Jill  Mansell regényei már korábban bebizonyították számomra, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató művek. Most pont egy ilyen, könnyedebb, de mégis tartalmas olvasmányra vágytam, így a  ne mondd, hogy vége! című (igen, így, kis kezdőbetűvel kezdődik a cím) regényre esett a választásom. Nem csalódtam.

A regény főszereplőinek leginkább Ambert és  Lachlant tekintem, ám ahogyan már megszokhattam Jill Mansell korábbi regényeinél, itt is megnevezhetek akár több főszereplőt is.

Amber kamaszkorától fogva szerelmes a jóképű és igen csapodár, szoknyavadász hírében álló Lachlanbe, ám tudatosan igyekszik eltitkolni érzelmeit a fiú elől.

Lachlan kiváló szakács, aki kihasználja vonzó adottságait a hölgyekkel való kapcsolataiban, és nem törekszik komoly elköteleződésre. Legalábbis mindenki ezt gondolja róla...

Raffaele és Vee remek párost alkotnak, ám a lány viselkedése hirtelen megváltozik, melynek következtében szakítanak. Mi állhat Vee furcsa viselkedésének hátterében? Helyrehozható-e még a kapcsolatuk?

Benjie és Jo összeillenek párként, és ki is az a Dani valójában?

Az özvegy Teddy, aki azt gondolta, hogy a csodálatos felesége, May halála után már nem tartogat számára az élet szerelmet, belebotlik a vonzó külsejű, ám sokak szerint igen "gyanúsan" viselkedő Olgába. Vajon a nő tényleg szereti Teddyt vagy csupán a pénzére pályázik?

Több szerelmi szál is kibontakozik a regényben, és igaz barátságoknak is tanúi lehetünk olvasóként.

Társadalmi és egyéni problémák sokasága sorakozik fel a könyv hasábjain: árva gyermek, elhagyott gyermek, drog, nélkülözés, gátlásosság, virtuális világ buktatói, szülői felelőtlenség, betegség, halál, nélkülözés és még sorolhatnám. Ugyanakkor Teddy és May bebizonyították, hogy nevelőszülőként csodálatos, igazi családként működtek az általuk felnevelt, igen nehéz sorsból hozzájuk kerülő gyermekekkel.

Nagyon tetszett ebben a regényben is, hogy az írónő a mellékszereplőknek ugyanúgy (fiataloknak és idősebbeknek egyaránt) nagy figyelmet szentel. Különleges, érdekes karakterek szerepelnek ezúttal is, a legtöbbjük igen kedves és szerethető, és sokukat szinte olyannyira megismerhetjük, mint a két főszereplőt.

"De az élet más. Senki sem védett  az esetleges tragédiákkal szemben, és senkiről nem lehet tudni, hogyan alakul az élete.  Néha elég egyetlen rossz döntés is." (225. oldal)

Jill Mansell néhány  korábbi regényéről itt írtam ajánlót:

http://ekultura.hu/meta/szerzo-rendezo/jill-mansell

(Halászné Magyar Márta)

(Kép forrása: saját fotó a könyvről)

VERS

(Kép forrása: Pixabay)

Halászné Magyar Márta

Advent 2022

Advent ideje a szeretetről kéne szóljon,
a lélek és a szív hangja arról daloljon,
a várakozás varázslatos hangulatú hetei ezek,
de csak akkor, ha a lényegét észreveszed.

Kicsit sem szabadna, hogy a fontos az legyen,
hogy az ember drága holmikat vegyen.
Advent a karácsonyra hangolódásban teljen,
a szunnyadó szeretet az emberekben felébredjen.

Reklámtáblák csillogva hirdetik, mi az, mi jár nekik,
ezt szó nélkül, marketing mantrájára simán elhiszik.
Megrohanják a plázát, a környék különböző boltjait,
kölcsönt felvéve, ha másképp drága dolgokra nem telik.

Közben a szeretet szertefoszlott vagy megrekedt,
lehet, hogy a vásárlási lázban útközben elveszett?
Talán nem, ott van az mélyen, elbújva valahol,
ki kéne már kotorni végre a sok csillogó kosz alól.

