Dani Atkins általam korábban olvasott regényei kivétel nélkül mind lenyűgöztek, és kivétel nélkül mindegyik olvasása során elsírtam magam, annyira meghatóaknak bizonyultak. A legfényesebb csillag az égen című regényét emeltem le nemrég a könyvtár polcáról, és elhatároztam, hogy nem fogok sírva fakadni az olvasása során, legyen bármilyen megható is a témája. Nos, sikerült is (igaz, csak nagy nehezen, de sikerült)  visszatartanom a sírást - egészen a 348. oldalig. Akkor aztán visszatarthatatlanul eleredtek a könnyeim, és záporoztak is egészen a regény végéig. Nem véletlenül.

Nem szeretek cselekményleírást tartalmazó ajánlókat írni könyvekről, azonban ennél a könyvnél elkerülhetetlen, hogy a recenzió némi spoilert tartalmazzon (bár törekszem arra, hogy a történet végkifejletéről egy szót se írjak).

A történet főszereplői Lisa, Alex és Connor. Valamint Molly, Mac, Barbara, Jamie.

Lisa, Alex és gyermekük (Connor) szeretetben élik családi életüket, szép reményekkel. Aztán egy borzalmas tragédia vet véget közös jövőjüknek: Lisát baleset éri és meghal. Hogyan élheti túl a veszteséget, a megmásíthatatlant, a gyászt a szerető férj és a kicsi gyermek? Boldogul-e Alex a hirtelen rázúduló plusz feladatokkal, a kisfia nevelésével, miközben maga is borzalmas lelki fájdalmakkal küzd?

Hogyan, miért, miképpen kerül közel az özvegy férfihoz és a félárva kisfiúhoz a négy idegen (Mac, Molly, Barbara, Jamie)?

Ez a regény az elejétől a végéig megható, szívfacsaró, tele érzelmekkel, végtelen szeretettel és szerethető főszereplőkkel.

Lisa (és családja) olyan önzetlen, nagylelkű ajándékot adott a négy idegennek, amely megváltoztatta mindannyiuk életét.

A végén pedig talán a szereplők is és az olvasók is rájönnek, hogy mégiscsak előfordulhat az, hogy a jövő esetleg meg van írva valahol, talán a csillagokban...

Dani Atkins ebben a regényben nagy hangsúlyt fektet arra, hogy bemutassa, hogy az édesanyjáért rajongó kisfiú hogyan bírkózik meg az őt ért borzalmas veszteséggel és fájdalommal, valamint azt, hogy a fiatal özvegy férfi miként dolgozza fel a történteket. A szerző felhívja az olvasók figyelmét a szervadományozás kérdéseire, problematikájára, nehézségeire és fontosságára. Mégpedig teszi ezt úgy, hogy kiválóan ábrázolja a karaktereket, és a mondandót egy csodálatos, ugyanakkor végtelenül fájdalmas, szívfacsaró, megható történetbe ágyazta.

Tartalmas, érdekes, fájdalmasan szép ez a regény.

 (Kép forrása: saját fotó)