Dani Atkins Amikor kiolvad a szív (Álomgyár Kiadó, megjelenés éve: 2022; fordító: Goitein Veronika; 445 oldal, ára: 4399 forint) című regényét olvastam nemrég. A szerző már korábban lenyűgözött műveivel, így szívesen választottam magamnak ismét olvasnivalót tőle.

A főszereplő Sophie Winters harmincegy éves, egyedülálló nő, macskájával él egy bérelt lakásban. Otthonról dolgozik, fordítóként. Tizenöt éves volt,  amikor tragédia sújtotta a családját. Azóta kerüli az elköteleződést, nem mer kockázatot vállalni, védőfalat vont a szíve köré. Tudja ő, pontosan érzi, hogy nem teljesen jó ez így, de képtelen változtatni.

Egy este a lakása alatti emeleten nagy tűz üt ki. Sophie a lakásában reked, de szerencsére pont arra jár a jóképű  Ben, aki megmenti. Ki ez a bátor, lovagias, udvarias idegen? A véletlen műve, hogy a tűzeset után többször is összefutnak? Ben ki tudja-e csalogani a lányt a lelke köré önkéntesen emelt, védelmező csigaházából? Sophie lelki vívódásait, gondolatait, érzelmeit, érzéseit nagyon szépen, részletesen jeleníti meg a szerző a regényben. 

Természetesen ebből a történetből sem hiányozhat a szerelem, azonban ez a regény is sokkal több, mint egy szerelmi történet. Gyász, betegség, halál, szerelem, barátság, remény és reményvesztettség, egymás segítése, megbékélés, lázadás, elfogadás, problémamegoldás, megküzdés, fejlődés, fájdalom, titok, és még hosszasan sorolhatnám, mennyi minden kapott helyet ebben a megrendítő, fájdalmasan szép regényben. Nem tagadom, hogy a könyv utolsó fejezeteit olvasva bizony előkerültek a papírzsebkendők, amiket már előrelátóan előkészítettem az olvasáshoz, hisz a szerző műveinek olvasása során már korábban is elérzékenyültem időnként. Ben és Sophie kapcsolatán kívül nagyon szépen jelenítette meg a szerző Sophie és Julia igaz barátságát is. 

A tökéletesség és a tökéletlenség kérdésköre is figyelemreméltó a műben. Megerősíti az embert abban az elgondolásban, hogy senki és semmi sem lehet tökéletes ami emberi, de attól még lehet szép és jó.

"- A családok sosem tökéletesek- mondta Ben.  -De ez nem teszi őket működésképtelenné."

Tartalmas, érzelmes, kellemes kikapcsolódást nyújtó, elgondolkodtató olvasmány volt számomra ez a regény. 

Ismét remek olvasásélménnyel gazdagodtam, és biztos, hogy fogok még olvasnivalót választani magamnak az írónőtől.

(Halászné Magyar Márta) 

/Kép: saját fotó/

Néhány hónappal ezelőtt olvastam Ocean Vuong Röpke pillanat csak földi ragyogásunk című regényét, ám mostanáig nem tudtam róla írni, mert úgy éreztem, hagynom kell leülepedni mindazt, amit olvastam.

Ez a mű ugyanis sokkal megrendítőbb volt számomra annál, amit a fülszövege sejtetni engedett, annak ellenére is, hogy már maga a cím is jelezte számomra, hogy ez nem holmi rózsaszín lányregény, hanem egy igen komoly és mély tartalommal bíró történet.

A regény főszereplője (egyben mesélője is) "Kiskutya", aki egy olyan fiú, aki Vietnámban született, de családjával nagyon hamar az Egyesült Államokba került, és elmondhatatlan mélyszegénységben élnek. Anyja és nagyanyja neveli a fiút, borzasztó nélkülözésben.

Kiskutya édesanyja egy kozmetikai szalonban robotol úgy, hogy az angolt alig beszéli, és ahogyan a nagymamát is, úgy őt is nagyon megtörte, megviselte mindaz, amit a vietnámi háborúban átélt, és az "új hazába" való beilleszkedés nehézségei, buktatói, és persze a szegénységgel járó nélkülözés.

Kiskutya eleinte a származásának és az anyjával való ellentmondásos kapcsolatának  tudja be azt, hogy nem nagyon találja a helyét a világban, később már azt is érzi, hogy még van valami amiben más, mint a korabeli fiúk többsége.

Kiskutya találkozik egy nyári munka során Trevorral, a fehérbőrű, nagyon fiatalkora óta drogfüggő fiúval. Barátság,vonzalom alakul ki köztük. Bár ez a kapcsolat sem mentes ellentmondásoktól és nehézségektől, mégis  valahogy ebben a kapcsolatban tapasztal meg Kiskutya valamiféle boldogságot.

Ocean Vuong szerintem igen figyelemreméltó módon tárja elénk a történetet: Kiskutya, anyjának írott levelében meséli el életük történetét (a családjáét és a saját magáét, anyja emlékképeivel tarkítva),  tudva azt,  hogy anyja ezt a levelet valószínűleg sohasem fogja elolvasni.

Ez a történet tele van pofonnal, nélkülözéssel, szegénységgel,fájdalommal, alkalmazkodással,szerelemmel, tragédiákkal, küzdelemmel, feszültséggel, fáradtsággal, kiút keresésével, szeretettel, boldogtalansággal és boldogsággal, őszinteséggel.

Kiskutya történetében fontos szerepet kap a saját magát elfogadó ember útja, és az elfogadhatatlanságok elfogadásának keresése, lehetősége. Egyszerre szép és fájdalmas. 

A szerző stílusa elmondhatatlanul lenyűgözőnek bizonyult számomra: a szövegalkotás, a karakteralkotás, a lírai képek, a gondolatok és érzések megjelenítése zseniális. 

Kizárólag felnőtteknek ajánlom ennek a regénynek az olvasását. Nem könnyed olvasmány, de igen érdekes.

A borító szerintem gyönyörű, és a regény címe is. 

(Halászné Magyar Márta)

Bevallom, hogy korábban még sosem hallottam a szerzőről. Manuela Inusa  Teázó a boldogsághoz (Kossuth Kiadó, 2022) című könyvét véletlenül láttam meg miközben egy másik regényt keresgéltem. Elolvastam a fülszöveget, és az pont olyat ígért amilyen olvasmányra jelenleg vágytam. Ugyanis a fajsúlyosabb művek olvasása közé az utóbbi időben rendszeresen beiktatok könnyedebb olvasmányokat.

Nos, ez a mű rövid terjedelmével (254 oldal) és a cselekményével valóban egy kis kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra a jelenlegi borongós, és gondokban bővelkedő időben. 

A főszereplő a harmincas évei elején járó Laurie, aki egy kis teaházat üzemeltet egy olyan oxfordi kis bevásárlóutcában, ahol nők az üzletek tulajdonosai.

Laurie, Susan, Keira, Orchid, Ruby, nem csupán a Valerie Lane üzleteinek tulajdonosai, hanem barátnők is, akik jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és persze időnként kéretlenül is adnak tanácsokat egymásnak. 

Laurie már hónapok óta plátói szerelmet táplál a jóképű Barry iránt, éjszakánként róla álmodik, azonban nem mer lépéseket tenni álmai beteljesülésének érdekében. Őszintén megmondom, számomra kissé naivnak és sokszor igen esetlennek tűnt a főhősnő ahhoz képest, hogy már nem tizenéves, hanem egy elvileg már önálló, felnőtt, független nő, aki rendelkezik már valamennyi élettapasztalattal. Állandóan a barátnőitől kér segítséget, olyan dolgokban is, amiben azért már igencsak döntésképesnek kell(ene) lennie. Persze, elnéztem neki, hogy még arra sem képes, hogy egyedül döntse el, milyen öltözékben menjen moziba vagy ebédelni. Természetesen ezzel együtt egy kedves, szerethető karakter. 

Barry, a jóképű, jó humorérzékkel megáldott, udvarias fiatalember pedig nem csoda, hogy felkeltette a szingli Laurie figyelmét. 

A lényeg tulajdonképpen az, hogy sikerül-e Laurie minden kétbalkezes húzása, ügyetlenkedése ellenére "összejönnie" a férfival. 

Kifejezetten tetszett, hogy nem csupán a történet olvasása közben kaphat az olvasó egy pici ízelítőt a teák világából, hanem a könyv utolsó lapjain található néhány recept is. Ezekből szívesen olvastam volna akár egy kicsit többet is, még ha nem is receptkönyvet tartottam a kezemben. 

