Valószínűleg más mondanivalót jelent ez az olvasmány minden korosztálynak. Hisz egész más szemmel látja (láthatja) egy huszonéves, egy harmincas éveiben járó, egy negyvenes, egy ötvenes éveit taposó és egy idősebb korosztályhoz tartozó olvasó az "életközépi válságban lévő férfiak" életét. Valamint valószínűleg más mondandóval bír egy nőnek és egy férfinak.

(Kép forrása: saját fotó) 

A regény főszereplője Karcsi, aki tulajdonképpen sokak által irigylésre méltó életet él: jó állása van jó fizetéssel, szép otthona, felesége, felnőtt gyereke, jó autója; nem ütközik anyagi nehézségbe a külföldi nyaralás évente kétszer és a belföldi wellness hétvége havonta.

Valami mégsem "kerek" az életében. No de mi baja is van tulajdonképpen?

Kötter Tamás regénye szerintem rávilágít jelen korunk és/vagy társadalmunk fiatalság-, és szépségkultuszára, görbe tükröt tart ezen kultusz elé illetve a "követői" elé.

Karcsi és kollégája (aki egyben barátja is) Barna is "szenved" az öregedő felesége mellett. Az már más kérdés, hogy nem csak a feleség öregszik hanem a főszereplő férfiak is, és az is "mellékes", hogy vajon a feleségek mennyire szenvednek az öregedő férjeik mellett....

Mindkét férfi a fiatal lányok utáni vágyakozás bűvkörébe kerül. Képesek elveszteni az eszüket egy-egy csinos, fiatal lány közelébe kerülve. Néhány, szerintük jól átgondolt, és jóval több meggondolatlan dolgot művelnek. 

Közben tudják azt az igazságot, hogy a fiatal és csinos lányok javarésze nem az olyan férfiakra vágyik, mint amilyenek ők. Mégis hisznek abban, hogy igen. Hiú ábrándot kergetnek, vagy valóra válhatnak a titkon dédelgetett álmaik? 

Elgondolkodtató olvasmány. Szókimondó, nem mentes a trágár szavaktól, ugyanakkor nem hiányzik belőle a humor sem.

Sok kérdés fogalmazódott meg bennem a könyv olvasása során. Vajon ez a két férfi miért nem tud megbékélni az idő múlásával, miért nem tudja elfogadni a saját és a felesége öregedését, miért nem tud örülni az eddigi élete során elért szakmai és magánéleti sikereinek?

Érdekes az is, hogy sem a szüleik életét nem látják követendő példának, sem a gyermekeik életének alakulásával nem elégedettek, hisz folyamatosan kritizálják őket. Tulajdonképpen szinte mindennel elégedetlenek, és kizárólag a fiatal lányok hozzák lázba őket, na meg néha -fiatal szerető híjján- a tőlük alig fiatalabb szeretőik.

Arról nem sok szó esik, hogy a házasságuk válságáért ők is felelősek és nem csak a feleség a hibás mindenben.

Van-e kiút Karcsi és Barna számára az életközépi válságból és ha igen, akkor hogyan és merre? Lehet-e jól kikerülni a kapuzárási pánikból? Mert én igy nevezném a helyzetet amiben vergődnek; akkor is, ha ezt a kifejezést általában tőlük idősebb férfiak hasonló helyzetében volt korábban szokásos használni.

Tanulságos, sok kérdést felvető, válaszok keresésére inspiráló olvasmány. 

Szintén egy jó könyvvel kapcsolatos olvasásélményem olvasható itt:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/08/megint-olvastam-egy-jo-konyvet-szeifert-natalia-az-altato-szerekrol-%f0%9f%93%96/

Korábban már olvastam Szilasi Lászlótól, és nagyon tetszettek eddigi művei. Így már nagyon vártam az új könyvének megjelenését. Nem csalódtam: a Kései házasság című regény is lebilincselő olvasmánynak bizonyult. 

(Kép forrása: saját fotó) 

Vajda Ilma és Gavenda Péter kapcsolatáról szól a regény. A fiatalok 1964-ben ismerkedtek meg Szegeden. Szerelmük ekkor kezdődött, és meg is maradt egész életükre – legalábbis a nő részéről egészen biztosan. A regény egy-egy évet mutat be a szerelmükből  1964 és 2019 között. 

