olyan irásokat, melyek amellett, hogy kellemes kikapcsolódást jelentenek, bővitik az ismereteimet, elgondolkodtatnak komoly kérdéseken is (akár a társadalmat illetően, akár saját életutat illetően, vagy történelmi kérdésekben) és mindezek mellé még meg is nevettetnek.

Mindhárom történet helyszíne Anglia, de olvashatunk a könyvekben más országokról is (hol többet, hol kevesebbet a történelmükről vagy valamely jellemzőiről) illetve máshonnan származó emberek életéről, hisz a főszereplők közt bőségesen találunk olyan embereket, akik különböző okokból érkeztek Angliába. Ettől pedig méginkább színes és érdekes mindegyik történet, ugyanis mindhárom műben fellelhető (sőt, soszor központi helyet kap) az idegen országba való beilleszkedés folyamata, illetve annak nehézségei, nem elhallgatva azt, hogy sok esetben a befogadó országnak is vannak gondja e kérdés tekintetében, és kétségtelen az, hogy nagyon nehéz úgy intézni mindent, hogy az minden érintettnek jó legyen.

Kibontakozik, a szereplők történeteit megismerve, hogy mi mindenre képes az ember egy jobb élet reményében: ki így, ki úgy próbál „boldogulni”.

Amennyiben össze kéne szednem, hogy a három könyvben összesen hány és hány problémával foglalkozik a szerző, mely kérdésköröket érinti, és ezeket egy-egy szóval, kifejezéssel megjelenítenem, bizony nem rövid a lista: bevándorlás, migráció, háború és háborús bűnök, idősellátás kérdései, elöregedő társadalmak problémái, mások feletti hatalommal való visszaélés, kiszolgáltatottság, a férfi és nő kapcsolat kérdései, a szegénység és gazdagság fogalma és kérdései, idénymunkások kihasználásának problematikája, lánykereskedelem, bűnözés, állattartás körülményei, szociális háló illetve az azon tátongó lyukak, nemzeti és nemzetközi konfliktusok, másság, generációk közti ellentétek, múlt sebeinek feldolgozhatósága vagy soha be nem gyógyulása, harag és megbocsájtás, barátság és szerelem, családtagok és rokonok közötti ellentét és összetartozás......és még sorolhatnám.

Márpedig olyan történeteket humorosan megírni, melyekben ilyen témák és problémák is helyet kapnak, szerintem kivételes tehetségre vall.

Az eddigi három, általam olvasott Lewycka regényről itt írtam bővebben:

http://ekultura.hu/meta/szerzo-rendezo/marina-lewycka

Úgy tudom, 2022. őszén jelenik meg magyar nyelven újabb regény a szerzőtől, én már nagyon várom, hogy olvashassam.

(Halászné Magyar Márta)

(Kép forrása: saját fotó)