Anne Tyler a korábban általam olvasott regényénél is bizonyította számomra, hogy a hétköznapi emberek az úgynevezett hétköznapi életükkel és történeteikkel is lehetnek érdekesek. Életük lehet tanulságos, izgalmas, érdekes és elgondolkodtató. 

(Kép forrása: saját fotó) 

Számomra kifejezetten szimpatikus, hogy Anne Tyler az idősödésről, az azzal járó gondokról és vágyakról nyíltan ír, nem kezeli tabuként sem az öregedést, sem az elmúlást. Nem "tabutéma" az írónő műveiben a halál sem. Olyan embereket és családokat mutat be, akik története hihető, életszerű és mégis érdekes, egyedi, néha megdöbbentő sztorikkal. Az "Óratánc" olvasása közben pedig elgondolkodhatunk azon is, hogy vannak-e véletlenek az ember sorsát illetően, és lehet-e más útra lépni mint amelyen eddig jártunk, lehet-e az embernek akár hatvanegy évesen is igénye és lehetősége élni a „második eséllyel”. Mivel a regény főszereplőjének további életéről semmit sem tudunk meg a regény végén, én bizony várom, hátha lesz folytatása egy újabb kötetben a későbbiekben. Engem legalábbis nagyon érdekelne, hogy hogyan alakult a főszereplő élete a hatvanegy éves korában hozott igen nagy jelentőségű döntése után.

Aki többet is szeretne megtudni e remek regényről, az alábbi linken olvashatja a bővebb ajánlót:

http://ekultura.hu/2020/09/16/anne-tyler-oratanc

Anne Tyler Egy spulni kék cérna című művéről itt írtam:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/01/08/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-%f0%9f%93%96-anne-tyler-egy-spulni-kek-cerna-%f0%9f%93%96/