Jenei András Mezőszirmok című könyve tulajdonképpen válogatott novellák gyűjteménye. A kötetben 20 novella olvasható, és a Pipacsos előhang valamint a könyv végén a köszönetnyilvánítás. 

Jenei András (aki J.A.A. Donath néven is ír) művei közül ezt megelőzően még nem olvastam, mivel korábban úgy tudtam, hogy kizárólag fantasy és horror írásával foglalkozik (melyekben igen sikeres szerző), és habár igen sokféle irodalmi művet olvasok, pont e kettő távolabb áll az érdeklődési körömtől.

Nos, nemrég kiderült számomra, hogy sokkal szélesebb skálán mozognak Jenei András alkotásai. 

A Mezőszirmok című novelláskötete már első ránézésre is megtetszett, az egyszerű, szép, találó borítójával; melyről később, az olvasás során kiderült számomra, hogy kitűnően illeszkedik a tartalomhoz. 

A novellák mindegyike rendkívül érzelemgazdag. Olvasás közben a színes, lüktető, lendületes, letisztult, érzelemgazdag szavak jutottak legtöbbször eszembe. 

Ami leginkább tetszett, az az, hogy a szerző nagyon találó, kifejező, beszédes, sok esetben "ízes" hasonlatok sokaságát vonultatta fel a novellákban. 

Amennyiben ki kellene választanom, hogy melyik az a három novella amelyik leginkább tetszett, nálam egyértelműen ez a sorrend :

1. Atyai szeretet (bevallom őszintén, hogy ezt a történetet megkönnyeztem, annyira szép és megható, sugárzik belőle a szeretet) 

2. Otthon (véleményem szerint a szerző olyannyira jól mutatja be a szülőfaluját, hogy magam előtt láttam olvasás közben a hajdani Csajágot; a templomtoronytól kezdve a határban ringó érett kalászokon át a kis falusi portákig; éreztem a friss húsleves és a tyúkpörkölt illatát; látom a Balaton környéki vidék természeti szépségeit; és egyértelműen éreztem a nosztalgia hangulatát és a szerző szeretetét a szülőfaluja iránt) 

3. A Táltosasszony és a harcos (számomra ez a novella az egymásra találásról szól, az "egymásnak teremtve" érzéséről, az igaz szerelemről) 

Összességében igazán tetszett a Mezőszirmok, örülök, hogy elolvastam. Kellemes olvasásélményt nyújtott, és lenyűgözött, hogy milyen csodálatosan tud írni Jenei András színekről, illatokról, érzésekről; milyen jól tudja érzékeltetni az olvasóval, hogy Ő maga hogyan látja a világot, mennyiben más vagy mennyiben ugyanolyan számára az mint a látók számára. 

Antiknapraforgó �

(Halászné Magyar Márta)

 (Kép forrása: saját fotó)