Nagyon szimpatikus számomra, hogy szinte mindegyik fejezet elején olvashatunk az adott év fontos történelmi, politikai, közéleti, vagy valami miatt fontos eseményei közül legalább egyre való utalást. Amennyiben az olvasó már élt az adott időpontban, és volt olyan korú, hogy emlékezetében van valami arról az időszakról, szinte a homlokára csap, például így:

Jé, tényleg, emlékszem, valóban 1999.augusztus 11-e volt a teljes napfogyatkozás napja! Számomra pont ezek a kis utalások teszik hihetővé, hogy ez a szerelmi történet valós, és minden megtörtént, pontosan úgy ahogyan azt a szerző leírta.

Részletesebb ajánló a könyvről itt olvasható:

http://ekultura.hu/2020/07/14/duplacikk-i-szilasi-laszlo-kesei-hazassag?fbclid=IwAR2v0ZblBCd2oxmUl7-84RPP_VRk9UXbwHEXCXluh_D-Syw7PIxc5GolzBw

Szilasi László "A harmadik híd" című művéről itt írtam korábban:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/07/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-%f0%9f%93%96-szilasi-laszlo-a-harmadik-hid-%f0%9f%93%96/

Hozzávalók:

25 dkg liszt
25 dkg túró
25 dkg margarin
1 csomag sütőpor, kb. 1 teáskanál só

Tetejére: 1 felvert tojás és tetszés szerint reszelt sajt �

Elkészítése:

A margarint, túrót, lisztet, sütőport, sót egy tálban jól összegyúrjuk, majd fél órát pihentetjük szobahőmérsékleten.
Közben a sütőt előmelegítjük.
Kb. egy cm vékonyra nyújtjuk lisztezett deszkán a tésztát, tetejét a felvert tojással megkenjük, sajtot reszelünk rá, pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. Ez a mennyiség egy normál gázsütőhöz való tepsire elegendő. A tepsit sütőpapírral beléjük ki, erre helyezzük a pogácsákat. Aranysárgára sütjük.
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti! � �

További pogácsa recept itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/05/08/sajtos-pogacsa-antiknapraforgo-modra-%f0%9f%8c%bb/

Álljunk meg egy pillanatra....

Loholunk, rohanunk, sietünk, lótunk-futunk állandóan. Honnan és hova? Át! Egyenesen át az életünkön.

A legtöbben tudjuk, hogy ez így nem jó, de nem tehetünk mást. 

Én sem voltam ezzel másként. Például soha, de soha nem volt időm, energiám, lehetőségem hétköznapokon rendesen reggelizni. Sőt: legtöbbször nemhogy rendesen nem, hanem sehogy sem... Volt amikor az ebéd is kimaradt. Este, fáradtan hazaérve aztán magamba tömtem a vacsorát.

Tudtam én, már hogyne tudtam volna, hogy ez így nem jó, nem egészséges. A két (vagy néha több) műszakos munkám, a hajnali kelés és késő esti lefekvés, a napi több órás tömegközlekedéssel történő ingázás, a családanyai és háztartási teendők és az ezek melletti örökös továbbtanulásom mellett egész egyszerűen nem fért bele a napomba a normális reggeli (és sokminden más sem). 

Sokszor hallottam és már meg is tapasztaltam, hogy a szervezetünk egy ideig küldi a jelzéseket, hogy lassítsunk, álljunk meg egy pillanatra, és ha ezt nem tesszük meg, akkor megesik, hogy drasztikusabb módon kiköveteli.
Most, abban a helyzetben amiben vagyok jelenleg, akár egész nap kesereghetnék is egy-egy dolgon, de inkább készítek magamnak hétköznapokon is reggelente "ráérős" reggelit és szépen megterítek magamnak- már amikor és ameddig van rá időm, erőm, energiám és lehetőségem.
Ne rohanjunk végig az életünkön! �

Korábbi írásom a témához kapcsolódóan:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/26/igyekezni-meglatni-a-szepet-%f0%9f%8c%bb/

Reggeli kávé ☕

Ez a kis csésze ott árválkodott egy használtcikk-kereskedésben, amikor bementem körülnézni- gyönyörködni egy kicsit az intéznivalóim közti "üres" órában (hazajönni úgysem lett volna sem időm sem erőm a két intézendő kötött). Többször is erre a csészére "tévedt" a tekintetem.

