Idén ismét kicsit több sonkát vettünk Húsvétra, mint amennyit a család el tudott fogyasztani az ünnepen.

A maradék sonkát és sonka főzőlevet fel szoktam használni bableves, sólet, lencseleves készítéséhez.
Idén valamiért máshogy alakult az ünnepek utáni főzés, így a maradék sonkát betettem a fagyasztóba.

Mostmár viszont eljött az ideje a felhasználásnak.

A választás most a sonkás zöldbabpörköltre esett.
Elkészítése gyors és egyszerű, nem kell sok alapanyag hozzá.

Természetesen nem kell feltétlenül arra várnunk, hogy legyen maradék húsvéti sonka, hisz bármilyen kapható füstölt sonkával elkészithető ez a finom étel.

A sonkán és a zöldbabon kívül hagymára és a pörköltkészítéshez szokásos fűszerekre van szükség. A sóval óvatosan bánjunk, mivel a sonka általában sós, lehet, hogy további só hozzáadása nem is szükséges.

Elkészítése:
A sonkát felkockázzuk, majd ugyanúgy mint húsból szokás, pörköltet készítünk. Pár perccel a sonka után a zöldbabot (ami lehet friss vagy fagyasztott, de akár konzerv) is hozzáadjuk.

Készre főzzük.

Tálalásnál adhatunk hozzá tejfölt.

Friss kenyérrel a legfinomabb, de aki szereti akár önmagában is eheti vagy esetleg rizzsel.

Jó étvágyat! :)

Korábban már írtam az öltözködés, a táplálkozás, a táplálékkiegészítők terén általam tapasztalt szélsőséges "ajánlatokról".

Azonban a szélsőségek azóta is számtalan témában, formában árasztanak el. 

Például egyik oldalról azt hirdetik, hogy egy idősödő nő ápolatlan és igénytelen ha nem festi a haját hanem ősz hajjal mászkál. Hisz ma már nem kell ősznek lenni, rengeteg hajfesték áll rendelkezésre.

Az egyik ismerősöm a szomszédasszonyáról mondta, hogy nem hiszi el, hogy nincs havonta egy doboz hajfestékre pénze és micsoda dolog, hogy képes ősz hajjal mutatkozni. Mikor megkérdeztem, hogy egyrészt mi köze van hozzá, hogy a szomszédasszonya festi-e a haját vagy nem, és ha nem akkor miért nem, akkor megsértődött.

A másik tábor pedig a természetesség híveként egyenesen elítéli azokat a hölgyeket akik festik a hajukat, és szerintük mindenkinek fel kell vállalnia a korával járó ősz hajszálakat.

Én pedig nem értem, hogy miért ne választhatná meg az őszülő hölgy, hogy milyen színű hajjal óhajt élni, ha van lehetősége ezt megválasztani.

A másik "téma" a modellek. Míg korábban a csontsovány modellek sétáltak a kifutón mostmár a plus size modellek is megjelentek, ami nagyon dicséretes. Viszont az már kevésbé, hogy kifejezetten extrém túlsúlyos hölgyek alkatát állítják be néhányan követendőnek ugyanúgy mint korábban a kórosan soványakét. Kérem, igen az nagyon jó, hogy már nemcsak csontsovány nők mutatnak be ruhákat de talán azt sem kellene bizonygatni, hogy a 157 cm magassághoz 125 kg az ideális. Egyébként pedig mindenki olyan alkat amilyen. Van amin lehet változtatni és van amin nem. Változtasson is aki ennek szükségét érzi és tud változtatni, de aki nem tud és/vagy nem akar akkor azt nem kellene sem elítélni, sem megszólni, sem bántani. Aki nem pont olyan alkatú mint a mai szépségideál az is ember.

A szélsőségek màr szinte az élet minden területére bekúsztak. Nem árt átgondolni, hogy milyen elveket követünk, és legyünk toleránsabbak azokkal akik nem értenek egyet velünk a témában. Ugyanis a "rátukmáló" viselkedés nem túl szimpatikus, akár terméket akár elvet akar valaki a másikra tukmálni.

