"Egy fiatal orvos naplója" a könyv alcíme.
Valóban naplószerűen adja közre kezdő és későbbi orvosi tapasztalatait a könyv szerzője, hisz annak a naplónak a bejegyzéseiből íródott a könyv, melyet már kezdő orvosként vezetett.

Tanúi lehetünk az első munkahelyein a fogadtatásának, szárnypróbálgatásainak, a felettesei és kollégái segítőkészségének illetve ezek hiányának.

A munkavégzése során előforduló tanulságos esetek túlnyomó többségét a lehető leghumorosabban meséli el. Ne gondoljuk, hogy kitalált esetek. Legalábbis én egyik, a szerző által ismertetett esetet sem gondolom kitalációnak; ugyanis a több évtized egészségügyi és szociális területen szerzett munkatapasztalatom során jómagam is megtapasztaltam, hogy egészen elképesztő, hajmeresztő esetekkel találkozik itt az az ember aki a segítő, gyógyító hivatásra adta a fejét. Sok olyan esettel találkoztam én is, melyre azt mondom a mai napig is, hogy ha nem látom, hallom, tapasztalom saját magam, hanem más meséli el nekem, akkor valószínűleg el sem hiszem, hogy ilyesmi a valóságban előfordul és nem pedig a dús fantáziával megáldott mesélő agyszüleménye.

Azonban Adam Kay orvosi pályafutása során is előfordultak megrázó, szomorú esetek és ezeket tisztelettel és tapintatosan írja le.

Valamint tanúi lehetünk az egészségügyben uralkodó hierarchiának és sokszor totál értelmetlen bürokráciának, és számos esetben a felettesek és a kórházvezetés embertelen, megalázó viselkedésének, intézkedéseinek.

Jómagam úgy gondolom, hogy azokat az egészségügyi dolgozókat, akik tisztelettel, becsülettel, lelkiismeretesen végzik a munkájukat igenis megilleti (megilletné) a tisztelet és megbecsültség. Ám ez sajnos sok esetben hiányzik.

Vannak akik ennek ellenére kitartanak akár életük végéig e szakmában, mélységes tiszteletem nekik. Vannak köztük olyanok is, akiknek szíve csücske ez a hivatás, és évtizedekig küzdenek, aztán inkább szegre akasztják a fehér köpenyüket, inkább búcsút intenek fájó szívvel a szeretett hivatásuknak minthogy beálljanak a lelketlenek sorába, és elfogadjanak és kövessenek olyasmit, ami egy tisztességes, lelkiismeretes egészségügyi szakember számára elfogadhatatlan- nos, mély tiszteletem nekik is. Mert szerintem inkább fordítson hátat a szakmának az ember, minthogy olyasmikre legyen kényszerítve a hivatásának gyakorlása során, ami emberileg, erkölcsileg, szakmailag egy tisztességes egészségügyi dolgozó számára elfogadhatatlan. Vannak olyanok is, akik nehéz, szomorú, visszafordíthatatlan eset (esetek) hatására döntenek úgy, hogy többé nem akarnak olyan felelősségteljes munkakörben tevékenykedni, ahol emberéletek múlnak a döntéseiken, melyeket nemegyszer szoros időkorlát, túlterheltség és ki tudja milyen nehéz körülmények közt kell meghozniuk, tiszteletem nekik is. 

Valamint az is nagyon sajnálatos, hogy sok esetben olyanok "tevékenykednek" ezen a területen, akiknek nem kéne, és jobb lenne ha a betegek közelébe sem kerülnének soha, hisz szakmailag, emberileg, erkölcsileg teljesen alkalmatlanok a lelkiismeretes betegellátásra, bármilyen  segítő hivatás gyakorlására.

A könyvből sok olyan gondolat van, amit én is pontosan ugyanúgy gondolok, mint Adam Kay. Például:

"Én kitettem a lelkem minden betegemért, és tőr volt a szívembe, ha ezt bárki kétségbe vonta."

