2019.10.16-án a Libri Alle Könyvesboltban Aradi Tibor és Varga Ferenc József  "Mondom a Ferinek, Tibi" című könyvbemutató és dedikálás volt 18 órától.

[caption id="attachment_598" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: a könyvbemutatón készült saját fotó)[/caption]

A két remek humorista huszonöt éve szórakoztatja a nagyérdeműt. Jómagam a 90-es évek elején láttam-hallottam először Varga Ferenc József előadását egy művelődési házban, mondhatom, hogy akik a nézőtéren  ültünk valószínűleg mindannyian a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Azóta is szívesen hallgatom műsorait mindig. Aradi Tibor humorával jóval később, televíziós műsort megtekintve találkoztam. Ők ketten igazán eredeti, kiváló műsorszámokkal csalnak nevetést a nézők arcára.

Eredetileg egyikük pincér, másikuk tanár volt. Hogyan találtak egymásra, hogy együtt szórakoztassák a közönséget? Beszélgetőpartnerük Kal Pintér Mihály igyekezett választ kapni többek közt erre a kérdésre is. Már amikor hagyták szóhozjutni és nem vágtak egy-egy poénnal a szavába- és persze egymáséba :)

A Tőlük megszokott stílusban folyt a beszélgetés, amin a hallgatóközönség jól szórakozott, ezt bizonyította többször is a kitörő nevetés. Az kiderült a beszélgetésből, hogy a kötetből nem csak a két humoristát ismerhetjük meg, hanem az elmúlt 25 év magyar kabarékulisszái mögé is bepillanthatunk. Ízelítőt nyújt a könyv abból is, hogy miként épül fel egy szórakoztató műsor, milyen volt a Mikroszkóp Színpad fénykora és hanyatlása, és hogyan lesz valakiből napjainkban humorista. Valamint jónéhány humoros sztorira is számíthatunk.

Nagyon szórakoztató volt a könyvbemutató és én már tudom, hogy melyik könyv lesz a következő olvasmányom :) A hallottak alapján igen szórakoztató olvasmánynak ígérkezik :)

[caption id="attachment_599" align="aligncenter" width="228"] (Kép forrása: a könyvbemutatón készült saját fotó)[/caption]

Előfordul, hogy nagyobb mennyiségű pörkölt készül, mint amit a család néhány napon belül elfogyaszt. Amennyiben időben észrevesszük és van hely a fagyasztóban, semmi gond: lefagyaszthatjuk. Jó lesz az még máskor.

Azonban, ha lefagyasztani nincs mód, és már 2-3 napja pörköltet eszik a család, valljuk be: a legtöbben nem szeretik még a következő napon is a maradék pörköltet enni. Én ilyenkor átgondolom, hogyan tudom felhasználni más formában. Mert ugye ételt nem dobunk ki ha még biztonsággal fogyasztható.

Legtöbbször melegszendvicskrém készül nálunk a maradék pörköltből. Néha egy kis "gulyásleves-utánzat" vacsorára. Időnként pedig rakott zöldség (zöldbab vagy káposzta, karfiol) készül a felhasználásával.

Most pedig egy burgonyás ételhez használtam fel.

[caption id="attachment_591" align="aligncenter" width="150"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

Elkészítése nagyon egyszerű:
megpucoljuk a burgonyát majd hajszálvékonyra szeleteljük (ezt uborkagyalu segítségével könnyen megoldhatjuk ha nem akarjuk késsel karikázgatni vékonyra), összekeverjük a maradék pörkölttel (a húst előtte apróra vágjuk ha túl nagy darabok vannak benne) és néhány kanál kefírrel, ízlés szerint fűszerekkel ízesíthetjük. Aki szeretné, hogy laktatóbb legyen és jobban összeálljon, keverhet bele 1-2 tojást is. Egy tűzálló tálba borítjuk, lefedve az előmelegített sütőbe toljuk. Mikor már félig megpuhult a burgonya, reszelünk a tetejére egy kis sajtot, és fedő nélkül sütjük tovább, míg szépen megpirul a sajt. Úgy szeleteljük mintha tortát szeletelnénk. Friss paradicsommal vagy savanyúsággal találva nagyon finom.

[caption id="attachment_593" align="aligncenter" width="150"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

A regény főszereplője Lucy, aki a 30. születésnapja előtt megkapja a választ arra a kérdésre, hogy mi történik az emberrel, ha nem veszi komolyan a saját életét.

"Élete" egyszercsak bekopogtat hozzá, mégpedig egy, akkor még igen szakadt, kellemetlen külsejű idegen férfi képében. Attól a perctől kezdve pedig levakarhatatlanul, állandóan Lucy nyomában van. "Élete" szembesíti a fiatal nőt sokmindennel, olyan dolgokkal amiket nem volt hajlandó észrevenni, főleg a "nagy szerelmével" való szakítás óta, amióta tulajdonképpen megszűnt létezni, szinte csak vegetál.