Mondta az eladó, hogy régóta ott áll ez a csésze, jelzése nincs és hiányzik az alj hozzá, így nem kell senkinek pedig nagyon olcsón adja.

Mialatt ott voltam a kis üzletben, a kis csésze úgy döntött, hogy haza akar jönni velem. Komolyan mondom: ugyanis majdnem leugrott a polcról, méghozzá egyenesen elém, amikor a hölgy kotorászott ott valamit. Na, hát csak nem hagyhattam ott! �

Ma a reggeli kávémat már ebből ittam. Sőt, az eddig árva kis csészealjam remekül illik hozzá, akkor is, ha amúgy semmi közük egymáshoz.

Mert szerintem nem csak a tökéletes lehet szép �

Erről itt írok:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/06/20/hol-van-az-eloirva-hogy-csak-a-tokeletes-lehet-szep/

Először is: mi az, hogy szép? Mi a tökéletes?

Értelmező szótárakban kereshetünk leírást a tökéletes szó jelentésére.

"1.Hibáktól vagy hiányosságoktól mentes(állapot, alkotás, termék); minden tekintetben teljes és hibák nélküli (tulajdonság), amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie.
2. A lehető legjobb, legkitűnőbb (alkotás, állapot). Az adott fennálló vagy figyelembe vett körülményeken belül az elérhető legteljesebben megnyilvánuló (tulajdonság, dolog vagy cél). Legvégső szintű (dolog, tulajdonság), aminél már nem lehet érzékelhető módon tovább fejleszteni, javítani, ami így a céljának, kívánatos jellemzőjének mindenféle érzékelhető és számba vehető megszorítás nélkül megfelel."
(Forrás:https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Tökéletes)

Mi a szép? Én azt gondolom, a "szépség" minden korban és társadalomban más.

Korunk társadalmának szépségideálja nyilván nagyon sokban különbözik akár csak a 100 évvel ezelőttitől. Az azonban biztos, hogy jóideje hazánkban is nagy a szépség és fiatalság kultusza.
Ami szerintem cseppet sem jó. Hiszen mi, emberek különböző testalkattal, fizikai és egyéb adottságokkal rendelkezünk. Szép és jó, ha a lehetőségeinken belül igyekszünk a szebbre és jobbra törekedni, de annak szerintem semmi értelme, hogy a társadalom által elvált szépségideálnak akarjunk megfelelni akkor is ha az lehetetlen cél. Lehetetlen és értelmetlen is egyben. 

Aki ismer, tudja, hogy kedvelem például a szép porcelánokat is. No de kinek mi jelenti a szép porcelánt? Jómagam nem vagyok gyűjtő, hisz sem pénzem, sem helyem nincs erre. Azonban szívesen nézegetek szép porcelánokát fotón, kiállításon, üzletben, bárhol ahol láthatóak. Nagy kedvencem a Drasche. Tudom, hogy vannak ettől értékesebb porcelánok, de valahogy személyes kötődésem van a Drasche termékekhez. (Néhány korábbi írásomban már említettem ezt.)

Így én nagyon örülök, ha láthatok a számomra szépséges Drasche porcelánok közül bárhol néhányat. Ritka és nagy öröm, ha az enyém lehet közülük akár csak 1-1 "szóló" példány. (Teljes készlethez jutni szinte lehetetlen manapság, hisz valószínűleg nagyon kevés teljes készlet maradt meg az idők folyamán, de ha akad is nagyon ritkán eladó készlet, az valószínűleg az olyan gyűjtök birtokába kerül akik megfelelő hellyel rendelkeznek a porcelánjaik számára és megvan az anyagi hátterük porcelánok vásárlására.)

