Kevés hozzávalóból, gyorsan elkészíthető ez az egyszerű, kiadós lángos.

Hozzávalók:
1 kg finomliszt
5 dkg friss élesztő
5-6 dl víz
1 kiskanál só
2 csipet kristálycukor
olaj (sütéshez)

5 dl langyos vízbe morzsolom az élesztőt, hozzádom a sót és a cukrot. A lisztet tálba teszem. A liszt közepébe egy kis mélyedést készítek, ebbe öntöm a felfutott élesztős keveréket, egy fakanállal összekeverem. Jól összedolgozom, ha kell hozzádom a plusz 1 dl vizet.
Konyharuhával lefedem a tésztát, ami kb. 30 perc alatt szépen megkel. Ezután a tésztából kb.maréknyi adagot kicsípek, nyújtom és forró olajban kisütöm 1-2 perc alatt. Ezt addig folytatom amíg van tészta. Ennyi hozzávalóból egy szép nagy tálnyi lángost sütöttem.
Fokhagymás tejföllel nagyon finom. Aki szereti a kaprot, szórhat a tetejére azt is :)
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt olvasható egy finom pogácsa receptje:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/23/pogacsa-antiknapraforgo-modra-�/

A regény egy amerikai család történetét meséli el, egy évszázadon végigkísérve a családtagok életét, több generáción keresztül.

(Kép forrása: saját fotó a könyvről) 

Átlagos de mégis különleges család. Olyan mint bármely más család, mégis egyedi. Hiszen valójában minden család egyedi, mint ahogyan minden ember egyedi és megismételhetetlen. Náluk is történtek tragédiák, volt sok öröm és bánat; féltve őrzött titkok és kimondatlan egyértelműségek, viták és érvelések, nézeteltérések és egyetértések, pofonok és összeborulás, sérelmek és megbocsátások, engedelmesség és engedetlenség, és sok-sok minden más, ami az életben előfordulhat. Idősödés, elmúlás is szerepet kap a regényben, megható jelenetekkel.

Ennek a családnak is megvannak a maga "fekete bárányai". E család esetében is bebizonyosodik, hogy sokminden nem az aminek kívülről látszik, sőt az érzelmeket, eseményeket az egyes érintettek máshogy látják mint a többiek, ki-ki a maga módján éli meg és érzi át a saját szerepét a családban.

Izgalmas, fordulatokban gazdag regényt olvashattam, melynek minden főszereplője szimpatikus volt számomra valamiért, hiszen mindannyiunknak megvan a maga jó tulajdonsága is, itt senki sem csak jó vagy csak rossz.

A ház pedig, amely generációkon át együtt "él" a családdal, egy igazi, tökéletesen megálmodott és megalkotott épület, amely a regény során a lehető legtökéletesebb otthonként kíséri végig a szereplőket.

Idézhetnék több magávalragadó részt is a regényből, de csak ezt a kis, számomra leginkább figyelemreméltó, szívhezszóló (és elgondolkodtató, megszívlelendő) részt idézem, ezzel zárom ajánlómat: 

"Valahányszor Red kótyagos, vén bolondként viselkedett, Abby egy jól bevált trükkhöz folyamodott: felidézte azt a napot, amikor beleszeretett Redbe."

Jó olvasást mindenkinek! �  �  �

Ennek az általam korábban olvasott, remek könyvnek is egy titokzatos ház az egyik főszereplője: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/20/megint-olvastam-egy-jo-konyvet-galgoczi-dora-valaszok-haza-%f0%9f%93%96/

Remek választásnak bizonyult olvasás tekintetében a 2019-es évet zárni és 2020-at Szabó Magda "Ókút" című művével kezdeni.

Mivel Szabó Magda írásait nagyon kedvelem, főleg az "Abigél" című művét, melyet többször olvastam fiatalkoromban, valamint a filmsorozatot is jópárszor láttam, mely mindig lenyűgözött, most végre sort kerítettem arra, hogy az írónő gyermekkorát felidéző Ókút című művét elolvassam.

