Marina Lewycka: Cseresznyéskert Londonban - A Lubetkin-hagyaték
Marina Lewycka magyarul korábban megjelent három regényét olvastam az elmúlt években, mindhárom nagyon tetszett (ajánlót itt írtam korábban: https://antiknapraforgo.blog.hu/2022/10/18/mi_az_ami_olyan_nagyon_megtetszett_marina_lewycka_muveiben_hogy_a_tovabbiakban_is_nagyon_szivesen_ol és itt: http://ekultura.hu/meta/szerzo-rendezo/marina-lewycka), ezért már nagyon-nagyon vártam, hogy újabb művet olvashassak a szerzőtől.
The Lubetkin Legacy címen 2016-ban megjelent regénye magyar nyelven Cseresznyéskert Londonban – A Lubetkin-hagyaték címmel, a Geopen Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2022 őszén.
A regény mottóját Marina Lewycka - "Nincs olyan, hogy túl jó az átlagember számára" - Lubetkintől kölcsönözte, aki az általa tervezett extravagáns épületeken túl ezt a vélekedését hagyta az utókorra.
Marina Lewycka két mesélőt (Bert és Violet) váltogatva tárja az olvasó elé a történetet.
Bert, az ötvenes éveiben járó, elvált férfi. Állástalan színészként igen lapos pénztárcával rendelkezik. Válását követően kénytelen volt visszaköltözni idős anyjához, Lilyhez, egy önkormányzati bérlakásba. Az észak-londoni Madeley Court lakótömbben élnek, amelyet a grúz származású, brit Berthold Lubetkin építész tervezett. Lily elmondása szerint Bert róla kapta a keresztnevét. Amikor Lily kórházba kerül, fia lelkére köti, ne hagyja elveszni a lakást. Bert tudja, hogy érvényben van egy számára nem teljesen értelmezhető törvény vagy rendelet, ami kimond valami olyasmit, hogy bizonyos hálószobaszámot meghaladó lakás esetén elveszítheti a lakás bérlésére a jogosultságot, vagy valamilyen büntetésszerűséget, adóféleséget kell fizetnie. Mikor Lily meghal, Bert egy hirtelen ötlettől indíttatva a kórházból hazavisz magával egy idős nőt, akinek a pontos születési dátuma és tulajdonképpen a korábbi élete is homályos Bert előtt.
A lakótömbben a legkülönfélébb nációjú emberek élnek egymás mellett. Nyelvükben, külsejükben, kultúrájukban, szokásaikban nagyon különböznek, azonban vágyaik, örömeik és bánataik nagyjából hasonlóak.
A Berthez újonnan beköltözött Inna okoz néhány izgalmas pillanatot Bert számára, és a többi lakónanak is bőven ad okot találgatásra. Ki ő, miért lakik Bertnél, mik a céljai? No és milyen ételek lehetnek az Inna által oly sokszor készített "golabki, kobaszki, szlatki"?
Violet egy igen csinos, vonzó, fiatal lány, aki Nairobiban született. A lakás, amit most bérel Londonban, pont szomszédos Lily lakásával. Violet nem tervezi, hogy hosszútávon itt lakjon, úgy gondolja, hogy új munkája által össze tud szedni annyi pénzt, hogy hamarosan saját, szebb lakást vásárolhat magának. Bátor és elszánt ifjú hölgy, aki képes erőfeszítéseket tenni a jó ügyek érdekében.
A Madeley Court lakótömbben többnyire igen szerény körülmények közt élők laknak, és a lakások illetve azok berendezése sem túl fényűző. Azonban van itt valami, ami szinte minden lakónak egyaránt fontos: a szép cseresznyéskert, ami a lakótömbhöz tartozik. Violet és Bert számára is fontos ez a kert.
Marina Lewycka, ahogyan azt már a korábbi műveinél tapasztaltam, ebben a regényben is mesterien építi fel és mutatja be valamennyi karakterét. Számomra Inna személye kiemelkedően jól megformált, és ennek magyar nyelven való érzékeltetésében nagy szerepe van Szabó Réka Eszter fordítónak, aki zseniálisan tárja az olvasó elé az ízes beszédet illetve az akcentust.
