A napi luxus: kávé tejszínhabbal és egy kis kakaóporral :) Méghozzá hajdani Nagypapám teáscsészéjéből :)
Na, nem mintha Ő sokszor fogyasztotta volna a teáját ebből a csészéből. Legtöbbször bögréből itta (napi minimum 1 liter teát fogyasztott).
[caption id="attachment_424" align="aligncenter" width="150"]
(Kép forrása: saját fotó)[/caption]Ez a teáscsésze abból a készletből az utolsó darab, amit kedvezményesen vásárolhatott meg amikor a Drasche Porcelángyárban dolgozott- kőművesként gyárkéményeket épített (tehát a tériszonyomat nem Tőle örököltem :D ).
Azért vehette meg ott dolgozóként kedvezményesen, mert hibás volt a készlet. Tudom, mert sokszor elmondta ezt amikor időnként használtuk a teáskészletet és látom ezen az utolsó darabon is, hogy el vannak mosódva a festett rózsák.
Sajnos a készlet többi darabja nincs már meg, ezért úgy döntöttem ezt az egyet lefotózom mielőtt még ez is eltörik...
A teát én is inkább bögréből fogyasztom, viszont az én kávéadagomnak ez a teáscsésze jobban megfelel, mint egy pici kávéscsésze.
Gyerekkoromban amikor Budapestre mentünk, Nagypapa mindig szólt, ha olyan helyen jártunk ahol láthattam olyan gyárkéményt aminek az építésén Ő is dolgozott, és én mindig ámulattal csodáltam, hogy milyen magasban dolgozott. Emlékszem, sokszor kíváncsiskodtam, hogy hogyan mászott fel oda, és Ő türelmesen elmesélte minden alkalommal részletesen, hogy hogyan másztak fel és miként végezték a magasban a munkát. Számtalanszor megkérdeztem, hogy " Papa, de nem szédültél ott fent?" És Ő mosolyogva felelte, hogy nem. Mesélt arról, hogy sokat dolgozott Szolnokon is, hetekig távol a családtól és Budapesten is sokfelé dolgozott. Magas, szikár ember volt, én gyerekként úgy néztem fel Rá, mintha senki és semmi sem lenne magasabb nála csak azok az óriási kémények. Szigorú és határozott volt, de ha kértem, hogy meséljen nekem mindig mesélt, és készített játékokat fából, nádból, cirokszárból.
Az Örs Vezér tér környékén is volt valami gyárnak iszonyat magas keménye, azt sokszor mutatta nekem- de sok éve már nincs ott az a kemény, úgy látszik arra sincs szükség a régi időkből.
Megint teret engedtem a nosztalgiának a teáscsészével :) ☕
[caption id="attachment_418" align="aligncenter" width="150"]
(Kép forrása: saját fotó)[/caption]A Drasche Porcelángyár történetéről ezen a linken találtam leírást, érdemes elolvasni:
