Anne Tyler a korábban általam olvasott regényénél is bizonyította számomra, hogy a hétköznapi emberek az úgynevezett hétköznapi életükkel és történeteikkel is lehetnek érdekesek. Életük lehet tanulságos, izgalmas, érdekes és elgondolkodtató. 

(Kép forrása: saját fotó) 

Számomra kifejezetten szimpatikus, hogy Anne Tyler az idősödésről, az azzal járó gondokról és vágyakról nyíltan ír, nem kezeli tabuként sem az öregedést, sem az elmúlást. Nem "tabutéma" az írónő műveiben a halál sem. Olyan embereket és családokat mutat be, akik története hihető, életszerű és mégis érdekes, egyedi, néha megdöbbentő sztorikkal. Az "Óratánc" olvasása közben pedig elgondolkodhatunk azon is, hogy vannak-e véletlenek az ember sorsát illetően, és lehet-e más útra lépni mint amelyen eddig jártunk, lehet-e az embernek akár hatvanegy évesen is igénye és lehetősége élni a „második eséllyel”. Mivel a regény főszereplőjének további életéről semmit sem tudunk meg a regény végén, én bizony várom, hátha lesz folytatása egy újabb kötetben a későbbiekben. Engem legalábbis nagyon érdekelne, hogy hogyan alakult a főszereplő élete a hatvanegy éves korában hozott igen nagy jelentőségű döntése után.

Aki többet is szeretne megtudni e remek regényről, az alábbi linken olvashatja a bővebb ajánlót:

http://ekultura.hu/2020/09/16/anne-tyler-oratanc

Anne Tyler Egy spulni kék cérna című művéről itt írtam:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/01/08/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-%f0%9f%93%96-anne-tyler-egy-spulni-kek-cerna-%f0%9f%93%96/

 

 

A közelmúltban sajnos az ismerősi, baráti, rokoni körünkben sok haláleset következett be. Távoztak fiatalok, középkorúak, idősek. Nagyon elszomorodtam minden egyes ember halálhíre kapcsán. 

(Kép forrása. saját fotó)

Persze, most amikor a közösségi oldalak virágkorukat élik, az elhunyt közvetlen hozzátartozóinak nagyon sokan fejezik ki részvétüket a közösségi oldalakon. Ez természetes, nincs is ezzel gond.
Azonban elgondolkodtató szerintem, hogy vajon az elhunytat mennyire tisztelték meg figyelmükkel az ismerősei amíg élt? Most nem azokra gondolok akik közeli hozzátartozói, igaz barátai voltak és valóban szerették. Hanem a többiekre, a távolabbi ismerősökre illetve kifejezetten azokra, akik a közösségi oldalon az ismerősei közt voltak, és közülük is csak azokra akik gyakran használják aktívan a közösségi oldalakat. 

Olvasták posztjait, érdekelték a gondolatai, fájdalmai és örömei ha esetleg posztolt ezekről? 

Észrevették-e az ismerősei egy valóban jó és csupaszív emberről még életében, hogy az volt, vagy csak a halála után jöttek erre rá?

Erőfeszítéseikor, küzdelmeikor bíztatták-e, örültek-e a sikereinek? Gratuláltak-e az élete örömteli eseményeihez és ha igen, őszintén tették-e ezt? Képesek voltak-e szívből vele örülni ha valami olyasmi történt vele ami számára, akár csak egy kicsi, apró örömet okozott? Amikor valami olyasmire vágyott, aminek teljesüléséhez az ismerősei egy nekik semmibe sem kerülő gesztussal hozzájárulhattak, vajon megtették- e azt az apró kis gesztust? Észrevették-e ha valami nagyon fontos volt számára? 

Igen, tudom: mindenkinek megvan a maga gondja-baja, mindenkinek 24 órából áll egy nap amibe próbálja belepréselni a teendőit, százféle gondolattal van tele a feje, és még sorolhatnám. Nincs időnk, energiánk minden ismerősük posztjait olvasni, egy-két jó szót szólni, bíztatni, dícsérni, vele sírni vagy nevetni. Épp elegendőek számunkra a magunk gondjai, teendői. Természetesen, az ember nem tud a távolabbi ismerőseivel napi szinten foglalkozni, nem lehet mindig mindenkire odafigyelni. 