Egy csodálatos gyermekkor tárult elém az írónő visszaemlékezését olvasva, melyből szeretet és meghittség áradt, mely egyértelművé teszi az olvasó számára, hogy az anyagi nehézségek és egyéb problémák (pl. betegeskedéssel nehezített gyermekévek) ellenére Szabó Magdának szép gyermekkor adatott meg.

Szülei szerény anyagi körülményei és az ahhoz való hozzáállásuk is megragadta figyelmemet: "Én, ha nem kaphattam meg valamit, ha meg is tanultam, hogy ne beszéljek róla, voltaképpen mindig keserű voltam miatta, míg el nem értem. Sem apám, sem anyám nem volt ilyen, anyámnak eleve nem kellett semmi igazán, a könyvein, a cigarettáján, a rádióján meg a napi feketéjén kívül, apámnak pláne mindig minden éppen úgy volt jó, ahogy fordult, s ha nem jutott neki semmi, akkor is örült, ártatlanul boldog volt azzal a tudattal, hogy semmit sem kell félteni a tolvajoktól."

Való igaz, hogy "gazdagság" nem volt a kis Magda szüleinek hajlékában, de kulturális gazdagság annál inkább: zenei, irodalmi egyaránt.
"Mindenki rendszeresen olvasott nálunk, szenvedélyes érdeklődéssel, válogatás nélkül, mint az örökké szomjas ember, aki azt is megissza, ami voltaképpen nincs ínyére, mert máskülönben szomjan hal. Ha éppen nem volt könyv a szüleim kezében, akkor zongoráztak vagy énekeltek."

Szinte nyilvánvaló volt, hogy ilyen, kultúrában bővelkedő, irodalmat szerető környezetben nevelkedő kicsiny gyermekből csakis írónő válhatott felnőttkorára. "Házunkban olyan természetes funkció volt az írás, mint az, hogy fürdünk vagy fésülködünk, semmi feltűnést nem keltett, hogy nagyobb munkán dolgozom."

Ami pedig a kegfontosabb: olyan határtalan szeretetben élt a kislány a szüleivel debreceni otthonukban, amely szeretet minden kincsnél többet ér egy gyermek számára.
"Nehezen éltünk, de azokban az években szinte mindenki nehezen élt Magyarországon. Tudtam, hogy sok a gondunk, de nem éreztem, barátnőimnél folyton hallottam panaszkodni a szülőket, nálunk sose panaszkodott senki, tulajdonképpen mindig csak nevettünk."

A sok mese, játék, törődés nagy szerepet kapott a kislány életében, és az a szabadság amit a szülők biztosítottak számára az írás útjára lépésekor.

Lenyűgözött, hogy milyen hitelesen ábrázolja a mű Debrecen egykori tereit, utcáit, épületeit, az, hogy mennyire őszinte, öniróniával fűszerezett módon írt a szerző a saját gyermekkoráról, és mennyire érzékelhető minden sorából a szülei és közte lévő szeretet. �

Véletlen volt, hogy pont ez a könyv lett a 2019-ből 2020-ba átlépő olvasmányom. Már ha vannak véletlenek. Ugyanis úgy érzem, ez a "véletlen" remekül időzített olvasmánynak bizonyult: egyrészt mivel az ember év végén sokat gondol a múlt eseményeire, a felmenőire, a gyerekkorára; másrészt a műből olyan szeretet sugárzik ami nagyon is illik a karácsony-szilveszter-újév idejéhez; harmadrészt pedig azért, mert Szabó Magda 1917-ben született, tehát az 1920-as években (100 évvel ezelőtt) volt gyermek :)

2019-es könyvajánlóm itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/31/egyeni-konyv-sikerlista-2019/

Az olvasásmániám 2019-ben is folytatódott- szerencsére :)
Mivel sokszor kérdezik tőlem ismerőseim, hogy "Milyen jó könyvet olvastál mostanában?" így ez év végén is összesítettem, hogy melyek azok a könyvek az idei olvasmányaim közül, melyeket ajánlok másoknak is elolvasásra. Némelyikről írtam korábban blogbejegyzést, ezek olvashatóak a https://antiknapraforgo.cafeblog.hu oldalon lapozgatva :)