Korábbi írásom a témában itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/04/06/szelsosegek-kora/

A kánikula eléggé megviseli a legtöbb embert.

Jelenleg is, már több napja igen magasra kúszik a hőmérő higanyszála. Persze akik vízparton tölthetik a forró napokat nekik talán elviselhetőbb a hőség.

Aki viszont háziasszonyként a tűzhely mellett próbálja elővarázsolni a család számára a főtt ételt, bizony még ha amúgy szeret is sütni-főzni ilyenkor talán kétszer is meggondolja mit üssön gyorsan össze.

Nos, én ma úgy döntöttem, hogy a lakásban mért 29 fok így is- úgy is izzasztó, mit számít már az a pár fok amit a sütő bekapcsolasával okozok :D

Mivel a párom tegnap este nagyon emlegette, hogy enne valami finom sütit és amúgy is volt a hűtőben laktózmentes túró amit akciós áron sikerült vennem, hát úgy döntöttem készítek egy kis rétest vagy lepényt. Mivel volt itthon leveles tészta aminek a szavatossági ideje már csak pár nap volt, el is dőlt, hogy milyen süti lesz. Tudom, most sokan mondják, hogy az s.k. levelestészta jobb és olcsóbb mint a bolti, és ez való igaz, én is szoktam készíteni; de bevallom, hogy időnként veszek is, mivel a hűtőben remekül elvan és nagyon jól tud jönni ha hirtelen kell. Természetesen odafigyelek és mindig felhasználom a lejárata előtt.

Egy rúd édes verzió készült sok-sok mazsolával, és egy rúd sós kapros-túrós.
Remélem, hogy a párom örülni fog ha hazaér a munkából. No nem annak, hogy a kánikulában még jól be is fűtöttem a lakásban, hanem az éppen kisült finomságoknak :)

A tanulság: ha nagyon meleg van, akkor is süssünk- főzzünk nyugodtan, ettől már nem lesz sokkal melegebb a lakásban. Vagy talán már meg sem érezzük?  :)

Nagyon elgondolkodtató témát, kérdést vetett fel a múltkor egy beszélgetés alkalmával valaki a társaságból.

Arról mesélt, hogy nagyon szereti az édes péksütiket, de egy ideig lemondott ezek vásárlásáról, mert nagyon drágák és neki nem túl sok a jövedelme.

Inkább sütött magának otthon, de ezzel sok ideje elment és amúgy is utál sütni, no meg ha egészséges alapanyagokat használ azok is drágák. Így inkább mégiscsak megveszi reggelente munkába menet a sarki boltban a napi péksütijét, mert "nem fogja a spórolás miatt sanyargatni magát". Meg amúgy is: napi 1-2 péksütit csak megérdemel. Hisz minek él az ember ha mindent megvon magától; és különben is mire megy azzal a pénzzel amit a napi péksütiről lemondással összespórol.

Na, ekkor mindenki elkezdte sorolni az érveit a péksütivásárlás mellett vagy ellen.

Voltak akik arra voksoltak, hogy ne vegye meg, mert igenis tud így spórolni és a "sok kicsi sokra megy" mondást hangoztatva számolgatták, hogy egy év alatt mennyi pénzt lehet spórolni egy kis lemondással.

A másik tábor pedig az "egyszer élünk, ne mondj le semmiről amit megkívánsz és megveheted" mondatot ismételgette rendületlenül; hozzátéve azt, hogy az úgyis kevés pénz amit így megspórolhatna a sütikedvelő hölgy és különben is: lehet, hogy holnap meghal akkor meg minek sanyargatni magát egy jövőbeni pénzügyi cél érdekében.

Én nem foglalok állást a témában, ugyanis szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy számára megéri-e lemondani valamiről vagy sem, megengedheti-e magának valami megvásárlását-e vagy sem, a fontossági sorrendjében egy adott dolog hol szerepel.

