A legtöbbünk életében előfordulnak nehéz időszakok. A rosszat, csúnyát, nehezet rövidtávon sem könnyű átvészelni, azonban ha a gondok, bajok hosszú hetekre, hónapokra, netán évekre befészkelik magukat az életünkbe, az igen megterhelő tud lenni.

Persze, egyéni beállítódás és még ki tudja mi minden kérdése, hogy végül milyen megküzdési stratégiákat tudunk bevetni.

Nehéz időkben a minket körülvevő világból a szép és jó dolgokat is nehezebben vesszük észre a szemünk elé betolakodott szürke fátyoltól.

Ilyenkor nem rózsaszín szemüvegen át látjuk a világot, de mégcsak nem is színtelen üvegen át, hanem a vastag, nehéz és borongós szürkeségen keresztül.

Én ilyen helyzetben is amennyire csak lehet igyekszem meglátni a szépet magam körül. Direkt keresem, hogy mi szép van az adott napban, bármi hétköznapi vagy bármi apróság is az. Nem állítom, hogy mindig sikerül, hisz nem rendelkezem sem végtelen erővel, sem hasonlóval, de türelmes vagyok és próbálok kimászni a maradék erőm összeszedésével a gödörből és igyekszem az élet apróbb szépségeit is észrevenni és tudok apró dolgoknak is örülni.

Sosem voltam remek gazdája a cserepes virágoknak. Néhány kivételtől eltekintve nem szeretnek nálam lenni. Fogalmam sincs, hogy miért, hisz én szeretem őket. Néhány hozzáértő szerint egész egyszerűen a nagy gondoskodásban és féltésben konkrétan túlöntözöm őket. Lehet. Hisz mindig attól tartok, hogy kiszáradnak és emiatt elképzelhető, hogy tényleg a túlöntözés végez velük. A néhány kivétel szerencsére jól tűri a gondoskodásomat. Igaz, mostmár igyekszem visszafogottabban öntözni a virágokat.

A kis karácsonyi kaktuszom (melynek jónéhány elődjét sikerült sajnos kipusztítanom, hiába olvastam el szakkönyvekben és próbáltam alkalmazni a gyakorlatban az ápolásának tudnivalóit) úgy döntött ma kezdődik a karácsony :) A múlt heti öntözésnél ennek még semmi jelét nem mutatta, így ma nagyon meglepett, hogy bimbók sokasága kezd bontakozni rajta!

Ez a kis karácsonyi kaktusz úgy döntött, hogy egy kis kedves színfoltot varázsol a mai napomba. Ehhez persze az is kellett, hogy "vevő" legyek az igyekezetére. Kellett, hogy meglássam, észrevegyem, értékeljem és örülni tudjak a virágzásának. Én pedig a kaktusz kedves virágzása mellett annak is örülök, hogy tudok ennek örülni, hogy észreveszem a szép, kedves színfoltot- mert addig talán nincs minden veszve, amíg képes erre az ember a testi fájdalmai és millió gondja közepette is. �

Egyik korábbi "elmélkedős" írásom itt olvasható:

https://antiknapraforgo.cafeblog.hu/2019/11/25/elmelkedes-egy-csesze-kave-mellett-ezuttal-a-bakancslistakrol-�/