Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Szeifert Natália legutóbb megjelent regénye volt az első amit olvastam a szerző könyvei közül (Mi van veletek, semmi?), és utána olvastam el a korábban megjelent „Az altató szerekről” című művét.

Gondoltam, hogy ez így nem jó, nyilván a korábban megjelentet kellett volna előbb elolvasnom, úgy lett volna logikus, de nincs mit tenni, ha így alakult, hát így van. Ugyanis a „Mi van veletek,semmi?” annyira tetszett, hogy eldöntöttem: elolvasom „Az altató szerekről” című művet is. 

Mostmár azonban nem bánom, hogy az olvasási sorrend így alakult. A szerző úgy alkotta meg e két művet, hogy bár összefüggenek ám mégis függetlenek egymástól. Mindkettő különálló- de ha mindkettőt elolvassa az ember, akkor megtalálja a kapcsolódási pontokat. Szerintem érdemes mindkettőt elolvasni :)

Ugyanis, az esetemben bekövetkezett olvasási sorrend szerint először a „Mi van veletek, semmi?” regényből Pók és Grafit történetét ismerhettem meg, vagy legalábbis életük néhány epizódját, ám közben felvillant ott néhány „mellékszereplő” akik – mint ez mostmár számomra kiderült- főszereplői  „Az altató szerekről” kötetnek.

No, és persze itt is vannak olyan mellékszereplők, akik a másik regényben is azok- és kíváncsian várom, lesz-e újabb regény, amelyben majd ők lesznek a főszereplők és az ő szemüvegükön keresztül láthatjuk a világot.

Azt a bizonyos rendszerváltás évei körüli világot, vagy legalábbis Budapest néhány szegletét és a hétköznapok történéseit, főleg pedig a szereplők életét és nézőpontjaikat. Titkaikat, félelmeiket, vágyaikat, tetteiket, erényeiket és gyarlóságaikat. Kendőzetlenül. Leplezetlenül. Az ilyen-olyan kisebb és nagyobb függőségekről, problémákról nyíltan, szókimondóan esik szó a kötetben. Füvezés, drog, alkohol, családi problémák, legális és illegális dolgok, gyógyszerek. Az egyik főszereplő  életében a szex stresszoldóként, pótszerként, vagy akár altatószerként szerepel. Ebben a műben is elhangzanak „trágár” kifejezések, mégpedig itt túlnyomórészt nők szájából, és a témákban sincs semmi mellébeszélés, semmi köntörfalazás. Vívódások, félelmek, szorongások, megoldások és félmegoldások, kiutak és kilátástalan kiútkeresések, gondolatok, álmok, valóságos tettek, vágyak. Életek.

Nem tudom, milyen lett volna, ha a „normális” azaz a logikus sorrendben olvastam volna a két könyvet: először a korábban majd utána a később megjelentet. Bizonyára jó.

Az viszont biztos, hogy különleges élmény volt így számomra, hogy „Az altató szerekről” főszereplőinek történetét olvasva fokozatosan jöttem rá, hogy hol bukkantak fel mellékszereplőként a másik regényben, és kik is ők valójában, hisz a „Mi van veletek, semmi?”-ben még a keresztnevük sem került említésre. Valamint itt az ő szemszögükből került megvilágításba az a jónéhány szereplő aki a másik műben is szerepelt , ez is érdekes élmény volt. Cseres, Motkó, Kis Geri, Sőth Karcsi és a többiek.

Szerintem a könyvben sok dolog olyannyira jól van megfogalmazva az életből, hogy ha az olvasó a szereplőkétől eltérő módon és korban él, akkor is sok esetben érzi azt, hogy ezek a megfogalmazások találóbbak nem is lehetnének:

"...lehet persze, hogy nem bolondult meg, csak elvesztette az időt, és megpróbálta újra elkapni. elfogni, ahogy egy folyékony dolgot lehet lepkehálóval."

Vagy melyik nő ne érzett volna már így legalább egyszer az életben, még ha nem is tudta így megfogalmazni: 

"Most az egyszer szerettem volna, ha az előttem álló éjszaka hosszabbra nyúlik, de csak nekem. Eltart pár napig vagy hónapig, sírhatok, ameddig és ahányszor akarok, vagy őrjönghetek, aztán mindent végiggondolhatok a legnagyobb titokban és reggel, amikor felkelünk, csodálatosan hétköznapi leszek."

Érdekes, elgondolkodtató olvasmány, hol Zelma hol pedig Zsuzsa életébe pillanthat be az olvasó, közben rádöbbenhet, hogy milyen sok dologban hasonlóak és mennyi mindenben különböznek egymástól a főszereplők, és a háttérben hogyan függ össze minden mindennel. (Felnőtteknek szóló olvasmány)

A "Mi van veletek, semmi?" című regényről szóló írásom itt olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/29/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-szeifert-natalia-mi-van-veletek-semmi/