"Sokktűrőképességem fejlett, de míg élek, nem bírom felfogni a kórházak fafejű, embertelen hozzáállását a dolgozóikhoz."

Számomra ez a könyv egy szívhezszóló, komoly tanulságok megfogalmazására inspiráló, rengeteg humorral megírt, igen szórakoztató olvasmánynak bizonyult.

Ajánlom a könyvet elolvasásra mindazoknak, akik szívesen olvasnak az egészségügy "kulisszatitkairól"- akár egészségügyi dolgozók, akár nem :) 

Itt pedig egy, a hajléktalanság problémáival foglalkozó könyvet ajánlok olvasásra:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/07/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-%f0%9f%93%96-szilasi-laszlo-a-harmadik-hid-%f0%9f%93%96/

Egészségüggyel kapcsolatos egyik korábbi írásom itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/09/utolso-kiserletet-tettem-lehet-hogy-vegleg-szegre-akasztom-a-feher-kopenyemet-avagy-egy-verbeli-egeszsegugyi-szakember-vallomasa/

Nagyon sokan kizárólag mártást, főzeléket készítenek spenótból. Pedig aki kedveli az ízét, annak érdemes kipróbálnia más fogások készítésénél is.
A túrógombócot a legtöbben kizárólag a hagyományos, édes verzióban ismerik.
Nos, a családom tagjai és én is kedveljük a spenótmártást is, a hagyomanyos édes túrógombócot is, ám az igen finom spenótos túrógombócot is. Ez utóbbi természetesen egy sós eledel. Már évek óta rendszeresen készítem, laktató és finom.

Mivel nálunk gyorsan fogy, én miden alkalommal 1 kg túró felhasználásával készítem, ebből nagyobb mennyiségű gombóc készíthető. Aki először csak "kóstolót" szeretne készíteni, érdemes az általam megadott hozzávalókat feleznie.

Hozzávalók:
1 kg túró
900 g mirelit spenót (készülhet szezonjakor friss spenótból is)
1 fej fokhagyma
10 dkg reszelt sajt
3 db tojás
búzadara (sosem mérem, annyit használok amennyi szükséges a kellő állag eléréséhez)
Só, bors
Tálaláshoz: tejföl és reszelt sajt tetszőleges mennyiségben :)

Elkészítése:
Mirelit spenót esetén szobahőmérsékleten kiolvasztjuk a spenótot. Friss spenót felhasználásakor apróra vágjuk és pár percre forrásban lévő vízbe dobjuk, leszűrjük, kicsit hűlni hagyjuk. A túrót, tojásokat, sót, borsot, reszelt sajtot, zúzott fokhagymát összekeverjük a spenóttal. Elkezdjük óvatosan hozzáadagolni a búzadarát. Vigyázzunk, hogy ne "adagoljuk túl" mert akkor kémények lesznek a gombócok! Túl kevés búzadara esetén pedig szétfőnek a gombócok. Ugyanolyan állagúnak kell lennie a masszának, mint amilyen a hagyományos túrógombóc massza. Legalább fél órát állni hagyjuk, majd tetszőleges méretű gombócokat formálunk. Forrásban lévő vízbe tesszük a gombócokat, mikor feljönnek a víz tetejére, pár percig főzzük, majd szűrőkanállal kiszedjük.
Tálaláskor reszelt sajtot és tejfölt adunk hozzá.
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt pedig egy finom saláta receptjét ismertetem:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/14/almas-majonezes-ceklasalata-�/

Az almás-majonézes céklasaláta nemcsak szép színű, hanem finom is. Remekül illik sült húsok mellé. Amennyiben az egyébként finom, hagyományos majonéz-kechup-mustár helyett valami mást szeretnénk virsli mellé fogyasztani, ez a saláta kitűnő választás, akár szilveszterre is.

Elkészítése nagyon egyszerű. Ráadásul órákkal a vendégek érkezése előtt összeállítható, sőt, jó is, ha az ízeknek van idejük összeérni a fogyasztás előtt.

