Az „Ég alatt – Föld alatt” helyismereti séták keretében 2019.09.11-én a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény új helyszínén (Budapest X. kerület Füzér utca 32. szám) tekintettem meg két csodálatos kiállítást. Bár jómagam sosem éltem Kőbányán, de rég elhunyt felmenőim közül többen is dolgoztak kőbányai gyárakban. A Drasche gyárban is, és a Dreher Sörgyárban is. Valószínűleg innen ered érdeklődésem a kerületet bemutató kiállítások iránt.  A szép porcelánok, régi tárgyak, a hagyományőrzés pedig mindig is a szívem csücske volt.  

[caption id="attachment_568" align="aligncenter" width="300"] Csodálatos Drasche étkészlet (Kép forrása: a kiállításon készített saját fotó)[/caption]

Az első amit ezen a napon megtekintettem, egy időszaki kiállítás, amely a Drasche Gyár történetét mutatja be „Téglától a porcelánig” címmel. A tárlatvezetést Marksteinné Molnár Julianna tartotta, aki az első perctől az utolsóig töretlen lelkesedéssel, nagyon figyelemfelkeltően, érthetően és érdekesen  mesélt a gyár történetéről, a téglagyártásról és a porcelánokról. Megtudhattuk, hogy Kőbánya az 1880-as évek első felében még szőlőhegy volt, majd 1875-ben a fővárosi közgyűlés kimondta, hogy Kőbánya szőlőhegyi jellege megszűnt, tehát ipari célú telephely innentől kezdve létesíthető. 1838-ban a Pesti nagy árvíz hatalmas pusztulást okozott, amikor is azt vették észre, hogy a vályogból épült házak szinte kivétel nélkül összeomlottak. Ekkor a város vezetése úgy döntött, hogy égetett téglából (ami a víznek nagyobb mértékben ellenáll) kell ujjá építeni a várost. Szükség lett egy új téglagyárra, melyhez gyakorlott és agilis üzletembert kerestek vezetőnek.  Miesbachra esett a választás, aki bécsi téglagyáros volt. Aloys Miesbach  teljesítette a vállalt feltételeket: alig fél év alatt sikerült felépítenie a gyárat, valamint félévnyi mennyiségnek megfelelő, azaz 3 millió darab téglát legyártani. (Ugyanis az egy évi mennyiség 6 millió darab tégla volt!)

Az 1838-ban alapított téglagyár különböző formában tulajdonképpen 1992-ig üzemelt, persze több átszervezést és átnevezést megélve. Később Miesbach unokaöccsére Drasche Henrikre bízta a kőbányai téglagyár vezetését, aki pedig később testvérét, Drasche Gusztávot is bevonta a gyár vezetésébe, hisz a feladatok megsokasodtak.

Marksteinné Molnár Julianna részletesen elmesélte a gyár történetét a megalapítástól napjainkig. Megtudhattuk, hogyan jutott el a gyár a téglától a porcelánig. Hallhattunk a Drasche Porcelángyár művészeiről, tervezőiről. Valamint Hofi Gézáról is, aki fiatalon a gyár dolgozója volt.

Nagy meglepetésemre kiderült, hogy  a volt Drasche Porcelángyár első, 1907-ben elkészült egyik épületrészében ma is porcelángyár működik! A német Witeg Labortechnik GmbH porcelán termékeket gyártó partnert keresett hazánkban, ekkor Lehner Éva egy kollégájával és a német partnerrel együttműködve közös vállalkozást alapított, így 1991 végén megalakult a Witeg- Kőporc Kft. ahol folytatják a mai napig is a porcelángyártás hagyományát.

