Úgy gondolom, az utóbbi években egyre többen kényszerültünk egy aprócska rafinériára a Márton-napi vacsorát illetően, már ha tartani akarjuk magunkat a hagyományokhoz, melyek szerint  ezen a napon bizony libát kell enni, és hozzá lehetőleg újbort fogyasztani. Sőt, egy kis csalafintaságra idén valószínűleg még többeknek van szüksége ez ügyben, mint eddig. Ugyanis a libahús egyre drágább. Akkor hogyan oldjuk meg, hogy libát együnk, de ne kerüljön egy vagyonba? 

Nos, az idén én "libalevest" főztem Márton-napra, mégpedig néhány libazúzából és pulykanyakból, jó sok zöldséggel és grízgaluskával. 

Második fogásként pedig kukoricás-rizses pörkölt készült, egy vékony szeletke kacsamelldarabból és csirkemellből; ehhez készült párolt káposzta is. (A párolt káposzta is egy kissé speciális volt most: nem lilakáposztából készült és nem reszelt hanem vágott káposztából, vajpuhára párolva). 

Bort nem ittam ugyan hozzá, sem újat, sem régit, helyette teát neveztem ki idén Márton-napi itókának. 

Mert az ember megpróbál mindent megoldani ahogy tud.