Négy hét, négy meggyújtott kis gyertya lángja
szerényen világíthat egyszerű koszorún a világra,
legördülő viaszcseppek lassan karácsonyig peregnek,
öröm fényét nyújtva át az érző szívnek és léleknek.

Úgy gondolom, az utóbbi években egyre többen kényszerültünk egy aprócska rafinériára a Márton-napi vacsorát illetően, már ha tartani akarjuk magunkat a hagyományokhoz, melyek szerint  ezen a napon bizony libát kell enni, és hozzá lehetőleg újbort fogyasztani. Sőt, egy kis csalafintaságra idén valószínűleg még többeknek van szüksége ez ügyben, mint eddig. Ugyanis a libahús egyre drágább. Akkor hogyan oldjuk meg, hogy libát együnk, de ne kerüljön egy vagyonba? 

Nos, az idén én "libalevest" főztem Márton-napra, mégpedig néhány libazúzából és pulykanyakból, jó sok zöldséggel és grízgaluskával. 

Második fogásként pedig kukoricás-rizses pörkölt készült, egy vékony szeletke kacsamelldarabból és csirkemellből; ehhez készült párolt káposzta is. (A párolt káposzta is egy kissé speciális volt most: nem lilakáposztából készült és nem reszelt hanem vágott káposztából, vajpuhára párolva). 

Bort nem ittam ugyan hozzá, sem újat, sem régit, helyette teát neveztem ki idén Márton-napi itókának. 

Mert az ember megpróbál mindent megoldani ahogy tud. 

Gyovai Helén: Útikalauz az édes élethez - 50 felejthetetlen élmény Olaszországban 

Korábban olvastam Gyovai Helén Hogyan lettem olasz mamma? című könyvét (itt írtam róla rövidebb ajánlót : https://antiknapraforgo.blog.hu/2021/12/05/gyovai_helen_hogyan_lettem_olasz_mamma_cimu_remek_konyvet_olvastam  itt pedig bővebben: http://ekultura.hu/2021/09/30/gyovai-helen-hogyan-lettem-olasz-mamma) amely nagyon tetszett, humoros és igen szórakoztató olvasmány volt számomra. Így, amikor megláttam az Útikalauz az édes élethez -  50 felejthetetlen élmény Olaszországban című könyvet a szerzőtől, azonnal levettem a polcról, éreztem, hogy ezt nekem el kell olvasnom.

A kötet, azon kívül, hogy megláttam rajta Gyovai Helén nevét, a borítójával is felhívta magára a figyelmemet, szép, tetszetős, színes, figyelemfelkeltő. Amikor kinyitottam a könyvet, a lapokon lévő díszítés és a színes képek is elvarázsoltak.

Ez nem regény, de nem is a klasszikus útikönyv. A szerző a saját élményei alapján válogatott össze ötven olyan dolgot, ami számára kiemelkedő jelentőségű Olaszország „látnivalóival, tapasztalnivalóival” kapcsolatban. Tájak, piacok, ételek, italok, strandok és egyéb érdekességek, élmények kaptak helyet ebben az útikalauzban.

Bár ez nem regény, azonban a szerző humora, lendülete , életigenlése, a szép élmények keresése ebben a műben is megmutatkozik. Nem sorolom fel, mi az az ötven, szerinte kihagyhatatlan dolog Olaszországban, melyekről ír, de azt elmondhatom, hogy igen élvezetes volt számomra olvasni ezt a könyvet. No, és persze Gyovai Helénnek köszönhetően, olvasás közben folyton éhes voltam, olyan ínycsiklandóan ír a cornettóról, sajtfondüről, polentáról, porchettás szendvicsről, az igazi nápolyi pizzáról, cannolóról. Nem titkolja el a legtöbb olasz városban tapasztalható közlekedési káoszt sem, és hasznos tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy hol ne jusson eszünkbe autóval közlekedni az általa ismertetett helyszínek közül.

Néhány nagy kedvenc részem a könyvből: 

32. rész. Felfrissülni egy torét vagy egy nasone vizével

Sosem jártam még a könyvben említett helyeken, de ezt gondolom, hatalmas kincs és segítség az a lakosságnak, a turistáknak, hogy az utcákon, köztereken ivókutak vannak elhelyezve. Senkinek nem kell magával cipelnie útja során különféle üvegekben, palackokban, kulacsokban ivóvizet, mert az ivókutakból mindenki számára elérhető a friss, tiszta ivóvíz. Arra gondolok, hogy milyen jó is lenne, ha hazánkban is így lenne...