A faramuci helyzet, hogy a lányt mindenhová követi az "Élete" rengeteg mókás helyzetet, vicces szituációt szül. Egész egyszerűen nem hagyja békén Lucyt az "Élete" mindaddig amíg végre újra hajlandó élni a lány: fokozatosan észreveszi a szerettei, családtagjai szerepét a saját életében és végre visszatalál hozzájuk; megérti, hogy mi az ami fontos és a fejlődését szolgálja és mi az ami nem; és rájön arra is, hogy mi az igaz szerelem és azt kivel élheti meg igazán.

Ez a regény szórakoztatóan mutatja be azt, hogy ne hagyjuk elsuhanni magunk mellett a saját életünket, hogy merjünk igazán élni, önmagunkat felvállalva- minden erényünkkel és hibánkkal együtt, és azt, hogy sohasem késő újrakezdeni.

Számomra ez a regény mese és valóság, tanulsággal és sok humorral fűszerezve. No és persze az olvasása közben felmerül bennem a kérdés: Amennyiben a saját életem emberi testet öltve a nyomomba szegődne, vajon milyen személy lenne? Valószínűleg minden olvasó elgondolkodik azon, hogy az ő "Élete" milyen ember képében jelenne meg és szegődne a nyomába. Kellemes külsejű, remek beszélgetőpartner, vagy egy kellemetlen, megfáradt, szürke alak? A lényeg pedig az, hogy mit mutatna meg, mire tanítana, és milyen változások születnének az életünkben a tanításai, a lényegre való finom rámutatásai, megvilágításai által.

Néhány hónappal ezelőtt (2018-ban) volt alkalmam személyesen találkozni a szerzővel, amikor a Lantmadár című könyve jelent meg Magyarországon. Most pedig a "Nyomomban az Életem" című regényét olvasva ismét bebizonyosodott számomra, hogy Cecília Ahern igazán szórakoztatóan tud bemutatni komoly témákat is. 

[caption id="attachment_585" align="alignnone" width="150"] (Kép forrása: saját fotó)[/caption]

Az alábbi könyvet is ajánlom mindenki figyelmébe, aki szívesen olvas mese és valóság keverékéből álló, tanulságos és egyben  szórakoztató regényeket: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/20/megint-olvastam-egy-jo-konyvet-galgoczi-dora-valaszok-haza-�/

 

Az Írók Boltjában rendezték meg Szeifert Natália "Mi van veletek, semmi?" című regényének könyvbemutatóját, 2019.09.26-án. Én már olvastam a művet, és annyira tetszett, hogy amint értesültem arról, hogy megrendezésre kerül a könyvbemutató, azonnal beírtam a naptáramba az időpontot. Azonban néhány napja még kérdéses volt, hogy részt tudok-e venni ezen. Bevallom őszintén, hogy a teendőimet, elfoglaltságaimat igencsak át kellett szerveznem ahhoz, hogy időben odaérjek az Írók Boltjába - de megérte :)

[caption id="attachment_576" align="aligncenter" width="169"] (Kép: az Írók Boltjában készült saját fotó)[/caption]

Szeifert Natáliával Mészáros Ábel beszélgetett. Lényegretörő kérdéseket tett fel a szerzőnek, csupa olyasmit, ami minden bizonnyal minden olvasót érdekel. Lendületes, érdekes beszélgetést folytattak. Megtudhattuk, hogy a szerző mit és miért tartott fontosnak megjeleníteni, érzékeltetni például a regény szerkezeti felépítésével; honnan ered egyes szereplők beceneve, és miért pont egy kocsma a fő helyszín; hogyan indult ennek a regénynek az írása. Valamint a szerző felolvasott néhány részletet a könyvből. Nagyon érdekes volt az Ő előadásmódjában hallani ezeket a részeket, nekem kifejezetten tetszett, hogy egy kis  felolvasást is illesztettek a programba.

A beszélgetés után lehetőség volt a szerzővel dedikàltatni a könyvet, ahol néhány mondatot mindenki beszelgethetett is Vele, sőt ahhoz is hozzájárult, hogy a megjelentek fotózzák és fotózkodjanak Vele.

Én úgy gondolom, hogy aki úgy jött el a könyvbemutatóra, hogy még nem olvasta a regényt, egész biztos, hogy kedvet kapott az olvasásához. Aki pedig már olvasta (mint jómagam), az sok olyan kérdésre választ kaphatott, ami felmerülhetett benne az olvasás során a regény születésének "kulisszatitkairól".

Szeifert Natália pedig pont olyan közvetlen volt, amilyennek képzeltem :) 

Vannak olyan szerzemények, amiket az első olvasás után, néhány év múlva ismét elolvasok.  Úgy gondolom, hogy a "Mi van veletek, semmi?" is azon olvasmányaim egyike, melyet időről időre ismét el fogok olvasni. A társadalmi problémák közül jónéhány megjelenik ebben a lendületes, érdekes, elgondolkodtató regényben, melyek közül több nem kizárólag a rendszerváltás idején felmerülő, hanem ma is aktuális probléma. 