Hozzávalók:
-ecetes cékla
-majonéz
-alma
-ízlés szerint egy pici cukor, só és őrölt bors

Az ecetes cékláról a levét leöntjük, a céklát kis darabokra vágjuk. Az almákat megmossuk, tetszőleges méretűre daraboljuk (nem kell meghámozni) és hozzáadjuk a céklához. Majonézzel elkeverjük. Ízlés szerint kis sót, borsot, esetleg pici cukrot adunk hozzá. Tálalásig hűtőbe tesszük.
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Nagyon finom az almás szardíniakrém is: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/10/25/almas-szardiniakrem-���/

A növényhatározó szerint a zöldbab "(Phasaolus vulgaris) - népies nevén a paszuly vagy a fuszulyka - a hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozik, akárcsak a borsó vagy a lencse".

A zöldbab a nyári hónapok egyik nagyon értékes tápláléka (B1, B2 és C-vitamin található benne, valamint jelentős az élelmirost-tartalma), azonban fogyasztásáról nem kell lemondanunk a téli hónapokban sem. Fagyasztott illetve konzerv formában télen is kapható.
Hazánkban a sárgahüvelyű ismertebb mint a zöldhüvelyű, pedig mindkettő rendkívül ízletesen elkészithető.
Sokféle étel készíthető a zöldbabból.
Én most kapros zöldbablevest készítettem.

Hozzávalók:
-500 g zöldbab (én most zöldhüvelyű, mirelit zöldbabbal készítettem a levest)
-5 szál sárgarépa
-2 szál petrezselyemgyökér
-3 db burgonya
-1 fej vöröshagyma (kicsi)
-2 gerezd fokhagyma
-petrezselyemzöld
-kaporlevél
-kevés olaj, őrölt pirospaprika, só,bors, liszt
-levestészta

Elkészítése:
Forrásban lévő vízbe tettem a feldarabolt sárgarépát, petrezselyemgyökeret, kicsit később a mirelit zöldbabot és a felkockázott burgonyát és a zúzott fokhagymát. Sóztam, borsoztam. Mikor minden zöldség kellően megpuhult, hozzáadtam a levestésztát. Míg ez főtt, egy kis olajon az apróra vágott vöröshagymát megpirítottam, és kevés liszt, felhasználásával világos rántást készítettem, amihez kevés őrölt pirospaprikát és az apróra vágott petrezselyemzöldet tettem. Ezt csomómentesen a leveshez kevertem, szórtam bele kaporlevelet. Tálaláskor ízlés szerint tejfölt adatunk hozzá és díszítésként még egy kis friss kaporlevelet is szórhatunk rá.
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt pedig a szintén nagyon finom, sonkás zöldbabpörkölt leírása olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/06/20/nyari-ebed-maradek-husveti-sonkabol/

Az első könyvét, amely 1987-ben jelent meg "HOPPÁRÉZIMI" címmel, a kicsike zsebpénzemből azonnal megvettem (diák voltam akkor),  58 Ft-ért.

Mivel nagyon megrendített a balesete és a küzdelme a túlélésért, gyógyulásért, és érdekelt a sorsa, a gondolatai, érzései, nem is volt kérdés számomra, hogy a spórolt kis pénzemet a könyve megvásárlásàra költöm. Az 1970-ben született fiatalember 1985-ben elszenvedett balesetéről (egy autó gázolta el Budapesten) újságokból olvastunk anno, és a szakközépiskolàban ahol akkor tanultam, az egyik tanárunk mesélt "ZZ" balesetéről, majd később arról, hogy hogyan kezdett a fiú naplót írni és hogyan született a könyv- engem pedig nagyon érdekelt a története. 

Nem tagadom, hogy bizony potyogtak a könnyeim a könyv olvasása közben, annyira megrendített a története- holott Ő hihetetlen erővel és humorérzékkel írt a történtekről.

Majd 1989-ben a "KITILTOTTAK" című könyvét árusítottàk és dedikálta, úgy emlékszem a Blaha Lujza téren. Természetesen ezt is megvettem és dedikálta is nekem.

