John Steinbeck "Egerek és emberek" című kisregénye először 1937-ben jelent meg. A két mezőgazdasági vándormunkás, George és Lennie története a nagy gazdasági világválság idején játszódik, az 1930-as évek elején.

Nem célom a történet tartalmát elmesélni, inkább arról írok, hogy miért érdemes szerintem elolvasni mindenkinek, aki ezt eddig még nem tette meg.

Egyrészt nagyon jól érzékelteti az olvasóval a nagy gazdasági világválság idején uralkodó állapotokat, körülményeket, társadalmi berendezkedést. Ezekkel összefüggésben pedig a két főszereplő keserves kenyérkeresetének, nehéz fizikai munkájának, szegénységben töltött életének lehetünk tanúi. Vágyaik, álmaik oly távol esnek a lehetőségeiktől, hogy az már szinte fáj, ők mégis hisznek abban, hogy egyszer valóra válthatják azokat és minden tőlük telhetőt meg is tesznek ennek érdekében, s egy ponton talán már nem is tűnik lehetetlennek a cél elérése...

Másrészt olyan, egymást mindig mindenben támogató barátságnak, egymást segítő emberi kapcsolatnak lehetünk tanúi, amilyen bármely korban példaértékű, és amely ott és akkor ritkaságnak számított - és valószínűleg ma is annak bizonyul.

A gyors észjárású, talpraesett, de gyengébb fizikumú George és a lassú észjárású, szellemileg visszamaradott, nagydarab, erős, de kissé tohonya Lennie vállvetve küzd a közös cél érdekében és kiállnak egymásért mindig, bárhogyan is alakulnak a körülmények. Arról igazán egyikük sem tehet, hogy a sors, az élet mikor milyen akadályt gördít az útjukba.

Nem könnyű olvasmány, de amilyen megrázó annyira emberi is.

1939-ben, majd 1992- ben filmesítették meg. Valószínűleg sokan látták a kisregényből készült világhírű, 1992-es filmváltozatot, John Malkovich és Gary Sinise főszereplésével. Nem fér hozzá kétség, hogy miért aratott nagy sikert.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatatlanul kitűnő színházi előadás formájában is nézője lehettem ennek a szívhezszóló történetnek.

Viszonylag ritkán jutok el színházba, épp ezért inkább a vidám darabokat részesítem előnyben. Hisz úgy van vele a legtöbb olyan ember, akinek van bőven gondja a hétköznapokon, hogy ha néha eljut színházba, szeretne nevetni, vidám darabot látni. Én is így vagyok ezzel, és csak nagyon ritkán teszek kivételt. Olyankor, amikor nyomtatott formában annyira lenyűgöz egy mű, hogy kíváncsi vagyok a színpadi verzióra is. (Mint például Kerékgyártó István "Rükverc" című műve esetében is.)

Egyik barátnőmmel már jóideje terveztük, hogy színházba menjünk, és a darab kiválasztását illetve a jegyek beszerzését rám bízta. Tudtam, hogy Ő nem olvasta a könyvet ês a filmet sem látta. Bevallom, mivel én a könyvet olvastam korábban jónéhányszor, és a filmet is többször láttam, először kissé bizonytalankodtam, hogy mit fog szólni a barátnőm, hogy egy ilyen nehéz fajsúlyú darabra viszem őt magammal. Magamnak is feltettem a kérdést: Kell nekem ezt a művet színházban is megtekintenem?

Kellett! Igen, a válaszom egyértelmű: nagyon is kellett! Legalábbis ott, ahol mi láttuk, azokkal a szereplőkkel, abban a rendezésben nagyon is kellett! Napokig a hatása alatt voltunk, a barátnőm nem győzte köszöngetni nekem, hogy ezt a darabot tekintettük meg azon a 2018. októberi estén a  budapesti Gózon Gyula Kamaraszínházban (rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám).

Könnyes lett a szemünk az előadás végére, annyira megható és érzelemdús volt az előadás, hogy a nézőtéren bizony előkerültek a papírzsebkendők, de ezt egy kicsit sem bántuk. Lenyűgöző volt az előadás, kivétel nélkül minden szereplő remekül játszott. A két főszereplő (Ilyés Róbert és Böröndi Bence) színészi teljesítménye kitűnő volt. Ilyen tökéletes alakítást ritkán látni, amilyet nyújtottak a főszereplők. Nagy élmény volt. Kár lett volna kihagyni.