A könyvről szóló korábbi írásom az alábbi linken olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/29/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-szeifert-natalia-mi-van-veletek-semmi/

 

 

Az „Ég alatt – Föld alatt” helyismereti séták keretében 2019.09.11-én a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény új helyszínén (Budapest X. kerület Füzér utca 32. szám) tekintettem meg két csodálatos kiállítást. Bár jómagam sosem éltem Kőbányán, de rég elhunyt felmenőim közül többen is dolgoztak kőbányai gyárakban. A Drasche gyárban is, és a Dreher Sörgyárban is. Valószínűleg innen ered érdeklődésem a kerületet bemutató kiállítások iránt.  A szép porcelánok, régi tárgyak, a hagyományőrzés pedig mindig is a szívem csücske volt.  

[caption id="attachment_568" align="aligncenter" width="300"] Csodálatos Drasche étkészlet (Kép forrása: a kiállításon készített saját fotó)[/caption]

Az első amit ezen a napon megtekintettem, egy időszaki kiállítás, amely a Drasche Gyár történetét mutatja be „Téglától a porcelánig” címmel. A tárlatvezetést Marksteinné Molnár Julianna tartotta, aki az első perctől az utolsóig töretlen lelkesedéssel, nagyon figyelemfelkeltően, érthetően és érdekesen  mesélt a gyár történetéről, a téglagyártásról és a porcelánokról. Megtudhattuk, hogy Kőbánya az 1880-as évek első felében még szőlőhegy volt, majd 1875-ben a fővárosi közgyűlés kimondta, hogy Kőbánya szőlőhegyi jellege megszűnt, tehát ipari célú telephely innentől kezdve létesíthető. 1838-ban a Pesti nagy árvíz hatalmas pusztulást okozott, amikor is azt vették észre, hogy a vályogból épült házak szinte kivétel nélkül összeomlottak. Ekkor a város vezetése úgy döntött, hogy égetett téglából (ami a víznek nagyobb mértékben ellenáll) kell ujjá építeni a várost. Szükség lett egy új téglagyárra, melyhez gyakorlott és agilis üzletembert kerestek vezetőnek.  Miesbachra esett a választás, aki bécsi téglagyáros volt. Aloys Miesbach  teljesítette a vállalt feltételeket: alig fél év alatt sikerült felépítenie a gyárat, valamint félévnyi mennyiségnek megfelelő, azaz 3 millió darab téglát legyártani. (Ugyanis az egy évi mennyiség 6 millió darab tégla volt!)

Az 1838-ban alapított téglagyár különböző formában tulajdonképpen 1992-ig üzemelt, persze több átszervezést és átnevezést megélve. Később Miesbach unokaöccsére Drasche Henrikre bízta a kőbányai téglagyár vezetését, aki pedig később testvérét, Drasche Gusztávot is bevonta a gyár vezetésébe, hisz a feladatok megsokasodtak.

Marksteinné Molnár Julianna részletesen elmesélte a gyár történetét a megalapítástól napjainkig. Megtudhattuk, hogyan jutott el a gyár a téglától a porcelánig. Hallhattunk a Drasche Porcelángyár művészeiről, tervezőiről. Valamint Hofi Gézáról is, aki fiatalon a gyár dolgozója volt.

Nagy meglepetésemre kiderült, hogy  a volt Drasche Porcelángyár első, 1907-ben elkészült egyik épületrészében ma is porcelángyár működik! A német Witeg Labortechnik GmbH porcelán termékeket gyártó partnert keresett hazánkban, ekkor Lehner Éva egy kollégájával és a német partnerrel együttműködve közös vállalkozást alapított, így 1991 végén megalakult a Witeg- Kőporc Kft. ahol folytatják a mai napig is a porcelángyártás hagyományát.

[caption id="attachment_567" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: a kiállításon készült saját fotókból összeállított montázs)[/caption]

Közben gyönyörűséges címeres téglákat, különféle téglagyári eszközöket, szerszámokat, Drasche padlólapokat , elektromos hálózathoz használt porcelán tárgyakat láthattunk a kiállításon. Majd következtek a csodálatos konyhai porcelánok, dísztárgyak. Egyik szebb, mint a másik. Julianna olyan szenvedélyesen mutatta be a kiállításon látható csodás dolgokat, ahogyan csak az tudja akinek a szíve mélyéről  jön a porcelánok szeretete. Még órákig tudtam volna gyönyörködni a rengeteg szépséges porcelánban. Természetesen, az otthonomban is remekül el tudnám képzelni ma is a csodás levesestálakat, tányérokat, bögréket, kancsókat, csészéket, lámpákat, és egyéb gyönyörűséges porcelántárgyakat.

A másik kiállítást Verbai Lajos vezette, aki éppoly lelkesedéssel és érdekesen mesélt Kőbánya Aranykoráról, mint Julianna a Drasche Gyár történetéről. Rengeteg érdekes információt megtudhattunk Verbai Lajostól  Kőbánya történelméről. A szőlőtermesztéstől a mangalica tenyésztésen át a szalámigyártás folyamatáig,  az egyik eslő híres kőbányai fotográfus (Schmidt Ágoston) munkásságától a mészkőbányászatig, a Dréher Sörgyártól a Drasche Porcelángyárig mesélt mindenféle tudnivalót, történetet. Természetesen csodás tárgyakat, emlékeket őrző ereklyéket láthattunk közben a kiállításon. Ez is oly szép, sok érdekességet bemutató kiállítás, melyet szívesen megnéznék újra.