Ám talán néha, ritkán, egyszer-egyszer akár egy-két szóval, vagy egy-egy posztjára, fotójára adott "lájkkal" jelezhetné az ember a számára szimpatikus de távolabbi ismerősei felé is, hogy "igen én figyelek rád akkor is ha ezt nem mindig jelzem". Tudom, nem minden ismerősünk posztjait "dobja fel elénk" a hírfolyamon a közösségi oldal. Ám, ha látjuk a posztot, fotót, bejegyzést, és ha tetszik nekünk akkor tényleg csak egy pillanat és nem kerül semmibe megnyomni a like gombot. Nem, nem a "lájkvadászokra" gondolok, hanem ismerőseink azon posztjaira, melyek megosztásával megtisztelte az ismerőseit, mely posztok megosztását fontosnak tartotta, mely örömét, szomorúságát, egy-egy fontos gondolatát vagy életeseményét tárja elénk. Nem, én sem vagyok mindig elég figyelmes, de igyekszem az lenni. 

Van aki szinte soha nem posztol, tartsuk tiszteletben, hogy nem akar, nem szeret posztolni. Aki pedig naponta többször is posztol, ne szóljuk meg, ne nevessük ki, vegyük tudomásul, hogy számára az a természetes és/vagy fontos, hogy kiteszi az üzenőfalára amit úgy tart kedve, és ha nem érdekelnek a bejegyzései görgessünk tovább, ám néha talán vethetünk egy pillantást némely bejegyzésére. Aki pedig csak azért ismerősünk a közösségi oldalon mert valaha valahol találkoztunk de nem szimpatikus, nem érdekel bennünket, vagy netán egyenesen idegesítő számunkra, nos akkor gondolkozzunk el azon, hogy szükségünk van-e arra, hogy mindenáron minél több "ismerősük" legyen a közösségi oldalon.....

Nem "észosztás" és nem "okoskodás" ez itt most részemről, hanem megrendültségem indikálta szomorkás gondolatmenet. 

Akit valóban kedvelünk/ szeretünk és/vagy tisztelünk, próbáljuk meg addig "tenni" ezt és addig kifejezésre juttatni amíg él. Amíg élünk. Amíg mindketten élünk....Ezt pedig lehetőleg minden, számunkra kedves emberrel kapcsolatban gyakoroljuk. 

Mit tehet az ember ha a korábban már meglévő laktózintoleranciája és különféle betegségei mellé még összeszedett néhány hónappal ezelőtt olyan krónikus csalánkiütést is ami miatt mediátormentes illetve hisztaminmentes (majd hisztaminszegény) diétára ítélték? 

Persze először tiltakozik, kesereg, kétségbeesik..... és ezt többször, felváltva az erőgyűjtéssel...Megoldást és a gyógyulás útját keresi, igyekszik pozitívan hozzáállni ehhez is..... 

Én ezeken felül pedig kísérletezek a konyhában. Próbálok magamnak olyan ehető ételeket kreálni, amik nem rontják az amúgy sem fényes egészségi állapotomat. Most ha morbid viccet akarnék mondani, ezt mondanám: ha már az orvosok kísérleteznek velem (próbálják az okot kitalálni, eddig sikertelenül; némelyik lepasszol, némelyik küld vizsgálatokra, és persze rengeteg a várakozás és a bolyongás az egészségügy útvesztőjében; közben az egyik orvos kifejezetten előírja bizonyos gyógyszerek szedését, addig a másik szigorúan ellenzi azt) akkor én meg addig kísérletezek a sütés-főzés terén, már csak azért is, hogy ne csak a kísérleti nyúl szerepe jusson nekem.

Az édesség és a nassolnivalók hiányát elég jól bírtam az elmúlt hónapokban- sokkal jobban megvisel például az, hogy paradicsomot és semmilyen savanyúságot nem ehetek és még sorolhatnám a számomra tiltott élelmiszerek listáját.