Az alábbi lista nem rangsor hanem egy felsorolás az általam 2019-ben olvasott, nagy olvasásélményt adó könyvekről, azokról, melyeket ajánlani tudok másoknak is elolvasni.
Természetesen idei olvasmányaim közt is van néhány olyan, melyeket már korábban is olvastam, és idén ismét leemeltem a könyvespolcról (vagy kikölcsönöztem a könyvtárból) mert olyan tartalmas, jó szerzemények, melyeket nem elég egyszer elolvasni :)
Akadtak új, frissen megjelentek és régi könyvek is, néhány könnyedebb és jópár komolyabb témájú is :)

1. Cecelia Ahern: Nyomomban az Életem
2. Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa
3. Mark Gungor: Férfiagy, női agy (Isten hozott egy jobb házasságban)
4. Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
5. Kerékgyártó István: Rükverc
6. Szeifert Natália: Az altató szerekről
7. Galgóczi Dóra: Válaszok háza
8. John Steinbeck: Egerek és emberek
9. Galgóczi Dóra: Messziről jött magzatok
10. Aradi Tibor- Varga Ferenc József: Mondom a Ferinek, Tibi
11. Szendi Nóra: Természetes lustaság
12. Szilasi László: A harmadik híd
13. Adam Kay: Ez fájni fog

Természetesen nálam most is folyamatban van egy jó könyv olvasása, melynek befejezése már át fog csúszni 2020-ra :)

Jó olvasást mindenkinek a következő évben is! �

BÚÉK! :) �  Antiknapraforgó �

Saját recept alapján készítem ezt az egyszerű, de finom napraforgómagos pogácsát.

Hozzávalók:

1 kg liszt
50 dkg margarin
1 csapott evőkanál só
5 dkg élesztő
1 csomag sütőpor
2 dl tej
2 tojássárgája
20 dkg hántolt napraforgómag
tetszés szerint lenmag
1 teáskanál kristálycukor

Tetejére:
1 felvert tojás
ízlés szerint reszelt sajt, lenmag, szezámmag, napraforgómag

Elkészítése:

A lisztbe belekeverjük a sütőport, majd a margarinnal és a tojássárgákkal jól elmorzsoljuk. Az élesztőt 1 dl tejben felfuttatjuk, amibe belekevertünk 1 teáskanál cukrot. Az élesztőt a liszthez adjuk és elkezdjük összegyúrni, belekeverjük a sót, hántolt napraforgómagot, esetleg lenmagot is. Kevés tejet adunk hozzá ha szükséges, ha pedig túl lágy a tészta adhatunk hozzá még kevés lisztet.

Letakarva pár órára hűtőbe tesszük.

A hűtőből kivéve átgyúrjuk a tésztát, majd 2 cm vastagra nyújtjuk, lekenjük a felvert tojással. A tetejére kerülhet tetszés szerint hántolt napraforgómag, lenmag, szezámmag, reszelt sajt. Pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk vagy rudakra vágjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól kicsit távolabb.

Hideg sütőbe toljuk a tepsit és bekapcsoljuk 180 fokra, majd szép pirosra sütjük.

Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt pedig egy remek édes csemege receptet adtam közre:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/22/sutotokos-sult-korte-%f0%9f%8d%90/

Nemrég láttam az interneten egy olyan képet, amire azt írták, hogy "Az élet túl rövid, hogy a zoknid párját megkeresd."
Arra gondoltam, milyen igaza van annak aki ezt írta.

Majd egyből eszembe jutott az egyik betegem, akivel korábbi munkám során rendszeresen találkoztam. Ő minden alkalommal felemás zokniban jelent meg a rendelésen. Nem kérdeztem semmit Tőle erről, magától mondta: "Én mindig felemás zoknit hordok. Hol van az előírva, hogy egyforma zokni kell legyen mindkét lábamon?" Megállapítottam, hogy teljesen igaza van! :)
Le is vontam a tanulságot már akkor: van az úgy, hogy a "bevett szokásokat követő" ember a "bevett szokásokat nem követő" betegétől tanul valami okos, praktikus dolgot.