Nemrég megint kölcsönkaptam és újra elolvastam a könyvet, és azt gondolom, hogy kicsit sem véletlen, hogy 1937 óta időről időre nagy sikert arat. Olvasását kizárólag felnőttelnek javaslom (filmet, színdarabot úgyszintén). � �

(Kép forrása: saját fotókollàzs)

Ajánlóm 2019.08.29-én jelent meg eredetileg a www.cafeblog.hu oldalon! 

Kerékgyártó István Rükverc című könyvéről szóló írásom itt olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/02/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-kerekgyarto-istvan-rukverc/

Nem titok, hogy jómagam sem tartozom már a huszonévesek közé. A korosztályomnak szóló életmóddal kapcsolatos ajánlások olvasása közben akadtam a 3K Központ programjaira, melyek azonnal felkeltették érdeklődésemet.

Beszélgetőpartnerem a  3K Központ megálmodója és vezetője, Teleki Zsuzsa, aki szerint az életközépi válságot az életkörülményeink jobbítására szolgáló lehetőségnek kell tekinteni.

- Zsuzsa, mit takar a 3K Központ elnevezés?

- Ez egy Kreatív Közösségi Központ, melynek mottója a "Jó Körben, Jó Korban, Jó Karban" hármasa. 

- Honnan jött az ötlet, hogy életre hívd a  3K Központot?

- Tulajdonképpen jól fogalmaztad a bevezetőben, hogy én vagyok a megálmodója. Ugyanis szinte szó szerint egy álommal kezdődött. 
2009. végén olvastam egy érdekes könyvet, melyben a tudatos álomról írtak. Rádöbbentem, hogy én korábban már használtam ezt a módszert, ugyanis korábban (amikor textilekkel foglalkoztam) az éjszakai álmaimból születtek a régió női divatját befolyásoló ötletek, amikkel megelőztük a trendeket. Azonban egy ideje már nem voltak ilyen álmaim. Viszont ebben a könyvben azt is írták, hogy tanulható az “álmodás” képessége. 
Ettől kezdve kerestem azokat a képzéseket, ahol ilyen típusú képességeket lehetett fejleszteni, több tanfolyamot elvégeztem.  2011. óta pedig tanfolyami csoportokat, előadásokat szervezek olyan, általam hitelesnek tartott előadóknak, trénereknek, akik valami kiemelkedőt tudtak mutatni abban, hogy az ember hogyan tudja boldogulása érdekében az ilyen rejtett képességeit használni. Ráadásul inspirációt jelentett 2014-ben egy fotósorozat, ami 50+, illetve még idősebb női generációk szépségét mutatta be. Feltűnt nekem, hogy közös mindegyikben a belső harmónia és a látható jó egész-ség.

- Mi a célja a 3K Központnak? Miben tudtok az embereknek segíteni?

- Életközép válságból mutatunk lehetséges kivezető utakat illetve lehetőségeket a mentális és fizikai, egészség vonatkozású fejlődésre. 
A 3K Központ a 40-50-60+ korosztálynak szervez olyan programokat, amik segítségével tehetnek az idősebb kori jól-létükért. Ez többféle programot takar:  egészségmegőrzéshez kapcsolódó tudományos-ismertető előadásokat, mozgásforma javaslatokat, harmonikus párkapcsolat illetve szakmai siker témában   érdekes és építő jellegű előadásokat, útmutatókat. A 3K Központ kifejezett célja, hogy a korosztályba tartozó érintett ember kikerüljön az élet közepén jellemző válságból és újra elégedett, értékes emberként éljen.

- Ez nagyon érdekesnek hangzik és izgalmasnak ígérkezik.

- Így van. Amit nagyon fontosnak tartok az, hogy ezeket a témákat nem virtuális térben, hanem valós, közösségi módon,  klubszerűen szervezem. Ezzel lehetőséget teremtve a hasonló érdeklődésű embereknek ismerkedni, társasági életet élni, őszinte, támogató barátokkal gazdagodni.

- Kiknek tudod ajánlani a programjaitokat?

