A regény mindössze egyetlen nap krónikája, egy olyan napé, amely vicces és megható egyben. Ugyanakkor ennek az egy napnak az eseményeibe bepillantva képet kapunk a család életéről. A negyvennyolc éves Maggie, aki a regény főszereplője, és férje, Ira huszonnyolc éve házasok. Maggie barátnőjének férje elhunyt, a temetés napján Maggie és Ira pedig elindul, hogy ismerősüket elkísérjék utolsó földi útjára. A készülődés közben azonban Maggie azt hallja a rádióban, hogy exmenye ismét férjhez megy... innentől kezdve Maggie már nem igazán a temetéssel foglalkozik, hanem gőzerővel agyal azon, hogy hogyan hozza össze ismét a fiukat és volt menyüket, és „cselszövéseinek” kivitelezésébe Irát is belerángatja.

(Kép forrása: saját fotó) 

Egy átlagos család egy teljes napját kísérhetjük végig a könyv sorai közt, ám a  felidézett emlékek segítségével addigi életük néhány lényeges eseményét is megismerhetjük, és az egészet a családanya, Maggie elképesztő „megoldásai” teszik szórakoztatóvá és különlegessé. Ugyanis Maggie amolyan kétbalkezes, kotnyeles, ügyetlen, igazi „minden lében kanál”, de csupaszív, szerető, aggódó, gondoskodó családanya, akitől nem áll távol az sem, hogy felnőtt gyerekei életébe és akár bárki máséba is beleavatkozzon.

 „Maggie egyik gyenge pontja volt, hogy azt hitte, a világ legtermészetesebb dolga, hogy megváltoztassa más emberek életét. Mindig is úgy gondolta, hogy akiket szeret, jobb emberek annál, mint amilyenek valójában, ezért folyamatosan megváltoztatja körülöttük a dolgokat, hogy illeszkedjenek a látásmódjába.”

Nagyon tetszett, hogy Anne Tyler nem csupán Maggie gondolatait, érzéseit mutatja be, hanem néha a nő férje, Ira nézőpontjából is láthatjuk a családot, azon belül is különösen a feleségére tekinthetünk Ira szemével. Ahogy Ira, az olvasó is azt érezheti, hogy Maggie egy szeretetre méltó, kedves és szerethető nő, akinek vannak igen idegesítő tulajdonságai, de egy biztos: a családjáért minden tőle telhetőt megtesz, még ha sokszor totál logikátlanul vagy mások számára érthetetlen módokon is. Mert valljuk be: egy családanya gondolatai javarészt azon járnak, hogy a gyermekei, unokái életét hogyan tehetné szebbé és jobbá. Maggie pedig kétségkívül ezen ügyködik.

A regény végére pedig már semmi kétségem sem volt olvasóként arról, hogy a Légzőgyakorlatok valójában egy szerelmi történet, amely Maggie és Ira szerelmét és házasságát mutatja be, abszurd, mulatságos, formában.  

Anne Tyler finom humora átszövi az egész regényt. A végén pedig ugyanazt éreztem, mint a szerző korábbi műveinél: akár a folytatás is jöhet, hisz úgy van megkomponálva a történet, hogy akár egy újabb regény kiindulópontja lehet. Legalábbis erősen gyanítható az utolsó mondatokból, hogy Maggie már újabb kotnyeleskedésen, cselszövésen töri a fejét. Én mindenesetre nagyon szívesen olvasnék még Maggie és Ira történetéről.

Bővebb recenzió a regényről erre a linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/09/anne-tyler-legzogyakorlatok