Most, pedig ismét eszembe jutott a volt betegem a felemás zoknijaival.
Tehát, ha a későbbiekben felemás zokniban fogok esetleg mutatkozni, akkor nem őrültem meg (talán) hanem elismerem, hogy nem kötelező egyforma zoknit viselni mindkét lábon, és nincs kedvem túl sok időt zoknikeresésre illetve zoknik párosítására fordítani :)

Mert valóban igaz az is, hogy nincs sehol előírva törvényben, hogy csakis egyforma zoknit viselhetünk mindkét lábunkon, és az is igaz, hogy az élet túl rövid az időnk pedig túl értékes ahhoz, hogy a zoknik párjának keresgélésével vacakoljunk. A minden lakásban jelenlevő, sokszor a mosógépben megbúvó "Zoknievő Manóról" nem is beszélve, aki képes eltüntetni a zoknikat még akkor is, ha zoknicsipesszel gondosan összepárosítva helyeztük azokat a mosógépbe :)

Részemről akár indulhat is a "Viselhetünk felemás zoknit!" mozgalom :) �

Igazi téli finomság a kocsonya. Igaz rá az "ahány ház annyi szokás" mondás.

Többféle kocsonya készült már az én konyhámban is korábban. Volt amikor kizárólag friss nyers húsok, volt mikor csakis füstölt húsok felhasználásával készítettem. Volt rengeteg zöldséggel készülő, tálalásnál főtt tojásra és különféle zöldségekre szedett verzió.

Azonban úgy tapasztaltam, hogy az én családom számára (már aki szereti közülük a kocsonyát) és persze nekem is az a hagyományos, egyszerű recept alapján készült változat ízlik leginkább, amit Édesanyámtól tanultam készíteni.
Fele füstölt és fele friss nyershús az arány.

Hozzávalók:
-kb.1,5-2 kg friss, nyers sertésköröm és bőr
-kb.1,5-2 kg füstölt sertescsülök
-3 nagy fej fokhagyma
-2 fej vöröshagyma
-egész feketebors
-só

Elkészítése:
Hideg vízben, nagy fazékban, lassú tűzön feltesszük főni a jól megtisztított csülköt, sertésbőrt és körmöt. A víz lepje el a hozzávalókat de csak épphogy. Habját leszedjük akár többször is ha szükséges. Hozzáadjuk a vöröshagymafejeket, egész borsot, zúzott fokhagymát, kevés sót. Legalább 6 órán át főzzük, végig lassú tűzön. Mindig csak annyi vízzel öntsük fel, hogy a víz épp ellepje a hozzávalókat! Óvatosan megkóstoljuk és ha kell még teszünk hozzá sót.
Amikor kész (a húsoknak teljesen le kell válniuk a csontokról) leszűrjük. A húsokat elosztjuk a tányérokba és rászedjük a kocsonyalevet. Aki akarja, már tálaláskor leszedheti a zsiradékot a tetejéről. Hideg helyre tesszük, néhány óra alatt megdermed a kocsonyánk. Ízlés szerint lehet díszíteni citrommal ha szereti valaki, illetve petrezselyemzölddel.

Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt pedig egy finom leves receptje olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/12/kapros-zoldbableves/

"Egy fiatal orvos naplója" a könyv alcíme.
Valóban naplószerűen adja közre kezdő és későbbi orvosi tapasztalatait a könyv szerzője, hisz annak a naplónak a bejegyzéseiből íródott a könyv, melyet már kezdő orvosként vezetett.

Tanúi lehetünk az első munkahelyein a fogadtatásának, szárnypróbálgatásainak, a felettesei és kollégái segítőkészségének illetve ezek hiányának.