Mindenesetre elgondolkodtató az, hogy mi tekinthető ésszerű spórolásnak és mi önsanyargatásnak; ki tekinthető spórolósnak és ki kapzsinak, zsugorinak vagy fösvénynek.
Talán érdemes ezeken elgondolkodni.

Általános iskolás korom óta nagyon szeretek olvasni. Könyvek terén majdnem "mindenevő" vagyok.

Szívesen olvasok szépirodalmi műveket, szakmai könyveket (pszichológia, szociológia, egészségügy), regényeket, életmóddal kapcsolatos és sok egyéb témájú könyvet is.

Én a mai, modern világban is a nyomtatott könyvet olvasom szívesebben. Bár kétségtelen, hogy az e-könyveknek számtalan előnyük van (olcsóbb, helytakarèkos ugyebár, stb.) így már én is olvasok "e" módon is, de azért még mindig ragaszkodom némi hagyományos papíralapú könyv olvasásához.

Időnként barátaimnak is szoktam ajándékba venni könyvet, és figyelmükbe ajánlom amikor valami igazán jót olvasok. Van aki màr kéri, hogy mondjam milyen jó könyvet olvastam legutóbb.  Így már  amolyan "kedvenc könyveim" listát is állítok össze az utóbbi években- saját magamnak is, hogy utólag is tudjam mikor milyen igazán figyelemreméltó könyvet olvastam, illetve barátaimnak olvasnivalók ajánlásta is. 

Természetesen van amelyiket már többször is végigolvastam :)

Talán mostmár tényleg itt a nyár � Aki szeret olvasni, akár strandra, nyaralásra is szívesen visz magával olvasnivalót. Vagy akár kertbe, teraszra, erkélyre is szívesen ül ki szabadidejében egy jó könyvvel a kezében. Lehet válogatni az olvasnivalók közt, ötletadónak itt egy kis egyéni könyvajánló. Jó olvasást kívánok minden "könyvmolynak", tavasszal, nyáron, ősszel és télen is! � � �

Az általam 2014 és 2018 között olvasott könyvek közül ezek a kedvenceim (a sorszám az olvasási sorrend volt nem pedig "rangsor") :

1. Kerékgyártó István: Rükverc
2. Muhi János: Sebkönyv
3. Sidney Sheldon : Vérvonal
4. Kerékgyártó István: Makk ász az olajfák hegyén
5. Rados Virág: In flagranti.
6. Gary Chapman: Egymásra hangolva- Öt szeretetnyelv a házasságban.
7. Kerékgyártó István: Vagyonregény
8. Bànlaky Pál: Családszociológia.
9. Nicholas Sparks: Vissza hozzád
10. Lennart Frick: És rajta ki segít?
11. Vass Virág: Szoknya-Blues
12. Marie Kondo: Rend a lelke mindennek.
13. Joshua Fields Millburn - Ryan Nicodemus: Minimalisták- minden, ami igazán fontos.
14. Alexandra Jamieson: Egy falat kísértés
15. Kovacs Hedi : ...AZTÁN LEHET SYDNEY!
16. Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül - Ötletek egy teljes élethez
17. Galgóczi Dóra :Válaszok háza.
18. Kohout Kaia & Kohout Dávid: ÚZ, a csodák csodája (400 nap nászútterápia)
19. Mörk Leonóra: A porcelánlány
20. Romain Puértolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt.
21. Katja Pantzar: Sisu és én (Hogyan találtam meg önmagam?)

Egy ideje nagyon érdekel a környezettudatosság is és a minimalizmus is. Sokat olvasok, igyekszem informálódni mindkét témában. Igen: mindkettőben. Vagy egyben? A kettő ugyanaz lenne? 

Úgy látom, sokakban felmerül a kérdés, sőt nagyon sokszor vita tárgya, hogy a minimalizmus azonos-e a környezettudatossággal. 

Szerintem nem egészen ugyanaz a kettő, bár nagyon sok ponton kapcsolódnak egymáshoz, rengeteg az átfedés köztük. 

Például minimalista vagyok vagy környezettudatos akkor, ha igyekszem kiszorítani a bevásárláskor a neylonszatyrokat és inkább mosható textil bevásárlótáskákat használok? (Most abba nem megyek bele, hogy sokszor az is vita tárgyát képezi, hogy például a textilszatyor, textilpelenka, textilzsebkendő mosásához használt víz, mosószer, stb. mennyivel  környezetkímélőbb és olcsóbb, higiénikusabb mint eldobható változataik használata.)

Minimalista vagy környezettudatos dolog-e a kapszulagardrób kialakítása, az ételhulladék minimalizálása, a kádban fürdés helyett zuhanyzás, a gyorséttermi ételek helyett az otthon főzés friss alapanyagokból, a mennyiség helyett a minőségre való törekvés? 

Naphosszat lehetne sorolni a kérdéseket, a példákat. Sőt, hosszasan lehetne elmélkedni, kérdéseket feltenni arról is, hogy a minimalizmustól a környezettudatosságon kívül mennyire szétválasztható illetve mennyire függ azzal össze a tudatos vásárlás, a felelős fogyasztói magatartás, illetve a bravúros pénzbeosztás. 

Minél többet foglalkozok ezekkel a témákkal, annál több kapcsolódási pontot találok közöttük, akkor is ha nem teljes mértékben azonosak egymással. Abban biztos vagyok, hogy sok jó, hasznos dolgot tanulhatunk, sajátíthatunk el ha a minimalizmus és a környezettudatos magatartás témában olvasunk, tájékozódunk. 

Szeretek főzni és szívesen nézek "főzős" műsorokat. No és persze finomakat enni is szeretek :)

Szerencsére már igen rég megtanultam főzni, de szivesen merítek ötletet akár szakácskönyvekből akár gasztronómiával foglalkozó tv műsorokból. Kíváncsian próbálok ki újdonságokat, különleges recepteket. Nálam jól megférnek a konyhàban a "hagyományos" magyar ételek, a modern konyha izgalmas alapanyagai, valamint a görög, az olasz, a kínai, a szlovàk ételek legtöbbjét is szívesen fogyasztjuk. Gyakorlatilag folyamatosan gyűjtöm a jó recepteket.

Így a napokban én is belenéztem egy, sokak által dicsért főzős műsorba.

Gondoltam, hátha jó ötletet kapok a következő vasárnapi ebédhez. 

Bevallom, hogy a műsor első része alatt más dolgom is volt, így nem csak kizárólag a műsorra figyeltem.

Azonban amikor számomra nem "hétköznapi" alapanyagok kerültek szóba,  próbáltam figyelmesen nyomonkövetni a recepteket. Fekete fokhagymából, fekete majonézből, tintahal tintakivonatból (?) kevertek valami krémet, ha jól értettem,  majd sertésvérből vérmixet is készítettek,  amihez blansírozott petrezselyemlevelet turmixoltak, utána bébirákot mártottak tojássárgájába (hogy minek azt nem tudom). Gondoltam, no igen, ezek olyan hozzávalók amiket nem minden sarki közértben kapni, eltöprengtem a beszerzési lehetőségeken. A  műsorban közben már zöld blansírozóvizet, 8 szem szójababot is használtak valamire....Tésztából kellett "ketrecet" készíteni a résztvevőknek a menühöz,  rizottó és békacomb is szerepelt az ételben  (számomra ez utóbbi lenne talán az egyetlen finom az egészben).

A műsor 2. részében tengeri pókból, langusztàból, bàránymájból, Bressei-csirkéből, 4 különböző lencséből keszítettek különféle fogásokat. Ezek mind igen drága alapanyagok.

Figyeltem a recepteket és az elkészült ételeket. A tànyérra került adagok láttán az is eszembe jutott, hogy bátor nő az aki otthon, az "emberes" mennyiségű csülökpörköltet előnyben részesítő férje elé mer tenni kiscicáknak való ételmennyiséget. Vizuális típus vagyok, így már szinte làttam magam előtt ahogy a párom egy laza mozdulattal a tányérral együtt a mosogatóba tenné a több óra alatt gondosan elkészített ételkreációt; no nem undokságból, hanem mert tényleg azt hinné, hogy valaki az ételmaradékos tányérjàt felejtette az asztalon.