[caption id="attachment_565" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: a kiállításon készített képekből montázs)[/caption]

Majd a tartalmas program utolsó állomása a hajdani Drasche Porcelángyár területén üzemelő Witeg- Kőporc Kft.gyárlátogatása volt, ide Hegyi Mária kisérte el a csoportot, akitől útközben szintén sok érdekes információt hallottunk a porcelánokról. A gyárban olyan családias, kedves, szeretetteljes hangulatban fogadtak minket, ami manapság igen ritkán tapasztalható. Lehner Éva és munkatársai készségesen mutatták be a gyárat, a porcelángyártás folyamatát. Megtudtam azt is, hogy ebben a gyárban a mai napig rengeteg munkafolyamatot kézzel végeznek, tehát nem gépesítettek mindent. Csodálattal néztem az ott dolgozók aprólékos, szorgos munkáját. Láthattuk, hogy a 800 és 1250 fokos kemencékbe pakolja az egyik munkatárs a porcelánokat, elmagyarázta részletesen az égetés folyamatát. Kézi sorjázástól kezdve az öntésen át a dísztárgyakra éppen kézzel csíkot festő szorgos munkáig rengeteg érdekes munkafázist láthattunk. A bemutatóteremben pedig megcsodálhattuk, hogy milyen szép és széleskörű a termékkínálat: patikai edényektől kezdve konyhai porceláneszközökön át a dísztárgyakig mi mindennel foglalkoznak.

[caption id="attachment_566" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: a jelenlegi gyárban készült képekből montázs)[/caption]

Bevallom őszintén, hogy engem teljesen lenyűgözött a két kiállításon és a gyárlátogatáson látott és hallott rengeteg gyönyörűség, de  nem kevésbé varázsolt el az a szenvedélyes, érdekes és lendületes előadásmód, ahogyan Marksteinné Molnár Julianna, Verbai Lajos, és Lehner Éva mesélt nekünk. Így csak azok tudnak tárlatot vezetni, gyárat bemutatni akiknek a szívügye az adott témakör, akik szívvel-lélekkel végzik azt a nemes faladatot, hogy az érdeklődőknek bemutassák Kőbánya egy-egy régmúlt és mai részletét.

Minden érdeklődőnek szívből ajánlom a kiállítások megtekintését! :)

Korábbi írásom, mely egy nagyon régi Drasche csészével kapcsolatos, itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/06/nosztalgia-a-teascseszebol/

A szerzőtől az első mű amit olvastam a Válaszok háza című regény volt. Mivel kifejezetten tetszett, kétszer is elolvastam már. Úgy döntöttem, olvasok mást is az írónőtől.

A "Messziről jött magzatok" című könyvre esett a választásom.

A könyv tartalmát illetően ezt a bevezetőt olvastam: "Honnan ered a születés, mi döntünk róla, vagy a gondolatot megelőzi a létezés? Idő, tér és érzések különös elegyében élünk, teremtőnek véljük magunkat, holott apró pontok részeként rezgünk a nagy gömb, a végtelen egészében." 

Azt már az elején sejtettem, hogy ez nem olyan regény, ahogyan én a regényt mint műfajt behatárolom, tehát nem úgy regény számomra ahogy a "Válaszok háza" volt. 

Bevallom őszintén, hogy az első néhány oldalt olvasva el nem tudtam képzelni, hogy lesz ebből egy kerek egész. Sík, Gömb,Egyenes, Kör - mi lesz ebből? Ám valamiért szünet nélkül tovább olvastam.

Aztán jött a felismerés: nem kell arra várnom, azt lesnem, hogy ebből hogy lesz kerek egész, hiszen az egész könyv tulajdonképpen magáról a kerek egészről szól! Arról, melynek mindannyian részesei vagyunk. Ezt a szerző az ikrek érkezésén keresztül mutatja be. Sőt nemcsak az érkezésükön át, hanem már jóval a megfogantatásuk előtti időponttól kezdve.

Olyan szépen és magától értetődően ír erről, hogy bár az ikreknek mesél, mégis az olvasóhoz (is) szól a mondanivalója. Az emberi kapcsolatok fontosságához és a szeretet lényegéhez nem fér kétség a könyvet olvasva; én főleg ezek miatt érzem a szerző sok gondolatát sajátomnak. 

Nagyon jól érzékelteti szerintem a szerző azt is, ahogyan a földi létünk során kockák keretei közé próbálnak szorítani mindannyiunkat, félredobva azt, hogy a kerek egész részei vagyunk a saját egyéniségünkkel. Eszembe jutott az általam korábban az interneten látott kép, melyen egy nagy ollóval nyesik le a szülők, pedagógusok a gyerek "szárnyait" melyek pedig a gyermek természetes kíváncsiságát, érdeklődését, kreativitását, eredendő tudását jelképezik. Az írónő azt szorgalmazza, hogy vegyük észre az újszülöttek messziről magukkal hozott bölcsességét. Valamint azt is hangsúlyozza, hogy figyeljünk a belső hangunkra, a másokkal való összekapcsolási pontokra, és lassitsunk az életünkben amikor kell, ne siessünk folyton.

