A könyv főszereplője Venetia, a harmincas évei közepén járó családanya, akit egy másik nőért elhagy a férje. Különválásuk idején a két kisfiú (Giles és Felix) iskolás, a kislány (neve „a Szépség”) csupán néhány hónapos.
Venetia egy évet mesél el életükből, mégpedig napló formájában.
Miközben egyedülálló anyaként igyekszik a gyermekeit gondosan és szeretettel nevelni, kertet gondoz a vidéki háza körül, állatokat lát el, távmunkában otthonról dolgozik. Időnként nagyon nekikeseredik, úgy érzi, hogy nem tud úgy helytállni ahogyan szeretne, de végül mindig sikerül kirángatnia magát a rossz hangulatból, és továbblép.
Az egy év alatt számos nehézséggel kell megküzdenie a főszereplőnek, ám bármilyen akadályokat kell is leküzdenie, mindig rengeteg önirónia közepette teszi ezt.
A család életét igencsak mozgalmassá teszik az igen színes egyéniségek, barátok, rokonok és ismerősök, élükön Venetia anyjával aki cseppet sem mondható unalmas személynek.
No, meg a sok állat is gondoskodik arról, hogy Venetia egy cseppet se unatkozzon. Saját és a családhoz „vendégségbe érkező” csirkék, kakasok, tyúkok, kacsák, galambok, kutyák, macska és egerek gondoskodnak arról, hogy Venetiának mindig akadjon valami halaszthatatlan teendője körülöttük is.
Venetia naplója által megtudhatjuk azt is, hogy volt férje (Charles) hogyan tölti be a „vasárnapi apuka” szerepét, miként tevékenykedik vállalkozásában, miközben újdonsült barátnőjével családot alapít.
A család életében sem a hétköznapok, sem a különféle ünnepek, programok nem alakulnak mindig a terveik szerint, ám végül bebizonyosodik, hogy szinte minden félresikerült napban van valami jó- ha más nem, akkor az, hogy egyszer annak a napnak is vége lesz.
Venetia időnkénti az irányú kétségbeesett próbálkozásai pedig, hogy valamelyest kiszabaduljon néhány órára a háziasszonyi teendőkből, és kikapcsolódjon, nos, nem mindig sikerülnek fényesen, de általában annál inkább megmosolyogtatóan.
„Az eksztatikus táncot a falusi kultúrházban rendezik meg, és egy férfi vezeti, akinek hosszú, zöld haja van, és gyomorforgató fehér balettharisnyája. Olyan, mint egy nagy póréhagyma. A résztvevők két sápadt, középkorú nő papucsban és esőkabátban meg egy skinhead boxeralsóban és atlétatrikóban. Borzasztó kínosan érzem magam, ahogy elfoglalom közöttük a helyem, és képtelen vagyok megfeledkezni sárguló lábujjkörmeimről. Muszáj lett volna időt szakítanom rá, hogy belakkozzam őket, mielőtt elindultam otthonról. Hirtelen éles fehér fény világítja meg a termet és benne az öt embert. Semmi eksztatikus nincs az egészben. Nehéz csend ül rajtunk. Hagymafej elindítja a zenét. Szörnyű reszelős nyüszítés tölti be a termet, amit kísérteties dudaszó és gyors dobverés kísér. Úgy érzem, rögtön elhányom magam.”
A táncóra végén pedig, még ha nem is a várakozásnak megfelelően alakul az eksztatikus tánc, mégiscsak nevetést hoz Venetia számára- és a könyvet olvasók számára is.
Egy igen idegesítő és nyomasztó fürdőszoba-átalakítással kapcsolatban betoppan a kis család életébe David, a jóképű ezermester, aki egyre nélkülözhetetlenebbé válik a felfordulásokkal teli napok problémáinak megoldásában. Talán az új szerelem lehetősége is megcsillan Venetia számára a férfi személyében? Nagyon szurkoltam, hogy igen, így legyen, és azért is, hogy Venetia a bokros családanyai teendői közepette vegye már észre a félreérthető és a félreérthetetlen jeleket.
Már az első oldalak olvasásakor belopta magát a szívembe Giles, Felix, és a Szépség; a három igencsak életrevaló gyermek, akik ugyan ha sok fejtörést is okoznak időnként anyukájuknak, nagyon kedves és szeretetreméltó gyermekek. Venetia, az anyja és David is végtelenül kedves és szerethető egyéniségek számomra, és még sorolhatnám a számomra szimpatikus szereplőket. A szerző nagyon jól formálta meg a karaktereket, külső és belső tulajdonságaik alapján szinte magam előtt láttam a szereplőket.
Raffaella Barker a Csirketánc című regényével nagyon sokszor megnevettetett, gyakorlatilag minden mondatából árad a humor. Kamper Gergely fordításában a regény kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató, ízes formában került a magyar olvasók kezébe.
Bevallom, az gyenge kifejezés, hogy megnevettetett. Ugyanis sokszor hangosan hahotáztam miközben Venetia és kedves családja egy évébe nyertem bepillantást.
2022-03-29 (Halászné Magyar Márta)
Raffaella Barker: Csirketánc
Kiadó: Kalandor Könyvkiadó
Kiadás éve: 2007
Fordító: Kamper Gergely
Kategória: szórakoztató irodalom
Eredeti cím: Hens Dancing
Oldalszám: 291
Ára: 2400 Ft
Kedves Olvasó! Amennyiben tetszett a bejegyzésem, kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák! Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy megosztod valamelyik fotót a blogomról, forrásként jelöld meg a blogomat! Köszönöm!
Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod:
https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/
(Kép forrása: saját fotó)
