Amikor egy dolog jobbra fordításának érdekében az ember már minden tőle telhetőt megtett, és már nem tehet mást, mint azt, hogy vár- na az egy kicsit sem könnyű.....

Lehet az egy egészségi probléma, betegség, amivel kapcsolatban minden vizsgálatra elment amit előírtak számára az orvosok, minden kezelést és beavatkozást elvégeztetett amikre beutalták, szükség esetén életmódot változtatott, és minden egyebet megtett ami tőle telhető. Most pedig vár; várja a tünetek és panaszok enyhülését, a fájdalmak megszűnését, várja a gyógyulást....

Családi problémák esetén, amikor már minden lehetséges módot bevetett a dolgok rendeződésének érdekében, szintén várnia kell, rendületlenül reménykedve abban, hogy minden jobbra fordul....

Amikor állást keres, jelentkezett a megfelelő módon a kiszemelt állásra, a legjobb tudása szerint, és várnia kell reménykedve, hátha tényleg ő kapja meg azt az állást....

Várni. Cselekedni, végiggondolni mit tehet még az ügy érdekében és minden szóbajöhető megoldást megpróbálni a legjobb tudása szerint, majd várni.

Családtag vagy saját betegség, családi gondok, iskolai problémák, szerelem, álláskeresés vagy munkahelyi gondok, anyagi problémák és ki tudja még mi minden esetén.

Mindent megtenni egy-egy dolog érdekében amit csak tud az ember, és ha már valóban minden tőle telhetőt megtett, minden lehetőséget végigzongorázott, akkor várni......

Ez az egyik legnehezebb. Mégis újra és újra, folyton jelen van az életünkben ez- ha nem is mindenkiében, de sokunkéban igen.

Mivel és hogyan tehető elviselhetőbbé ez az időszak? Talán mindenkinek másképp, talán sehogy...�

Az egyik, korábbi írásom itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/26/igyekezni-meglatni-a-szepet-�/

Kelkáposztafőzeléket egyszerűen készíthetünk.

Én többféle módon készítettem korábban (hol sima rántással, hol tejjel habarva) de nekem ez az általam "kikísérletezett" kefíres verzió ízlik a leginkább.

Hozzávalók:

1 kg kelkáposzta (tisztított mennyiség)
500 g burgonya (tisztított mennyiség)
1 mokkáskanál majoranna
1 mokkáskanál őrölt fűszerkömény
néhány gerezd fokhagyma
kevés őrölt feketebors
só
3 dl kefír
étolaj (kb.3 evőkanálnyi)
liszt (kb.3 evőkanálnyi)
őrölt pirospaprika

Elkészítése:

A tisztított, apróra vágott kelkáposztát és a felkockázott burgonyát nagy fazékban, hideg vízben elkezdjük főzni. Hozzáadjuk a sót, borsot, majorannát, fűszerköményt, zúzott fokhagymát.
Közben az olajból és lisztből világos rántást készítünk, lehúzzuk a tűzről, kevéske őrölt pirospaprikát szórunk hozzá, folytonos keverés mellett hidegvízzel felöntjük. Mikor a kelkáposzta puhára főtt, folyamatosan keverjük és hozzáöntjük a rántást. Belekeverjük a kefírt, összeforraljuk és már tálalhatjuk is. Fogyaszthatunk hozzá virslit, fasírtot, különböző húsokat (pörkölt, sült, főtt) de önmagában is finom.
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2020/01/31/fank-ahogyan-en-keszitem/

Ez a fánktészta nem tartalmaz tojást és tejet sem. 

(Kép forrása: saját fotó) 

Hozzávalók:

1 kg liszt
5 dkg élesztő
20 dkg cukor
20 dkg margarin (én laktózmentes margarint használok ehhez a fánktésztához)
egy csipet só
6 dl langyos víz
1 evőkanálnyi pálinka
olaj a sütéshez

Elkészítése:

A lisztet, cukrot, margarint és sót egy nagy tálba teszem.

Belemorzsolom az élesztőt és beleöntöm a langyos vizet. Hozzádom a pálinkát is. Elkezdem dagasztani, egészen addig amíg a tészta hólyagos lesz. A tésztának lágynak kell lennie és ragadósnak (nem válik el a kezemtől).