45. rész Ellesni a szárdok hosszú életének titkát

„Leírva még egyértelműbbnek tűnik, hogy a rohanó világunk stresszétől távoli élet, a természet közelsége, a jó levegő, a mozgás, a jó ételek, de leginkább az összetartó közösség és annak szeretete olyan elemi erővel rendelkezik, amelynek köszönhetően a Jóisten megfeledkezik a kék zóna szárdjaitól, és csak akkor szólítja őket magához, amikor ez ellen talán már nekik sincs kifogásuk.” /282. oldal/

47. rész Átélni Matera és a barlanglakások varázsát

Megtudhatjuk ebből a részből, hogy a szerző szerint miért érdemes ellátogatni Materába, és természetesen olvashatunk a hely történelméről is egy kis ismertetőt.

„No meg azért is, mert példaként állhat mindenki előtt, hogyan lehet a semmi jóval nem kecsegtető sorsunkat úgy a kezünkbe venni, hogy abból irigylésre méltó álom valósuljon meg." /295. oldal/

49. rész: Rácsodálkozni arra, ahogy két tenger összefut egymással

Azt gondolom, én is bőven tudnék gyönyörködni az Adriai- tenger és Jón-tenger találkozásánál látható színekben, természeti csodákban, valamint valószínűleg szívesen megmártóznék a tengerben a strandok valamelyikén, és megkóstolnék valamelyik kis helyi vendéglátóhelyen friss tengeri herkentyűkből készült finom ételt.

Csak javasolni tudom mindenkinek ezt a könyvet. Aki járt már Olaszországban, annak azért; aki még sosem volt ott, annak azért; aki megkedvelte,  annak azért, aki még nem kedveli annak meg azért...

2022-11-10 /Halászné Magyar Márta /

Kiadó: Erawan Könyvkiadó/Kiadás éve: 2022/Kategória: Élménybeszámolók, útleírások, naplók/Oldalszám: 320/Ára: 5499 Ft

(Kép forrása: saját fotó a könyvről) 

Marina Lewycka: Cseresznyéskert Londonban - A Lubetkin-hagyaték

Marina Lewycka magyarul korábban megjelent három regényét olvastam az elmúlt években, mindhárom nagyon tetszett (ajánlót itt írtam korábban: https://antiknapraforgo.blog.hu/2022/10/18/mi_az_ami_olyan_nagyon_megtetszett_marina_lewycka_muveiben_hogy_a_tovabbiakban_is_nagyon_szivesen_ol és itt: http://ekultura.hu/meta/szerzo-rendezo/marina-lewycka), ezért már nagyon-nagyon vártam, hogy újabb művet olvashassak a szerzőtől.

The Lubetkin Legacy címen 2016-ban megjelent regénye magyar nyelven Cseresznyéskert Londonban – A Lubetkin-hagyaték címmel, a Geopen Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2022 őszén.

A regény mottóját Marina Lewycka  - "Nincs olyan, hogy túl jó az átlagember számára" - Lubetkintől kölcsönözte, aki az általa tervezett extravagáns épületeken túl ezt a vélekedését hagyta az utókorra.

Marina Lewycka két mesélőt (Bert és Violet) váltogatva tárja az olvasó elé a történetet. 

Bert, az ötvenes éveiben járó, elvált férfi. Állástalan színészként igen lapos pénztárcával rendelkezik. Válását követően kénytelen volt visszaköltözni idős anyjához, Lilyhez, egy önkormányzati bérlakásba. Az észak-londoni Madeley Court lakótömbben élnek, amelyet a grúz származású, brit Berthold Lubetkin építész tervezett. Lily elmondása szerint Bert róla kapta a keresztnevét. Amikor Lily kórházba kerül, fia lelkére köti, ne hagyja elveszni a lakást. Bert tudja, hogy érvényben van egy számára nem teljesen értelmezhető törvény vagy rendelet, ami kimond valami olyasmit, hogy bizonyos hálószobaszámot meghaladó lakás esetén elveszítheti a lakás bérlésére a jogosultságot, vagy valamilyen büntetésszerűséget, adóféleséget kell fizetnie. Mikor Lily meghal, Bert egy hirtelen ötlettől indíttatva a kórházból hazavisz magával egy idős nőt, akinek a pontos születési dátuma és tulajdonképpen a korábbi élete is homályos Bert előtt.   

