Akik jól ismernek, tudják rólam, hogy már általános iskolás korom óta "könyvmoly" vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy semmi mással nem foglalkozom és nem érdekel más csakis a könyvek, de azt igen, hogy nagyon-nagyon szeretek jó könyveket olvasni és amennyit csak lehet, olvasok.

Mostanában sokszor hallok, olvasok olyan véleményeket, melyek szerint a ma embere nem olvas könyveket.
Ezért elkezdtem tudatosan figyelni a tömegközlekedési eszközökön melyeken ingázok, hogy van-e olyan utas aki könyvet olvas. Nyomtatott könyvet, papíralapút.

Való igaz, hogy, nem mindig akad az adott járművön könyvet olvasó ember. Persze, ez nem az jelenti, hogy otthon sem olvas, hisz jómagam is bizony míg régen mindig olvastam buszon, vonaton, metrón és villamoson, manapság sokkal inkább otthon szeretek könyvet olvasni.

Természetesen sosem bámulok bele a könyvet olvasó utasok olvasmányaiba, viszont ha csak mód van rá, a könyv címét és a szerző nevét kibogarászom :)
Egyrészt azért, mert kíváncsi vagyok, hogy mások mit olvasnak, másrészt azért, hogy aztán interneten rá tudjak keresni arra, hogy az adott könyv miről szól (és persze ha felkelti az érdeklődésemet, akkor később elolvasom én is).

Tegnap az egyik buszon igen kevés szabad ülőhely volt már amikor felszálltam. Konkrétan egy. Mégpedig egy amolyan "négyes" ülőhely egyike. Leültem hát oda. A mellettem ülő, középiskolásforma leányka még a jármű indulása előtt elaludt. Vele szemben egy fiatalember foglalt helyet, aki hamarosan ceruzát és egy könyvet vett elő a táskájából, és hamarosan elkezdett a ceruzával aláhúzni, bejelölni a könyvben. A busz indulása után pedig a velem szemben ülő fiatal hölgy is egy kötetet szedett elő és olvasni kezdett.

Tehát igenis olvasnak manapság is az emberek a tömegközlekedési eszközökön könyvet, ha nem is túl sokan. Igen, igaz, hogy a legtöbben az okostelefont nyomkodják a járműveken is, de akadnak nyomtatott könyvet magukkal cipelő és olvasó emberek is. Szerencsére :)

Elnézést a tegnapi könyves utastársaimtól, amiért kíváncsian meglestem az olvasmányaik borítóját!

A fiatalember Nagy József "A XXI. század és nevelés" című, míg a hölgy Lakatos Levente "Vörös" című művét olvasta. (Természetesen azóta utánanéztem, hogy melyik miről szól.)

Én pedig nagy lelkesen szedtem elő a táskámból a néhány perccel korábban általam vásárolt, több mint 500 oldalas, valós történetet elmesélő könyvet :) Még csak belelapoztam a buszon, mivel most egy másik könyv kb. felénél tartok az olvasásban (és az utóbbi években már nem kezdek bele új könyv olvasásába addig amíg a korábban elkezdettet be nem fejezem), de nagy érdeklődéssel várom, hogy elolvassam ezt a nem könnyű olvasmánynak ígérkező, előreláthatólag szívbemarkoló igaz történetet. �
Sok-sok jó olvasmányt kívánok minden olvasni szeretőnek! �

Könyvekkel, olvasással kapcsolatos korábbi írásaim egyike itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/06/11/olvasnivalok-egyeni-konyv-sikerlista/