"Bátorság kell kilépni a kockaformák egyenalakjából? Lehet. És senki nem akaszt érmet a nyakba, ha megtesszük."

Kifejezetten tetszett az is, ahogyan Galgóczi Dóra több ponton is említést tesz a saját maga által választott életmódot, táplálkozást érintő kérdésekről.

Ugyanis nem tukmál, nem az egyedül üdvözítő követendő példaként mutatja be ezeket, de rávilágít arra, hogy mi mellett miért döntött. A vegán táplálkozás lényegét, a Bach-virágterápia jótékony hatását és a minimalista életmód mellett való döntésének miértjét is megtudhatjuk, de semmiképp nem erőlteti a szerző ezeket.

Számomra például nagyon szimpatikus ez a rész: "...És a minimalizmus. Ami nekem is a sajátom, már most, mikor még nem is érkeztél meg egészen. Már tudom, te küldted az üzenetet, mikor a szekrényeim tartalmának felét odaajándékoztam az elárvult gyerekeknek, a töredékcsaládoknak, az életből csak karcokat érzőknek..."

Ezt a mondatot is nagyon lényegretörőnek találom: "A tárgyak sokasága csak addig húz magához, míg belső űrt akarnak betömni anyaggal."

Még rengeteget idezhetnék, oly sok-sok figyelemreméltó mondat, gondolat szerepel a könyvben, de nem teszem, hanem inkább elolvasásra javaslom mindenkinek akit érdekelnek a tartalmas írások. Már érzem, ebből a könyvből világosan kiderült, hogy miért mondják azt Galgóczi Dóra műveiről:  "Könyvei műfaja a szépirodalom és az életvezetési tanácsok ötvözete." 

Az egész olvasmányt az ikrekhez szóló magasztos és bensőséges mondandónak éreztem, amely az olvasó felé is mély tartalommal bír. Nekem tetszett :)

 (Kép forrása: saját fotó) 

A "Válaszok háza" című regényről szóló írásom itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/20/megint-olvastam-egy-jo-konyvet-galgoczi-dora-valaszok-haza-%f0%9f%93%96/

Minimalizmushoz kapcsolódó egyik írásom itt érhető el: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/06/09/minimalista-es-vagy-kornyezettudatos/

Kedves Olvasók! Galgóczi Dóra Messziről jött magzatok című könyvéről ez az ajánlóm eredetileg 2019. szeptemberében a Cafeblogon jelent meg. 2021. január óta már csupán tárhelyszolgáltatóként üzemel a Cafeblog, ezért nem lehet új blogbejegyzést írni ott, a blogomat átköltöztettem a  Blog.hu oldalára. Az átköltöztetés során a fotók nem, vagy csak nagyon rossz minőségben jöttek át, ezért e bejegyzésben kénytelen voltam a fotót másikra cserélni. A bejegyzések végén a linkek sem működnek mindig tökéletesen, elnézést ezekért a technikai problémákért. Bízom benne, hogy írásom így is élvezhető olvasmányt jelent. Köszönet mindenkinek, aki olvassa az írásaimat! �

 

Egy csodás alkotásokat bemutató kiállítás megnyitóján jártam.

30 évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Csipkekészítők Egyesülete, mely  országos vonzáskörzetű szervezet. Tagjai textilkultúránk egy sajátos ágazatának szinte minden stílusát és technikáját művelik (varrott, rece, vert stb.).

[caption id="attachment_541" align="aligncenter" width="150"] (Kép forrása: a kiállításon készült saját fotó)[/caption]

2019. augusztus 30-án 13 órakor az egyesület legféltettebb kincseiből, egykori és mostani tagjainak legszebb alkotásaiból nyílt kiállítás a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban (1011 Budapest, Fő utca 6.). A szervezet idei, gránátalma tematikájú pályázatának remek pályamunkái közül is megtekinthető néhány darab.

A kiállítást Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tárvezetője, a pályázat zsűritagja nyitotta meg. Érdekes összefoglalót hallhattunk az egyesület megalakulásáról, múltjáról, jelenlegi munkájáról. Oklevelek kiosztásra is sor került a kiállítás megnyitásànak alkalmával. 

Csodálatos alkotásokat láthattam. Úgy látom, a csipkekészítés aprólékos, sok türelmet és figyelmet igénylő tevékenység, melynek eredményeként csodás alkotások kerülnek ki a csipkekészítők kezei közül.

[caption id="attachment_543" align="aligncenter" width="169"] A csipkekészítés aprólékos, nagy odafigyelést és türelmet igénylő tevékenység. (Kép forrása: a kiállításon készült saját fotó)[/caption]

A csipke felhasználásának többféle lehetőségéből is ízelítőt kaphat aki ellátogat a kiállításra. Hiszen csipkével díszíthető lakástextil, ruházat (modern és népi -természetesen a hagyományok figyelembevételével), akár ékszerek is készíthetők belőle. Számomra mindig érdekes az amikor a régi és új ötvözetéből születik valami új érték, és a mai tárgyakon való ízléses felhasználást is láthatok. Itt például mai modern ruhákon, kalapokon, stólákon, sálakon láthatunk csodálatos, kézzel készített csipkéket díszítésként.