Kifejezetten tetszik, hogy az eddig általam olvasott mindegyik Lewycka regényben egyformán hangsúlyosan szerepelnek a különböző korosztályok szereplői. A Cseresznyéskert Londonban című regénynek ugyan a fiatal Violet és a középkorú Bert a mesélője, de számomra ugyanúgy főszereplő az idős Inna is. Természetesen ebben a regényben is szerepelnek állatok is, itt például galamb, papagáj, kutya, de néhol macskák is felbukkannak a háttérben.
Az írónő a rá igen jellemző humort (néhol fekete humort), őszinteséget, öniróniát e műben sem mellőzi, és ezt a művet is megértés, együttérzés és szeretet hatja át.
A Lily temetéséről szóló résznél hiába nem akartam nevetni a kegyeleti okok miatt, olyan fekete humorral átszőtt, mondhatnám olyan mint valami igen morbid vicc, hogy önkéntelenül is elnevettem magam az egész bizarr helyzeten, és Bert szerencsétlenkedésén. Nyilvánvaló, hogy a szerzőnek az volt a célja, hogy megnevettesse az olvasót.
Sok érdekes téma, gondolat, probléma kerül szóba a regény lapjain: munkanélküliség, szegénység, fogyatékosság, bevándorlás, hagyaték körüli viták az örökösök közt, a múlt bizonyos részleteinek eltitkolása az utódok elől, betegség, halál, korrupció, bűnözés, politika, történelem, környezetvédelem, építészet és még sorolhatnám. Valamint ebből a regényből sem maradhat ki a szerelem.
Néhány, számomra különösen érdekes, elgondolkodtató, és/vagy kedves gondolatot idézek a könyvből:
„A kőfalon ültem, és vártam, hogy az a hatökör képviselő, Desmond Dunster, befejezze végre a hablatyolást. Ótvaros, hamis beszédéből csak úgy áradt mindannak a bűze, ami oly elviselhetetlenné teszi manapság a politikát.” /205. oldal/
„A szülőkkel óvatosan kell bánni, az ő aggódásuk és a saját, független élete iránti igény között húzódó vékonyka vonalon nagy odafigyeléssel lehet csak egyensúlyozni.” /217. oldal/
„A Madeley Courtban töltött évek szeretetben, barátságban és közösségi szellemben gazdag évek voltak. Olyan időszak, amikor még hinni lehetett, hogy eljön majd egy jobb világ, csak akarni kell, és próbálkozni erősen.” /249. oldal/
„Mélyen megvetette az állhatatlanságot, ugyanakkor imádta a kisbabákat, bárkitől jöttek is a világra.” /250. oldal/
A remek irodalmi élményen túl azt is nagyon kedvelem Marina Lewycka regényeiben, hogy minden egyes művében felhívja a figyelmet valamilyen szakterületre, illetve bemutat egy-egy olyan személyt, aki az adott szakterület jeles képviselője, alkotója, művelője volt. Ezzel igen felkelti a kíváncsiságomat, és arra késztet engem, hogy utánanézzek az adott szakterületnek, illetve az adott személynek. A Cseresznyéskert Londonban – A Lubetkin-hagyaték felhívja a figyelmet Berthold Lubetkin munkásságára. Az építész nevét hallottam már korábban is, azonban csak most, a könyv olvasása során olvastam utána részletesebben munkásságának, építészeti alkotásainak.
Szórakoztató, elgondolkodtató, néhol bizarr, néhol humoros történetet olvashattam, kitűnő karakterábrázolással. Kifejezetten kellemes olvasmánynak bizonyult számomra.Továbbra is azt gondolom, hogy szívesen olvasnék magyar nyelvre fordított további regényeket Marina Lewycka tollából, minél többet és többet.
„Nincs olyan, hogy túl jó az átlagember számára.” (Berthold Lubetkin, a Finsbury Egészségközpont tervezője, 1938)
Kiadó: Geopen Könyvkiadó; Kiadás éve: 2022; Fordító: Szabó Réka Eszter; Kategória: Szépirodalom; Eredeti cím: The Lubetkin Legacy (Marina Lewycka, 2016); Oldalszám: 398; Ára: 4490 Ft
(Kép forrása: saját fotó a könyvről)
Berthold Lubetkin (1901. december 14. – 1990. október 23.) építészről itt találtam bővebb információkat:
2022-11-08 Halászné Magyar Márta
