Blogomban 2019. Húsvét előtt írtam arról, hogy milyen szép hagyomány az,  hogy minden évben Nagypénteken összegyűlik Ecser hagyományőrző apraja-nagyja és egyenként "mosdunk" a Szerelem-patakban. 2020-ban ez a program elmarad. Mindenkinek az az érdeke, hogy sikerüljön megfékezni, leküzdeni a koronavírus-járványt ezért az a legjobb, ha mindenki otthon marad aki csak teheti! 

Minden évben összegyűlünk a Szerelem-pataknál a azért, mert tiszteljük elődeinktől ránkmaradt hagyományokat. A hagyomány szerint ugyanis elődeink varázslatos szépítő és gyógyító illetve egészségmegőrző erőt tulajdonítottak a Nagypénteken a Szerelem-patakban csordogáló víznek. Mi pedig őrizve eleink hagyományát és szívünk mélyèn titkon remélve, hogy aki Nagypénteken megmosdik a kis patakunkban az valóban egészséges és szép lesz a következő esztendőben, évről évre összegyűltünk a patakparton egy kis közös ének, ima és mosdás erejéig.

Az idén sajnos ez a szép és kedves program elmarad. Paradoxonként hangzik, hogy az egészségünk érdekében marad el ez a program ami elvileg ugye a régi hagyomány szerint az egészségünket és szépségünket szolgálná. Paradoxon és mégsem az: hisz most, a jelen járványos időszakban a legjobb az, ha otthon maradunk amikor csak lehet! A járvány gyors terjedésének megakadályozása érdekében nem csoportosulunk, kerüljük a másokkal való érintkezést, ha valahol várakoznunk kell (pl.bolt vagy patika előtt) akkor azt egymástól legalább másfél méter távolságra tesszük.

Így idén sajnos elmarad az ecseri Szerelem-patakban való mosdásom, de nagyon remélem, hogy hagyományőrző társaimmal együtt lesz még alkalmunk a következő években őrizni ezt a szép hagyományt. Bízom abban, hogy lesz nagyon sok olyan év amikor mindannyian ismét odaállhatunk Nagypénteken a Szerelem-patak partjára együtt énekelni, imádkozni és kicsit megmosdani a vízben.

Én az idén Nagypénteken otthon maradok és gondolatban a Föld összes lakóját megmosdatom az ecseri Szerelem-patakban � 

2019-es írásom itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/04/18/nagypenteki-mosdas-az-ecseri-szerelem-patakban/

A 65 év feletti egészségügyi dolgozók nem találkozhatnak most beteggel, és ez teljesen rendben van, érthető intézkedés. Mi pedig akik még nem vagyunk 65 évesek, helyettesítjük őket. Ez is rendben van (bár azt nem tudom ezt hosszútávon meddig lehet bírni).

Azonban az jutott eszembe, hogy bizony sokan dolgozunk úgy az egészségügyben, hogy mi magunk is krónikus betegek vagyunk. Persze, megyünk és tesszük a dolgunkat. Ám mi magunk is veszélyeztetett kategória vagyunk, akkor is ha még nem vagyunk 65 év felettiek.
Hozzáteszem, hogy nem magamat féltem elsősorban, hanem a családomat- és szerintem sokan vagyunk így ezzel.

Az eddig elhunyt magyar koronavírus betegekről azt mondták a hírekben, hogy krónikus betegségük volt. Az egyik ismerősöm fogalmazta meg, hogy valamiért úgy érzi a kommunikációját ezeknek a szomorú haláleseteknek mintha ez szinte természetes lenne. Elgondolkodtattak kedves ismerősöm mondatai.

Igen, hiszen azok az emberek is valakinek a gyermekei/testvérei/szerelmei/szülei/szerettei voltak! Sokuk nyilván nem tehetett arról, hogy ilyen-olyan krónikus beteg lett. Ők is élhettek volna még talán jópár évet. Sokuk dolgozott talán akkor is amikor megfertőződött, vagy dolgozta le korábban az életét akár krónikus betegen is. Igenis értük is kár! Arról nem is beszélve, hogy néhány ország elhunytjai közt voltak előzőleg makkegészséges emberek is állítólag.