Bármennyire tisztelem is a műsor készítőit és értékelem az igyekezetüket, hogy a tv nézőknek különleges hozzávalókból készülő még különlegesebb ételkreációkat mutatnak be, eldöntöttem (a párommal egyetértésben), hogy nem e műsorban látott étkekből fog állni a következő vasárnapi menü nálunk. 

(Kép forrása: saját fotó)

Egy kedves ismerősöm mondta nekem az alábbiakat, amikor a "gyűjtögetős-raktározós" életmódról szóló írásom kapcsán beszélgettünk.

Saját bevallása szerint ő is gyűjtögetős-raktározós típus. Azt a kérdést boncolgattuk, hogy mi lehet annak a hátterében amikor "jó lesz ez még valamire" felkiáltással mindenféle dolgokat tárolunk évekig.

"Világosan megfogalmaztál az írásodban olyasmit ami sokakat érint. Engem is. Nemcsak bennem, másban is ott van a "jó lesz ez még valamire" gondolat, sokunk tudja is, hogy ő maga is gyűjtögetős-raktározós, de nem mondta ezt soha így ki.

Igen, én is tettem már el azért öreg, divatjamúlt, de meleg télikabátot mert ki tudja, még kellhet, ha netàn fázni fogok és nem tudok másikat beszerezni.... A télikabát nálam amúgy is egy "különleges" valami a rejtett érzelmeimben, emlékeimben: az Édesanyám nehéz anyagi körülmények közt nevelt fel. Nekem igyekezett minden szükséges dolgot biztosítani, de persze dőzsölés nem volt és flancolás sem. Saját magán szegénykém úgy spórolt ahogy csak tudott. Egy télikabátja volt, azt hordta minden télen; akkor is amikor én még gyerek voltam, és akkor is amikor már felnőtt lettem. Magyarul: évtizedeken át nem volt lehetősége új télikabátot venni magának, hordható volt a régi így hát azt hordta. Szeretett volna-e újabbat, divatosabbat? Nem tudom, gondolom nem lett volna ellenére, de nem is háborgott és nem elégedetlenkedett azon, hogy nincs új, beérte azzal ami volt. Óh, mennyi régi dolog jut eszembe... Milyen sok dolognak látom most a miértjét, amiket gyerekkoromban nyilván nem láttam. Lehet, hogy a gyűjtögetés ezekből a dolgokból adódik: a tegyük el hátha jó lesz még valamire, hátha kell és nem tudunk újat venni szemlélet lehet, hogy a korábbi, gyerekkori tapasztalatokra vezethető vissza. Az biztos, hogy láttam Anyukámtól, hogy hogyan kell spórolni, bravúrosan beosztani. Úgy érzem, én is spórolós vagyok, de azt el sem tudom képzelni, Anyukám hogyan osztotta be azt a kevéske jövedelmet amink volt gyerekkoromban. Úgy érzem, én erre nem lennék képes, nem tudok annyira bravúrosan beosztani mint Ő tudott. Talán ebből ered a félelmem attól, hogy később esetleg nélkülöznöm kell és emiatt teszek el mindenféle hasznos és haszontalan holmit otthon."

Valóban elképzelhető, hogy aki gyerekként azt látta, hogy otthon mindenfélét eltettek és őrizgettek évekig, az saját maga is így tesz a későbbiekben. Azonban biztos vannak olyanok is, akik pont azért nem gyűjtögetnek felnőttként felesleges tárgyakat, mert a szüleiknél tapasztalt zsúfoltság elriasztja őket ettől. Ki tudja a pontos okot? Talán senki.