- Azoknak a 40-50-60+ korosztályba tartozóknak, akik az életkörülményeink jobbítására szolgáló lehetőségnek tekintik, vagy kívánják tekinteni az életközépi válságot. Hölgyeknek és uraknak egyaránt.

- A közeljövőben mikor és milyen programok lesznek a 3K Központban?

- 2019.09.21-én 2 programunk is lesz a Budapest VII. kerület Károly krt. 3/a. szám alatt található oktatóteremben. 
A délelőtti program 9-13 óra között lesz "Egészségre ítélve" címmel, ahol Dr. Darnói Tibor holisztikus orvos, Dr. Tóth Edit  orvos (prána gyógyítás, theta healing, hypnozis, rezgések diagnosztikus és gyógyító ereje a specializációi, a szentesi kórház gyemekosztályànak vezetője)  és Dr. Vöő Kristóf (többek közt Hagyományos Kínai Orvoslás, Természetgyógyászat a szakterületei, stresszkezelés az egyik fő specializációja) tart nagyon érdekes előadást. Szó lesz arról, hogy a modern orvostudomány vívmányai és az ősi tudományok hogyan segítenek a mai kor különböző betegségeinek megelőzésében, legyőzésében, és természetesen a testi- lelki- szellemi működés közti összefüggésről illetve az érzelmek, psziché és a fizikai állapot kapcsolatáról is. Az előadásokban sokmindenről hallhatnak a résztvevők, mint pélául migrén, vagy a libido csökkenése, az életkedv, vagy a tettvágy hiánya és természetesen ezek okairól, a megelőzés és gyógyítás lehetőségeiről. Külön fogunk foglalkozni a táplálék mint információ, a mikrobiom mint rezgések és a betegség mint ezek tünete kérdésével. Az előadó szakemberek segítségével a délelőtt folyamán megtárgyaljuk azt is, hogy hogyan hat a pszichénkre a mikrobiom, és hogy a gondolkodásunkkal hogyan tudjuk befolyásolni. Ennek a  3x1 órás előadásnak a részvételi díja 5000 Ft.

Majd a délutáni program 14 órakor kezdődik és 18.30 óráig tart "Nagy Lehetőség" címmel. Froyda Ida (sikertréner, előadó), Haszmann Beatrix (pénzügyi stratégia),  és Stumpf Zsuzsa (coach, terapeuta) mesél, mutat utat karrier, anyagi biztonság, elégedett családi környezet, boldog párkapcsolat kérdéseiben. Három olyan hölgy, akik saját szakterületükön nem ismernek lehetetlen kihívást és saját példán keresztül hitelesen tudják gondolataikat, nézeteiket bemutatni, átadni.
Ezen a programon is 5000 Ft a részvételi díj.

- Úgy látom, hogy akik úgy döntenek, hogy  2019.09.21-ét a 3K Központ programjain töltik, igen tartalmas és hasznos előadássorozatnak lehetnek hallgatói, résztvevői.

- Ezt én is így gondolom, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a korábbi programokon résztvevők elégedettek voltak munkánkkal.

-Zsuzsa, köszönöm a beszélgetést és  tovabbi nagyon sok sikert kívánok a 3K Központ munkájához!

- Én is köszönöm, hogy bemutathattam kreatív közösségi központunk munkáját, küldetését, célját. Szeretettel várjuk a programokra a jelentkezőket!

Jelentkezni a programokra az alábbi jelentkezési lapok segítségével lehet:

Hogyan maradjunk fiatalok és egészségesek legtovább című előadására jelentkezés ezen a linken:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfM7Fae79TqH4iPIhk0xzUO5dG6NufN8DAVL6WH0btqsmf2Eg/viewform

Kreatív életmódváltóknak hátrányból előny című 3 szakértőnk összefoglaló előadására jelentkezés ezen a linken:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdW8twpUhogGSReUtTqrlJNCP9O0471xpZerHu02hB8ze31bQ/viewform

Sajnálatos, szomorú, elkeserítő környezetpusztulás folyik. Vagyis inkább: környezetpusztítást folytatunk, mi, emberek! A Föld pedig tiltakozik ez ellen. Tiltakozik ahogy tud.

