Reggeli kávé ☕
Ez a kis csésze ott árválkodott egy használtcikk-kereskedésben, amikor bementem körülnézni- gyönyörködni egy kicsit az intéznivalóim közti "üres" órában (hazajönni úgysem lett volna sem időm sem erőm a két intézendő kötött). Többször is erre a csészére "tévedt" a tekintetem.
[caption id="attachment_1054" align="aligncenter" width="300"]
(Kép: saját fotó)[/caption]Mondta az eladó, hogy régóta ott áll ez a csésze, jelzése nincs és hiányzik az alj hozzá, így nem kell senkinek pedig nagyon olcsón adja.
Mialatt ott voltam a kis üzletben, a kis csésze úgy döntött, hogy haza akar jönni velem. Komolyan mondom: ugyanis majdnem leugrott a polcról, méghozzá egyenesen elém, amikor a hölgy kotorászott ott valamit. Na, hát csak nem hagyhattam ott! �
Ma a reggeli kávémat már ebből ittam. Sőt, az eddig árva kis csészealjam remekül illik hozzá, akkor is, ha amúgy semmi közük egymáshoz.
Mert szerintem nem csak a tökéletes lehet szép �
Erről itt írok:
https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/06/20/hol-van-az-eloirva-hogy-csak-a-tokeletes-lehet-szep/