Egy órán át pihentetem a tésztát, meleg helyen, konyharuhával letakarva.

Bőven lisztezett deszkára borítom a megkelt tésztát, kb. ujjnyi vastagságúra lapítom-húzkodom (nagyon ragad, ezért nem szoktam ezt a tésztát sodrófával nyújtani). Nagy pogácsaszaggatóval (vagy egy bögre szájával) kiszaggatom.

Forró olajban (de kis lángon) kezdem sütni fedő alatt, majd mikor megfordítom a fánkokat, már fedő nélkül sütöm tovább. Vigyázni kell, nehogy megégjenek a fánkok.

Papírtörlővel bélelt tálba szedem a kisült fánkokat.

Ízlés szerint lekvárral, illetve porcukorral meghintve tálalom.

Ahogy a népszokás mondja: nem telhet el a farsang fánk nélkül :) 
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti! :)

(A receptem korábban a Cafeblogon volt elérhető, azonban mivel ott 2021. januártól megszűnt a lehetőség a blogposztok írására, blogom a Blog. hu-ra költözött. Sajnos az eredeti bejegyzésben lévő fotók nem érkeztek át a szöveggel együtt, ezért frissítenem kellett a bejegyzést, hogy a fotó elfogadható minőségben legyen látható itt is.) 

Aki valami finom sós rágcsálnivalót sütne valaki, ajánlom figyelmébe ezt a receptet:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/23/pogacsa-antiknapraforgo-modra-�/

Kevés hozzávalóból, gyorsan elkészíthető ez az egyszerű, kiadós lángos.

Hozzávalók:
1 kg finomliszt
5 dkg friss élesztő
5-6 dl víz
1 kiskanál só
2 csipet kristálycukor
olaj (sütéshez)

5 dl langyos vízbe morzsolom az élesztőt, hozzádom a sót és a cukrot. A lisztet tálba teszem. A liszt közepébe egy kis mélyedést készítek, ebbe öntöm a felfutott élesztős keveréket, egy fakanállal összekeverem. Jól összedolgozom, ha kell hozzádom a plusz 1 dl vizet.
Konyharuhával lefedem a tésztát, ami kb. 30 perc alatt szépen megkel. Ezután a tésztából kb.maréknyi adagot kicsípek, nyújtom és forró olajban kisütöm 1-2 perc alatt. Ezt addig folytatom amíg van tészta. Ennyi hozzávalóból egy szép nagy tálnyi lángost sütöttem.
Fokhagymás tejföllel nagyon finom. Aki szereti a kaprot, szórhat a tetejére azt is :)
Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt olvasható egy finom pogácsa receptje:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/23/pogacsa-antiknapraforgo-modra-�/

A regény egy amerikai család történetét meséli el, egy évszázadon végigkísérve a családtagok életét, több generáción keresztül.

(Kép forrása: saját fotó a könyvről) 

Átlagos de mégis különleges család. Olyan mint bármely más család, mégis egyedi. Hiszen valójában minden család egyedi, mint ahogyan minden ember egyedi és megismételhetetlen. Náluk is történtek tragédiák, volt sok öröm és bánat; féltve őrzött titkok és kimondatlan egyértelműségek, viták és érvelések, nézeteltérések és egyetértések, pofonok és összeborulás, sérelmek és megbocsátások, engedelmesség és engedetlenség, és sok-sok minden más, ami az életben előfordulhat. Idősödés, elmúlás is szerepet kap a regényben, megható jelenetekkel.

Ennek a családnak is megvannak a maga "fekete bárányai". E család esetében is bebizonyosodik, hogy sokminden nem az aminek kívülről látszik, sőt az érzelmeket, eseményeket az egyes érintettek máshogy látják mint a többiek, ki-ki a maga módján éli meg és érzi át a saját szerepét a családban.

Izgalmas, fordulatokban gazdag regényt olvashattam, melynek minden főszereplője szimpatikus volt számomra valamiért, hiszen mindannyiunknak megvan a maga jó tulajdonsága is, itt senki sem csak jó vagy csak rossz.

A ház pedig, amely generációkon át együtt "él" a családdal, egy igazi, tökéletesen megálmodott és megalkotott épület, amely a regény során a lehető legtökéletesebb otthonként kíséri végig a szereplőket.