A híradások rengeteg környezeti katasztrófával kapcsolatos eseményről tudósítanak bennünket. Vajon mi minden van, zajlik amikről nem is tudunk? Amik kimaradnak a hírekből.

A természettudósok, környezetvédők már egy ideje ébresztőt fújtak, de úgy tűnik, hogy sajnos hiába. 

Néhány ember, néhány közösség teszi amit tud, ami tőle telik: igyekszik környezettudatosan élni, törekszik valamiféle fenntartható környezetkímélő életmódra. Ez azonban úgy tűnik, hogy kevés. Olyan pusztítást végzett az emberiség a környezetszennyezéssel, túlfogyasztással, és még ki tudja mi mindennel, hogy most az egyes ember nem győzi kapkodni a fejét, és elborzad amikor például az Amazonas lángoló erdőiről szóló tudósításokat látja, hallja. Mindemellett pedig vár az ember arra, hogy a döntéshozók, illetékesek tegyenek megfelelő lépéseket a környezetvédelem érdekében. Azonban amíg a túlfogyasztásra ösztönző reklámokat ontják felénk az igencsak profitorientált ilyen-olyan "valakik" addig tulajdonképpen mire is számítsunk?

Több cikket, véleményt olvastam a témával kapcsolatban és van néhány amelyik szerintem igen figyelemreméltó.

Ma például ez a kemény, szókimondó de szerintem sok-sok igazságot tartalmazó, Kardos Gábor tollából született írás ragadta meg a figyelmemet: 

http://azonnali.hu/cikk/20190718_ezt-kene-tenni-a-vilagvegetol-rettego-rinyalas-helyett-kardos-gabor

Egy rövid, de nagyon is lényeges idézet a véleményéből: "Nincsenek „környezeti problémák”, mert mindegyik mögött egyéni és közösségi felelőtlenségeink sokasága áll, így kizárólag a felelőtlenség vezetett oda, ahol most tartunk."

Halljuk meg hát végre amit a Föld kiált felénk: ÉBRESZTŐ!!!

Amikor gyerek voltam szeretett Nagyszüleim gyakran emlegették, hogy amikor még nem létezett műanyag szívószál, akkor szalmaszál volt a "szívószál". Ők a búza cséplése után visszamaradó szalmaszálat emlegették így.

(A szalma a szemtermésükért  termesztett növények /szűkebb értelemben csak a  gabonafélék/ cséplése után visszamaradó szár és szárrészek gyűjtőneve. A gabonaszalmák között vannak tavaszi /árpa, zab/ és őszi  /búza, rozs/ szalmák.)

Most pedig arról olvastam egy cikket, hogy Franciaországban egy farmot vezető házaspár rozst termeszt, azzal a céllal, hogy abból készítsenek szívószálat.

Nagyszüleim szerint hazánkban főként azok használták a szalmaszálat szívószálként, akiknek valamilyen egészségügyi ok miatt volt szükségük rá, mert másképp nem tudtak inni. Majd később főleg a "Bambi" ital fogyasztásához használtàk a gyerekek előszeretettel :) 

Lám, a franciáknál egy nálunk régi bevált dolgot szedtek most elő ismét azért, hogy a műanyagból készült szívószálakat környezetkímélőbb alapanyagúval helyettesítsék. Igaz, nálunk búza cséplése utáni szalma volt (és lehet, hogy más gabona cséplése utáni szár is), náluk pedig rozs- de ez már részletkérdés szerintem.

Nos, a magam részéről azt gondolom, hogy egészséges felnőtt ember teljes életet tud élni szívószál nélkül is, de persze megértem, ha a felnőttek közül is van akinek jobban esik egy-egy ital szívószálon keresztül fogyasztva. Ám ha van rá lehetőség, hogy az egyszerhasználatos műanyag verziót mellőzzük és helyette környezetkímélőbbet használjunk, akkor érdemes ezt megtenni.

Az viszont teljes mértékben igaz, hogy bizonyos egészségügyi problémák esetén megkönnyítheti a folyadékfogyasztást a szívószál használata. Az is érthető, hogy némelyik gyerkőc szívesebben iszik szívószállal mint anélkül.  Azonban témyleg jó lenne az egyszer használatos műanyag szívószál helyett hazánkban is valami környezetbarátabb alternatíva.