Persze, ha valaki megajándèkozna netán egy-egy, számára felesleges Drasche porcelánnal, biztos szorítanék helyet az új szépséges porcelánjaimnak valahogy �

 Drasche levesestálam és a "hozzá nem illő" Drasche fedő "tökéletes" összhangja :) (Kép forrása: saját fotó) 

Korábbról van egy, szerintem gyönyörű levesestálam, amihez azonban a fedő nem volt meg. Nemrég, amikor megláttam, hogy megvásárolható egy Drasche levesestál önmagában árválkodó fedele, hosszasan nézegettem. Szegény fedő nemigen kell senkinek, hisz mi a csudának egy fedél ami alól hiányzik a tál. Gyönyörűnek találtam a mintáját. Lehet, hogy senkinek sincs ugyanolyan mintájú tálja amihez fedőt szeretne venni. Régi kor megmaradt darabja a fedő, a hajdani Drasche Porcelángyár 1936 körüli években gyártott termékeinek egy megmaradt szépséges kis gyöngyszeme. Pont azért, mert árva kis fedő, nem volt drága, addig nézegettem a hirdetést, míg végül elcsábultam és megvettem, megleptem magam vele a néhány nappal korábbi szülinapomra.

Az árva fedő "tökéletesen" illik az én fedő nélküli levesestálamra. Tökéletesen? Méretileg igen! Mintha direkt egymáshoz gyártották volna őket! Mintában, formában ugyan teljesen más a kettő, számomra mégis összeillenek.

Habár sem a minta sem a mintázat színe nem azonos a két régi Drasche darabon, nekem mégis úgy tűnik harmonikus egységet alkotnak, hiszen a színviláguk valahogy mégiscsak hasonló. Az én meglátásom szerint illik a két, elvileg össze nem illő darab egymáshoz.

Az igazi nagy porcelángyűjtők és szakértők most biztos fogják a fejüket, hogy hogyan lehet "összeboronálni" két "össze nem illő" porcelán elemet, ráadásul ezt még szépnek is találni. Hát így, így ahogy én tettem! Simán és magától értetődően. Mert nem csak az lehet szép az egyén számára, ami "tökéletes" és nem csak az lehet tökéletes számunkra aki/ ami hibátlan szépségű a nagy többség által elfogadott és az adott társadalom aktuális szépségideálja szerinti. Én ezt már nagyon rég hiszem, vallom és tudom, és így sokkal szebb és színesebb a világ, ezáltal meglátok valóban sok igazán szépet, olyan szépet is ami nagyon távol áll a "tökéletestől".

Korábbi írásom arról, hogy szerintem mennyire fontos meglátni a szépet itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/26/igyekezni-meglatni-a-szepet-�/

Drasche porcelánokkal kapcsolatosan itt írtam korábban:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/09/12/a-drasche-gyar-tortenete-es-kobanya-aranykora-csodas-kiallitasokon-jartam/

Először a könyv címe és borítója tetszett meg, majd beugrott, hogy a szerző Barnás Ferenc akinek az "Életünk végéig" című 2019-ben megjelent műve nagy sikert aratott. Természetesen ezután elolvastam a fülszöveget, ami szintén kíváncsivá tett a műre.

Bevallom, hogy az első jópár oldalnál még nem tudtam ráhangolódni az olvasmányra. Ám nem hagytam abba az olvasását, de a továbbiakban nem olvastam olyankor amikor túlságosan fáradt voltam. Ugyanis úgy éreztem, ennél az olvasmánynál akkor tudok igazán koncentrálni a főszereplő által átélt eseményekre és érteni is a tartalmat, ha kipihenten folytatom az olvasását. Úgy tűnik, ez a módszer bevált, ugyanis sikerült ráhangolódnom az olvasmányra.

A főszereplő Európa városait járja az év három, nyári hónapjában és gyakorlatilag ilyenkor utcazenészként keresi kenyerét, sok-sok éven át.

Eleinte utcákon, piacokon, templomok környékén fuvolázik. A későbbiekben már éttermekben, vendéglőkben is felcsendülnek a fuvolából Bach, Vivaldi, Mozart és más híres zeneszerzők műveinek dallamai.

Arról tulajdonképpen semmit sem lehet tudni, hogy az év többi hónapjában Magyarországon hogyan él a főszereplő, csak annyi derült ki, hogy részmunkaidőben iskolában tanít.