Idézhetnék több magávalragadó részt is a regényből, de csak ezt a kis, számomra leginkább figyelemreméltó, szívhezszóló (és elgondolkodtató, megszívlelendő) részt idézem, ezzel zárom ajánlómat: 

"Valahányszor Red kótyagos, vén bolondként viselkedett, Abby egy jól bevált trükkhöz folyamodott: felidézte azt a napot, amikor beleszeretett Redbe."

Jó olvasást mindenkinek! �  �  �

Ennek az általam korábban olvasott, remek könyvnek is egy titokzatos ház az egyik főszereplője: 

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/08/20/megint-olvastam-egy-jo-konyvet-galgoczi-dora-valaszok-haza-%f0%9f%93%96/

Remek választásnak bizonyult olvasás tekintetében a 2019-es évet zárni és 2020-at Szabó Magda "Ókút" című művével kezdeni.

Mivel Szabó Magda írásait nagyon kedvelem, főleg az "Abigél" című művét, melyet többször olvastam fiatalkoromban, valamint a filmsorozatot is jópárszor láttam, mely mindig lenyűgözött, most végre sort kerítettem arra, hogy az írónő gyermekkorát felidéző Ókút című művét elolvassam.

Egy csodálatos gyermekkor tárult elém az írónő visszaemlékezését olvasva, melyből szeretet és meghittség áradt, mely egyértelművé teszi az olvasó számára, hogy az anyagi nehézségek és egyéb problémák (pl. betegeskedéssel nehezített gyermekévek) ellenére Szabó Magdának szép gyermekkor adatott meg.

Szülei szerény anyagi körülményei és az ahhoz való hozzáállásuk is megragadta figyelmemet: "Én, ha nem kaphattam meg valamit, ha meg is tanultam, hogy ne beszéljek róla, voltaképpen mindig keserű voltam miatta, míg el nem értem. Sem apám, sem anyám nem volt ilyen, anyámnak eleve nem kellett semmi igazán, a könyvein, a cigarettáján, a rádióján meg a napi feketéjén kívül, apámnak pláne mindig minden éppen úgy volt jó, ahogy fordult, s ha nem jutott neki semmi, akkor is örült, ártatlanul boldog volt azzal a tudattal, hogy semmit sem kell félteni a tolvajoktól."

Való igaz, hogy "gazdagság" nem volt a kis Magda szüleinek hajlékában, de kulturális gazdagság annál inkább: zenei, irodalmi egyaránt.
"Mindenki rendszeresen olvasott nálunk, szenvedélyes érdeklődéssel, válogatás nélkül, mint az örökké szomjas ember, aki azt is megissza, ami voltaképpen nincs ínyére, mert máskülönben szomjan hal. Ha éppen nem volt könyv a szüleim kezében, akkor zongoráztak vagy énekeltek."

Szinte nyilvánvaló volt, hogy ilyen, kultúrában bővelkedő, irodalmat szerető környezetben nevelkedő kicsiny gyermekből csakis írónő válhatott felnőttkorára. "Házunkban olyan természetes funkció volt az írás, mint az, hogy fürdünk vagy fésülködünk, semmi feltűnést nem keltett, hogy nagyobb munkán dolgozom."

Ami pedig a kegfontosabb: olyan határtalan szeretetben élt a kislány a szüleivel debreceni otthonukban, amely szeretet minden kincsnél többet ér egy gyermek számára.
"Nehezen éltünk, de azokban az években szinte mindenki nehezen élt Magyarországon. Tudtam, hogy sok a gondunk, de nem éreztem, barátnőimnél folyton hallottam panaszkodni a szülőket, nálunk sose panaszkodott senki, tulajdonképpen mindig csak nevettünk."

A sok mese, játék, törődés nagy szerepet kapott a kislány életében, és az a szabadság amit a szülők biztosítottak számára az írás útjára lépésekor.