Most a Deák téren árusítja és dedikálja az eddig megjelent könyveit. 

Ezt olvastam az interneten: "2019 december 2-től 23-ig minden nap déltől este 6-ig a Deák téri Starbucks-szal szemben lévő betonizénél dedikálja eddig megjelent könyveit Zemlényi Zoltán (ZZ)!!!"

Nemrég olvastam a hírt, hogy valaki (vagy valakik) ellopott (elloptak) Tőle a Deák téren 5 db könyvet. Amennyiben ez igaz (és nem kételkedem abban, hogy megtörtént) én nagyon  gyalázatosnak tartom, hogy ilyen dolgot tett valaki. 

Aki szeret olvasni, igaz emberi történetek, sorsok érdeklik, nagy empátiával áldotta meg a sors, és  megteheti, hogy könyvet vásároljon még karácsony előtt, annak csak javasolni tudom, hogy vegyen Tőle könyvet :)

Bár személyesen nem ismerem "ZZ"-t, csak könyvvásárlás alkalmával találkoztam Vele, valamint el szoktam olvasni a Vele kapcsolatos írásokat az interneten; remélem, hogy könyveit sokan megvásàrolják és érdeklődéssel olvassák.

Már régóta szerettem volna elolvasni Szilasi László "A harmadik hid" című regényét. Néhány nappal ezelőtt végre sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból. Letehetetlen olvasmánynak bizonyult.

A történet Szegeden játszódik. Deni osztálytalálkozóra indul. A találkozón lassan kiderül, hogy a sok-sok évvel azelőtti dolgok nem is úgy történtek ahogy akkor látták, a szerelmek nem voltak azok, némelyek meg méginkább azok voltak, semmi sem úgy volt ahogy és mégis; a legtöbbjük élete tele volt és van hazugságokkal, elhallgatásokkal. Valós és képzelt emlékek, valóságok és hamisságok, lehetőségek és beteljesülhetetlen álmok, vágyak keverednek az idő vasfogai közt.

Feri pedig belefog egy igaz történetbe, meg akarja osztani Denivel, hogy mi történt vele az elmúlt években, mesél rendületlenül.

A szegedi hajléktalanok egyike volt, és oly részletességgel meséli el az így töltött időt, az akkori életét, hogy tudhatjuk: ez mind igaz és úgy történt ahogyan most elmeséli. A társadalom periferiájára szorult, hajléktalanná vált ember minden keserűségét, szenvedését, a létért való küzdelmét, hétköznapjait, érzéseit, és sok egyebet ismerhetünk meg Feri elbeszélése alapján.

A szerző, Feri szavai által hitelesen és részletesen ábrázolja a hajléktalanság lényegét. Kibontakozik a történet során a volt osztálytárs, Foghorn Péter alakja, tevékenysége, élete és halála.

Izgalmas és tanulságos, elgondolkodtató regény. Az utolsó fejezet pedig igazán váratlan fordulatot tartogat az olvasó számára.

Már értem, hogy Darvasi László miért írta ezt a mondatot a könyvet ajánlva: "Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó." Így igaz, minden szavával egyetértek. Amennyiben rajtam múlna, ezt a regényt is kötelező olvasmánnyá tenném a szociális munka szakon tanulók számára. Ám nem rajtam múlik (ez sem), én csak egy egyszerű olvasó vagyok.
Szerintem annak, akit érdekelnek a társadalmi problémák mindenképpen, de mindenki másnak is érdemes elolvasnia.

Kép forrása: saját fotó a könyvről

Korábbi írásom egy szintén remek könyvről itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/02/ismet-egy-remek-konyvet-olvastam-kerekgyarto-istvan-rukverc/

2019. októberében volt a könyv bemutatója Budapesten. Remek program volt, és már akkor tudtam, hogy a következő olvasmányom ez a könyv lesz:

Aradi Tibor- Varga Ferenc József: Mondom a Ferinek, Tibi

A napokban fejeztem be a könyv olvasását. Őszintén szólva az első pár oldal kissé elbizonytalanított, de néhány oldallal később már igazán lendületes, szórakoztató olvasmányként folytatódott a kettejük "utazása".

A sok-sok vicc, humoros sztori mellett ügyesen becsempésztek a sorok közé komoly történeteket, gondolatokat is.

A könyvet olvasva választ kaphatunk arra, miként lett humorista az egykori pincér, és a hajdani tanár, és arra is, hogy mikor és miként találkoztak és kezdték meg pályafutásukat duóként. Egykori munkáikról, munkahelyeikről, pályatársaikról is szót ejtenek. Megtudhatjuk kik voltak a mentoraik. 

Nehézségekről, szerencsés fordulatokról, kulisszatitkokról is olvashatunk a könyvben- mindezt sok humorral fűszerezve.

Akik nem kedvelik a duót nekik azért (hátha megiscsak megkedvelik a humorukat), akik kedvelik, nekik pedig azért tudom ajánlani a könyv olvasását. Emberi történetek két humoristától, akik számos dologban szöges ellentétei egymásnak, ám néhány fontos dologban mégiscsak egyformák. A lényeg pedig az, hogy remek párost alkotnak a közönségük szórakoztatására, már 25 éve :)

A könyvbemutatóról szóló írásom az alábbi linken olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/10/17/konyvbemutaton-jartam-mondom-a-ferinektibi-�-�/

Olvasással kapcsolatos egyik korábbi írásom itt érhető el:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/28/olvasunk-olvassunk-tovabbra-is-�/

Akik jól ismernek, tudják rólam, hogy már általános iskolás korom óta "könyvmoly" vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy semmi mással nem foglalkozom és nem érdekel más csakis a könyvek, de azt igen, hogy nagyon-nagyon szeretek jó könyveket olvasni és amennyit csak lehet, olvasok.

Mostanában sokszor hallok, olvasok olyan véleményeket, melyek szerint a ma embere nem olvas könyveket.
Ezért elkezdtem tudatosan figyelni a tömegközlekedési eszközökön melyeken ingázok, hogy van-e olyan utas aki könyvet olvas. Nyomtatott könyvet, papíralapút.

Való igaz, hogy, nem mindig akad az adott járművön könyvet olvasó ember. Persze, ez nem az jelenti, hogy otthon sem olvas, hisz jómagam is bizony míg régen mindig olvastam buszon, vonaton, metrón és villamoson, manapság sokkal inkább otthon szeretek könyvet olvasni.

Természetesen sosem bámulok bele a könyvet olvasó utasok olvasmányaiba, viszont ha csak mód van rá, a könyv címét és a szerző nevét kibogarászom :)
Egyrészt azért, mert kíváncsi vagyok, hogy mások mit olvasnak, másrészt azért, hogy aztán interneten rá tudjak keresni arra, hogy az adott könyv miről szól (és persze ha felkelti az érdeklődésemet, akkor később elolvasom én is).

Tegnap az egyik buszon igen kevés szabad ülőhely volt már amikor felszálltam. Konkrétan egy. Mégpedig egy amolyan "négyes" ülőhely egyike. Leültem hát oda. A mellettem ülő, középiskolásforma leányka még a jármű indulása előtt elaludt. Vele szemben egy fiatalember foglalt helyet, aki hamarosan ceruzát és egy könyvet vett elő a táskájából, és hamarosan elkezdett a ceruzával aláhúzni, bejelölni a könyvben. A busz indulása után pedig a velem szemben ülő fiatal hölgy is egy kötetet szedett elő és olvasni kezdett.

Tehát igenis olvasnak manapság is az emberek a tömegközlekedési eszközökön könyvet, ha nem is túl sokan. Igen, igaz, hogy a legtöbben az okostelefont nyomkodják a járműveken is, de akadnak nyomtatott könyvet magukkal cipelő és olvasó emberek is. Szerencsére :)

Elnézést a tegnapi könyves utastársaimtól, amiért kíváncsian meglestem az olvasmányaik borítóját!

