Álljunk meg egy pillanatra....

Loholunk, rohanunk, sietünk, lótunk-futunk állandóan. Honnan és hova? Át! Egyenesen át az életünkön.

A legtöbben tudjuk, hogy ez így nem jó, de nem tehetünk mást. 

Én sem voltam ezzel másként. Például soha, de soha nem volt időm, energiám, lehetőségem hétköznapokon rendesen reggelizni. Sőt: legtöbbször nemhogy rendesen nem, hanem sehogy sem... Volt amikor az ebéd is kimaradt. Este, fáradtan hazaérve aztán magamba tömtem a vacsorát.

Tudtam én, már hogyne tudtam volna, hogy ez így nem jó, nem egészséges. A két (vagy néha több) műszakos munkám, a hajnali kelés és késő esti lefekvés, a napi több órás tömegközlekedéssel történő ingázás, a családanyai és háztartási teendők és az ezek melletti örökös továbbtanulásom mellett egész egyszerűen nem fért bele a napomba a normális reggeli (és sokminden más sem). 

Sokszor hallottam és már meg is tapasztaltam, hogy a szervezetünk egy ideig küldi a jelzéseket, hogy lassítsunk, álljunk meg egy pillanatra, és ha ezt nem tesszük meg, akkor megesik, hogy drasztikusabb módon kiköveteli.
Most, abban a helyzetben amiben vagyok jelenleg, akár egész nap kesereghetnék is egy-egy dolgon, de inkább készítek magamnak hétköznapokon is reggelente "ráérős" reggelit és szépen megterítek magamnak- már amikor és ameddig van rá időm, erőm, energiám és lehetőségem.
Ne rohanjunk végig az életünkön! �

Korábbi írásom a témához kapcsolódóan:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/26/igyekezni-meglatni-a-szepet-%f0%9f%8c%bb/