A történet kiszámítható, semmi extrán nem kell olvasás közben agyalni, de ez pont így megfelelő, ha az ember egy igen  könnyed olvasmányra vágyik. Olyan volt ez a regény nekem, mint egy könnyű, friss limonádé egy fárasztó nap folyamán. 

Jó választás mindenkinek, aki könnyed olvasnivalót keres. 

 /Halászné Magyar Márta/

(Kép forrása: saját fotó)

Nagyon egyszerű, kenyérre kenhető, szép színű krémet szoktam készíteni a maradék ceklából amikor gyakorlatilag szinte majdnem kiürült a savanyúságos üveg. Tehát, amikor az ecetes céklát elfogyasztottuk, és az üveg alján már csak 2-3 céklaszelet árválkodik a szép sötétpiros lében, azt nem öntöm ki, hanem összetöröm villával a céklát, majd belereszelek 2-3 almát. Erre a már kissé fonnyadt alma is tökéletesen megfelel. Így, ebben a formában 2-3 napig hűtőben eltartható. Mindig annyit veszek csak ki belőle, amennyit el szeretnénk fogyasztani, és akkor keverek hozzá 1-2 evőkanálnyi majonézt. Ezzel a krémmel megkenem a kenyeret (kiflit, zsemlét, pirítóst). Felvágottal, sonkával, vagy sajttal remek reggeli. Sült húsok mellé is nagyon finom. 

(HMMárta) 

/Kép forrása: saját fotó/

Karen Swan művei közül a Karácsonyi parti, a Titok Párizsban, és a Római kalandok már korábban bebizonyította számomra, hogy amennyiben a szerzőtől választok magamnak olvasnivalót, mindenképpen izgalmas, érdekes, lebilincselő, szórakoztató kikapcsolódásban lesz részem. Ezért már célirányosan fordultam a könyvtárban ahhoz a polchoz, ahol Karen Swan művei sorakoznak.

Habár a Ha egy spanyol megígéri (21.Század Kiadó, megjelenés éve 2022. Ára: 4490 Ft, Oldalszám: 364. Fordította: Ács Eleonóra) valahogy nem kezdődött olyan érdekesen, mint a másik három, általam már olvasott Karen Swan regény, bíztam benne, hogy a folytatás egyre érdekesebbé válik. Nem csalódtam.

A cselekmény itt is két szálon fut, illetve két különböző időszakban játszódik. Míg az egyik történet 2018-ban játszódik, addig a másik visszanyúlik az 1930-as évekbe, egész pontosan 1936-ba és 1937-be. Mivel Karen Swan a többi, általam ismert regényében történelmi témákat is beleszőtt a történetbe, és korábbi tanulmányaim során az iskolában történelemből tanultuk, hogy a  spanyol polgárháború a második VH-t megelőző súlyos katonai konfliktus volt 1936. július 17. és 1939. április 1. között Spanyolországban, már sejtettem, hogy a regényben a spanyol polgárháború is fontos szerephez jut. Ez a feltételezésem a fejezeteket olvasva gyorsan beigazolódott.

Spanyolország egyik leggazdagabb, igen idős embere 2018-ban haldoklik. Míg a kórházi ágyat nyomja, fia tartja kézben a vagyonnal kapcsolatos intéznivalókat. Ekkor derül ki a család számára, hogy a dúsgazdag papa a számukra teljesen ismeretlen Marina Quincyre óhajtja hagyni összes vagyonát, pontosabban: neki akarja ajándékozni. Na, de miféle kapcsolat fűzi a mesés vagyonnal rendelkező Carlos Mendozát a nőhöz? A család megbízza Charlotte Fairfaxet, a jónevű vagyontanácsadót, hogy utazzon Spanyolországba, férkőzzön Marina bizalmába és derítse ki, milyen viszony fűzi a nőt Carloshoz. Valamint persze, oldja meg úgy a dolgot, hogy az a családnak jó legyen.

Miközben Charlotte próbál a Mendoza család történetében rábukkanni a mozgatórugókra, melyek miatt az idős ember Marinára akarja átruházni a vagyont, bizony a saját múltjának emlékei is állandóan előkerülnek.

Mindeközben megelevenednek az 1930-as évek, a történelem sötét bugyrainak titkai, elhallgatott és eltemetett súlyos titkok, családi és társadalmi viszályok, tragédiák és félreértések sorozatai, a politika mindent beszövő árnyai, a spanyol történelem fekete napjai.

Megrázó történet bontakozik ki, évtizedeken át súlyos titkolt, borzasztó terheket cipelő emberek sorsa olvasható a könyv lapjain.

Ahogy a régi titkok, vagy legalábbis azoknak egy része lelepleződik, úgy kerül egyre közelebb Charlotte a saját valóságához, titkaihoz, vágyaihoz. A sok régi és újabb titok között pedig megbújik a szerelem, az igaz szerelem...

Lenyűgöző regény, amely semmiképp nem nevezhető szirupos, rózsaszín lányregénynek, de annál inkább igazán érdekesnek, izgalmasnak, elgondolkodtatónak.

Ebből a műből is sok, igen figyelemreméltó gondolatot lehetne idézni. Most ezt választottam:

"A pénz nem old meg annyi mindent, mint azt az emberek hinni szeretnék; gyakran az oktatás a megfelelőbb eszköz a segítségre."

Felnőtt olvasóknak csak ajánlani tudom!

(Halászné Magyar Márta) 

https://antiknapraforgo.blog.hu/2021/12/03/karen_swan_romai_kalandok_cimu_konyvet_olvastam

https://antiknapraforgo.blog.hu/2021/11/28/karen_swan_karacsonyi_parti_cimu_konyvet_olvastam

Karen Swan korábban magyar nyelven megjelent három regényéről itt írtam:

http://ekultura.hu/meta/szerzo-rendezo/karen-swan

(Kép: saját fotó) 

Herczeg Zsolt  Újabb Büfik és bukások című könyve 2021-ben jelent meg a Tericum Kiadó gondozásában. (266 oldal. Ára: 3970 Ft) 

Jómagam 2022. augusztusában olvastam, és mondhatom, hogy igen remek olvasásélményt nyújtott számomra. 

Herczeg Zsolt ugyanis kitűnő humorral, számomra végtelenül szimpatikus öniróniával, kendőzetlenül mesél két kisgyermek apukájaként a gyermekvállalásról, gyermeknevelésről, családról, apaságról. Ebben a kötetben a 2018. szeptemberétől 2021. júliusáig tartó időszakról oszt meg történeteket, eseményeket, gondolatokat. Szó esik munkáról, szerelemről, párkapcsolatról, férfiről és nőről, a járvány okozta nehézségekről, rokonokról, és mindenféléről ami egy család életéhez hozzátartozik. Számos, az apasághoz kapcsolódó korábbi és mai "normán", szokáson, fogalmon, berögződésen, mintán, előítéleten elgondolkodhatunk a könyv olvasása közben. 

Herczeg Zsolt a Kisfiáról és a Kislányáról (akik persze gondoskodnak arról, hogy kedves szüleik ne unatkozzanak) olyan szeretettel mesél, ahogyan csakis olyan apa tud mesélni, aki a szó legszebb értelmében, minden értelmében igazi apa. 

Rengeteg mondatot ki lehetne emelni, érdemes lenne idézni a könyvből, de én most csak ezt az egyet idézem, mert úgy érzem, ez az egy mondat nagyon is sokat mond:

 "Mert ha azt akarod, hogy tényleg minden rosszban legyen valami jó, akkor annak a jónak neked magadnak kell lenned néha."

Fergetegesen humoros hangvételű könyv, ami ugyanakkor mégis kellően komoly, és persze megható is egyben. 

Csak ajánlani tudom egyedülállónak, párkapcsolatban élőknek,  családalapítás előtt álló és az abban már nyakig benne lévő nőknek és férfiaknak egyaránt ezt a könyvet. Érdemes elolvasni! 

(Halászné Magyar Márta)

/Kép forrása: saját fotó a könyvről/

A regény főszereplője Frances, a dublini egyetemi éveit gyűri, közben pedig költői-írói vénáját is megcsillantja néhány rendezvényen, felolvasáson. Abban a szerencsésnek mondható helyzetben van, hogy sok más fiatallal ellentétben rendelkezésére áll egy lakás (még ha az nem is a saját tulajdona) ahol szívesebben él, mint zűrös családjával. Barátnője, Bobbi igen nagy szerepet játszik Frances életében. Frances úgy érzi, sosem lehet olyan népszerű mint Bobbi, aki csinos, szép, vonzó. Pontosan ezért lepődik meg Frances maga is, amikor egy idősebb házaspárral való megismerkedésük során a férj félreérthetetlen érdeklődést mutat iránta. Vagy félreérthető? Frances egy ideig töpreng azon, hogy valóban vonzódik-e hozzá a férfi és azon is, hogy ő maga mit érez a jóképű, sármos színész iránt. Bobbival való barátsága is formálódik, és a családjával való kapcsolatának alakulása is ad bőven elgondolkodtató pillanatokat. Miközben Frances  egyre inkább belesodródik az idősebb férfival való kapcsolatba, tulajdonképpen a felnőtt élet kérdései kezdik egyre többször és többször foglalkoztatni, elgondolkodtatni (hol tudatosan töpreng, hol "véletlenszerűen" kúsznak a fejébe a felnőtt lét kérdései); egyre "felnőttesebb" szituációkban találja magát, ugyanakkor sok tekintetben még nem nevezhető teljesen felnőttnek. 

Barátság, szerelem, féltékenység, anyagi nehézségek, betegség, kapcsolatok, hűség és megcsalás, felnőtté válás kérdései- ezek és sok más is szerepel a műben. 

(Halászné Magyar Márta) 

(Kép forrása: saját fotó) 

Érdekes, hogy minél több regényt olvasok a szerzőtől, annál inkább azt gondolom egy-egy újabb regénye olvasása előtt, hogy engem már nem tud meglepni, hisz tökéletesen ismerem a stílusát- aztán mindig kiderül, hogy de, igen, folyton  tud újat mutatni. 

A kívánság című regényében is hozta Nicholas Sparks a számomra Tőle megszokott igencsak szívemhez szóló stílust, mégis tudott újabb meglepő, nem kiszámítható végkifejletet alkotni. 

A mű főszereplője Maggie, aki a munkájában igen sikeres: világhírű fotográfus. 2019-ben lesújtó diagnózist állapítanak meg nála. Galériáját egy idő után új munkatárssal bővíti, és Mark személyében igazi támaszra talál nem csupán a munkában, hanem a betegséggel átitatott közelgő karácsonyának eltöltéséhez is. 

Maggie emlékezetében egyre intenzívebben elevenedik meg egy évtizedekkel korábbi történet, egy súlyos titok, egy igaz szerelem minden apró részlete. 

Ez a regény megható, fájdalmas, ugyanakkor csodaszép történetet tárt elém. Helyet kapott benne család, rokonság, betegség, titok, halál, félelem, feltétel nélküli szeretet, igaz szerelem, boldogság és boldogtalanság, hobbiból lett hivatás, és sok egyéb is. 

Nehéz írni úgy véleményt, hogy ne áruljam el a történet részleteit, ezért nem is írok róla bővebben. Igen, bizony előkerültek a papírzsebkendők is olvasás közben, engem ugyanis mélyen megérintett és meghatott ez a gyönyörű, szívfacsaró, emberi történet. 

(Halászné Magyar Márta) 

 (Kép forrása: saját fotó) 

Dani Atkins Amíg én a csillagokkal álmodtam című regénye mélységesen megérintett.

A főszereplő Maddie súlyos balesetet szenved, majd amikor a kórházi ágyon magához tér, úgy emlékszik, hogy pár nap múlva lesz az esküvője, a világ talán legcsodálatosabb vőlegényével. Majd kezdi gyanítani, hogy valami nem stimmel... 

Maga a történet is különleges, de az, ahogyan a szerző a két nő karakterét ábrázolja illetve érzelmeiket kifejezésre juttatja, igazán lehengerlő és szívbe markoló. Számomra Maddie is, és Chloe is rendkívül szimpatikus egyéniség, nem jelenthetném ki azt, hogy valamelyikük kárára a másiknak szurkolok a történetben. Mindkettejüket megkedveltem, és mindkét nőt szerettem volna boldognak látni végül. A regény számomra akkor lett volna még teljesebb, ha nem csupán Maddie és Chloe meséli el a történteket a saját szemszögéből, hanem Ryan is. Kíváncsi lettem volna, hogy a számomra szintén igen szimpatikus főszereplő férfi hogyan éli meg a történteket, milyen érzelmek és gondolatok kavarognak benne - bár mindez sejthető, de jó lett volna tőle hallani (akarom mondani: olvasni). Úgy gondolom, Ryan számára sem volt könnyű átélni mindazt, ami velük történt, még ha neki másképp is volt nehéz mint a két nőnek. Ugyanúgy kíváncsi lettem volna arra, hogy Bill hogyan mesélne a történtekről. Természetesen Hope elbeszélése is érdekelne. Azonban mindez valószínűleg nem fért volna el egy 575 oldalas könyvben, hanem egy jóval vaskosabb kötet lett volna, netán egy könyvsorozat. 

Szól ez a könyv számos igen nehéz, fontos témáról: sorsról, életről, betegségről, balesetről, szerelemről, barátságról, kitartásról, de én úgy érzem, hogy talán legfőképpen a szeretetről, a családról, a szülői szerepekről, az anyaságról szól. Véleményem szerint mindkét nő remek anya, és persze Ryan remek apa. 

Az elmúlt hónap olvasmányai közül ez volt az egyik, amely mélységesen szívbe markoló volt számomra. Ugyanakkor számos kérdés feltevésére, továbbgondolására inspirált. Nagyon érdemes volt elolvasni. Nem ártott, hogy sok papírzsebkendőt tartottam a közelben olvasás közben, és ez az utolsó fejezeteknél pláne nagyon hasznosnak bizonyult. Ez egy gyönyörűen megírt, megható történet, szerethető szereplőkkel. 

Halászné Magyar Márta

Kiadó: Álomgyár Kiadó (Budapest, 2021) 

Eredeti mű: Dani Atkins, While I Was Sleeping, 2018

Fordító: Kövesdi Miklós Gábor

Oldalak: 575

Ár: 4499 Ft

(Képek forrása: saját fotók a könyvről. Képek és szöveg szerzői joggal védve, idézni csak a forrás pontos megjelölésével megengedett.) 

Amikor igazi nyári olvasnivalót keresgéltem magamnak, megakadt a szemem a Nem mézes hetek (Két esküdt ellenség Hawaiin) című könyv borítóján. Amint elolvastam a fülszöveget, sejtettem, hogy ez valóban napsugaras olvasmány lesz számomra.

Olive Torres és Amelia ikertestvérek. Míg Ami mindenben szerencsés, Olive az ikerpár peches fele, és ez így van már kicsi koruk óta. Ami a lakodalmára készül egy igen jóképű Dane nevű fickóval. Szinte ingyen van minden az esküvőre a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően, melyeket Ami megnyert. Olive lesz Ami koszorúslánya, akinek nincs párkapcsolata, így természetesen a vőlegény testvérét rendeli mellé Ami, legalábbis az esküvő idejére. Azonban van egy kis bökkenő: Ethan Thomas az a fiatalember, akit Olive az esküdt ellenségének tekint.

A lakodalomban az egész  násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével. Ami és Dane nem akarják, hogy a nászútjuk teljes mértékben elvesszen, és úgy döntenek, ha már ők nem mehetnek, hát elküldik maguk helyett Hawaiira azt a két embert, aki nem lett beteg az ételektől. Olive és Ethan így belebújik a friss házasok szerepébe és elindulnak a „nászútra”. Ahol végre sikerül néhány korábbi félreértést tisztázniuk, miközben újabb bonyodalmakba keverednek. Közben persze kiderül, hogy talán már nem is utálják annyira egymást. 

Igazi romantikus, de nem szirupos történet, melyet Christina Lauren igen szórakoztató, humoros, vidám stílusban tár az olvasó elé (Lévai Márta remek fordításában), sok napsütéssel, civakodással és szerelemmel fűszerezve.

Közben bepillantást nyerhet az olvasó egy soktagú, összetartó mexikói-amerikai család mindennapjaiba is.

Nem csalódtam, valóban kellemes kikapcsolódást nyújtó, vidám,  kacagtató, szórakoztató  nyári olvasmánynak bizonyult számomra a Nem mézes hetek.

Halászné Magyar Márta

(Kép: saját fotó a könyvről) 

Kiadó: 21. Század Kiadó; Kiadás éve: 2022; Fordító: Lévai Márta; Kategória: szépirodalom/ romantikus, kalandos; Eredeti cím: The Unhoneymooners; Oldalszám: 351; Ára: 4490 Ft