(Kép forrása: saját fotó)

Korábbi írásom e témában itt olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/05/27/jo-lesz-ez-meg-valamire-vagy-nem/

Néhányszor hallhattunk már hírekben arról, hogy idős embert úgy kellett a mentősöknek kihozniuk rosszullét esetén, hogy szinte alig tudták a beteget megközelíteni a sok "lim-lomtól" amit a lakásában felhalmozott. Olyat is bizonyára nagyon sokan hallottunk, hogy a hozzátartozók az idős szerettük elhunyta után alig győzték elszállíttatni a sok "kacatot" a hátrahagyott ingatlanból.

Ilyen történeteket hallva általában azt mondjuk, hogy "á ez csak idősekkel fordul elő, hogy mindenféle haszontalan dolgot gyűjtögetnek". Tényleg? Először is: valószínűleg a gyűjtögetős-raktározós embereknek nem kacat, nem lom az a sok holmi. Ők tények úgy gondolják, hogy jó lesz az még valamire. Másodszor pedig: kicsit sem igaz az, hogy csak idős emberek közt fordul elő az ilyen gyűjtögetés.

A legtöbb ember sokáig észre sem veszi, hogy ő maga is megtölti a szekrényeket, padlást, pincét, kamrát, garázst olyan tárgyakkal amiket hosszú évek óta nem használ.

Néhányan még időben észbe kapnak és rendet tesznek. Vannak azonban olyanok, akik nem lépnek időben és eluralkodik a káosz.

Tehát időről időre érdemes átnézni a tárgyainkat. Átgondolni, hogy a rég kihízott ruhák, elsárgult műanyag kanalak, szakadt celofánok, működésképtelen műszaki cikkek, ilyen-olyan alkatrészek, kifogyott golyóstollak, lejárt jótállási jegyek, neylonzacskók százai, törött fakanalak és egyebek tényleg jók lehetnek-e valaha valamire és megéri-e hosszú évekig kerülgetni ezeket.

A számunkra felesleges de még használható, működő, jó minőségű tárgyainknak találhatunk olyan gazdát, aki tényleg hasznát veszi. A használhatatlan felesleges tárgyainknak pedig a kukában, szelektív hulladékgyűjtőben a helye. Addig kell megfelelően kezelnünk a "gyűjteményünket" amíg el nem uralkodik rajtunk. Tudom, könnyű ezt mondani......

Nyilván a legtöbb ember úgy gondolja, hogy ő nem kerülhet hirtelen kórházba. Pedig de. Bárkivel előfordulhat.
Én sem számítottam ilyesmire, mégis megtörtént, hogy a munkaidőm letelte után hazafelé jövet végül kórházban kötöttem ki. Mivel este volt már mire a kórteremben elfoglaltam az àgyamat a vizsgálatok után, aznap már nem tudott senki bejönni hozzám. Így bizony csak az a holmi volt nálam ami általában hétköznapokon a táskámban van. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és küldtem smsben a listát a hozzátartozóimnak, hogy mik azok a legszükségesebbek, amiket másnap kérek behozni. Nyilván nekem sem jutott eszembe minden a nagy ijedtségben, de a legfontosabbak igen. Ne legyen soha szükség erre a listára, de jó ha megvan.....
-papucs (legjobb az olyan ami vízálló)
-hálóruha (infúzió esetén a rövidujjas célszerűbb a hosszúujjasnál)
-törölköző
-fehérnemű (alsónemű)
-zokni
-köntös
-evőeszköz (kanál, kés,villa)
-pohár vagy bögre (lehetőleg nem törékeny)
-konyharuha vagy kis kéztörlő
-papírzsebkendő
-WC papír
-nedves törlőkendő
-eü betét, intimbetét
-az állandóan szedendő gyógyszerek
-fésű 
-tusfürdő, szappan, sampon (esetleg szivacs vagy mosdókesztyű)
-fogkefe, fogkrém
-telefontöltő
Persze, sok más is kellhet és nyilván nem mindegy milyen probléma miatt, hány napra és milyen osztályra kerül az ember, de talán ezek a legalapvetőbb dolgok. Az ijedt hozzátartozóknak is jól jöhet egy ilyen lista, hogy hirtelen össze tudják szedni amit kell- nekik sem könnyű feladat ez a nagy riadalomban.