A francia házaspár kezdeményezéséről szóló eredeti írást itt olvastam:

https://hu.euronews.com/2019/08/07/a-szalmaszal-az-uj-szivoszal

Műanyagcsökkentéssel kapcsolatos korábbi írásom (melyben a szívószálak is szóba kerültek) itt olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/13/muanyagcsokkentes-ne-csak-juliusban/

Egy osztrák tejtermékgyártó cég környezetvédelmi kezdeményezésével kapcsolatos, a visszaváltható üvegekről írt bejegyzésem pedig itt található:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/18/kornyezetkimelo-csomagolas-igen-vagy-nem/

A könyvben szereplő házikóhoz hasonlónak egész biztosan sokan örülnének. Én is :) 

2016-ban, az Ünnepi Könyvhéten vásároltam meg a kötetet. Mivel első olvasásra nagyon tetszett, el is tettem ahogy szoktam azokat, melyeket évekkel később ismét szeretnék elolvasni. Nemrégiben kerítettem sort az újraolvasására, és most is ugyanúgy tetszett.

A könyv "főszereplője" a kis ház, melynek részleteit, adottságait remekül leírja a szerző.  Ahogy elképzelem ezt a házat, pontosan olyannak látom lelki szemeim előtt, amilyet én is szívesen elfogadnék - akár például családi nyaralónak is.

Ötször ​cserél gazdát a kedves, különös kis ház. Minden tulajdonosa más karakter, de az közös bennük, hogy valami megoldásra váró helyzet, megválaszolandó kérdés van az életükben amikor a házikót birtokba veszik; és mindannyian akkor lépnek tovább másik lakóhelyre amikor kimondott és kimondatlan kérdéseikre valamiféle választ kaptak a háztól - vagy inkább saját maguktól. Azonban mindvégig érezhető, hogy a háznak valami szerepe van az életük további alakulásában.

Történeteiket olvasva néha mesebeli házikónak tűnik a régi épület misztikus tulajdonságokkal, néha pedig az egyik bútordarab rejtett zugában megbúvó régi fénykép szereplőit érezzük titokzatos erővel rendelkező segítőknek.

Mindannyiunkban vannak megválaszolásra váró kérdések, megoldandó feladatok, és néha jól jönne egy ilyen mesebeli házikó, amely segít megtalálni a jó irányt :) 

Számomra mindegyik főszereplő élete a házban kicsit mese ami nagyon is valódi, és valóság ami nagyon is meseszerű. 

Szórakoztató írásnak tartom, melynek olvasása során szabadjára engedhettem a képzelőerőmet. Időnként kis szüneteket tartva az olvasásban, lehunytam szemeimet és láttam a házat, sőt úgy éreztem ott vagyok a falai közt vagy a kis kedves kertjében sétálgatok, és az élet problémái könnyedén megoldódnak, megtalálom mindenben a helyes irányt. Könnyed minden és én magam is könnyed vagyok. 

Az egész egy kicsit romantikus, kicsit meseszerű, titokzatos és mégis nagyon is valóságos. Olvasása közben mindinkább azt éreztem, hogy nekem is nagyon-nagyon jól jönne egy ilyen házikó, és szerintem rajtam kívül sokan mások is szívesen elfogadnák.

Nekem tetszett :) A könyv is és olvasása közben maga a "válaszok háza" is :) 

Antiknapraforgó /HMM/

(Kép forrása: saját fotó)

Most olvastam, hogy Ausztriában visszaváltható üvegekben árusítják majd a tejet 2019 végétől - legalábbis az egyik tejtermékgyártó vállalat egészen biztosan.

Milyen érdekes....A 70-es 80-as években (és minden bizonnyal korábban is) hazánkban még visszaváltható üvegekben árusítottak sokmindent, például gyümölcslevet, bort, és a befőttesüvegek is visszaválthatóak voltak. Aztán elkezdtük eldobálni az üvegeket, mert valaki kitalálta, hogy jobb, ha nem váltják vissza, olcsóbb, higiénikusabb, kényelmesebb így. Most pedig másutt ismét előszedik a visszaváltható üvegeket, mert rájöttek, hogy mégiscsak ez a környezetkímélőbb és jobb megoldás a mindenféle eldobható csomagolás helyett. Talán érdemes lenne több területen is észrevenni a régi, jól bevált megoldásokat, és ezeket kombinálni az új, modern dolgokkal.