Ma azonban nagyon elkapott a nassolhatnék. Ismét bogarászni kezdtem az interneten az élelmiszerekre vonatkozó hisztamintáblázatot, mint az utóbbi hónapokban nagyon gyakran. Kerestem, kutattam miből mit is kutyulhatnék, ami hasonlít például a palacsintára.

[caption id="attachment_1131" align="aligncenter" width="300"] "Nagyongesztenyés Kicsitpalacsinta"-Antiknapraforgó módra �[/caption]

Majd összeállítottam egy "majdnempalacsinta" vagy valami olyasmi receptet.

No de mivel tölthetem meg az én "kicsitpalacsintámat"? Eszembe jutott, hogy sikerült egyik nap vásárolnom "mindenmentes" natúr gesztenyemasszát, ami ott lapult eddig a fogyasztóban: 100% gesztenyéből készült, nem tartalmaz hozzáadott cukrot, nincs benne sem rum, sem tartósítószer, sem egyéb. 

Mivel a palacsintatésztám is és a gesztenyemasszám is cukormentes és én más édesítőszert sem használok most, így azt sejtettem, hogy nem lesz túl ízes. Ekkor jutott eszembe a fürt szőlő, és úgy döntöttem feláldozom a hisztaminszegény kis palacsintámhoz. Milyen jól tettem! Így egy ehető, jóízű palacsintaszerűséget kreáltam magamnak, és elmondhatom, hogy ma végre nassoltam egy kicsit :)

Hozzávalók a "palacsintatésztához"

2 tojássárgája
3 dl szénsavas ásványvíz
2 dl rizsliszt
2 evőkanál olívaolaj
csipet só
(+olaj a sütéshez)

Hozzávalók a töltelékhez

25 dkg natúr "mindenmentes" gesztenyemassza
1 kis fürt szőlő a díszítéshez (és ízesítéshez)

Elkészítése

A "palacsintatészta" hozzávalóit kézi habverővel jól keverjük el. Olajozzuk ki a palacsintasütőt, forrósítsuk fel és azonnal kezdjük el sütni a palacsintát. Nem kell várni, nem kell állni hagyni a tésztát, amint összekevertük a hozzávalókat, rögtön kezdjük sütni!

Ebből a mennyiségből csak néhány darab palacsinta lesz - de ez a diéta úgysem arról szól, hogy egy-egy étkezés alkalmával degeszre tömjük a hasunkat.

A rizsliszt miatt sokkal inkább ragad ez a tészta mint a búzalisztes verzió. A kész palacsinták pedig kevésbé hajlékonyak és sokkal keményebbek sütés után, mint amikor búzaliszttel készítjük.

A kész palacsintákat töltsük meg a gesztenyemasszával, majd tegyük mellé a szőlőszemeket és frissen fogyasszuk el jó étvággyal a kis egyéni édességünket! :) 

Aki bármelyik alapanyagot rosszul tolerálja a hozzávalók közül, az sajnos nem fogyaszthatja ezt az ételt!

Egyszerűen, néhány hozzávalóból elkészíthető ez a cipó. Az összeállítása pár perc, a sütésre kb. 40 percet vesz igénybe. 

[caption id="attachment_1119" align="aligncenter" width="300"] (Saját recept alapján sütött, sütőporos "bögrés" cipó)[/caption]

Mivel sok más alapanyag mellett az élesztőt is szaműznöm kell egy ideig az étrendemből, és felénk nem mindig kapni olyan kenyeret ami sem élesztőt sem ilyen-olyan állományjavitót nem tartalmaz, kénytelen voltam hozzáfogni a kenyérsütéshez. Pontosabban: a cipósütéshez. Persze rengeteg receptet végigolvastam különféle szakácskönyvekben és az interneten, majd addig "kísérleteztem" míg megkreáltam az alábbi saját receptet. Nem állítom, hogy soha nem ettem finomabb kenyeret, de igenis finom lett a kis cipóm �

Ahogy mondani szokták: Nem a legszebb, de az enyém és ízletes �

Hozzávalók:

4 bögre liszt
1 csomag sütőpor (kb.10-12 g) 
1 mokkáskanál só
1,5 bögre meleg víz
1 evőkanál olaj
Én a méréshez 2 dl-es bögrét használtam.