A lakótömbben a legkülönfélébb nációjú emberek élnek egymás mellett. Nyelvükben, külsejükben, kultúrájukban, szokásaikban nagyon különböznek, azonban vágyaik, örömeik és bánataik nagyjából hasonlóak.

A Berthez újonnan beköltözött Inna okoz néhány izgalmas pillanatot Bert számára, és a többi lakónanak is bőven ad okot találgatásra. Ki ő, miért lakik Bertnél, mik a céljai? No és milyen ételek lehetnek az Inna által oly sokszor készített "golabki, kobaszki, szlatki"? 

Violet egy igen csinos, vonzó, fiatal lány, aki Nairobiban született. A lakás, amit most bérel Londonban, pont szomszédos Lily lakásával. Violet nem tervezi, hogy hosszútávon itt lakjon, úgy gondolja, hogy új munkája által össze tud szedni annyi pénzt, hogy hamarosan saját, szebb lakást vásárolhat magának. Bátor és elszánt ifjú hölgy, aki képes erőfeszítéseket tenni a jó ügyek érdekében.

A Madeley Court lakótömbben többnyire igen szerény körülmények közt élők laknak, és a lakások illetve azok berendezése sem túl fényűző. Azonban van itt valami, ami szinte minden lakónak egyaránt fontos: a szép cseresznyéskert, ami a lakótömbhöz tartozik. Violet és Bert számára is fontos ez a kert.

Marina Lewycka, ahogyan azt már a korábbi műveinél tapasztaltam, ebben a regényben is mesterien építi fel és mutatja be valamennyi karakterét. Számomra Inna személye kiemelkedően jól megformált, és ennek magyar nyelven való érzékeltetésében nagy szerepe van Szabó Réka Eszter fordítónak, aki zseniálisan tárja az olvasó elé az ízes beszédet illetve az akcentust.

Kifejezetten tetszik, hogy az eddig általam olvasott mindegyik Lewycka regényben egyformán hangsúlyosan szerepelnek a különböző korosztályok szereplői. A Cseresznyéskert Londonban című regénynek ugyan a fiatal Violet és a középkorú Bert a mesélője, de számomra ugyanúgy főszereplő az idős Inna is. Természetesen ebben a regényben is szerepelnek állatok is, itt például galamb, papagáj, kutya, de néhol macskák is felbukkannak a háttérben.

Az írónő a rá igen jellemző humort (néhol fekete humort), őszinteséget, öniróniát e műben sem mellőzi, és ezt a művet is megértés, együttérzés és szeretet hatja át.

A Lily temetéséről szóló résznél hiába nem akartam nevetni a kegyeleti okok miatt, olyan fekete humorral átszőtt, mondhatnám olyan mint valami igen morbid vicc, hogy önkéntelenül is elnevettem magam az egész bizarr helyzeten, és Bert szerencsétlenkedésén. Nyilvánvaló, hogy a szerzőnek az volt a célja, hogy megnevettesse az olvasót.

Sok érdekes téma, gondolat, probléma kerül szóba a regény lapjain: munkanélküliség, szegénység, fogyatékosság, bevándorlás, hagyaték körüli viták az örökösök közt, a múlt bizonyos részleteinek eltitkolása az utódok elől, betegség, halál, korrupció, bűnözés, politika, történelem, környezetvédelem, építészet és még sorolhatnám. Valamint ebből a regényből sem maradhat ki a szerelem.

