Egy kedves ismerősöm mondta nekem az alábbiakat, amikor a "gyűjtögetős-raktározós" életmódról szóló írásom kapcsán beszélgettünk.

Saját bevallása szerint ő is gyűjtögetős-raktározós típus. Azt a kérdést boncolgattuk, hogy mi lehet annak a hátterében amikor "jó lesz ez még valamire" felkiáltással mindenféle dolgokat tárolunk évekig.

"Világosan megfogalmaztál az írásodban olyasmit ami sokakat érint. Engem is. Nemcsak bennem, másban is ott van a "jó lesz ez még valamire" gondolat, sokunk tudja is, hogy ő maga is gyűjtögetős-raktározós, de nem mondta ezt soha így ki.

Igen, én is tettem már el azért öreg, divatjamúlt, de meleg télikabátot mert ki tudja, még kellhet, ha netàn fázni fogok és nem tudok másikat beszerezni.... A télikabát nálam amúgy is egy "különleges" valami a rejtett érzelmeimben, emlékeimben: az Édesanyám nehéz anyagi körülmények közt nevelt fel. Nekem igyekezett minden szükséges dolgot biztosítani, de persze dőzsölés nem volt és flancolás sem. Saját magán szegénykém úgy spórolt ahogy csak tudott. Egy télikabátja volt, azt hordta minden télen; akkor is amikor én még gyerek voltam, és akkor is amikor már felnőtt lettem. Magyarul: évtizedeken át nem volt lehetősége új télikabátot venni magának, hordható volt a régi így hát azt hordta. Szeretett volna-e újabbat, divatosabbat? Nem tudom, gondolom nem lett volna ellenére, de nem is háborgott és nem elégedetlenkedett azon, hogy nincs új, beérte azzal ami volt. Óh, mennyi régi dolog jut eszembe... Milyen sok dolognak látom most a miértjét, amiket gyerekkoromban nyilván nem láttam. Lehet, hogy a gyűjtögetés ezekből a dolgokból adódik: a tegyük el hátha jó lesz még valamire, hátha kell és nem tudunk újat venni szemlélet lehet, hogy a korábbi, gyerekkori tapasztalatokra vezethető vissza. Az biztos, hogy láttam Anyukámtól, hogy hogyan kell spórolni, bravúrosan beosztani. Úgy érzem, én is spórolós vagyok, de azt el sem tudom képzelni, Anyukám hogyan osztotta be azt a kevéske jövedelmet amink volt gyerekkoromban. Úgy érzem, én erre nem lennék képes, nem tudok annyira bravúrosan beosztani mint Ő tudott. Talán ebből ered a félelmem attól, hogy később esetleg nélkülöznöm kell és emiatt teszek el mindenféle hasznos és haszontalan holmit otthon."

Valóban elképzelhető, hogy aki gyerekként azt látta, hogy otthon mindenfélét eltettek és őrizgettek évekig, az saját maga is így tesz a későbbiekben. Azonban biztos vannak olyanok is, akik pont azért nem gyűjtögetnek felnőttként felesleges tárgyakat, mert a szüleiknél tapasztalt zsúfoltság elriasztja őket ettől. Ki tudja a pontos okot? Talán senki.

(Kép forrása: saját fotó)

Korábbi írásom e témában itt olvasható: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/05/27/jo-lesz-ez-meg-valamire-vagy-nem/