Életmód és életmorzsák

Antiknapraforgó

Antiknapraforgó

Takáts Lilla: Jutalomjáték című könyvét olvastam

2021. november 09. - Antiknapraforgó

 

 

Zsuzsit a könyv elején még diáklányként ismerhetjük meg. Kamaszos álmodozásainak sora tárul szemünk elé, és egy amolyan "első szerelem" melynek másik főszereplője Gergő.

 

img_20211108_183505.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Évtizedek eseményeibe nyerünk bepillantást a könyv további részében: bizonyos időszakokat részletesebben, míg más életszakaszokat kevésbé részletesen ismerhetünk meg. 

Habár Zsuzsi és Gergő útja szétválik, némelyik  kanyarban időnként felbukkannak egymás életében. Milyen következményekkel jár ez az érdekes kapcsolat?

Vajon tényleg olyan Gergő, amilyennek Zsuzsi látja? Létezik az a szerelem, vagy csak egy tinikorból megmaradt illúzió? Gergő is ugyanúgy látja azt az érzelmet? Melyikük szenvedte meg jobban a tinikori szerelem huzavonáját, ki vert át kit, ki volt őszinte és ki nem, ki bántotta meg a másikat és mennyire? Melyikükben milyen nyomot hagyott a korábbi szárnypróbálgatás?

Sokszor láttam Zsuzsit olyan helyzetekben hihetetlenül erősnek, amikor szerintem a legtöbb nő már romokban hevert volna, és sokszor éreztem elégedetlennek, amikor sok nő hálás és elégedett lett volna. Volt higgadt és forrófejű, mértékletes és telhetetlen, kedves és undok, engedékeny és igazságtalan, kétségbeesett és bizakodó, beletörődő és harcoló, elhatározásaiban megrendíthetetlen és néha következetlen. Egyszóval: emberi.

A végén egymásra talál-e a két egykori szerelmes? A könyvből kiderül.

Részletesebb ajánló az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/04/08/takats-lilla-jutalomjatek-utra-kelsz-ha-szolit-a-mult

Karfiolos libaleves Márton napra (is)

November 11. Márton nap, amikor a hagyomány szerint libából készült ételt javasolt fogyasztani. 
Természetesen kitűnő választás például a sült libacomb, libamell párolt lilakaposztával és burgonyával. Ám igen borsos az ára manapság a libacombnak, libamellnek; a libamájról nem is beszélve.
Talán akkor sem kell lemondanunk a Márton-napi libaevésről, ha laposabb a pénztárcánk, mert remek levest főzhetünk a valamivel olcsóbb libaalkatrészekből. Szerencsére a hagyomány nem írja elő szigorúan, hogy a Márton-napi étel kizárólag az aranyárban mért libamájból készülhet.
img_20211108_093300.jpg
(Kép forrása: saját fotó) 
Én libanyakból szoktam készíteni a Márton-napi libalevestlibalevest. 
Hozzávalók:
1 kg libanyak
5-6 szál sárgarépa
1-2 szál petrezselyemgyökér
1 kis zellergumó és a zöldje
1 fej karfiol (kb.1 kg-os) 
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors
levestészta tetszés szerint (vagy grízgaluska) 
Elkészítése:
A libanyakat alaposan megmossuk. Hideg vizbe feltesszük főzni. Időnként leszedjük a tetejéről a habot. Mikor már minden habot eltávolítottunk, hozzáadjuk a megtisztított és feldarabolt sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellergumót, és a rózsáira szedett karfiolt. Sózzuk, borsozzuk. Lassan főzzük kis lángon, épp csak gyöngyözzön amíg készen lesz. Beletesszük a petrezselyemzöldet és a zellerzöldet mielőtt kész, még pár percig ezekkel főzzük. 
Végül, tetszés szerint főzhetünk a levesbe levestésztát, vagy grízgaluskát (de ezeket akár külön vízben is kifőzhetjük és csak tálaláskor adjuk a leveshez)  
Melegen tálaljuk. 
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!
Az eredeti bejegyzés a Cafeblogon jelent meg, ám amikor ott megszűnt a blogbejegyzés írásának a lehetősége, és átköltözött a blogom a Blog.hu-ra, néhány posztom eltűnt útközben és nem került át ide, többek közt ez is, ezért teszem most ismét közzé a Márton-napi libalevesem receptjét.
Az eredeti itt olvasható:
 Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy mások is olvashassàk! Köszönöm.
Örülnék annak, ha a többi bejegyzésemet is elolvasnàd!  Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy a saját készítésű fotóimat megosztod valahol, forrásként jelöld meg a blogomat. Köszönöm. 