Nagyon sok tényezőt kell(ene) figyelembe venni ahhoz, hogy el lehessen dönteni, hogy mi az a megoldás ami valóban környezetkímélő. Nagyon hozzáértő és lelkismeretes szakemberek kellenek, akik minden körülményt figyelembe vesznek és pontosan tudják, hogy mi hogyan és milyen mértékben szennyezi a környezetet, és olyan döntéshozók kellenek akik hallgatnak rájuk. Nehéz ügy....

A "sógorok" tejesüveggel kapcsolatos környezetvédelmi intézkedéséről szóló nlc írás itt olvasható:

https://nlc.hu/gasztro/20190817/uveges-tej-berglandmilch-ausztria/

Illetve bővebben a deluxe.cafeblog.hu eredeti posztjában.

Korábbi írásom műanyagcsökkentéssel kapcsolatban itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/13/muanyagcsokkentes-ne-csak-juliusban/

A padlizsán, más néven tojásgyümölcs,  a növényhatározó szerint rendszertanilag a gyümölcsök közé tartozik (ugyanúgy mint a paradicsom), de igazi helye mégis a zöldségek közt található.

Szezonja van, igazán ízletes fogásokat varázsolhatunk felhasználásával az asztalra.

Sokaknak valószínűleg rögtön az igen ízletes és közkedvelt padlizsànkrém jut eszébe a padlizsánról. A rakott padlizsán (muszaka) is sokak kedvence. Rántva is igen kiváló eledel és grillezve is.

Én most a brassói aprópecsenyét gazdagítottam padlizsánnal. Semmi ördöngösségre nem kell gondolni, a felkockázott padlizsánt akkor adtam a sülő húskockákhoz amikor azok már félig megsültek, jól megfokhagymázva, őrölt feketeborsot hozzáadva sütöttem készre, majd összekevertem a sültburgonyával.

Majonézes padlizsansalátát készítettem hozzá. Ehhez a meghámozott és kb. dobókocka méretűre aprított 3 padlizsánt és 1 közepes méretű cukkinit tepsibe terítettem. Olivaolajat összekevertem sóval, borssal, zúzott fokhagymával, ezzel leöntöttem és előmelegített sütőben megsütöttem. Közben elkészítettem az öntetet: tejfölt, majonézt kevertem össze pici cukorral, sóval és borssal, beleaprítottam 1 db piros kápia paprikát és 2 db közepes méretű paradicsomot. A kíhűlt sült padlizsánt és cukkinit elkevertem a mártással és néhány órára hűtőbe tettem.

Remekül passzolt a padlizsánsaláta a padlizsános brassói aprópecsenyéhez.

Sütés-főzés témában az ezelőtti írásom itt olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/10/gorhony-foetelkent-es-koretkent-is-kivalo-eledel/

Lapcsánka, tócsni és még ki tudja hány néven ismert a mifelénk görhönynek nevezett finomság. Ahány neve van valószínűleg legalább annyiféle változata.

Én olyan egyszerűen készítem ahogyan Anyukám és Nagymamám készítette, így nálunk kizárólag reszelt burgonya, liszt (amennyit a krumpli "felvesz") és só szükséges az elkészítéséhez. No és olaj amiben kisül. Serpenyőben, bő olajban sütöm. Általában evőkanállal helyezem a kis kupacokat az olajba és ott lapítom ki a kanál hátuljával. Amikor olyan kedvem van, akkor az olajba teszek egy nagyméretű pogácsaszaggatót és abba teszem a masszát így időnként sikerül viszonylag szabályos kerek görhönyöket sütni.

Önálló ételként is nagyon finom, majonézzel, fokhagymás tejföllel fogyasztva. Köretként fasírthoz, húsokhoz is nagyon ízletes. Tulajdonképp a variációk száma végtelen: van aki a masszába tojást, tejfölt és különféle fűszereket (pl. szerecsendiót, kaprot, pirospaprikát) is tesz, van aki a tálalásnál gazdagítja például ezersziget öntettel, különféle szószokkal.

