Életmód és életmorzsák

Antiknapraforgó

Antiknapraforgó

Marilynne Robinson: Háztartás című könyvét olvastam

2021. december 14. - Antiknapraforgó

Marilynne Robinson Pulitzer-díjas író, esszéista 1943-ban született Idaho államban.

A Háztartás minden idők legjobb regényei között szerepel: Hemingway-díj a legjobb első kötetért és Minden idők legjobb 100 könyvének egyike (Guardian). Természetesen, senki ne gondolja azt, hogy a könyv amolyan „háztartási ismeretek tankönyve”.img_20211214_153929.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Fingerbone egyike azon településeknek, melyet az „Isten háta mögötti” jelzővel szoktak az emberek illetni. E településre hozza Ruth és Lucille nevű kislányait Helen, kiteszi őket az anyja házánál, majd ő maga a kölcsönkapott kocsival belehajt a közeli tóba. Ugyanabba a tóba, melybe sok évvel korábban egy vonatbaleset kapcsán az apja belefulladt. Ezt a tavat a regény elejétől a végéig egy sötét,óriási,  hideg, feneketlen tónak látom. A települést pedig egy javarészt végtelenül szegény, szerény körülmények közt élő lakosokkal teli, zord időjárási viszonyok súlytotta vidéknek látom, melyet (és melynek házait és azok lakóit) időről időre az árvíz mindent bemocskoló és elöntő hullámai gyötörnek. A történetet Ruth meséli el, tehát legfőképpen az ő szemszögéből ismerheti meg az olvasó az eseményeket, illetve az ő érzéseiről, érzelmeiről, nézőpontjáról kaphat valamelyest képet. 

Ruth és Lucille az édesanyjuk halálát követően szigorú nagyanyjukkal élnek egy háztartásban. Amikor a nagymama is örök álomra hajtja fejét, két idős rokon veszi át a lányok nevelését, ám ők igen hamar megfutamodnak a feladat elől. Úgy tűnik, nincs más lehetőség, mint az, hogy a lányok igen furcsa, különcnek számító nagynénje, a „csavargó” és titokzatos Sylvie viselje a lányok gondját a továbbiakban. Ezt is, mint minden mást az életben, igen sajátosan képzeli el, illetve igencsak egyedi „gyereknevelési és háztartásvezetési” módszereket alkalmaz.

Ruth és Lucille nagyon szorosan kötődnek egymáshoz- legalábbis egy ideig. Ám nemcsak a gyászt, az őket ért sok veszteséget, az emlékeket, de Sylvie sajátos gyereknevelési módszereit és csavargó életmódját is másképp értelmezi és dolgozza fel a két lány: míg az Ruth elfogadja és talán a kalandot látja benne, Lucille számára egyre kínosabbá válik Sylvie jelenléte és viselkedése.

A két árva lánynak a felnőttkor küszöbén meg kell tanulnia, hogy milyen ára van annak, ha a saját útjukat akarják járni.

Nagyon sok különféle fájdalomban, szeretetben, örömben, bánatban, veszteségben, megértésben és megértetlenségben van része a főszereplőknek e történetben.

A két lány kiindulópontja közös, de mégis mindketten másképp lépnek át a gyermekkorból a felnőttkorba. Néha csak sejtjük, hogy hogyan az egyik és hogyan a másik, míg máskor tudni véljük. Sylvie személye mindenesetre nagyon meghatározó szerintem a két árva lány útkeresésében, a további sorsuk alakulásában. A szereplők mindegyike olyan, mint az emberek legtöbbje: tele hibákkal és erényekkel, szerethető és kevésbé szerethető tulajdonságokkal és cselekedetekkel.  

„Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egyszerre volt a rettegés és a vígasz forrása számomra. Úgy érzem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem.”

Elgondolkodtató, az olvasót a továbbgondolásra inspiráló mű.

Kiadó: MAGVETŐ KFT.

Kiadás éve: 2020

Fordító: Szabadkai Bernadett

Kategória: szépirodalom

Eredeti cím: Housekeeping

Oldalszám: 244

Ára: 4499 Ft

(HMM)

 

Az alábbi linken egy szintén kitűnő könyvről szóló ajánlóm olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/09/anne-tyler-legzogyakorlatok

süti beállítások módosítása