A munkavégzése során előforduló tanulságos esetek túlnyomó többségét a lehető leghumorosabban meséli el. Ne gondoljuk, hogy kitalált esetek. Legalábbis én egyik, a szerző által ismertetett esetet sem gondolom kitalációnak; ugyanis a több évtized egészségügyi és szociális területen szerzett munkatapasztalatom során jómagam is megtapasztaltam, hogy egészen elképesztő, hajmeresztő esetekkel találkozik itt az az ember aki a segítő, gyógyító hivatásra adta a fejét. Sok olyan esettel találkoztam én is, melyre azt mondom a mai napig is, hogy ha nem látom, hallom, tapasztalom saját magam, hanem más meséli el nekem, akkor valószínűleg el sem hiszem, hogy ilyesmi a valóságban előfordul és nem pedig a dús fantáziával megáldott mesélő agyszüleménye.

Azonban Adam Kay orvosi pályafutása során is előfordultak megrázó, szomorú esetek és ezeket tisztelettel és tapintatosan írja le.

Valamint tanúi lehetünk az egészségügyben uralkodó hierarchiának és sokszor totál értelmetlen bürokráciának, és számos esetben a felettesek és a kórházvezetés embertelen, megalázó viselkedésének, intézkedéseinek.

Jómagam úgy gondolom, hogy azokat az egészségügyi dolgozókat, akik tisztelettel, becsülettel, lelkiismeretesen végzik a munkájukat igenis megilleti (megilletné) a tisztelet és megbecsültség. Ám ez sajnos sok esetben hiányzik.

Vannak akik ennek ellenére kitartanak akár életük végéig e szakmában, mélységes tiszteletem nekik. Vannak köztük olyanok is, akiknek szíve csücske ez a hivatás, és évtizedekig küzdenek, aztán inkább szegre akasztják a fehér köpenyüket, inkább búcsút intenek fájó szívvel a szeretett hivatásuknak minthogy beálljanak a lelketlenek sorába, és elfogadjanak és kövessenek olyasmit, ami egy tisztességes, lelkiismeretes egészségügyi szakember számára elfogadhatatlan- nos, mély tiszteletem nekik is. Mert szerintem inkább fordítson hátat a szakmának az ember, minthogy olyasmikre legyen kényszerítve a hivatásának gyakorlása során, ami emberileg, erkölcsileg, szakmailag egy tisztességes egészségügyi dolgozó számára elfogadhatatlan. Vannak olyanok is, akik nehéz, szomorú, visszafordíthatatlan eset (esetek) hatására döntenek úgy, hogy többé nem akarnak olyan felelősségteljes munkakörben tevékenykedni, ahol emberéletek múlnak a döntéseiken, melyeket nemegyszer szoros időkorlát, túlterheltség és ki tudja milyen nehéz körülmények közt kell meghozniuk, tiszteletem nekik is. 

Valamint az is nagyon sajnálatos, hogy sok esetben olyanok "tevékenykednek" ezen a területen, akiknek nem kéne, és jobb lenne ha a betegek közelébe sem kerülnének soha, hisz szakmailag, emberileg, erkölcsileg teljesen alkalmatlanok a lelkiismeretes betegellátásra, bármilyen  segítő hivatás gyakorlására.

A könyvből sok olyan gondolat van, amit én is pontosan ugyanúgy gondolok, mint Adam Kay. Például:

"Én kitettem a lelkem minden betegemért, és tőr volt a szívembe, ha ezt bárki kétségbe vonta."

"Sokktűrőképességem fejlett, de míg élek, nem bírom felfogni a kórházak fafejű, embertelen hozzáállását a dolgozóikhoz."

Számomra ez a könyv egy szívhezszóló, komoly tanulságok megfogalmazására inspiráló, rengeteg humorral megírt, igen szórakoztató olvasmánynak bizonyult.