Néhány, számomra különösen érdekes, elgondolkodtató, és/vagy kedves gondolatot idézek a könyvből:

„A kőfalon ültem, és vártam, hogy az a hatökör képviselő, Desmond Dunster, befejezze végre a hablatyolást. Ótvaros, hamis beszédéből csak úgy áradt mindannak a bűze, ami oly elviselhetetlenné teszi manapság a politikát.” /205. oldal/

„A szülőkkel óvatosan kell bánni, az ő aggódásuk és a saját, független élete iránti igény között húzódó vékonyka vonalon nagy odafigyeléssel lehet csak egyensúlyozni.” /217. oldal/

„A Madeley Courtban töltött évek szeretetben, barátságban és közösségi szellemben gazdag évek voltak. Olyan időszak, amikor még hinni lehetett, hogy eljön majd egy jobb világ, csak akarni kell, és próbálkozni erősen.” /249. oldal/

„Mélyen megvetette az állhatatlanságot, ugyanakkor imádta a kisbabákat, bárkitől jöttek is a világra.” /250. oldal/ 

A remek irodalmi élményen túl azt is nagyon kedvelem Marina Lewycka regényeiben, hogy minden egyes művében felhívja a figyelmet valamilyen szakterületre, illetve bemutat egy-egy olyan személyt, aki az adott szakterület jeles képviselője, alkotója, művelője volt. Ezzel igen felkelti a kíváncsiságomat, és  arra késztet engem, hogy utánanézzek az adott szakterületnek, illetve az adott személynek. A Cseresznyéskert Londonban – A Lubetkin-hagyaték felhívja a figyelmet Berthold Lubetkin munkásságára. Az építész nevét hallottam már korábban is, azonban csak most, a könyv olvasása során olvastam utána részletesebben munkásságának, építészeti alkotásainak.  

Szórakoztató, elgondolkodtató, néhol bizarr, néhol humoros történetet olvashattam, kitűnő karakterábrázolással. Kifejezetten kellemes olvasmánynak bizonyult számomra.Továbbra is azt gondolom, hogy szívesen olvasnék magyar nyelvre fordított további regényeket Marina Lewycka tollából, minél többet és többet.

„Nincs olyan, hogy túl jó az átlagember számára.”  (Berthold Lubetkin, a Finsbury Egészségközpont tervezője, 1938)

Kiadó: Geopen Könyvkiadó; Kiadás éve: 2022; Fordító: Szabó Réka Eszter; Kategória: Szépirodalom; Eredeti cím: The Lubetkin Legacy (Marina Lewycka, 2016); Oldalszám: 398; Ára: 4490 Ft

(Kép forrása: saját fotó a könyvről) 

Berthold Lubetkin (1901. december 14. – 1990. október 23.) építészről itt találtam bővebb információkat:

https://en-m-wikipedia-org.translate.goog/wiki/Berthold_Lubetkin?_x_tr_sl=en&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=wapp

2022-11-08 Halászné Magyar Márta

Hozzávalók:

500 g száraztészta (én most teljes kiőrlésű lisztből készült tésztát használtam, de bármilyen jó) 

500 g bacon (apróra kockázva) 

1 fej vöröshagyma (nagyobb) 

3 gerezd fokhagyma

1 kis csokor friss oregánó

2 evőkanál tejföl

só, bors ízlés szerint

Elkészítése:

A bacont megpirítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, belekeverünk egy kis csokornyi felaprított oregánót. Mikor már majdnem kész, beleteszünk 2 evőkanál tejfölt. A kifőtt tésztához keverjük. Tálalásnál adhatunk még hozzá egy kis tejfölt, díszíthetjük néhány oreganólevéllel. 

(Kép forrása: saját fotó)

Mi az ami olyan nagyon megtetszett Marina Lewycka műveiben, hogy a továbbiakban is nagyon szívesen olvasnék a szerzőtől regényeket? Érdekes, izgalmas, szórakoztató, lendületes, elgondolkodtató, olvasmányos, sokszor komoly témákkal tarkított,  de mégis humorral, öniróniával átszőtt regények, melyekben a szereplők karakterei remekül megformáltak.

Marina Lewycka ukrán szülők gyermekeként, a második világháború végén, 1946-ban, a németországi Kiel melletti menekülttáborban látta meg a napvilágot, majd Angliában nevelkedett. Első regénye, a Rövid traktortörténet ukránul, 32 nyelven jelent meg. E művéért több, igen rangos irodalmi díjat kapott. Magyar nyelven a Geopen Könyvkiadónál jelent meg a Rövid traktortörténet ukránul, az Eperföldek, és a Ragadunk című műve.