A kiállítás megtekintését ajánlom szeretettel a csipke szerelmeseinek. Azoknak is ajánlom, akik még csak most ismerkednek a csipkével- szinte garantált, hogy ha ezt a kiállítást megtekintik szerelembe esnek vele :)

A kiállítás 2019.08.30 - 2019.10.12. között tekinthető meg.

[caption id="attachment_538" align="aligncenter" width="150"] (Kép forrása: a kiállításon készült saját fotók)[/caption]

 

John Steinbeck "Egerek és emberek" című kisregénye először 1937-ben jelent meg. A két mezőgazdasági vándormunkás, George és Lennie története a nagy gazdasági világválság idején játszódik, az 1930-as évek elején.

Nem célom a történet tartalmát elmesélni, inkább arról írok, hogy miért érdemes szerintem elolvasni mindenkinek, aki ezt eddig még nem tette meg.

Egyrészt nagyon jól érzékelteti az olvasóval a nagy gazdasági világválság idején uralkodó állapotokat, körülményeket, társadalmi berendezkedést. Ezekkel összefüggésben pedig a két főszereplő keserves kenyérkeresetének, nehéz fizikai munkájának, szegénységben töltött életének lehetünk tanúi. Vágyaik, álmaik oly távol esnek a lehetőségeiktől, hogy az már szinte fáj, ők mégis hisznek abban, hogy egyszer valóra válthatják azokat és minden tőlük telhetőt meg is tesznek ennek érdekében, s egy ponton talán már nem is tűnik lehetetlennek a cél elérése...

Másrészt olyan, egymást mindig mindenben támogató barátságnak, egymást segítő emberi kapcsolatnak lehetünk tanúi, amilyen bármely korban példaértékű, és amely ott és akkor ritkaságnak számított - és valószínűleg ma is annak bizonyul.

A gyors észjárású, talpraesett, de gyengébb fizikumú George és a lassú észjárású, szellemileg visszamaradott, nagydarab, erős, de kissé tohonya Lennie vállvetve küzd a közös cél érdekében és kiállnak egymásért mindig, bárhogyan is alakulnak a körülmények. Arról igazán egyikük sem tehet, hogy a sors, az élet mikor milyen akadályt gördít az útjukba.

Nem könnyű olvasmány, de amilyen megrázó annyira emberi is.

1939-ben, majd 1992- ben filmesítették meg. Valószínűleg sokan látták a kisregényből készült világhírű, 1992-es filmváltozatot, John Malkovich és Gary Sinise főszereplésével. Nem fér hozzá kétség, hogy miért aratott nagy sikert.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatatlanul kitűnő színházi előadás formájában is nézője lehettem ennek a szívhezszóló történetnek.

Viszonylag ritkán jutok el színházba, épp ezért inkább a vidám darabokat részesítem előnyben. Hisz úgy van vele a legtöbb olyan ember, akinek van bőven gondja a hétköznapokon, hogy ha néha eljut színházba, szeretne nevetni, vidám darabot látni. Én is így vagyok ezzel, és csak nagyon ritkán teszek kivételt. Olyankor, amikor nyomtatott formában annyira lenyűgöz egy mű, hogy kíváncsi vagyok a színpadi verzióra is. (Mint például Kerékgyártó István "Rükverc" című műve esetében is.)

Egyik barátnőmmel már jóideje terveztük, hogy színházba menjünk, és a darab kiválasztását illetve a jegyek beszerzését rám bízta. Tudtam, hogy Ő nem olvasta a könyvet ês a filmet sem látta. Bevallom, mivel én a könyvet olvastam korábban jónéhányszor, és a filmet is többször láttam, először kissé bizonytalankodtam, hogy mit fog szólni a barátnőm, hogy egy ilyen nehéz fajsúlyú darabra viszem őt magammal. Magamnak is feltettem a kérdést: Kell nekem ezt a művet színházban is megtekintenem?

Kellett! Igen, a válaszom egyértelmű: nagyon is kellett! Legalábbis ott, ahol mi láttuk, azokkal a szereplőkkel, abban a rendezésben nagyon is kellett! Napokig a hatása alatt voltunk, a barátnőm nem győzte köszöngetni nekem, hogy ezt a darabot tekintettük meg azon a 2018. októberi estén a  budapesti Gózon Gyula Kamaraszínházban (rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám).

Könnyes lett a szemünk az előadás végére, annyira megható és érzelemdús volt az előadás, hogy a nézőtéren bizony előkerültek a papírzsebkendők, de ezt egy kicsit sem bántuk. Lenyűgöző volt az előadás, kivétel nélkül minden szereplő remekül játszott. A két főszereplő (Ilyés Róbert és Böröndi Bence) színészi teljesítménye kitűnő volt. Ilyen tökéletes alakítást ritkán látni, amilyet nyújtottak a főszereplők. Nagy élmény volt. Kár lett volna kihagyni.