A fiatalember Nagy József "A XXI. század és nevelés" című, míg a hölgy Lakatos Levente "Vörös" című művét olvasta. (Természetesen azóta utánanéztem, hogy melyik miről szól.)

Én pedig nagy lelkesen szedtem elő a táskámból a néhány perccel korábban általam vásárolt, több mint 500 oldalas, valós történetet elmesélő könyvet :) Még csak belelapoztam a buszon, mivel most egy másik könyv kb. felénél tartok az olvasásban (és az utóbbi években már nem kezdek bele új könyv olvasásába addig amíg a korábban elkezdettet be nem fejezem), de nagy érdeklődéssel várom, hogy elolvassam ezt a nem könnyű olvasmánynak ígérkező, előreláthatólag szívbemarkoló igaz történetet. �
Sok-sok jó olvasmányt kívánok minden olvasni szeretőnek! �

Könyvekkel, olvasással kapcsolatos korábbi írásaim egyike itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/06/11/olvasnivalok-egyeni-konyv-sikerlista/

A legtöbbünk életében előfordulnak nehéz időszakok. A rosszat, csúnyát, nehezet rövidtávon sem könnyű átvészelni, azonban ha a gondok, bajok hosszú hetekre, hónapokra, netán évekre befészkelik magukat az életünkbe, az igen megterhelő tud lenni.

Persze, egyéni beállítódás és még ki tudja mi minden kérdése, hogy végül milyen megküzdési stratégiákat tudunk bevetni.

Nehéz időkben a minket körülvevő világból a szép és jó dolgokat is nehezebben vesszük észre a szemünk elé betolakodott szürke fátyoltól.

Ilyenkor nem rózsaszín szemüvegen át látjuk a világot, de mégcsak nem is színtelen üvegen át, hanem a vastag, nehéz és borongós szürkeségen keresztül.

Én ilyen helyzetben is amennyire csak lehet igyekszem meglátni a szépet magam körül. Direkt keresem, hogy mi szép van az adott napban, bármi hétköznapi vagy bármi apróság is az. Nem állítom, hogy mindig sikerül, hisz nem rendelkezem sem végtelen erővel, sem hasonlóval, de türelmes vagyok és próbálok kimászni a maradék erőm összeszedésével a gödörből és igyekszem az élet apróbb szépségeit is észrevenni és tudok apró dolgoknak is örülni.

Sosem voltam remek gazdája a cserepes virágoknak. Néhány kivételtől eltekintve nem szeretnek nálam lenni. Fogalmam sincs, hogy miért, hisz én szeretem őket. Néhány hozzáértő szerint egész egyszerűen a nagy gondoskodásban és féltésben konkrétan túlöntözöm őket. Lehet. Hisz mindig attól tartok, hogy kiszáradnak és emiatt elképzelhető, hogy tényleg a túlöntözés végez velük. A néhány kivétel szerencsére jól tűri a gondoskodásomat. Igaz, mostmár igyekszem visszafogottabban öntözni a virágokat.

A kis karácsonyi kaktuszom (melynek jónéhány elődjét sikerült sajnos kipusztítanom, hiába olvastam el szakkönyvekben és próbáltam alkalmazni a gyakorlatban az ápolásának tudnivalóit) úgy döntött ma kezdődik a karácsony :) A múlt heti öntözésnél ennek még semmi jelét nem mutatta, így ma nagyon meglepett, hogy bimbók sokasága kezd bontakozni rajta!

Ez a kis karácsonyi kaktusz úgy döntött, hogy egy kis kedves színfoltot varázsol a mai napomba. Ehhez persze az is kellett, hogy "vevő" legyek az igyekezetére. Kellett, hogy meglássam, észrevegyem, értékeljem és örülni tudjak a virágzásának. Én pedig a kaktusz kedves virágzása mellett annak is örülök, hogy tudok ennek örülni, hogy észreveszem a szép, kedves színfoltot- mert addig talán nincs minden veszve, amíg képes erre az ember a testi fájdalmai és millió gondja közepette is. �

Egyik korábbi "elmélkedős" írásom itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/25/elmelkedes-egy-csesze-kave-mellett-ezuttal-a-bakancslistakrol-�/

Mostanában egyre többször látok az interneten közzétett bakancslistákat, ismert és kevésbé ismert személyektől.
Elgondolkodtatott.

Vajon ki, mikor állít össze ilyet? Az egy további kérdés, hogy ki miért hozza nyilvánosságra a bakancslistáját. Félreértés ne essék: engem nem zavar ha nyilvánossá teszi valaki a saját listáját, csak érdekelne mi motiválja erre - ez nálam biztos szakmai ártalom :D

A Bakancslista című filmben a két gyógyíthatatlan beteg férfi története során ismerhetjük meg az ő bakancslistájukat és azt is, hogy melyiküké miért, mikor és hogyan íródott.
Ám tényleg akkor ír ilyet az ember, amikor nagy betegségben, nagy válságban van, mint a filmben a két férfi?

Nem vagyok ebben biztos! Legalábbis szerintem nem minden esetben van ez így.
Olyan bakancslistákat olvasok manapság, melyek igen sok pontból állnak, és nagyon sokszor költséges "célokból". Persze, tudom, hogy vannak olyan célok, melyeknek megvalósításához kell bizonyos pénzösszeg, és azt is megértem, ha valakinek főleg anyagi, vagyoni jellegű elemekkel van tele a listája, hisz nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a fontos és ez nem baj. Azonban valahogy számomra mindig inkább azok a bakancslisták voltak a szimpatikusabbak, melyeknek a középpontjában nem a pénz állt. (Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az én listámon sosem az anyagi dolgok voltak elsődlegesek.)

Tehát a bakancslisták egyéniek, és egyénenként változhatnak is az idők folyamán, az élethelyzetek változása során. Más akkor az ember listája amikor egészséges és aktív, ekkor még igazán szabadon szárnyalhatnak a vàgyai, céljai, és jól is van ez így.

Ám amikor valaki elvesztette az egészségét, akkor nem biztos, hogy a listája olyasmikkel van tele, hogy szeretne eljutni egy hónapra Japánba, 6 hetet Amerikában tölteni kalandozásokkal, megcsípni egy "zsíros" állást, megmászni a legmagasabb hegyet, Chopard L.U.C Janus Watch karórát birtokolni és viselni, a világ legdrágább éttermeiben ebédelni, két hónapot a Bahamákon tölteni és hasonlók.

A beteg emberek leginkább az egészségüket szeretnék visszakapni, és ha ez már sajnos lehetetlen, akkor legalább a fájdalmaikat csökkenteni és az önállóságukat, önellátó képességüket  minél tovább megőrizni, esetleg elrendezni néhány dolgot (csakis azért, hogy ne káoszt hagyjanak maguk után, de az sem biztos, hogy ez mindenkinek fontos; ráadásul a betegség előrehaladtával elhalványulhat vagy felerősödhet ennek fontossága) és a legtöbb embernek főleg az nagyon fontos, hogy minél több időt (minőségi időt) tudjon még együtt tölteni a szeretteivel. Amennyit csak lehet. Amíg csak lehet.

Úgy gondolom, hogy aki teheti és igényét érzi,  írjon bakancslistát lehetőleg jó egészségi állapotban és jókedvűen az akkori vágyaiból, és lehetőleg minél többet valósítson is meg a listán szereplő dolgokból, addig amíg lehet, amíg az egészségi állapota, ereje engedi.

Korábbi írásaimat is szeretettel ajánlom minden kedves olvasómnak. Vannak vidám és kevésbé vidám témák, nagyon komolyak és könnyedebbek, mindenki válogathat kedvére :)

Korábbi bejegyzéseim közül az egyik:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/05/csak-addig-vagy-ember-amig-dolgozni-tudsz/