Ajánlom a könyvet elolvasásra mindazoknak, akik szívesen olvasnak az egészségügy "kulisszatitkairól"- akár egészségügyi dolgozók, akár nem :) 

Itt pedig egy, a hajléktalanság problémáival foglalkozó könyvet ajánlok olvasásra:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/07/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-%f0%9f%93%96-szilasi-laszlo-a-harmadik-hid-%f0%9f%93%96/

Egészségüggyel kapcsolatos egyik korábbi írásom itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/09/utolso-kiserletet-tettem-lehet-hogy-vegleg-szegre-akasztom-a-feher-kopenyemet-avagy-egy-verbeli-egeszsegugyi-szakember-vallomasa/

Nagyon sokan kizárólag mártást, főzeléket készítenek spenótból. Pedig aki kedveli az ízét, annak érdemes kipróbálnia más fogások készítésénél is.
A túrógombócot a legtöbben kizárólag a hagyományos, édes verzióban ismerik.
Nos, a családom tagjai és én is kedveljük a spenótmártást is, a hagyomanyos édes túrógombócot is, ám az igen finom spenótos túrógombócot is. Ez utóbbi természetesen egy sós eledel. Már évek óta rendszeresen készítem, laktató és finom.

Mivel nálunk gyorsan fogy, én miden alkalommal 1 kg túró felhasználásával készítem, ebből nagyobb mennyiségű gombóc készíthető. Aki először csak "kóstolót" szeretne készíteni, érdemes az általam megadott hozzávalókat feleznie.

Hozzávalók:
1 kg túró
900 g mirelit spenót (készülhet szezonjakor friss spenótból is)
1 fej fokhagyma
10 dkg reszelt sajt
3 db tojás
búzadara (sosem mérem, annyit használok amennyi szükséges a kellő állag eléréséhez)
Só, bors
Tálaláshoz: tejföl és reszelt sajt tetszőleges mennyiségben :)

Elkészítése:
Mirelit spenót esetén szobahőmérsékleten kiolvasztjuk a spenótot. Friss spenót felhasználásakor apróra vágjuk és pár percre forrásban lévő vízbe dobjuk, leszűrjük, kicsit hűlni hagyjuk. A túrót, tojásokat, sót, borsot, reszelt sajtot, zúzott fokhagymát összekeverjük a spenóttal. Elkezdjük óvatosan hozzáadagolni a búzadarát. Vigyázzunk, hogy ne "adagoljuk túl" mert akkor kémények lesznek a gombócok! Túl kevés búzadara esetén pedig szétfőnek a gombócok. Ugyanolyan állagúnak kell lennie a masszának, mint amilyen a hagyományos túrógombóc massza. Legalább fél órát állni hagyjuk, majd tetszőleges méretű gombócokat formálunk. Forrásban lévő vízbe tesszük a gombócokat, mikor feljönnek a víz tetejére, pár percig főzzük, majd szűrőkanállal kiszedjük.
Tálaláskor reszelt sajtot és tejfölt adunk hozzá.
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt pedig egy finom saláta receptjét ismertetem:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/14/almas-majonezes-ceklasalata-�/

Az almás-majonézes céklasaláta nemcsak szép színű, hanem finom is. Remekül illik sült húsok mellé. Amennyiben az egyébként finom, hagyományos majonéz-kechup-mustár helyett valami mást szeretnénk virsli mellé fogyasztani, ez a saláta kitűnő választás, akár szilveszterre is.

Elkészítése nagyon egyszerű. Ráadásul órákkal a vendégek érkezése előtt összeállítható, sőt, jó is, ha az ízeknek van idejük összeérni a fogyasztás előtt.

Hozzávalók:
-ecetes cékla
-majonéz
-alma
-ízlés szerint egy pici cukor, só és őrölt bors

Az ecetes cékláról a levét leöntjük, a céklát kis darabokra vágjuk. Az almákat megmossuk, tetszőleges méretűre daraboljuk (nem kell meghámozni) és hozzáadjuk a céklához. Majonézzel elkeverjük. Ízlés szerint kis sót, borsot, esetleg pici cukrot adunk hozzá. Tálalásig hűtőbe tesszük.
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Nagyon finom az almás szardíniakrém is: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/10/25/almas-szardiniakrem-���/