Kár lenne elfeledni ezt a finom ételt. Igen, tudom: most jönnek néhányan olyan véleménnyel, hogy a burgonya egészségtelen, a liszt meg pláne, és a bő zsiradékban sütés meg végképp. Lehet. Én azt gondolom, hogy mértékkel fogyasztva minden "természetes" alapanyagból készült étel helyet kaphat az étrendünkben (természetesen az ételallergia és intolerancia figyelembe vételével).

Szerintem érdemes időnként az ilyen viszonylag egyszerű ételek receptjét előkotorni nagyanyáink szakácskönyvéből vagy az emlékezetünkből :) 

Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti! :) 

(Kép: görhöny minifasírttal, lilahagymával, fohhagymàval és szószokkal -saját fotó)

Blogomon gasztronómia illetve sütés-főzés témában írt bejegyzéseim közül az ezelőtti az alábbi linken olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/23/kisegit-a-muffin-sutoforma/

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Szeifert Natália legutóbb megjelent regénye volt az első amit olvastam a szerző könyvei közül (Mi van veletek, semmi?), és utána olvastam el a korábban megjelent „Az altató szerekről” című művét.

Gondoltam, hogy ez így nem jó, nyilván a korábban megjelentet kellett volna előbb elolvasnom, úgy lett volna logikus, de nincs mit tenni, ha így alakult, hát így van. Ugyanis a „Mi van veletek,semmi?” annyira tetszett, hogy eldöntöttem: elolvasom „Az altató szerekről” című művet is. 

Mostmár azonban nem bánom, hogy az olvasási sorrend így alakult. A szerző úgy alkotta meg e két művet, hogy bár összefüggenek ám mégis függetlenek egymástól. Mindkettő különálló- de ha mindkettőt elolvassa az ember, akkor megtalálja a kapcsolódási pontokat. Szerintem érdemes mindkettőt elolvasni :)

Ugyanis, az esetemben bekövetkezett olvasási sorrend szerint először a „Mi van veletek, semmi?” regényből Pók és Grafit történetét ismerhettem meg, vagy legalábbis életük néhány epizódját, ám közben felvillant ott néhány „mellékszereplő” akik – mint ez mostmár számomra kiderült- főszereplői  „Az altató szerekről” kötetnek.

No, és persze itt is vannak olyan mellékszereplők, akik a másik regényben is azok- és kíváncsian várom, lesz-e újabb regény, amelyben majd ők lesznek a főszereplők és az ő szemüvegükön keresztül láthatjuk a világot.

Azt a bizonyos rendszerváltás évei körüli világot, vagy legalábbis Budapest néhány szegletét és a hétköznapok történéseit, főleg pedig a szereplők életét és nézőpontjaikat. Titkaikat, félelmeiket, vágyaikat, tetteiket, erényeiket és gyarlóságaikat. Kendőzetlenül. Leplezetlenül. Az ilyen-olyan kisebb és nagyobb függőségekről, problémákról nyíltan, szókimondóan esik szó a kötetben. Füvezés, drog, alkohol, családi problémák, legális és illegális dolgok, gyógyszerek. Az egyik főszereplő  életében a szex stresszoldóként, pótszerként, vagy akár altatószerként szerepel. Ebben a műben is elhangzanak „trágár” kifejezések, mégpedig itt túlnyomórészt nők szájából, és a témákban sincs semmi mellébeszélés, semmi köntörfalazás. Vívódások, félelmek, szorongások, megoldások és félmegoldások, kiutak és kilátástalan kiútkeresések, gondolatok, álmok, valóságos tettek, vágyak. Életek.

Nem tudom, milyen lett volna, ha a „normális” azaz a logikus sorrendben olvastam volna a két könyvet: először a korábban majd utána a később megjelentet. Bizonyára jó.

Az viszont biztos, hogy különleges élmény volt így számomra, hogy „Az altató szerekről” főszereplőinek történetét olvasva fokozatosan jöttem rá, hogy hol bukkantak fel mellékszereplőként a másik regényben, és kik is ők valójában, hisz a „Mi van veletek, semmi?”-ben még a keresztnevük sem került említésre. Valamint itt az ő szemszögükből került megvilágításba az a jónéhány szereplő aki a másik műben is szerepelt , ez is érdekes élmény volt. Cseres, Motkó, Kis Geri, Sőth Karcsi és a többiek.