A Rövid traktortörténet ukránul 2007-ben magyar nyelven kiadott egyik példánya akadt a kezembe néhány évvel ezelőtt, amikor valami jónak ígérkező olvasmányt keresgéltem a könyvesboltok kínálatában. A fülszövege alapján azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és persze a borítója is megtetszett, a maga kék-sárga színeivel és grafikájával. Igencsak meglepett amikor észrevettem, hogy a külső borító alatt egy egészen más hangulatú borító lapul, melyen egy piros melltartó látható. A történet már az első mondatoktól kezdve nagyon érdekesnek bizonyult számomra, és az írónő stílusa olyannyira magával ragadott, hogy igen rövid idő múlva beszereztem a másik két, magyar nyelven megjelent könyvét is. Mi az ami olyan nagyon megtetszett, hogy a továbbiakban is nagyon szívesen olvasnék a szerzőtől regényeket? Megpróbálom röviden összefoglalni.

Egyrészt az írónő humora nagyon tetszik. Habár teljesen más jellegű történetet mesél el a három mű, Marina Lewycka remek humora mindegyikben nagyon jól érzékelhető, pontosan oda és annyi iróniát (néhol öniróniát, másutt inkább fekete humort) helyezett el, ahova és amennyi kell ahhoz, hogy az időnként felbukkanó igen nyomasztó részletek ellenére is kellemes kikapcsolódást nyújtsanak részemre.

Másrészt a kiválóan kidolgozott karakterek, a szereplők ábrázolása, a helyszínek szemléletes leírása is igen vonzóvá teszi számomra a történeteit. Olvasás közben olyan szinten láttam magam előtt a szereplőket, hogy úgy éreztem, mindegyiküket megismerném azonnal, ha velem szemben jönnének az utcán.

Harmadrészt pedig az nyűgözött le, hogy a szerző számos társadalmi problémával foglalkozik a műveiben. A migráció, bevándorlás mindhárom regényben szerepel, de ezen kívül nagyon sok egyéb problémáról esik szó, az egyes egyéneket, családokat, illetve az adott társadalmat illetően is (sőt, azt is mondhatom, hogy globális problémákat is megjelenítenek a művek).

Mindezekhez ráadásul mindhárom műben szerepelnek állatok is, ami szerintem sok olvasó tetszését elnyerheti- legalábbis az enyémet mindenképpen. Az számomra hab a tortán, hogy valamiről minden könyvében olvashat az ember extra információkat egy rövidebb részletben vagy fejezetben; mégpedig a könyv címéhez kapcsolódóan valami olyanról, amely tulajdonképpen egy-egy külön szakterület: traktorgyártásra és repülőgépekre vonatkozó szakmai információk, mezőgazdasági munka és baromfifeldolgozás kulisszatitkai, ragasztóanyagokkal kapcsolatos szakismeret.

Számomra Marina Lewycka mindhárom regénye önmagában is kiváló olvasásélményt, remek kikapcsolódást nyújtott, és hangsúlyozom, hogy mindhárom alkotás önálló mű, tehát nem köztelező a megjelenés sorrendjében olvasni azokat. Azonban, azoknak akik még nem olvastak a szerzőtől, de szeretnének, azt javaslom, hogy a megjelenés sorrendjében olvassák el a műveit, mert  ha jól figyel az olvasó, észreveszi, hogy Marina Lewycka az Eperföldek végefelé becsempészett egy olyan mellékszereplőt, aki a Rövid traktortörténet ukránul című mű kulcsfigurája volt, majd a Ragadunkban is ráismerhet az olvasó valakire aki  korábbi regényben is szerepelt. Arra a bizonyos „i”-re a  magyar nyelvre fordítás minősége tette fel nálam a pontot mindhárom regény esetében, ugyanis szinte hallottam olvasás közben bizonyos szereplők akcentusát, némelyik szereplő beszédének ízességét.

Kedvelem az olyan irásokat, melyek amellett, hogy kellemes kikapcsolódást jelentenek, bővitik az ismereteimet, elgondolkodtatnak komoly kérdéseken is (akár a társadalmat illetően, akár saját életutat illetően, vagy történelmi kérdésekben) és mindezek mellé még meg is nevettetnek.