Köztünk egészségügyi dolgozók között is vagyunk jónéhányan akik valamilyen krónikus betegséggel élünk és így dolgozunk. Jómagam is többféle krónikus betegséggel élek, úgy, hogy ezek közül némelyiket pont az egészségügyben végzett munkám során szereztem. Dolgozom továbbra is, de megmondom őszintén: nem tudom, hogy meddig bírom. Eddig sem volt könnyű számomra a munkavégzés a betegségeim miatt, de most az extra fizikai és pszichés terhelés, a fokozott stressz nagyon megvisel. A saját műszakomat, saját munkakörömet is nehezen látom el, közben pedig ott lebeg a fejünk felett, hogy átvezényelhetők vagyunk bárhová, bármilyen műszakba, túlmunkára. Bevallom: félek, mert tudom, hogy további túlmunkát nem fogok bírni végezni a betegségeim miatt. Jelenlegi munkahelyemen azért vállaltam munkát, mert kíméletesebbnek ígérkezett a terhelésem szempontjából mint az előző munkám- persze a fizetés is igen karcsú (még a közalkalmazotti bértábláét sem éri el az esetemben).
Én nem dohányzom és nem fogyasztok alkoholt, és nem a "felelőtlen magatartásom" miatt lettem krónikus beteg.

"Sorstársam" pedig jónéhány akad a kollégák közt.

Úgy látom az senkit sem érdekel, nem számít, hogy a krónikus betegséggel küzdő egészségügyi dolgozók milyen fokozottan ki vannak téve a fertőzésveszélynek és mi lesz velük :( Furcsa ez a kettősség: dolgozzunk krónikus betegen is, arra jók vagyunk; de a mi védelmünk valahogy el van felejtve. Vagy értünk nem kár? 

2018.05.14-én Budapesten a Libri Alle Könyvesboltban a "Sarlatánok" című könyv bemutatóján jártam, ahol Robin Cook dedikálta is a könyvét.

Számomra hatalmas élmény volt találkozni az akkor 78 éves íróval.

Azt eddig is tudtam, hogy Robin Cook zseniálisan ír, a magyarul megjelent összes korábbi, általa írt orvosi krimit olvastam. A könyvbemutatón pedig személyesen meggyőződtem arról, hogy rendkívül közvetlen, intelligens, jó humorú és ugyanakkor kellő komolysággal rendelkezik. Ráadásul kifejezetten fiatalos, energikus, friss gondolkodású és beszédű ember.

Orvosként végzett, majd később  író lett. Azt mondta, hogy főleg azért, hogy az emberek jobban megismerjék a kórházak, a betegségek világát, és feleletet kapjanak félelmeikre.

Mikor értesültem arról, hogy Robin Cook hazánkba látogat és találkozhatnak Vele az olvasók, eldöntöttem, hogy én is ott leszek ezen a programon.

Mikor eljött 2018.05.14-e olyan fáradt voltam munka után, hogy fel is tettem a kérdést magamnak, hogy elmásszak-e az Alleba ilyen fáradtan. Ám, mivel egészségügyi szakközépiskolás koromban (ami nem tegnap volt) kezdtem "falni" a könyveit és később is sokat olvastam Tőle, Ő az egyik nagy kedvenc íróm, úgy döntöttem nem hagyom ki ezt a könyvbemutatót bármennyire fáradt vagyok is az aznapi kórházi műszakom után. Előtte kb.10 éve volt legutóbb Magyarországon, akkor nem volt lehetőségem elmenni az író-olvasó találkozóra, és az volt a fő gondolatom utána, hogy ki tudja mikor jön legközelebb.