[caption id="attachment_567" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: a kiállításon készült saját fotókból összeállított montázs)[/caption]

Közben gyönyörűséges címeres téglákat, különféle téglagyári eszközöket, szerszámokat, Drasche padlólapokat , elektromos hálózathoz használt porcelán tárgyakat láthattunk a kiállításon. Majd következtek a csodálatos konyhai porcelánok, dísztárgyak. Egyik szebb, mint a másik. Julianna olyan szenvedélyesen mutatta be a kiállításon látható csodás dolgokat, ahogyan csak az tudja akinek a szíve mélyéről  jön a porcelánok szeretete. Még órákig tudtam volna gyönyörködni a rengeteg szépséges porcelánban. Természetesen, az otthonomban is remekül el tudnám képzelni ma is a csodás levesestálakat, tányérokat, bögréket, kancsókat, csészéket, lámpákat, és egyéb gyönyörűséges porcelántárgyakat.

A másik kiállítást Verbai Lajos vezette, aki éppoly lelkesedéssel és érdekesen mesélt Kőbánya Aranykoráról, mint Julianna a Drasche Gyár történetéről. Rengeteg érdekes információt megtudhattunk Verbai Lajostól  Kőbánya történelméről. A szőlőtermesztéstől a mangalica tenyésztésen át a szalámigyártás folyamatáig,  az egyik eslő híres kőbányai fotográfus (Schmidt Ágoston) munkásságától a mészkőbányászatig, a Dréher Sörgyártól a Drasche Porcelángyárig mesélt mindenféle tudnivalót, történetet. Természetesen csodás tárgyakat, emlékeket őrző ereklyéket láthattunk közben a kiállításon. Ez is oly szép, sok érdekességet bemutató kiállítás, melyet szívesen megnéznék újra.

[caption id="attachment_565" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: a kiállításon készített képekből montázs)[/caption]

Majd a tartalmas program utolsó állomása a hajdani Drasche Porcelángyár területén üzemelő Witeg- Kőporc Kft.gyárlátogatása volt, ide Hegyi Mária kisérte el a csoportot, akitől útközben szintén sok érdekes információt hallottunk a porcelánokról. A gyárban olyan családias, kedves, szeretetteljes hangulatban fogadtak minket, ami manapság igen ritkán tapasztalható. Lehner Éva és munkatársai készségesen mutatták be a gyárat, a porcelángyártás folyamatát. Megtudtam azt is, hogy ebben a gyárban a mai napig rengeteg munkafolyamatot kézzel végeznek, tehát nem gépesítettek mindent. Csodálattal néztem az ott dolgozók aprólékos, szorgos munkáját. Láthattuk, hogy a 800 és 1250 fokos kemencékbe pakolja az egyik munkatárs a porcelánokat, elmagyarázta részletesen az égetés folyamatát. Kézi sorjázástól kezdve az öntésen át a dísztárgyakra éppen kézzel csíkot festő szorgos munkáig rengeteg érdekes munkafázist láthattunk. A bemutatóteremben pedig megcsodálhattuk, hogy milyen szép és széleskörű a termékkínálat: patikai edényektől kezdve konyhai porceláneszközökön át a dísztárgyakig mi mindennel foglalkoznak.

[caption id="attachment_566" align="aligncenter" width="300"] (Kép forrása: a jelenlegi gyárban készült képekből montázs)[/caption]

Bevallom őszintén, hogy engem teljesen lenyűgözött a két kiállításon és a gyárlátogatáson látott és hallott rengeteg gyönyörűség, de  nem kevésbé varázsolt el az a szenvedélyes, érdekes és lendületes előadásmód, ahogyan Marksteinné Molnár Julianna, Verbai Lajos, és Lehner Éva mesélt nekünk. Így csak azok tudnak tárlatot vezetni, gyárat bemutatni akiknek a szívügye az adott témakör, akik szívvel-lélekkel végzik azt a nemes faladatot, hogy az érdeklődőknek bemutassák Kőbánya egy-egy régmúlt és mai részletét.

Minden érdeklődőnek szívből ajánlom a kiállítások megtekintését! :)

Korábbi írásom, mely egy nagyon régi Drasche csészével kapcsolatos, itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/06/nosztalgia-a-teascseszebol/