Elkészítése:

Melegítsük elő a sütőt kb. 180-190 fokra.
Egy nagy tálban keverjük össze a lisztet, a sütőport és a sót, majd adjuk hozzá a vizet és az olajat. Dolgozzuk jól össze.
Amennyiben szükséges, adjunk még hozzá vizet vagy lisztet (én nem adtam hozzá csak annyit amit a hozzávalók közt felsoroltam).
Amint összedagasztottuk a tésztát, formázzunk belőle cipót.
Tegyük a cipót sütőpapírral kibélelt tepsire. Egy nagy késsel kicsit vágjuk be a tetejét 2-3 helyen.
Süssük kb. 35-40 percig.

Természetesen ennek a cipónak sűrűbb, tömörebb, nehezebb az állaga mint egy élesztős fehér kenyérnek, de jó az íze.

Én pedig miután sok-sok hétig semmilyen kenyérfélét nem ehettem a szigorú mediátormentes illetve hisztaminmentes diéta miatt, most amikor már kicsit többféle ételt is próbálhatok óvatosan, mértékkel enni, nagyon is örültem a saját recept alapján frissen sütött kis cipómnak �

Kacsazsírral megkenve egy szeletke a cipóból, sárgaparadicsommal fogyasztva, számomra maga volt a manna! �

[caption id="attachment_1120" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: saját fotó. Kacsazsírral megkenve egy szeletke a cipóból, sárgaparadicsommal fogyasztva, számomra maga volt a manna! � )[/caption]

Aki bármelyik alapanyagot rosszul tolerálja, vagy allergiás bármelyikre, az nem fogyaszthatja! 

Ez is finom:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/08/30/cukkinis-sultkrumpli-hussal-alacsony-hisztamintartalmu-%f0%9f%8c%bb/

Amikor a hisztaminmentes diéta első, legszigorúbb szakaszán túljutottunk, akkor sem egyszerű a menü összeállítása. 

Ezt az ételt hisztaminszegény alapanyagokból készítettem. 2 személynek bőven elegendő. A méréshez 1 dl-es poharat használtam.

[caption id="attachment_1113" align="aligncenter" width="300"] (Saját fotó: rizslisztes sült hús cukkinigömböccel)[/caption]

Hozzávalók:

-2 db friss csirkemellfilé
-3 db tojássárgája
-3 dl rizsliszt
-2,5 dl szénsavas ásványvíz
-kacsazsír vagy olívaolaj a sütéshez
-só
-1 db közepes cukkini
-1 cikk fokhagyma összenyomva

Elkészítése:
2 dl rizslisztet elkeverünk 2 db tojássárgájával, pici sóval és az ásványvízzel. A csirkemellszeleteket belemártjuk a keverékbe és azonnal megsütjük a forró zsiradékban.

A megmaradt keverékhez hozzáadunk 1 dl rizslisztet és 1 tojássárgáját, a zúzott fokhagymát, majd belereszeljük a cukkinit. Olivaolajjal vagy kacsazsírral kikent serpenyőbe öntjük, folytonos keverés mellett pirítjuk. Amikor minden része kellően megsült, az egészet egy szűrőbe borítjuk (én zománcozott tésztaszűrőbe borítottam) és jól lecsepegtetjük. (Így gyakorlatilag egy félgömb alakú cukkinis ételt kreáltam, a forma attól függ, milyen alakú szűrőnk van, természetesen a formának nincs jelentősége.)
A gömböcöt tetszőlegesen szeleteljük.

[caption id="attachment_1114" align="aligncenter" width="150"] (Saját fotó: cukkinigömböc)[/caption]

Ennél az ételnél is figyelembe kell venni az egyéni toleranciát, például aki nem jól tolerálja a fokhagymát az hagyja ki az ételből!
Aki bármelyik alapanyagra allergiás a hozzávalók közül, az nem fogyaszthatja ezt az ételt!