Nagyon jól döntöttem, hogy fáradtan is elmentem a 2018-as budapesti könyvbemutatóra! Sőt még a fáradtságom is elillant ahogy hallgattam a mondatait. Kifejezetten üdítő élmény volt! :) :) :)

A könyvbemutató végén a közönség soraiban ülők is tehettünk fel kérdéseket az írónak. Minden kérdésre válaszolt.
Most, 2020.márciusában, amikor már hazánkban is terjed a koronavírus járvány, eszembe jutott ismét az a majdnem két évvel ezelőtti könyvbemutató. Most vajon milyen kérdéseket tennénk fel az írónak? Mit válaszolna a kérdéseinkre? Egészen biztos vagyok benne, hogy más jellegű kérdésekkel halmoznánk el Őt, mint azon a 2018-as rendezvényen.
Én magamban már sok kérdést fogalmaztam meg az elmúlt napokban, és biztos vagyok benne, hogy Robin Cook rengeteg kérdésemre tudna válaszolni. Abban is biztos vagyok, hogy őszinte válaszokat adna a kérdéseimre, nem kertelne, nem ködösítene, korrekt és intelligens módon válaszolna, és ha valamire nem tudná a választ, akkor a legtermészetesebben bevállalná, hogy kimondja: "Erre a kérdésre nem tudom a választ."

Bárcsak lenne most is könyvbemutató és lehetne Tőle kérdezni! Mert most ha már lehetne könyvbemutató, akkor az azt jelentené, hogy túlvagyunk a járványon, túléltük, visszatérhetne életünk a normális kerékvágásba, szabadon foglalkozhatunk számunkra fontos vagy akár kevésbé fontos dolgokkal, és újra látogathatunk kedvünkre akár olyan rendezvényeket is, amelyken sok ember vesz részt, mint például amilyen volt 2018-ban a Libri Alle Könyvesboltban Robin Cook "Sarlatánok" című könyvének bemutatója a szerző részvételével. � 

Eredetileg 2020.03.21-én jelent meg ez a blogbejegyzés a Cafeblog oldalán, később a Cafeblog tárhellyé változása után került a Blog.hu-ra.

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/03/18/fifo-elv-alkalmazasanak-hasznossaga-otthonunkban-a-jarvanyugyi-helyzet-idejen-is/

Az angol eredetű FIFO rövidítés jelentése: „first in first out”, azaz amit először raktároztunk be, azt fogjuk először felhasználni.

Mit is jelent ez otthon?

Azt, hogy az azonos kategóriába tartozó élelmiszereket, tisztítószereket, és egyebeket a szavatossági idő szerinti sorrendben használjuk el. (Most nem térek ki arra, hogy mit is jelent pontosan a szavatossági idő, a lejárati idő, a minőségmegőrzési idő, illetve mi a különbség köztük- az egyszerűség kedvéért most "egy kalap alá" veszem ezeket; de itt zárójelben megemlítem, hogy van különbség a jelentésükben.)

Remélhetőleg nem tartozunk azok közé akik a jelen járványügyi helyzetben megrohanták és kifosztották az üzleteket és remélhetőleg nem halmoztunk fel több évre való készletet, de valamennyi tartalékkal rendelkezünk.

Amennyiben már a bevásárlást követően úgy rendeztük el otthon a beszerzett élelmiszereket, tisztítószereket és egyebeket, hogy figyeltünk a minőségmegőrzési időre, akkor innentől kezdve egyszerű a dolgunk ezügyben. Ám ha csak behajigáltuk a mélyhűtőbe, spájzba, kamrába, akkor itt az ideje, hogy rendet tegyünk.

Úgy helyezzük el a polcokon, szekrényben, fiókokban az azonos kategóriába tartozó termékeket, hogy amelyik a legtovább jó, az kerüljön hátulra, amelyiknek hamarabb lejár a szavatossága az pedig előre. 

Például ha van 8 csomag száraztészta otthon, akár azonos vagy különféle "formájú" (szarvacska, spagetti, orsó, stb.) nézzük meg a minőségmegőrzési időt a csomagoláson és ennek megfelelően pakoljuk időrendi sorrendbe. Mikor fel szeretnénk használni, rögtön látni fogjuk, hogy milyen sorrendben célszerű, és eldönthetjük, hogy például a készíteni kívánt sajtos tésztához fontos-e éppen, hogy makaróni tésztát főzzünk ki vagy megteszi az orsótészta is ha az jár le előbb. Természetesen, ha időközben vásárolunk még netán további csomag száraztésztát, akkor azt a megfelelő helyre soroljuk be a már meglevő készletünkbe, a minőségmegőrzési ideje szerint.

(Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha ugyanolyan gyógyszerből több dobozzal van otthon. Tehát, ha van például a megszokott, jól bevált lázcsillapítónkból otthon 3 dobozzal, az egyik doboz 2020.12.hóig felhasználható, a másik két doboznyi pedig 2023-ig, akkor nyilván a 2023-ig felhasználhatóak kerüljenek hátrébb, hogy amikor szükségessé válik még ez évben lázcsillapítót bevennünk, akkor a 2020.12.hóig felhasználhatóhoz nyúljunk először.)

A FIFO-elv szerinti tárolás lehetővé teszi, hogy csak le kell emelnünk a polcról azt a terméket ami elől van és biztosak lehetünk abban, hogy azt használjuk fel amelyik a legrövidebb ideig tárolható, illetve felhasználható a vele azonos fajta termékek közül.

Ezzel a módszerrel elkerülhető, hogy azt használjuk fel hamarabb ami még sokáig felhasználó lenne és a hamarabbi lejáratú pedig ott lapuljon sokáig valahol hátul a polcon, eközben esetleg megromolva és kidobásra ítélve.

E módszer alkalmazásával egyrészt áttekinthetőbbé válik készletünk, másrészt könnyedén tudjuk ésszerűen felhasználni a rendelkezésünkre álló termékeket, harmadrészt kíméljük a pénztárcánkat, és nem utolsó sorban: kíméljük a környezetünket a fel nem használt és időközben megromlott, kidobasra ítélt termékektől, valamint remélhetőleg ezzel csökkenthető a pazarlás is.

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/03/14/egyeni-stresszoldo-modszerek-otthon-jarvanyugyi-veszhelyzet-idejen-is/

Már többször olvastam különféle tanulmányt a hobbyszintű kreatív kézimunka (hímzés, kötés, horgolás, stb.) jótékony hatásairól, valamint mentálhigiéné tanulmányaim során is foglalkoztunk a témával.

A kutatások szerint az örömet okozó alkotó tevékenység jót tesz a pszichének, a léleknek.

A jelen járványügyi helyzetben valószínűleg pláne jót tesz a stresszoldó, kikapcsolódást segítő tevékenység.
Jómagam a kevéske szabadidőmben szívesen hímezgetek.

Úgy gondolom, hogy most a koronavírus járvány idején is meg kell találnia az embernek, hogy mi az a kikapcsolódást segítő tevékenység, amit otthon a 4 fal közt is lehet végezni, amihez nem kell zsúfolt helyre elmenni otthonról.

Lehet az kreatív vagy egyéb stresszoldó szabadidős tevékenység.

Van akit a sport kapcsol ki, ám most nem biztos, hogy tanácsos például zsúfolt edzőterembe járni, de aki szeretne tornázni azt otthon is megteheti még ha korlátozott keretek közt is.
Aki olvasni szeret, bizonyára talál a könyvespolcán olyan kötetet amit már régóta szeretne elolvasni.
Akit a barkácsolás köt le, valószínűleg talál otthon valami javítanivalót vagy új tárgyakat kreálhat.
Aki a rajzolást, festést érzi magáénak, ragadjon tollat, ceruzát, ecsetet és engedje szabadjára a kreatív, alkotó énjét.
Előszedhetjük a társasjátékokat, kártyákat és a családdal társasozhatunk, kártyapartikat csapatunk.

Vagy akár közösen főzhetünk valamelyik családtagunkkal.

Lényegesnek tartom, hogy ne essünk pánikba, de ne is vegyük túl lazán a járványt.

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a járvány megfékezésére és a betegek gyógyulásának érdekében.

Vigyázzunk a testi egészségünk mellett a mentális egészségünkre is amennyire csak tudunk.

