Hol van az előírva, hogy csak a "tökéletes" lehet szép?

2020. június 20. - Antiknapraforgó

Először is: mi az, hogy szép? Mi a tökéletes?

Értelmező szótárakban kereshetünk leírást a tökéletes szó jelentésére.

"1.Hibáktól vagy hiányosságoktól mentes(állapot, alkotás, termék); minden tekintetben teljes és hibák nélküli (tulajdonság), amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie.
2. A lehető legjobb, legkitűnőbb (alkotás, állapot). Az adott fennálló vagy figyelembe vett körülményeken belül az elérhető legteljesebben megnyilvánuló (tulajdonság, dolog vagy cél). Legvégső szintű (dolog, tulajdonság), aminél már nem lehet érzékelhető módon tovább fejleszteni, javítani, ami így a céljának, kívánatos jellemzőjének mindenféle érzékelhető és számba vehető megszorítás nélkül megfelel."
(Forrás:https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Tökéletes)

Mi a szép? Én azt gondolom, a "szépség" minden korban és társadalomban más.

Korunk társadalmának szépségideálja nyilván nagyon sokban különbözik akár csak a 100 évvel ezelőttitől. Az azonban biztos, hogy jóideje hazánkban is nagy a szépség és fiatalság kultusza.
Ami szerintem cseppet sem jó. Hiszen mi, emberek különböző testalkattal, fizikai és egyéb adottságokkal rendelkezünk. Szép és jó, ha a lehetőségeinken belül igyekszünk a szebbre és jobbra törekedni, de annak szerintem semmi értelme, hogy a társadalom által elvált szépségideálnak akarjunk megfelelni akkor is ha az lehetetlen cél. Lehetetlen és értelmetlen is egyben.

Aki ismer, tudja, hogy kedvelem például a szép porcelánokat is. No de kinek mi jelenti a szép porcelánt? Jómagam nem vagyok gyűjtő, hisz sem pénzem, sem helyem nincs erre. Azonban szívesen nézegetek szép porcelánokát fotón, kiállításon, üzletben, bárhol ahol láthatóak. Nagy kedvencem a Drasche. Tudom, hogy vannak ettől értékesebb porcelánok, de valahogy személyes kötődésem van a Drasche termékekhez. (Néhány korábbi írásomban már említettem ezt.)

Így én nagyon örülök, ha láthatok a számomra szépséges Drasche porcelánok közül bárhol néhányat. Ritka és nagy öröm, ha az enyém lehet közülük akár csak 1-1 "szóló" példány. (Teljes készlethez jutni szinte lehetetlen manapság, hisz valószínűleg nagyon kevés teljes készlet maradt meg az idők folyamán, de ha akad is nagyon ritkán eladó készlet, az valószínűleg az olyan gyűjtök birtokába kerül akik megfelelő hellyel rendelkeznek a porcelánjaik számára és megvan az anyagi hátterük porcelánok vásárlására.)

Persze, ha valaki megajándèkozna netán egy-egy, számára felesleges Drasche porcelánnal, biztos szorítanék helyet az új szépséges porcelánjaimnak valahogy �

Drasche levesestálam és a "hozzá nem illő" Drasche fedő "tökéletes" összhangja :) (Kép forrása: saját fotó)

Korábbról van egy, szerintem gyönyörű levesestálam, amihez azonban a fedő nem volt meg. Nemrég, amikor megláttam, hogy megvásárolható egy Drasche levesestál önmagában árválkodó fedele, hosszasan nézegettem. Szegény fedő nemigen kell senkinek, hisz mi a csudának egy fedél ami alól hiányzik a tál. Gyönyörűnek találtam a mintáját. Lehet, hogy senkinek sincs ugyanolyan mintájú tálja amihez fedőt szeretne venni. Régi kor megmaradt darabja a fedő, a hajdani Drasche Porcelángyár 1936 körüli években gyártott termékeinek egy megmaradt szépséges kis gyöngyszeme. Pont azért, mert árva kis fedő, nem volt drága, addig nézegettem a hirdetést, míg végül elcsábultam és megvettem, megleptem magam vele a néhány nappal korábbi szülinapomra.

Az árva fedő "tökéletesen" illik az én fedő nélküli levesestálamra. Tökéletesen? Méretileg igen! Mintha direkt egymáshoz gyártották volna őket! Mintában, formában ugyan teljesen más a kettő, számomra mégis összeillenek.

Habár sem a minta sem a mintázat színe nem azonos a két régi Drasche darabon, nekem mégis úgy tűnik harmonikus egységet alkotnak, hiszen a színviláguk valahogy mégiscsak hasonló. Az én meglátásom szerint illik a két, elvileg össze nem illő darab egymáshoz.

Az igazi nagy porcelángyűjtők és szakértők most biztos fogják a fejüket, hogy hogyan lehet "összeboronálni" két "össze nem illő" porcelán elemet, ráadásul ezt még szépnek is találni. Hát így, így ahogy én tettem! Simán és magától értetődően. Mert nem csak az lehet szép az egyén számára, ami "tökéletes" és nem csak az lehet tökéletes számunkra aki/ ami hibátlan szépségű a nagy többség által elfogadott és az adott társadalom aktuális szépségideálja szerinti. Én ezt már nagyon rég hiszem, vallom és tudom, és így sokkal szebb és színesebb a világ, ezáltal meglátok valóban sok igazán szépet, olyan szépet is ami nagyon távol áll a "tökéletestől".

Korábbi írásom arról, hogy szerintem mennyire fontos meglátni a szépet itt olvasható: