Jenei András tollából korábban olvastam a Mezőszirmok és a Dűneszemek című novellásköteteket. Bár a Tengercseppek jelent meg korábban a szerző novelláskötetei közül, ezt csak nemrég olvastam. Viszont így az is kiderült számomra, hogy nem feltétlenül a megjelenés sorrendjében jó ezeket a novellákat olvasni, hanem bármilyen sorrendben. 

Ugyanazok a szavak, kifejezések jutottak eszembe, és ugyanazok az érzések kerültek felszínre a Tengercseppek olvasása során, mint a másik két kötet olvasásakor. Érzelemgazdagság; színekkel, hangokkal, illatokkal való telítettség; képzelet és valóság szép megjelenítése. 

A kötetben szereplő novellák közül nekem az egyik legjobban tetsző a Talpra ember! című mű. Ebben igazán érzékletesen ír Jenei András a betegségéről illetve arról, hogy hogyan éli meg. Tulajdonképpen már a kötet elején szereplő Köszönetnyilvánítás is igen figyelemreméltó szerintem. Hiszen itt megköszöni  a szerző mindazt amitől és akitől személyisége kialakult. A vakságát is megköszöni, mert ahogyan vall erről, Ő talán pont a vaksága által tudja igazi valójában "látni" a világot. 

A novellák közül a "Talpra ember! " címűn kívül a nekem leginkább tetsző három mű:

A szárnyas madonna

A teljesség

A könnycsepp értéke

Emberi, érzelemdús, kifejező, az olvasó szívét megérintő műveknek tartom ezeket. 

Összességében ajánlom a Tengercseppek olvasását is (mint ahogyan a Dűneszemek és a Mezőszirmok című köteteket is) mindenkinek, aki kedveli a novellákat. 

(Halászné Magyar Márta)