Én nagyon remélem, hogy az emberiségnek sikerül gyorsan megfékezni a mostani járványt, és a betegek meggyógyulnak! :)

Mindenki vigyázzon a családjára és magára, vigyázzunk egymásra emberek! :)

Hozzávalók:
50 dkg gomba
50 dkg morzsolt csemegekukorica (lehet mirelit)
2 nagy vöröshagyma
2 evőkanál étolaj
1 evőkanál finomliszt
3 evőkanál tejföl
só, bors, petrezselyemzöld, oregánó, bazsalikom, kevés víz
szárított reszelt sárgarépa és petrezselyem (elhagyható)
20 dkg főtt sonka (elhagyható)

Elkészítése:
Az olajon az apróra vágott vöröshagymát üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a megtisztított és apróra vágott gombát. Fedő alatt, de gyakran kevergetve pároljuk. Szükség szerint egy kevés vizet öntünk hozzá (3-4 evőkanálnyit). Kb.10 perc múlva beleszórjuk a mirelit morzsolt csemegekukoricát.

Mikor már majdnem teljesen puha a gomba és kukorica is, hozzákeverjük a fűszereket és a főtt sonkát, pár percig még főzzük.

A lisztet csomómentesen elkeverjük a tejföllel és hozzáöntjük a gombás szószhoz. Pár perc alatt, folyamatosan kevergetve összeforraljuk a mártást.

Rizzsel vagy főtt tésztával tálaljuk.

Mindenkinek jó étvágyat aki elkészíti!

Egy szintén nagyon finom gombamártás receptje itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/10/27/brokkolis-gombamartas/

Már jóideje terveztem elolvasni a Napsütötte Toszkána című regényt.

Nemrég sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból.

Gyakorlatilag azonnal magával ragadott az olvasmány. Minden megvan ebben a könyvben ami a számomra szívet melengető: a családi, baráti beszélgetések, a szerettekkel együtt töltött minőségi idő, a finom ételek, az otthonos régi ház, a gyönyörű táj, rengeteg virág, elődeink tisztelete, nyugalom és béke, rengeteg napsütés.

Az egyik olvasós este, amikor már fájt a szemem a sok olvasástól és kénytelen voltam letenni a könyvet, azon gondolkodtam elalvás előtt, hogy jó választás volt-e az, hogy ennek a könyvnek az olvasását februárra időzítettem. Hisz sokak szerint amolyan nyári olvasmány. Azonban számomra pont az volt a jó, hogy napsütést varázsolt a téli, borongós napokba- még ha csak a képzeletemben is. Láttam magam előtt a nyíló virágokat, éreztem a kertben termő friss fűszernövények illatát, éreztem az olajfákból áradó nyugalmat, a napsugár melegét. A karácsonyi időszak, a tél leírása is szívetmelengető :) 

Persze, láttam a régi ház megvásárlása körüli nehézségeket, a felújítása közben mindent belepő port, törmeléket, köveket, elkorhadt gerendát. A szerző oly módon ismerteti a házfelújítás munkálatait és idegtépő perceit is, ami szerintem pontosan arra elég, hogy az olvasó át tudja érezni, hogy mivel járhatott a felújítás, de azért még ne vegye el a kedvét ezen részek olvasásától illetve attól, hogy esetleg ő maga is szívesen belevágna egy ilyen csodás régi ház felújításába ha lenne rá lehetősége.

Az biztos, hogy ennek a könyvnek az olvasása a testsúlyomra nézve nem tett jót, ugyanis folyton éhes voltam közben. Olyan érzékletesen ír Frances Mayes a toszkán konyha ételeiről, hogy azonnal kedvem lenne megkóstolni szinte az összes fogást amiről ír. A friss olívaolajjal készülő, sok paradicsomot, fokhagymát, bazsalikomot, oregánót, rengeteg friss salátafélét tartalmazó, grillen sütött húsokkal, raguval, igazi olasz tésztával készülő ételeket legszívesebben azonnal megkóstoltam volna. Hát még milyen finomak lehetnek ezek az eledelek a saját olajfaültetvényen termett, igazi toszkán kis olajsajtolóban feldolgozott napsütötte olajbogyóból származó olívaolajjal!

Látom magam előtt a vadrozmaringgal, levendulával szegélyezett utakat, a színpompás illatos rózsákat, fűszernövényeket, magas ciprusokat, gyönyörű tájat.