Viszont a nyári utcazenélős hónapokról részletesen mesél a mű. A főszereplő zenélés közbeni érzéseibe, gondolataiba nyertem bepillantást. Érdekes volt olvasni, hogy hogyan látta zenélés közben a hallgatóságát; melyik helyszínen miért választotta azokat a zeneműveket a repertoárjából amiket ott és akkor jónak látott előadni. A pénzhez való viszonyát illetve a pénzhezkeresethez való hozzáállásának változásait is érdekes volt nyomonkövetni. Bemutatta azt is, hogy milyen nehézségekkel találta szembe magát a zenélései különböző helyszínein, hogyan viszonyultak hozzá és az általa megszólaltatott dallamokhoz például a piaci kofák, a vendéglátóhelyek felszolgálói, az éttermek tulajdonosai, a járókelők és más emberek. Kiderült az is, hogy mely emberekhez hogyan fordult és hogyan változtatta hozzáállását egy-egy helyszínen való zenélés reményében.  Az utcazenélős hónapokban nagyon jelentős szerepet töltött be életében a Fehér Hajó- kiderült, hogy milyen pozitívumok és negatívumok kísérték útjukat, de mindenképpen fontos funkciója volt a Fehér Hajónak, sőt a fuvolán kívül szinte egyetlen igazi hű társa volt az utazós, szabad időszakok alatt. Mert ezek a hónapok az utazó utcazenész életében szerintem valóban szabad időszakok voltak, akkor is, ha hétköznapi gondjai is akadtak és konfliktusok is előfordultak ezekben a hónapokban. Legalábbis nekem erről szól ez a könyv. Lehet, hogy más olvasó mást lát meg belőle. Azt gondolom, a Bagatell egy olyan mű, amit érdemes végigolvasni.

Más könyveket is ajánlok olvasásra, például ezt:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/08/megint-olvastam-egy-jo-konyvet-szeifert-natalia-az-altato-szerekrol-�/

Mivel a szerző "A Porcelánlány" című művét olvastam korábban és nagyon tetszett, úgy döntöttem, hogy további olvasnivalót is választok Mörk Leonórától.

A Lány igazgyöngyökkel című regény főszereplője Márta, a fiatal grafikuslány.

Nem abból a fából faragták, aki megijed a saját árnyékától, számomra nagyon is talpraesettnek és önállónak tűnik.

Viszonylag jól fizető állása van, sikeres a munkájában és két lábbal áll a földön.

Majd egy váratlan küldemény miatt felelevenednek benne a tíz évvel azelőtti élményei. Sőt, a titokzatos kis csomag elrepíti őt sokkal régebbi időkbe is- és vele együtt az olvasót is.

A szerző tolla által bepillanthatunk Frigyes Ágost (Erős Ágost) uralkodasának korába, sőt a kastélyába is egy kicsit, megelevenednek előttünk Drezda utcái és lakói.

Ám Drezdán kívül  járunk még Amszterdamban, Lipcsében és Koreában is.
Olvasás közben muzsikát is hallunk ha jól fülelünk, és festményeket látunk magunk előtt. Látunk jónéhány drágakövet, valamint gyöngyből készült figurákat is a lelki szemeinkkel. Mörk Leonóra ugyanis olyan finoman, és mégis részletesen ír ezekről, hogy úgy éreztem, tényleg ott vagyok és hallom, látom közelről az egészet.

A könyv utolsó lapjaihoz érkezve pedig azon morfondíroztam, hogy az igazi főszereplő tényleg Márta? Vagy sokkal inkább Anne-Sophie? Mi a közös kettejükben? Mi köti össze őket?

Nagyon kellemes olvasásélményt nyújtott számomra ez a regény. Valószínűleg további műveket is fogok olvasmányul választani magamnak a szerzőtől �

Szintén nagyon jó olvasmányt ajánlok ebben a bejegyzésben is:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/01/08/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-�-anne-tyler-egy-spulni-kek-cerna-�/

A véletlen műve, hogy egy adott könyvet mikor sodor az élet az olvasmányaink közé? Mikor, miért, hogyan bukkanunk az adott műre?
Persze ezek a kérdések csak elmélkedések a részemről, talán nincs is jelentőségük. Vagy mégis?
Aki olvasott már tőlem olyan bejegyzést, melyben egy-egy olvasásélményemet ismertetem, tudja, hogy nem a könyv tartalmát szoktam ezekben részletezni, hanem tényleg az olvasásélményt az adott művel kapcsolatban.