Nemrég megint kölcsönkaptam és újra elolvastam a könyvet, és azt gondolom, hogy kicsit sem véletlen, hogy 1937 óta időről időre nagy sikert arat. Olvasását kizárólag felnőttelnek javaslom (filmet, színdarabot úgyszintén). � �

(Kép forrása: saját fotókollàzs)

Ajánlóm 2019.08.29-én jelent meg eredetileg a www.cafeblog.hu oldalon! 

 

Kerékgyártó István Rükverc című könyvéről szóló írásom itt olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/02/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-kerekgyarto-istvan-rukverc/

Nem titok, hogy jómagam sem tartozom már a huszonévesek közé. A korosztályomnak szóló életmóddal kapcsolatos ajánlások olvasása közben akadtam a 3K Központ programjaira, melyek azonnal felkeltették érdeklődésemet.

Beszélgetőpartnerem a  3K Központ megálmodója és vezetője, Teleki Zsuzsa, aki szerint az életközépi válságot az életkörülményeink jobbítására szolgáló lehetőségnek kell tekinteni.

[caption id="attachment_520" align="aligncenter" width="150"] Teleki Zsuzsa[/caption]

- Zsuzsa, mit takar a 3K Központ elnevezés?

- Ez egy Kreatív Közösségi Központ, melynek mottója a "Jó Körben, Jó Korban, Jó Karban" hármasa. 

- Honnan jött az ötlet, hogy életre hívd a  3K Központot?

- Tulajdonképpen jól fogalmaztad a bevezetőben, hogy én vagyok a megálmodója. Ugyanis szinte szó szerint egy álommal kezdődött. 
2009. végén olvastam egy érdekes könyvet, melyben a tudatos álomról írtak. Rádöbbentem, hogy én korábban már használtam ezt a módszert, ugyanis korábban (amikor textilekkel foglalkoztam) az éjszakai álmaimból születtek a régió női divatját befolyásoló ötletek, amikkel megelőztük a trendeket. Azonban egy ideje már nem voltak ilyen álmaim. Viszont ebben a könyvben azt is írták, hogy tanulható az “álmodás” képessége. 
Ettől kezdve kerestem azokat a képzéseket, ahol ilyen típusú képességeket lehetett fejleszteni, több tanfolyamot elvégeztem.  2011. óta pedig tanfolyami csoportokat, előadásokat szervezek olyan, általam hitelesnek tartott előadóknak, trénereknek, akik valami kiemelkedőt tudtak mutatni abban, hogy az ember hogyan tudja boldogulása érdekében az ilyen rejtett képességeit használni. Ráadásul inspirációt jelentett 2014-ben egy fotósorozat, ami 50+, illetve még idősebb női generációk szépségét mutatta be. Feltűnt nekem, hogy közös mindegyikben a belső harmónia és a látható jó egész-ség.

- Mi a célja a 3K Központnak? Miben tudtok az embereknek segíteni?

- Életközép válságból mutatunk lehetséges kivezető utakat illetve lehetőségeket a mentális és fizikai, egészség vonatkozású fejlődésre. 
A 3K Központ a 40-50-60+ korosztálynak szervez olyan programokat, amik segítségével tehetnek az idősebb kori jól-létükért. Ez többféle programot takar:  egészségmegőrzéshez kapcsolódó tudományos-ismertető előadásokat, mozgásforma javaslatokat, harmonikus párkapcsolat illetve szakmai siker témában   érdekes és építő jellegű előadásokat, útmutatókat. A 3K Központ kifejezett célja, hogy a korosztályba tartozó érintett ember kikerüljön az élet közepén jellemző válságból és újra elégedett, értékes emberként éljen.

- Ez nagyon érdekesnek hangzik és izgalmasnak ígérkezik.

- Így van. Amit nagyon fontosnak tartok az, hogy ezeket a témákat nem virtuális térben, hanem valós, közösségi módon,  klubszerűen szervezem. Ezzel lehetőséget teremtve a hasonló érdeklődésű embereknek ismerkedni, társasági életet élni, őszinte, támogató barátokkal gazdagodni.

- Kiknek tudod ajánlani a programjaitokat?

- Azoknak a 40-50-60+ korosztályba tartozóknak, akik az életkörülményeink jobbítására szolgáló lehetőségnek tekintik, vagy kívánják tekinteni az életközépi válságot. Hölgyeknek és uraknak egyaránt.

- A közeljövőben mikor és milyen programok lesznek a 3K Központban?