Ez az olvasmány számomra egy történelmi, irodalmi, művészettörténeti leírásokkal gazdagított regény útleírásokkal és ételreceptekkel.

Íme, néhány olyan részlet, gondolat a könyvből, mely teljes mértékben lenyűgözött:

"Ha racionálisan gondokodom, azt kell mondanom, hogy van szabad akarat, és van véletlen is, de az ösztöneim azt súgják, hogy minden bele van kódolva a sorsomba."

"Néhány üzletben házilag készített koszorúkat látunk- ennyi a dekoráció, plusz a betlehem a templomokban és a kirakatokban."Auguri,auguri", mondja mindenki, "minden jót". Senki nem siet, nincsenek karácsonyi csomagolópapír-árusok, nincs felhajtás, nincs mániákus ajándékvásárlási láz."

"Mostanában kezdem elhinni, hogy az istenek nem büntetnek meg, ha élvezem az életet."

"Most már biztosan tudom, hogy az északi ember által irigyelt olasz tulajdonságok, a gondtalanság, az arra való képesség, hogy szívüket-lelküket beleadva éljenek a pillanatnak, az etruszkok öröksége."

Az egyetlen dolog ami zavart engem, hogy az olasz szavak, kifejezések fordításáért mindig hátra kellett lapoznom a szótárhoz. Én jobban kedvelem, ha az olvasmányban rögtön az adott idegen kifejezés után zárójelben ott szerepel a fordítása illetve a magyarázata. Persze, nem kellene a szótárhoz lapoznom, ha tudnék olaszul. Azt hiszem, egy saját tulajdonú toszkánai nyaralóház kedvéért szívesen elsajátítanám legalább a legfontosabb olasz szavakat és kifejezéseket :)

Sosem jártam még Toszkánában, de a könyv által bemutatottak alapján szívesen látogatást tennék azon a vidéken, sőt, ha lenne pénzem rá én is szívesen vásárolnék ott a családomnak egy nyaralót. Lehet, hogy tényleg komolyan el kellene már kezdenem lottózni?!

A regény alapján készült, azonos című filmet még nem láttam, de a könyvben nem csalódtam, nagyon jó olvasmánynak bizonyult számomra. � �

(Kép forrása: saját fotó) 

Egyik korábbi remek olvasmányomnak nem elhanyagolható szereplője szintén egy régi ház:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/01/08/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-�-anne-tyler-egy-spulni-kek-cerna-�/

Amikor egy dolog jobbra fordításának érdekében az ember már minden tőle telhetőt megtett, és már nem tehet mást, mint azt, hogy vár- na az egy kicsit sem könnyű.....

Lehet az egy egészségi probléma, betegség, amivel kapcsolatban minden vizsgálatra elment amit előírtak számára az orvosok, minden kezelést és beavatkozást elvégeztetett amikre beutalták, szükség esetén életmódot változtatott, és minden egyebet megtett ami tőle telhető. Most pedig vár; várja a tünetek és panaszok enyhülését, a fájdalmak megszűnését, várja a gyógyulást....

Családi problémák esetén, amikor már minden lehetséges módot bevetett a dolgok rendeződésének érdekében, szintén várnia kell, rendületlenül reménykedve abban, hogy minden jobbra fordul....

Amikor állást keres, jelentkezett a megfelelő módon a kiszemelt állásra, a legjobb tudása szerint, és várnia kell reménykedve, hátha tényleg ő kapja meg azt az állást....

Várni. Cselekedni, végiggondolni mit tehet még az ügy érdekében és minden szóbajöhető megoldást megpróbálni a legjobb tudása szerint, majd várni.

Családtag vagy saját betegség, családi gondok, iskolai problémák, szerelem, álláskeresés vagy munkahelyi gondok, anyagi problémák és ki tudja még mi minden esetén.

Mindent megtenni egy-egy dolog érdekében amit csak tud az ember, és ha már valóban minden tőle telhetőt megtett, minden lehetőséget végigzongorázott, akkor várni......