(Kép forrása: saját fotó) 

2019-ben olvastam valahol a "Fiaim, hol vagytok?" című könyv megjelenéséről. Valamiért már a címe is figyelemfelkeltő volt számomra.

Elolvastam a rövid ismertetőt, melyből megtudtam, hogy egy bizonyos Holczerné Farkas Erzsébet nevű fiatal elvált nő az akkor 5 éves kisfiával Békésre költözött 1938-ban, hogy a helyi gyógyszerész (Goldberger Lajos) kérésére 10 nehéz sorsú fiúgyermek nevelését vállalja. Erzsébet kb. 80 évvel ezelőtti naplója alapján íródott a könyv mely igaz történetet mutat be; a napló 1938-1942 közötti időszakban a fiúk és Erzsébet mindennapjait tárja az olvasó elé. A naplót Erzsébet egyik unokája, Hódos Mária dolgozta fel: a lapok alján magyarázatokkal, történelmi adatokkal egészítette ki az eredeti naplót, amely kiegészítéseket rengeteg kutatómunka előzött meg részéről.

Habár nincs személyes kötődésem a zsidósághoz (vagyis most jobban belegondolva: az alapján válogatom meg a barátaimat, hogy ki milyen jellembeli tulajdonságokkal rendelkező ember, és  soha nem a vallásuk, származásuk, bőrszínük, vagyoni helyzetük, társadalmi "rangjuk" és  hasonlók alapján;  így tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mostani vagy korábbi barátaim közt van-e zsidó vagy sem, sohasem érdekelt az ilyen jellegű "hovatartozás" - számomra csakis az lényeges, hogy milyen az illető jelleme) azonnal felkeltette érdeklődésemet a könyv. Érdekesnek feltételeztem az ismertető alapján, hisz mindig is az igazi emberi sorsok érdekeltek, és az elesettek, hátrányos helyzetűek, kiszolgáltatottak sorsa mindig is megrendítő volt számomra; mélységesen felháborít a diszkrimináció ami egy embert pl. a származása, vallása, neme, bőrszíne miatt ér.

Kiderítettem, hogy 2019.decemberében lesz a könyv bemutatója Budapesten, a dátumot beírtam a naptáramba és igyekeztem úgy szervezni az időbeosztásomat, hogy ott tudjak lenni a könyvbemutatón. Azonban sajnos egy betegség közbeszólt,és hiába a gondos tervezés, nem tudtam elmenni a programra. Bosszantott, csalódott és szomorú voltam, hogy mégsem tudtam eljutni a könyv bemutatójára.
A könyvet azonban természetesen beszereztem, és rögtön ki is készítettem az ágyamhoz, hogy esténként olvashassam. Majd kölcsönkaptam egy szintén érdekesnek ígérkező könyvet amit azonban határidőre vissza kellett adnom, így azt kezem előbb olvasni, majd még néhány könyvvel jártam ugyanígy.

2020.február végén végre elkezdtem olvasni a "Fiaim, hol vagytok?" című könyvet. Nem volt olyan oldal a könyv első oldalai közt, melynek olvasása közben ne gördültek volna végig könnycseppek az arcomon (későbbiekben is sűrűn vettem elő papírzsebkendőt). Már anno, a rövid ismertető olvasásakor sejtettem, hogy megható olvasmány lesz. Márciusban az igencsak megnehezedett munkám és egyéb körülmények miatt nem volt időm, energiám, lehetőségem a könyvet olvasni, így (tőlem szokatlan módon) félretettem, én aki általában "falom" a könyveket és legtöbb esetben néhány nap alatt végigolvasok egy-egy kötetet, egész márciusban nem olvastam egy regényt sem. Persze, hogy ebben az időszakban az olvasás háttérbe szorult, hisz ez időre esett a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet kezdete hazánkban, ami az én munkanapjaimat is nagyon megnehezítette......

