Mostanában egyre többször látok az interneten közzétett bakancslistákat, ismert és kevésbé ismert személyektől.
Elgondolkodtatott.

Vajon ki, mikor állít össze ilyet? Az egy további kérdés, hogy ki miért hozza nyilvánosságra a bakancslistáját. Félreértés ne essék: engem nem zavar ha nyilvánossá teszi valaki a saját listáját, csak érdekelne mi motiválja erre - ez nálam biztos szakmai ártalom :D

A Bakancslista című filmben a két gyógyíthatatlan beteg férfi története során ismerhetjük meg az ő bakancslistájukat és azt is, hogy melyiküké miért, mikor és hogyan íródott.
Ám tényleg akkor ír ilyet az ember, amikor nagy betegségben, nagy válságban van, mint a filmben a két férfi?

Nem vagyok ebben biztos! Legalábbis szerintem nem minden esetben van ez így.
Olyan bakancslistákat olvasok manapság, melyek igen sok pontból állnak, és nagyon sokszor költséges "célokból". Persze, tudom, hogy vannak olyan célok, melyeknek megvalósításához kell bizonyos pénzösszeg, és azt is megértem, ha valakinek főleg anyagi, vagyoni jellegű elemekkel van tele a listája, hisz nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a fontos és ez nem baj. Azonban valahogy számomra mindig inkább azok a bakancslisták voltak a szimpatikusabbak, melyeknek a középpontjában nem a pénz állt. (Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az én listámon sosem az anyagi dolgok voltak elsődlegesek.)

Tehát a bakancslisták egyéniek, és egyénenként változhatnak is az idők folyamán, az élethelyzetek változása során. Más akkor az ember listája amikor egészséges és aktív, ekkor még igazán szabadon szárnyalhatnak a vàgyai, céljai, és jól is van ez így.

Ám amikor valaki elvesztette az egészségét, akkor nem biztos, hogy a listája olyasmikkel van tele, hogy szeretne eljutni egy hónapra Japánba, 6 hetet Amerikában tölteni kalandozásokkal, megcsípni egy "zsíros" állást, megmászni a legmagasabb hegyet, Chopard L.U.C Janus Watch karórát birtokolni és viselni, a világ legdrágább éttermeiben ebédelni, két hónapot a Bahamákon tölteni és hasonlók.

A beteg emberek leginkább az egészségüket szeretnék visszakapni, és ha ez már sajnos lehetetlen, akkor legalább a fájdalmaikat csökkenteni és az önállóságukat, önellátó képességüket  minél tovább megőrizni, esetleg elrendezni néhány dolgot (csakis azért, hogy ne káoszt hagyjanak maguk után, de az sem biztos, hogy ez mindenkinek fontos; ráadásul a betegség előrehaladtával elhalványulhat vagy felerősödhet ennek fontossága) és a legtöbb embernek főleg az nagyon fontos, hogy minél több időt (minőségi időt) tudjon még együtt tölteni a szeretteivel. Amennyit csak lehet. Amíg csak lehet.

Úgy gondolom, hogy aki teheti és igényét érzi,  írjon bakancslistát lehetőleg jó egészségi állapotban és jókedvűen az akkori vágyaiból, és lehetőleg minél többet valósítson is meg a listán szereplő dolgokból, addig amíg lehet, amíg az egészségi állapota, ereje engedi.

Korábbi írásaimat is szeretettel ajánlom minden kedves olvasómnak. Vannak vidám és kevésbé vidám témák, nagyon komolyak és könnyedebbek, mindenki válogathat kedvére :)

Korábbi bejegyzéseim közül az egyik:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/07/05/csak-addig-vagy-ember-amig-dolgozni-tudsz/