Mindhárom történet helyszíne Anglia, de olvashatunk a könyvekben más országokról is (hol többet, hol kevesebbet a történelmükről vagy valamely jellemzőiről) illetve máshonnan származó emberek életéről, hisz a főszereplők közt bőségesen találunk olyan embereket, akik különböző okokból érkeztek Angliába. Ettől pedig méginkább színes és érdekes mindegyik történet, ugyanis mindhárom műben fellelhető (sőt, soszor központi helyet kap) az idegen országba való beilleszkedés folyamata, illetve annak nehézségei, nem elhallgatva azt, hogy sok esetben a befogadó országnak is vannak gondja e kérdés tekintetében, és kétségtelen az, hogy nagyon nehéz úgy intézni mindent, hogy az minden érintettnek jó legyen.

Kibontakozik, a szereplők történeteit megismerve, hogy mi mindenre képes az ember egy jobb élet reményében: ki így, ki úgy próbál „boldogulni”.

Amennyiben össze kéne szednem, hogy a három könyvben összesen hány és hány problémával foglalkozik a szerző, mely kérdésköröket érinti, és ezeket egy-egy szóval, kifejezéssel megjelenítenem, bizony nem rövid a lista: bevándorlás, migráció, háború és háborús bűnök, idősellátás kérdései, elöregedő társadalmak problémái, mások feletti hatalommal való visszaélés, kiszolgáltatottság, a férfi és nő kapcsolat kérdései, a szegénység és gazdagság fogalma és kérdései, idénymunkások kihasználásának problematikája, lánykereskedelem, bűnözés, állattartás körülményei, szociális háló illetve az azon tátongó lyukak, nemzeti és nemzetközi konfliktusok, másság, generációk közti ellentétek, múlt sebeinek feldolgozhatósága vagy soha be nem gyógyulása, harag és megbocsájtás, barátság és szerelem, családtagok és rokonok közötti ellentét és összetartozás......és még sorolhatnám.

Márpedig olyan történeteket humorosan megírni, melyekben ilyen témák és problémák is helyet kapnak, szerintem kivételes tehetségre vall.

Az eddigi három, általam olvasott Lewycka regényről itt írtam bővebben:

http://ekultura.hu/meta/szerzo-rendezo/marina-lewycka

Úgy tudom, 2022. őszén jelenik meg magyar nyelven újabb regény a szerzőtől, én már nagyon várom, hogy olvashassam.

(Halászné Magyar Márta)

(Kép forrása: saját fotó) 

A regény főszereplője Antonyina, egy szerény fiatal lány. Leningrádba költözik egy kis faluból, a jobb élet reményében. Gyári munkásként kezd dolgozni, egy ideig egy igen szegényes munkásszállón lakik, többedmagával egy szobában. Jövőjére vonatkozóan szép álmokat szövöget, azonban elcsábul egy nagyvárosi férfi hízelgő, szép szavaitól. A Nők férfi nélkül nem túl terjedelmes regény  (összesen 240 oldal) ám annál súlyosabb: nagyon is nehéz témákat ölel fel. Jelena Csizsova panaszkodás, vádak, ítéletek nélkül mesél el egy történetet az 1950-es évek Leningrádjából, egy olyan fiatal nőről, akinek rövid és nehézségekkel teli életében az örömet a kislánya jelentette, és akinek minden vágya és igyekezete arról szólt egészen az utolsó légvételéig, hogy a gyermeke jövőjét a legjobb tudása és lehetősége szerint egyengesse. Érződik a műből az adott történet női szereplőinek szívóssága, ereje, néha elgyengülése és botladozása, ám ezekből újult erővel való kilábalása, a végsőkig való kitartás, és mindenekelőtt a hit és a szeretet, valamint ezek erejében való remény és bizakodás. Morfondírozhat az olvasó, hogy honnan, hogyan és miből merítették ezek a nők azt az erőt, ami átsegítette őket minden olyan nehézségen, ami még kibírható, ami túlélhető. Érdemes elolvasni.

Teljes cikkem a könyvről 2021.04.22-én jelent meg az ekultura.hu oldalán, az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/04/22/jelena-csizsova-nok-ferfi-nelkul

(Halászné Magyar Márta)

Szerző:Jelena Csizsova Sorozat:Geopen20 Kiadó:Geopen Könyvkiadó Kiadás éve:2016 Fordító: Birman Erzsébet Kategória:szépirodalom Ár:3690 Ft Oldalszám: 240

 /Kép forrása: saját fotó/