- 2019.09.21-én 2 programunk is lesz a Budapest VII. kerület Károly krt. 3/a. szám alatt található oktatóteremben. 
A délelőtti program 9-13 óra között lesz "Egészségre ítélve" címmel, ahol Dr. Darnói Tibor holisztikus orvos, Dr. Tóth Edit  orvos (prána gyógyítás, theta healing, hypnozis, rezgések diagnosztikus és gyógyító ereje a specializációi, a szentesi kórház gyemekosztályànak vezetője)  és Dr. Vöő Kristóf (többek közt Hagyományos Kínai Orvoslás, Természetgyógyászat a szakterületei, stresszkezelés az egyik fő specializációja) tart nagyon érdekes előadást. Szó lesz arról, hogy a modern orvostudomány vívmányai és az ősi tudományok hogyan segítenek a mai kor különböző betegségeinek megelőzésében, legyőzésében, és természetesen a testi- lelki- szellemi működés közti összefüggésről illetve az érzelmek, psziché és a fizikai állapot kapcsolatáról is. Az előadásokban sokmindenről hallhatnak a résztvevők, mint pélául migrén, vagy a libido csökkenése, az életkedv, vagy a tettvágy hiánya és természetesen ezek okairól, a megelőzés és gyógyítás lehetőségeiről. Külön fogunk foglalkozni a táplálék mint információ, a mikrobiom mint rezgések és a betegség mint ezek tünete kérdésével. Az előadó szakemberek segítségével a délelőtt folyamán megtárgyaljuk azt is, hogy hogyan hat a pszichénkre a mikrobiom, és hogy a gondolkodásunkkal hogyan tudjuk befolyásolni. Ennek a  3x1 órás előadásnak a részvételi díja 5000 Ft.

Majd a délutáni program 14 órakor kezdődik és 18.30 óráig tart "Nagy Lehetőség" címmel. Froyda Ida (sikertréner, előadó), Haszmann Beatrix (pénzügyi stratégia),  és Stumpf Zsuzsa (coach, terapeuta) mesél, mutat utat karrier, anyagi biztonság, elégedett családi környezet, boldog párkapcsolat kérdéseiben. Három olyan hölgy, akik saját szakterületükön nem ismernek lehetetlen kihívást és saját példán keresztül hitelesen tudják gondolataikat, nézeteiket bemutatni, átadni.
Ezen a programon is 5000 Ft a részvételi díj.

- Úgy látom, hogy akik úgy döntenek, hogy  2019.09.21-ét a 3K Központ programjain töltik, igen tartalmas és hasznos előadássorozatnak lehetnek hallgatói, résztvevői.

- Ezt én is így gondolom, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a korábbi programokon résztvevők elégedettek voltak munkánkkal.

-Zsuzsa, köszönöm a beszélgetést és  tovabbi nagyon sok sikert kívánok a 3K Központ munkájához!

- Én is köszönöm, hogy bemutathattam kreatív közösségi központunk munkáját, küldetését, célját. Szeretettel várjuk a programokra a jelentkezőket!

Jelentkezni a programokra az alábbi jelentkezési lapok segítségével lehet:

Hogyan maradjunk fiatalok és egészségesek legtovább című előadására jelentkezés ezen a linken:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfM7Fae79TqH4iPIhk0xzUO5dG6NufN8DAVL6WH0btqsmf2Eg/viewform

Kreatív életmódváltóknak hátrányból előny című 3 szakértőnk összefoglaló előadására jelentkezés ezen a linken:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdW8twpUhogGSReUtTqrlJNCP9O0471xpZerHu02hB8ze31bQ/viewform

Sajnálatos, szomorú, elkeserítő környezetpusztulás folyik. Vagyis inkább: környezetpusztítást folytatunk, mi, emberek! A Föld pedig tiltakozik ez ellen. Tiltakozik ahogy tud.

A híradások rengeteg környezeti katasztrófával kapcsolatos eseményről tudósítanak bennünket. Vajon mi minden van, zajlik amikről nem is tudunk? Amik kimaradnak a hírekből.

A természettudósok, környezetvédők már egy ideje ébresztőt fújtak, de úgy tűnik, hogy sajnos hiába. 

Néhány ember, néhány közösség teszi amit tud, ami tőle telik: igyekszik környezettudatosan élni, törekszik valamiféle fenntartható környezetkímélő életmódra. Ez azonban úgy tűnik, hogy kevés. Olyan pusztítást végzett az emberiség a környezetszennyezéssel, túlfogyasztással, és még ki tudja mi mindennel, hogy most az egyes ember nem győzi kapkodni a fejét, és elborzad amikor például az Amazonas lángoló erdőiről szóló tudósításokat látja, hallja. Mindemellett pedig vár az ember arra, hogy a döntéshozók, illetékesek tegyenek megfelelő lépéseket a környezetvédelem érdekében. Azonban amíg a túlfogyasztásra ösztönző reklámokat ontják felénk az igencsak profitorientált ilyen-olyan "valakik" addig tulajdonképpen mire is számítsunk?

Több cikket, véleményt olvastam a témával kapcsolatban és van néhány amelyik szerintem igen figyelemreméltó.

Ma például ez a kemény, szókimondó de szerintem sok-sok igazságot tartalmazó, Kardos Gábor tollából született írás ragadta meg a figyelmemet: 

http://azonnali.hu/cikk/20190718_ezt-kene-tenni-a-vilagvegetol-rettego-rinyalas-helyett-kardos-gabor

Egy rövid, de nagyon is lényeges idézet a véleményéből: "Nincsenek „környezeti problémák”, mert mindegyik mögött egyéni és közösségi felelőtlenségeink sokasága áll, így kizárólag a felelőtlenség vezetett oda, ahol most tartunk."

Halljuk meg hát végre amit a Föld kiált felénk: ÉBRESZTŐ!!!