Áprilisban úgy alakult, hogy végre folytathattam a könyv olvasását. Most mégsem a tőlem megszokott "néhány nap alatt kiolvasom" valósult meg- és nem azért mert ne lenne érdekes. Sőt! Olyannyira mély tartalommal, elgondolkodtató részletekkel bír ez a könyv, hogy egy-egy oldal után tele volt a fejem számos kérdéssel, elmélkednivalóval, melyeknek időt kellett adnom, hagynom kellett leülepedni az olvasottakat.
Ráadásul elgondolkodtatott az is, hogy most amikor egyikünk sem tudhatja, hogy milyen további változásokat hoz életünkbe a járványhelyzet a már érzékelhetőeken kívül (munkanélküliség,anyagi gondok és egyéb nehézségek), pont most került sor nálam ennek a könyvnek az elolvasásra.

Kőszegi Ábel így ír az ajánlóban, és ezzel a gondolattal szinte minden lényegeset megfogalmaz : "A könyv nem csak egy próbatétel megrendítő históriája, hanem a korabeli Magyarország tükörképe is. A kötet összeállítója bőséges háttérmagyarázatokkal igyekszik a napló mögé nemzeti körképet festeni. Ám az minél teljesebb, annál kevésbé értjük: tulajdonképpen kiket is tekint az ország a maga hasznos polgárainak."
Számomra nagyon mélyen elgondolkodtató, megható, megrendítő, szívhezszóló, tartalmas, érdekes olvasmánynak bizonyult a "Fiaim, hol vagytok?". Olyan igaz történetet olvashattam amely bemutatja egy kor jellemzőit, társadalmát, a történet "főszereplőinek" életét illetve életük egy bizonyos időszakát (amely időszak nyilvánvalóan a további életükre is hatással volt), mindennapjainak szépségeit és nehézségeit- ez utóbbiból jutott nekik bőven.
El sem tudom képzelni, hogy Erzsébet honnan merítette azt a mérhetetlen erőt, energiát, kitartást amivel a reábízott igencsak hátrányos helyzetű zsidó fiúkat tényleg a saját fiaiként igyekezett nevelni (úgy, hogy közben igyekezett a pszichológiai szemináriumon szerzett elméleti tudást alkalmazni a gyakorlatban amennyire csak tudta) a rossz körülmények, elképesztő szegénység, az őket ért rengeteg támadás és diszkrimináció ellenére, rengeteg szeretettel, elszántsággal, hivatástudattal, akkor is amikor senki de senki nem állt már a fiúotthon fennmaradása mellett csak Ő és Goldberger Lajos; akkor is amikor szegényként és zsidóként számos megaláztatásban és nehézségben volt részük. 

A "Fiaim, hol vagytok?" számomra olyan műnek bizonyult, melyet -ha rajtam múlna- minden pedagógia, pszichológia, szociális munka szakos hallgatónak kötelező olvasmánnyá tennék -de nem rajtam múlik, én csak egy, értékes tartalommal rendelkező könyveket kedvelő olvasó vagyok. Történelem, társadalomtudomány iránt érdeklődőknek és mindenki másnak is ajánlani tudom elolvasásra.

Ez a könyv is remek olvasmánynak bizonyult számomra:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/07/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-�-szilasi-laszlo-a-harmadik-hid-�/

Egyszerűen és gyorsan elkészithető finom sajtos pogácsa. Élesztő nélkül készül ez a pogácsa! :)

Hozzávalók:

60 dkg liszt
35 dkg margarin
1 csomag sütőpor
4 kiskanál só
330 ml tejföl
10 dkg sajt (reszelve a tésztába kerül)
1 tojás
Tetejére tojás és reszelt sajt

Elkészítése:

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk, legalább fél órát pihentetjük. Lisztezett deszkán kb. 2-3 cm vastagságúra kinyújtjuk. Tetejét a felvert tojással megkenjük, ráreszeljük a sajtot, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk egymástól kicsit távolabb a pogácsákat és megsütjük. Sütési időt és hőmérsékletet nem írok, mert minden sütő más. Akkor jó, ha a teteje már világos aranyló barna :) 

Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Másik finom pogácsa receptje itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/23/pogacsa-antiknapraforgo-modra-�/