Ákody Zsuzsa: Lélekrablók című könyvét olvastam

A Minden harmadik kedden olvasása után rögtön tudtam, hogy szeretnék további műveket is megismerni a szerzőtől.

Amint elolvastam a Lélekrablók fülszövegét, sejtettem, hogy nem lesz könnyű olvasmány. Legalábbis lelkileg semmiképpen.

img_20211103_090808.jpg

(Kép forrása: saját fotó a könyvről) 

Kunigunda és Gyurka a regény két főszereplője. Egyiküknek sem jutott könnyű gyerekkor. Habár eltérő traumákat éltek át, mindkettejük további életére rányomja bélyegét mindaz amit átéltek.

Hogyan tudják feldolgozni a múlt történéseit? Megbírkóznak-e a lelki teherrel? 

A Lélekrablók egy kifejezetten elgondolkodtató és szívfacsaró, a lélek mélységeibe bepillantást adó, az emberi kapcsolatok jelentőségére rámutató, súlyos traumák lehetséges következményeire rávilágító, letehetetlen olvasmánynak bizonyult számomra. Amennyiben egy szóval kellene jellemeznem ezt a regényt, csak ennyit írnék: kiváló! Viszont olvasását csakis felnőtteknek javaslom.

Bővebb ajánló erre a linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/09/16/akody-zsuzsa-lelekrablok

Rose Tremain: A kegyelem szigetei című könyvét olvastam

Érdeklődésemet e mű iránt a csodaszép borító és a kötet hátulján olvasható ajánló eme utolsó két mondata keltette fel: "A kegyelem szigetei olyan regény, amely lángra lobbantja az érzékeket. Bátor szellemi útkeresés, amely megmutatja, hol lelhet oltalomra az ember a könyörtelen világban. "

img_20210730_165434.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

A történet az 1860-as években játszódik, a Föld különféle pontjain: többek közt Bath városában, Dublinban, Párizsban, Londonban, Borneón is járunk a könyv sorait olvasva. Bepillantást nyerhetünk angol teaházba, festő műtermébe, párizsi divatbutikba, kórházba és gyógyfürdőbe, hullaházba, bordélyházba, nyomornegyedbe és fényűző palotába, hajókabinba és halószobákba, kikötőkbe és halászfaluba, dzsungelbe és zsúfolt városokba. 

Több igen különleges szereplő jelenik meg a műben. Szegények és gazdagok. Nők és férfiak, erősek és gyengék. 

Jane elhivatott ápolónőként dolgozik, ám valami belső hang azt sugallja számára, hogy ettől többre hivatott. Apja, a kiváló sebész özvegyemberként egyedül nevelte fel csípős nyelvvel és éles ésszel megáldott, magabiztos lányát. Apja kollégája, egy bizonyos Valentine Ross csillapíthatatlan szenvedéllyel vonzódik a magas termetű lányhoz. Jane őszinte szeretettel, tisztelettel és csodálattal tekint a sokat szenvedett, művész nagynénjére, aki saját szabályai szerint éli az életét, és aki életvitelével, művészetével, gondolataival sok iránymutatást ad át a lánynak mindenféle elvárás és okoskodás nélkül. A nagynéni valóban elfogadja a lányt, úgy ahogy van, nem állít fel szabályokat számára, és nem akarja megváltoztatni, bölcs gondolatait őszintén és önzetlenül osztja meg vele. "Azért mondtam el neked mindezt, mert meggyőződésem, hogy elménk a legkülönösebb dolgokban is vigaszra lelhet. És számomra a történet tanulsága az is, hogy a világot nem korlátozhatjuk a társadalom által megfelelőnek ítélt élvezetekre. A hagyományok nem szabhatják meg boldogságunkat: ahol rátalálunk az örömökre, ott kell megragadnunk."

Clorinda, a céltudatos hajadon, teaházat nyit egy bizonyos családi nyakék árából, majd szép lassan, akarva-akaratlanul rabul ejti Jane apjának szívét. Az idősödő sebész, aki nagy szeretettel egyedül nevelte fel egyszem leányát (számomra igen szimpatikus szereplője a regénynek a doktor), és már-már berendezkedett arra, hogy özvegy emberként éli le hátralévő életét, szerelemre gyúl a tőle jóval fiatalabb Clorinda iránt, aki nem mellesleg kiválóan boldogul a konyhában is, és ez sem elhanyagolható szempont a finom falatokat igencsak kedvelő férfi szemszögéből. 