A hisztaminmentes diéta során akkor sem könnyű a menü összeállítása, amikor a diéta első, legszigorúbb szakaszán túljutottunk. Ehhez a saját receptemhez is igyekeztem alacsony hisztamintartalmú alapanyagokat válogatni. Az egyéni toleranciát figyelembe kell venni e recept esetén is! 

Hozzávalók:
1/2 kg burgonya
1 db kisebb cukkini
20 dkg friss pulykahús (vagy csirkehús) darálva
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olivaolaj
só
bors

[caption id="attachment_1107" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

Elkészítése:
Egy hőálló sütőedényt (vagy tepsit) kikenünk olívaolajjal. A megmosott, összevágott burgonyát beletesszük. A friss darálthúst sózzuk, borsozzuk, hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, majd a burgonya közé keverjük. Tetejére karikázzuk a cukkinit. Előmelegített sütőben kb. 20 percig lefedve sütjük, majd a fedőt levéve addig sütjük míg a teteje kicsit ropogós lesz. Frissen fogyasztjuk.
Aki bármelyik alapanyagra allergiás, az nem fogyaszthatja ezt az ételt!
(A család többi tagjának akiknek nem kell diétázniuk, másik sütőedényben ugyanilyen alapú, de több fűszert tartalmazó verziót sütöttem, úgy, hogy arra egy doboz tejföllel elkevert 2 tojás és reszelt sajt is került zárórétegként.)

"Sárgalecsó" receptem itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/08/28/sargalecso-vagy-valami-olyasmi-%f0%9f%98%8a/

 

Amikor mediátormentes illetve hisztaminmentes diétára ítélik az embert, és túljut a diéta első, legszigorúbb szakaszán (amikor napokig vagy még hosszabb ideig kizárólag üres főtt burgonyát és főtt rizst fogyaszthatott) és lassan,  fokozatosan, egyenként próbálgathatja visszavezetni az étrendjébe a különféle alapanyagokat, nos a menü összeállítása akkor sem egyszerű. Mit tehet az ember, ha már nagyon enne egy kis lecsót, de tudja, hogy, a hagyományos, igazi magyar lecsó fogyasztása számára még tilos? 

[caption id="attachment_1103" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

Állítólag a sárgaparadicsom alacsonyabb kockázatú mint a pirosparadicsom a hisztaminszegény diéta szempontjából. Ugyanígy a fehérhagyma jobban tolerálható, mint a vöröshagyma és a lilahagyma. Természetesen az egyéni toleranciát figyelembe kell venni az ételek fogyaszthatósága szempontjából! 

Én most egy "sárgalecsót" készítettem - vagy valami olyasmit 

Saját recept! �

Hozzávalók:

1 db kicsi fehérhagyma

3 db nagyobb sárgaparadicsom

2 db fehér húsú paprika

1 kávéskanál kacsazsír

egy csipet só

Elkészítése:

A kacsazsírt egy serpenyőben felolvasztjuk, ezen az apróra vágott fehérhagymát megfonnyasztjuk. Beletesszük a felaprított paprikát, majd az összevágott sárgaparadicsomot. Összefőzzük, megsózzuk, majd kis hűlés után azonnal fogyasztjuk. 

Nem állítom, hogy ugyanolyan mint a hagyományos, magyar lecsó a jó kis füstölt szalonnával, kolbásszal, virslivel, de néhányan bizony örülünk ha már ilyet legalább ehetünk. Nekem ízlett! 

Aki bármelyik alapanyagra allergiás a fentiek közül, az nem fogyaszthatja ezt az ételt! 

Itt is egy sárgaparadicsomos recept:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/08/27/sargaparadicsomos-burgonya-%f0%9f%8d%85%f0%9f%a5%94/

 

Sárgaparadicsomos burgonya

A sárgaparadicsom állítólag valamivel alacsonyabb hisztamintartalmú mint a piros. Így óvatosan fogyasztható (az egyéni érzékenység figyelembevételével) akkor amikor a szigorú mediátormentes diéta első, legszigorúbb szakaszán túlvagyunk. A szigorú első szakaszban semmilyen paradicsom nem fogyasztható, sem sárga, sem piros! (Aki allergiás rá, annak természetes tilos fogyasztani sárgaparadicsomot!)

[caption id="attachment_1096" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

Hozzávalók:
1 db sárgaparadicsom (közepes méretű)
2 db burgonya (nagyobb méretű)
1 evőkanál olívaolaj
só

Elkészítése:
A burgonyát hasábokra vágjuk, vízben megfőzzük, a főzőlevét leöntjük. Egy wokban (vagy bármilyen serpenyőben) felhevítünk 1 evőkanál olívaolajat, beletesszük a megmosott, összevágott sárgaparadicsomot, majd villával összenyomjuk. Pár percig forraljuk, megsózzuk, majd beleforgatjuk a főtt burgonyát. Kis hűlés után azonnal fogyasztjuk.

[caption id="attachment_1097" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

2020.08.26. A mai #hisztaminmentes ebédem: karalábé sült tojássárgájával 

[caption id="attachment_1092" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

Saját recept, a hisztamintáblázat alapján készült alapanyagokból.
Hozzávalók:
1 fej karalábé
2 tojás (csak a sárgáját használjuk fel)
1 teáskanál olívaolaj
pici só
A nyers karalábét csíkokra reszeltem (nincs jelentősége a formának, lehet kockára vágni, stb.) és egy tányérra halmoztam. Serpenyőbe tettem 1 kávéskanál olívaolajat, felhevítettem, egy pillanat alatt megsütöttem a 2 db tojássárgáját, majd azonnal a karalábéra tettem, picit megsóztam. Azonnal fogyasztandó! 

Nem állítom, hogy ez az étel a legfinomabb a világon, de ha az embert mediátormentes, hisztaminmentes diétára ítélik, annak is örül ha már ilyet legalább ehet.

Fontos: aki az alapanyagok közül bármelyike allergiás, nem fogyaszthatja ezt az ételt a hisztaminmentes diéta során sem! 

Amikor újabb olvasnivaló után kutakodtam az egyik könyvesboltban a Nem vagyok én Aranylótusz című könyv akadt a kezembe. A fülszövegét olvasva megtudtam, hogy a történet abban az időben játszódik, amikor Kínában az "egykepolitika" volt érvényben. Egy kínai házaspár fondorlathoz folyamodik annak érdekében, hogy megszülethessen második gyermekük, de ne kapjanak büntetést ezért; az ötlet a feleségtől származik, azonban a későbbiekben nem várt fordulatokat vesz az ügy.

[caption id="attachment_1088" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

Érdekesnek találtam a témát, ezért úgy döntöttem, elolvasom a regényt. Nem állítom, hogy könnyed olvasmány, de annál érdekesebb. Ráadásul az olvasása közben számos kérdésen elgondolkodhatunk. Mi történik akkor, ha az állam drasztikusan beleavatkozik a családok gyermekvállalásába? Mert ugye tudjuk, hogy szélsőséges példák akadtak a történelem során erre: míg az egyik állam tiltotta az abortuszt, addig másutt csak egy gyermek születhetett egy családban. Milyen megoldást találhat egy házaspár arra, hogy a második gyermekük is megszülethessen, de a családnak ne kelljen büntetést fizetnie és ne veszítse el az édesapa az állását e gyermek vállalása miatt? Meddig képes elmenni egy nő annak érdekében, hogy megszülhesse a második gyermekét is, és meddig képes elmenni, hogy bebizonyítsa az igazát? Van-e értelme akkor is harcolni az igaza bebizonyításáért egy embernek ha az egész ügy már szinte teljesen okafogyottá válik? Egy életen át tartó harc során nem vész-e el útközben a lényeg? Sorolhatnám hosszan a kérdéseket, amik e történet olvasása során megfogalmazódtak bennem. Inkább csak ennyit mondok: nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet! Bővebben itt olvasható a könyvajánló:

http://ekultura.hu/2020/08/13/liu-zhenyun-nem-vagyok-en-aranylotusz