Ez az egyik legnehezebb. Mégis újra és újra, folyton jelen van az életünkben ez- ha nem is mindenkiében, de sokunkéban igen.

Mivel és hogyan tehető elviselhetőbbé ez az időszak? Talán mindenkinek másképp, talán sehogy...�

Az egyik, korábbi írásom itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/26/igyekezni-meglatni-a-szepet-�/

Kelkáposztafőzeléket egyszerűen készíthetünk.

Én többféle módon készítettem korábban (hol sima rántással, hol tejjel habarva) de nekem ez az általam "kikísérletezett" kefíres verzió ízlik a leginkább.

Hozzávalók:

1 kg kelkáposzta (tisztított mennyiség)
500 g burgonya (tisztított mennyiség)
1 mokkáskanál majoranna
1 mokkáskanál őrölt fűszerkömény
néhány gerezd fokhagyma
kevés őrölt feketebors
só
3 dl kefír
étolaj (kb.3 evőkanálnyi)
liszt (kb.3 evőkanálnyi)
őrölt pirospaprika

Elkészítése:

A tisztított, apróra vágott kelkáposztát és a felkockázott burgonyát nagy fazékban, hideg vízben elkezdjük főzni. Hozzáadjuk a sót, borsot, majorannát, fűszerköményt, zúzott fokhagymát.
Közben az olajból és lisztből világos rántást készítünk, lehúzzuk a tűzről, kevéske őrölt pirospaprikát szórunk hozzá, folytonos keverés mellett hidegvízzel felöntjük. Mikor a kelkáposzta puhára főtt, folyamatosan keverjük és hozzáöntjük a rántást. Belekeverjük a kefírt, összeforraljuk és már tálalhatjuk is. Fogyaszthatunk hozzá virslit, fasírtot, különböző húsokat (pörkölt, sült, főtt) de önmagában is finom.
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/01/31/fank-ahogyan-en-keszitem/

Ez a fánktészta nem tartalmaz tojást és tejet sem. 

(Kép forrása: saját fotó) 

Hozzávalók:

1 kg liszt
5 dkg élesztő
20 dkg cukor
20 dkg margarin (én laktózmentes margarint használok ehhez a fánktésztához)
egy csipet só
6 dl langyos víz
1 evőkanálnyi pálinka
olaj a sütéshez

Elkészítése:

A lisztet, cukrot, margarint és sót egy nagy tálba teszem.

Belemorzsolom az élesztőt és beleöntöm a langyos vizet. Hozzádom a pálinkát is. Elkezdem dagasztani, egészen addig amíg a tészta hólyagos lesz. A tésztának lágynak kell lennie és ragadósnak (nem válik el a kezemtől).

Egy órán át pihentetem a tésztát, meleg helyen, konyharuhával letakarva.

Bőven lisztezett deszkára borítom a megkelt tésztát, kb. ujjnyi vastagságúra lapítom-húzkodom (nagyon ragad, ezért nem szoktam ezt a tésztát sodrófával nyújtani). Nagy pogácsaszaggatóval (vagy egy bögre szájával) kiszaggatom.

Forró olajban (de kis lángon) kezdem sütni fedő alatt, majd mikor megfordítom a fánkokat, már fedő nélkül sütöm tovább. Vigyázni kell, nehogy megégjenek a fánkok.

Papírtörlővel bélelt tálba szedem a kisült fánkokat.

Ízlés szerint lekvárral, illetve porcukorral meghintve tálalom.

Ahogy a népszokás mondja: nem telhet el a farsang fánk nélkül :) 
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti! :)

(A receptem korábban a Cafeblogon volt elérhető, azonban mivel ott 2021. januártól megszűnt a lehetőség a blogposztok írására, blogom a Blog. hu-ra költözött. Sajnos az eredeti bejegyzésben lévő fotók nem érkeztek át a szöveggel együtt, ezért frissítenem kellett a bejegyzést, hogy a fotó elfogadható minőségben legyen látható itt is.) 

Aki valami finom sós rágcsálnivalót sütne valaki, ajánlom figyelmébe ezt a receptet:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/23/pogacsa-antiknapraforgo-modra-�/