Eközben Ross öccse, Edmund kutatási céllal különleges növények és állatok nyomába ered Borneón, ahol egy talán méginkább különleges rádzsába és annak szeretőjébe botlik. 

A regényben több különlegesen erős akarattal rendelkező nő szerepel: Julietta, Jane, Emmeline, Clorinda. Az adott korban  bátornak, vakmerőnek, de méginkabb szokatlannak, öntörvényűnek, megbotrankoztatónak tarthatta őket környezetük a függetlenségre illetve önállóságra való törekvéseik miatt. 

Taminah, az idős asszony, szerintem szintén érdekes, figyelemreméltó személyiség, még ha csak mellékszereplő is. Mondatai elgondolkodtatóak: "Az őrület az a végzet, amely mindnyájunkra vár. A szenvedés és a veszteségeink sodornak bele. Egyszer majd meglátod. Ha eljön az ideje, te is odajutsz. Te is látod majd, amint a folyó visszafelé áramlik, az égből hull alá."

Betegség, halál, erotika,  járvány, nyomor és fényűzés, célok és céltalanság, gátlástalanság és bűntudat, szerénység és hatalomvágy, féltékenység, agresszió, erőszak, gyengeség, szerelem és szerelmi bánat, homoszexualitás, bűn és bűnhődés és még sok minden szerepel ebben az érdekes, izgalmas könyvben. Nagyon vártam, hogy végül hogyan kapcsodik össze Jane és Sir Ralph sorsa, valójában máshogyan mint amire számítottam, de ez nem von le a kellemes kikapcsolódást jelentő olvasásélmênyből. 

Kizárólag felnőtt olvasóknak való mű! 

 

Mohácsi Árpád: Párizsi befutó című könyvét olvastam

Akik átélték, megélték a rendszerváltást, azok mindannyian egyformán tekintenek vissza erre az időszakra? Valószínűleg nem. Sőt: a regény szereplői is különbözőképp élték át és tekintenek vissza rá.

Az akkor még a felnőttkor küszöbén álló Géza, Dóri, Gabi, Bella, Jutocsa, Sanyi és a tőlük idősebb Piri néni történetén keresztül kaphatunk képet arról, hogy ők maguk miként éltek a rendszerváltás előtt illetve hogyan alakult a sorsuk a későbbiekben.

img_20211014_113326.jpg

A Párizsi befutó több évet, évtizedet ölel fel, mutat be a szereplők életén keresztül illetve abból egy-egy évet kiemelve, ám úgy érzem, hogy valójában nagyrészt azt érzékelteti, hogy a rendszerváltás hogyan hatott az életükre.

Bővebb ajánló a könyvről az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/10/13/mohacsi-arpad-parizsi-befuto

Mandy Baggot: Őrült görög nyár című könyvét olvastam

Aki az idén (sem) jutott el nyaralni Görögországba, talán szívesen olvas olyan könyvet, amelynek cselekménye valamelyik gyönyörű görög szigeten játszódik.

img_20210917_105648.jpg

Ellen és húga, Lacey eredetileg azért választják nyaralásuk helyszínéül az egyik gyönyörű szigetet, hogy megszervezzék Lacey esküvőjét. Ugyanis az angol menyasszony mindenképpen görög tengerparti esküvőt szeretne.

Persze, nem zajlik zökkenőmentesen az esküvő szervezése, sőt....

Tengerpart, nyár, szerelem- egyikből sincs hiány a regényben.

 

Az ajánló az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/09/01/mandy-baggot-orult-gorog-nyar

Ismét egy jó könyvet olvastam! Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

img_20210819_103449.jpg

A történet a kelet-texasi fenyvesekben található viktoriánus épület köré szövődik. Jolene ajándékba kapja a fogadó tulajdonjogának felét a nagynénjééktől, aminek nagyon örül.Tucker a felesége halála óta egyedül élő, kissé mogorvának tűnő férfi.

A véletlen (vagy nem is a véletlen) összehozza őket a fogadó felújítási munkálatai során.

A Magnólia Fogadó rendbehozatala bizony bőven ad munkát, elfoglaltságot mindkettejüknek.