Szerintem a könyvben sok dolog olyannyira jól van megfogalmazva az életből, hogy ha az olvasó a szereplőkétől eltérő módon és korban él, akkor is sok esetben érzi azt, hogy ezek a megfogalmazások találóbbak nem is lehetnének:

"...lehet persze, hogy nem bolondult meg, csak elvesztette az időt, és megpróbálta újra elkapni. elfogni, ahogy egy folyékony dolgot lehet lepkehálóval."

Vagy melyik nő ne érzett volna már így legalább egyszer az életben, még ha nem is tudta így megfogalmazni: 

"Most az egyszer szerettem volna, ha az előttem álló éjszaka hosszabbra nyúlik, de csak nekem. Eltart pár napig vagy hónapig, sírhatok, ameddig és ahányszor akarok, vagy őrjönghetek, aztán mindent végiggondolhatok a legnagyobb titokban és reggel, amikor felkelünk, csodálatosan hétköznapi leszek."

Érdekes, elgondolkodtató olvasmány, hol Zelma hol pedig Zsuzsa életébe pillanthat be az olvasó, közben rádöbbenhet, hogy milyen sok dologban hasonlóak és mennyi mindenben különböznek egymástól a főszereplők, és a háttérben hogyan függ össze minden mindennel. (Felnőtteknek szóló olvasmány)

A "Mi van veletek, semmi?" című regényről szóló írásom itt olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/29/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-szeifert-natalia-mi-van-veletek-semmi/

A napi luxus: kávé tejszínhabbal és egy kis kakaóporral :) Méghozzá hajdani Nagypapám teáscsészéjéből :)

Na, nem mintha Ő sokszor fogyasztotta volna a teáját ebből a csészéből. Legtöbbször bögréből itta (napi minimum 1 liter teát fogyasztott).

Ez a teáscsésze abból a készletből az utolsó darab, amit kedvezményesen vásárolhatott meg amikor a Drasche Porcelángyárban dolgozott- kőművesként gyárkéményeket épített (tehát a tériszonyomat nem Tőle örököltem :D ).

Azért vehette meg ott dolgozóként kedvezményesen, mert hibás volt a készlet. Tudom, mert sokszor elmondta ezt amikor időnként használtuk a teáskészletet és látom ezen az utolsó darabon is, hogy el vannak mosódva a festett rózsák.

Sajnos a készlet többi darabja nincs már meg, ezért úgy döntöttem ezt az egyet lefotózom mielőtt még ez is eltörik...

A teát én is inkább bögréből fogyasztom, viszont az én kávéadagomnak ez a teáscsésze jobban megfelel, mint egy pici kávéscsésze.

Gyerekkoromban amikor Budapestre mentünk, Nagypapa mindig szólt, ha olyan helyen jártunk ahol láthattam olyan gyárkéményt aminek az építésén Ő is dolgozott, és én mindig ámulattal csodáltam, hogy milyen magasban dolgozott. Emlékszem, sokszor kíváncsiskodtam, hogy hogyan mászott fel oda, és Ő türelmesen elmesélte minden alkalommal részletesen, hogy hogyan másztak fel és miként végezték a magasban a munkát. Számtalanszor megkérdeztem, hogy " Papa, de nem szédültél ott fent?" És Ő mosolyogva felelte, hogy nem. Mesélt arról, hogy sokat dolgozott Szolnokon is, hetekig távol a családtól és Budapesten is sokfelé dolgozott. Magas, szikár ember volt, én gyerekként úgy néztem fel Rá, mintha senki és semmi sem lenne magasabb nála csak azok az óriási kémények. Szigorú és határozott volt, de ha kértem, hogy meséljen nekem mindig mesélt, és készített játékokat fából, nádból, cirokszárból.

Az Örs Vezér tér környékén is volt valami gyárnak iszonyat magas keménye, azt sokszor mutatta nekem- de sok éve már nincs ott az a kemény, úgy látszik arra sincs szükség a régi időkből.

Megint teret engedtem a nosztalgiának a teáscsészével :) ☕

A Drasche Porcelángyár történetéről ezen a linken találtam leírást, érdemes elolvasni:

http://www.magyarkeramia.hu/keramia/drasche/page.html