Lenyűgözött, hogy milyen hitelesen ábrázolja a mű Debrecen egykori tereit, utcáit, épületeit, az, hogy mennyire őszinte, öniróniával fűszerezett módon írt a szerző a saját gyermekkoráról, és mennyire érzékelhető minden sorából a szülei és közte lévő szeretet. �

Véletlen volt, hogy pont ez a könyv lett a 2019-ből 2020-ba átlépő olvasmányom. Már ha vannak véletlenek. Ugyanis úgy érzem, ez a "véletlen" remekül időzített olvasmánynak bizonyult: egyrészt mivel az ember év végén sokat gondol a múlt eseményeire, a felmenőire, a gyerekkorára; másrészt a műből olyan szeretet sugárzik ami nagyon is illik a karácsony-szilveszter-újév idejéhez; harmadrészt pedig azért, mert Szabó Magda 1917-ben született, tehát az 1920-as években (100 évvel ezelőtt) volt gyermek :)

2019-es könyvajánlóm itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/31/egyeni-konyv-sikerlista-2019/

Az olvasásmániám 2019-ben is folytatódott- szerencsére :)
Mivel sokszor kérdezik tőlem ismerőseim, hogy "Milyen jó könyvet olvastál mostanában?" így ez év végén is összesítettem, hogy melyek azok a könyvek az idei olvasmányaim közül, melyeket ajánlok másoknak is elolvasásra. Némelyikről írtam korábban blogbejegyzést, ezek olvashatóak a https://antiknapraforgo.cafeblog.hu oldalon lapozgatva :)

Az alábbi lista nem rangsor hanem egy felsorolás az általam 2019-ben olvasott, nagy olvasásélményt adó könyvekről, azokról, melyeket ajánlani tudok másoknak is elolvasni.
Természetesen idei olvasmányaim közt is van néhány olyan, melyeket már korábban is olvastam, és idén ismét leemeltem a könyvespolcról (vagy kikölcsönöztem a könyvtárból) mert olyan tartalmas, jó szerzemények, melyeket nem elég egyszer elolvasni :)
Akadtak új, frissen megjelentek és régi könyvek is, néhány könnyedebb és jópár komolyabb témájú is :)

1. Cecelia Ahern: Nyomomban az Életem
2. Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa
3. Mark Gungor: Férfiagy, női agy (Isten hozott egy jobb házasságban)
4. Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
5. Kerékgyártó István: Rükverc
6. Szeifert Natália: Az altató szerekről
7. Galgóczi Dóra: Válaszok háza
8. John Steinbeck: Egerek és emberek
9. Galgóczi Dóra: Messziről jött magzatok
10. Aradi Tibor- Varga Ferenc József: Mondom a Ferinek, Tibi
11. Szendi Nóra: Természetes lustaság
12. Szilasi László: A harmadik híd
13. Adam Kay: Ez fájni fog

Természetesen nálam most is folyamatban van egy jó könyv olvasása, melynek befejezése már át fog csúszni 2020-ra :)

Jó olvasást mindenkinek a következő évben is! �

BÚÉK! :) �  Antiknapraforgó �

Saját recept alapján készítem ezt az egyszerű, de finom napraforgómagos pogácsát.

Hozzávalók:

1 kg liszt
50 dkg margarin
1 csapott evőkanál só
5 dkg élesztő
1 csomag sütőpor
2 dl tej
2 tojássárgája
20 dkg hántolt napraforgómag
tetszés szerint lenmag
1 teáskanál kristálycukor

Tetejére:
1 felvert tojás
ízlés szerint reszelt sajt, lenmag, szezámmag, napraforgómag

Elkészítése:

A lisztbe belekeverjük a sütőport, majd a margarinnal és a tojássárgákkal jól elmorzsoljuk. Az élesztőt 1 dl tejben felfuttatjuk, amibe belekevertünk 1 teáskanál cukrot. Az élesztőt a liszthez adjuk és elkezdjük összegyúrni, belekeverjük a sót, hántolt napraforgómagot, esetleg lenmagot is. Kevés tejet adunk hozzá ha szükséges, ha pedig túl lágy a tészta adhatunk hozzá még kevés lisztet.

Letakarva pár órára hűtőbe tesszük.

A hűtőből kivéve átgyúrjuk a tésztát, majd 2 cm vastagra nyújtjuk, lekenjük a felvert tojással. A tetejére kerülhet tetszés szerint hántolt napraforgómag, lenmag, szezámmag, reszelt sajt. Pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk vagy rudakra vágjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól kicsit távolabb.

Hideg sütőbe toljuk a tepsit és bekapcsoljuk 180 fokra, majd szép pirosra sütjük.

Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt pedig egy remek édes csemege receptet adtam közre:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/22/sutotokos-sult-korte-%f0%9f%8d%90/

Nemrég láttam az interneten egy olyan képet, amire azt írták, hogy "Az élet túl rövid, hogy a zoknid párját megkeresd."
Arra gondoltam, milyen igaza van annak aki ezt írta.

Majd egyből eszembe jutott az egyik betegem, akivel korábbi munkám során rendszeresen találkoztam. Ő minden alkalommal felemás zokniban jelent meg a rendelésen. Nem kérdeztem semmit Tőle erről, magától mondta: "Én mindig felemás zoknit hordok. Hol van az előírva, hogy egyforma zokni kell legyen mindkét lábamon?" Megállapítottam, hogy teljesen igaza van! :)
Le is vontam a tanulságot már akkor: van az úgy, hogy a "bevett szokásokat követő" ember a "bevett szokásokat nem követő" betegétől tanul valami okos, praktikus dolgot.

Most, pedig ismét eszembe jutott a volt betegem a felemás zoknijaival.
Tehát, ha a későbbiekben felemás zokniban fogok esetleg mutatkozni, akkor nem őrültem meg (talán) hanem elismerem, hogy nem kötelező egyforma zoknit viselni mindkét lábon, és nincs kedvem túl sok időt zoknikeresésre illetve zoknik párosítására fordítani :)

Mert valóban igaz az is, hogy nincs sehol előírva törvényben, hogy csakis egyforma zoknit viselhetünk mindkét lábunkon, és az is igaz, hogy az élet túl rövid az időnk pedig túl értékes ahhoz, hogy a zoknik párjának keresgélésével vacakoljunk. A minden lakásban jelenlevő, sokszor a mosógépben megbúvó "Zoknievő Manóról" nem is beszélve, aki képes eltüntetni a zoknikat még akkor is, ha zoknicsipesszel gondosan összepárosítva helyeztük azokat a mosógépbe :)

Részemről akár indulhat is a "Viselhetünk felemás zoknit!" mozgalom :) �

Igazi téli finomság a kocsonya. Igaz rá az "ahány ház annyi szokás" mondás.

Többféle kocsonya készült már az én konyhámban is korábban. Volt amikor kizárólag friss nyers húsok, volt mikor csakis füstölt húsok felhasználásával készítettem. Volt rengeteg zöldséggel készülő, tálalásnál főtt tojásra és különféle zöldségekre szedett verzió.

Azonban úgy tapasztaltam, hogy az én családom számára (már aki szereti közülük a kocsonyát) és persze nekem is az a hagyományos, egyszerű recept alapján készült változat ízlik leginkább, amit Édesanyámtól tanultam készíteni.
Fele füstölt és fele friss nyershús az arány.

Hozzávalók:
-kb.1,5-2 kg friss, nyers sertésköröm és bőr
-kb.1,5-2 kg füstölt sertescsülök
-3 nagy fej fokhagyma
-2 fej vöröshagyma
-egész feketebors
-só

Elkészítése:
Hideg vízben, nagy fazékban, lassú tűzön feltesszük főni a jól megtisztított csülköt, sertésbőrt és körmöt. A víz lepje el a hozzávalókat de csak épphogy. Habját leszedjük akár többször is ha szükséges. Hozzáadjuk a vöröshagymafejeket, egész borsot, zúzott fokhagymát, kevés sót. Legalább 6 órán át főzzük, végig lassú tűzön. Mindig csak annyi vízzel öntsük fel, hogy a víz épp ellepje a hozzávalókat! Óvatosan megkóstoljuk és ha kell még teszünk hozzá sót.
Amikor kész (a húsoknak teljesen le kell válniuk a csontokról) leszűrjük. A húsokat elosztjuk a tányérokba és rászedjük a kocsonyalevet. Aki akarja, már tálaláskor leszedheti a zsiradékot a tetejéről. Hideg helyre tesszük, néhány óra alatt megdermed a kocsonyánk. Ízlés szerint lehet díszíteni citrommal ha szereti valaki, illetve petrezselyemzölddel.

Jó étvágyat mindenkinek aki elkészíti!

Itt pedig egy finom leves receptje olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/12/12/kapros-zoldbableves/