Közben pedig rájönnek, hogy sokkal jobban járnak mindenféle szempontból, ha elfogadják egymást, és igyekeznek együttműködni a közös cél érdekében, valamint az sem hátrány, ha összebarátkoznak, és lelki támaszt nyújtanak egymásnak.

Alkoholizmus, halál, gyász, balesetek, bűntudat, harag, bocsánatkérés, megbocsátás, veszteségek – ezek mind szerepelnek valamilyen formában mindkettejük múltjában avagy jelenében. Hogyan lehet túljutni a nehéz élethelyzeteken?

Carolyn Brown érdekes, szórakoztató és egyben nagyon is elgondolkodtató művet alkotott, mely számomra remek kikapcsolódást nyújtott.

Bővebb ajánló a könyvről itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/08/05/carolyn-brown-a-magnolia-fogado

Kígyó az udvaron...

2021.08.12. Hétágra süt a nap, így azt gondoltam, a kimosott ruhákat az udvaron álló szárítóra teregetem. A lila műanyag "teregetős vödröt" megpakolva vizes ruhákkal indultam is kifelé. Ám az udvar kellős közepén egy kígyószerű állat haladt éppen. A kutyusunk az ajtó nyitásának hallatára szaladt felém az udvar hátuljából. E hármas találka mindannyiunkat meglepett. Én a ruhás vödröt eldobtam valami sikoly kíséretében és hátráltam jópár lépést. A  kutyánk hangos ugatás kíséretében támadó állásba helyezkedett a kígyóval szemben, a kígyó pedig kobratartást vett fel és sziszegett a kutyára. Nem, nem fotóztam le, egyrészt mert nem volt nálam a telefonom, másrészt meg majdnem frászt kaptam.... Visszaléptem az előszobába a telefonért, közben néztem az állatokat és próbáltam a kutyát elhívni. Naná, hogy nem fogadott szót. Mivel fogalmam sem volt, hogy egy ártalmatlan sikló vagy valami más kígyó a váratlan vendég, féltettem a kutyust. Miközben telefonnal a kezemben visszamentem az udvarra, a kígyó valahogy kijátszva a kutyát, átsiklott a terebélyes árnyliliom bokrom alá. A kutya továbbra is vadul ugatva rohangált a liliombokor körül körbe-körbe. A férjemnek azt akartam mondani a telefonba,  hogy egy kígyó van az udvaron és a kutya nem akar eljönni mellőle, ehelyett azt a ritka értelmeset nyögtem, hogy "egy kutya van az udvaron". Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mit vártam a férjemtől, hogy mégis mi a csodát csináljon Ő a munkahelyéről telefonon keresztül... Közben a kígyó a bokor alól a pince elé iszkolt, be a műfű alá... Kutya vadul kaparta a műfüvet, én meg nem bírtam hatni Rá, hogy hagyja abba... Mivel féltettem a blökit, ott őriztem őket.... Gyakorlatilag se a kutyát nem tudtam volna megvédeni a kígyótól,  sem azt tőle, de sok értelmes ötletem nem volt. Jó sok ideig rostokoltam ott, miközben az utcán haladók azt láthatták az udvarra betekintve, hogy a lila vödör és a mosott ruhák szanaszét hevernek a földön... Hiába lestem árgus szemekkel a műfüvet miközben a kutyát igyekeztem nyugtatni, a kígyó egy idő után valahogy eliszkolt- ezt abból tudtam meg, hogy a kutya végre hajlandó volt eljönni onnan. Persze a ruhákat moshattam újra. Közben visszahívott a férjem, mondta, hogy felhívott valaki illetékest, aki azt mondta, hogy ha sikló a vendég akkor nem jönnek ki, a sikló ártalmatlan és védett. Megkérdezte az illetékes, hogy lefotóztam-e, van-e e minta az állat fején, testén, stb... Na, köszi, pont azt tudtam nézni ott ijedtemben, hogy milyen minta van a kígyó fején vagy akarmilyén... Azt tudom, hogy zöld színű (fűzöld), kb. olyan vékony testű mint egy átlagos kerti slag (bocsánat: locsolótömlő) és kb. 1-1, 5 méter közötti hosszúságú. Persze, utána nézegettem az interneten, hogy kicsoda lehetett ez a váratlan vendég. Most úgy gondolom ezek alapján, hogy vízisikló vagy erdei sikló. Legalábbis remélem, hogy nem valami veszélyesebb. Azt is olvastam, hogy nem kell megijedni, nem kell pánikba esni.... Természetesen az udvaron elhajigált ruhákat ismét kimostam, de már óvatosabban, az udvaron alaposan körülnézve fogtam hozzá a teregetéshez. Kutyus kapott jutalomfalatot a nagy ijedtségre. Remélem, a kígyó (sikló vagy bármi más) is megijedt legalább annyira mint én, és jó messzire eliszkolt innen. Na igen, tudom, hogy nevetséges így megijedni, de akkor ott nem nevettem. Szerencsére az ijedtségen kívül egyiküknek sem lett semmi baja. Ki a manó gondolta, hogy Budapest agglomerációjában kígyófélék tévednek be az udvarba? Már ha nem itt lakik, és fészkel a közelben... 

Megjegyzem: nem álmodtam, nem ittam alkoholt, se semmi hasonló... Nem a képzelet szüleménye,  hanem tényleg megtörtént! 

� �

Mivel a kígyófélét nem tudtam lefotózni, íme egy fotó az árnyliliomról:

img_20210812_162222.jpg

Ismét egy remek könyvet olvastam! Kate Hewitt: A lányomért bármit

img_20210806_132139.jpg

Milly és Anna kiskoruk óta legjobb barátnői egymásnak.

Millyt kiskorában a szülei örökbefogadták. Eldöntötte, hogy nagy családot szeretne, de legalábbis 1 vagy 2 gyermeket mindenképpen. Azonban kiderül, hogy egy bizonyos egészségi probléma miatt nem tud teherbe esni.  A férje Matt és Milly eldöntik, hogy a lombikprogramot választják.

Anna felajánlja, hogy petesejtet adományoz nekik a lombikprogramhoz, és Matt bátyja, Jack vállalja a spermadonor szerepét. Ez az egyébként szép felajánlás azonban több, nemkívánatos dolgot is generál a szereplők életében.

Aztán megszületik a nagyon várt gyermek. Sajnos néhány év múlva a kislány furcsa és ijesztő tüneteket kezd mutatni.  A vizsgálatok eredményei alapján Alice fölött megsemmisítő diagnózist mondanak az orvosok. Az olvasó pedig ekkor döbben rá, hogy mindaz a sok, egyenként is igen megrázó dolog, amit eddig olvasott A lányomért bármit című könyvben, habár mind jelentős és fontos, mély érzelmi töltettel bíró volt, most aztán tényleg eltörpül ahhoz a megpróbáltatáshoz képest, ami vár a kislányra és minden szerettére.

 

Hőn áhított gyermekáldás, meddőség, örökbefogadás, nem várt terhesség, abortusz, munkahelyi szexuális zaklatás, petesejt-adományozás és annak mindenféle háttere (érzelmi, jogi, etikai), szülés utáni depresszió, barátság, család, betegségek, párkapcsolat, testvéri kötelék, súlyosan beteg gyermek, halál, szerettek elvesztése, harag, megbántás és megbocsátás – ezek mind szerepelnek ebben a regényben, és persze még sok más is.

Nehéz döntésekkel, küzdelmekkel teli, szívfacsaró történetet tárt elém Kate Hewitt, amely történet igazából a veszteségekről, a reményről és a szeretetről szól.

Részletesebb könyvajánló itt olvasható.

http://ekultura.hu/2021/07/29/kate-hewitt-a-lanyomert-barmit

 

(Kép forrása: saját fotó)

 

Ismét egy remek könyvet olvastam- Janikovszky Éva: Naplóm 1938-1944

2003.07.14-én, azaz 18 éve hunyt el Janikovszky Éva. Neve nem csupán egy név, hanem fogalom. Legalábbis számomra mindenképp. Hisz gyermekkoromhoz illetve ifjú éveimhez hozzátartoztak művei, és felnőttként is szívesen olvasom lebilincselő, humoros, szórakoztató és elgondolkodtató írásait.

Legutóbb pedig a Naplóm 1938-1944 című művet olvastam,amely által egy kis bepillantást nyerhettem azokba az eseményekbe, gondolatokba, érzésekbe amelyek fiatal lányként jellemezték az írónőt.

A humor, derű és önirónia, ami Janikovszky Éva későbbi műveiben mindig jelen van, már e napló soraiból is kitűnik, ugyanakkor érzékelhető a fiatal lány érzékenysége is a szó legjobb értelmében véve, valamint bölcsessége is.

Bővebb ajánló itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/07/14/janikovszky-eva-naplom-1938-1944

img_20210714_173541.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

süti beállítások módosítása