Életmód és életmorzsák

Antiknapraforgó

Antiknapraforgó

Nicholas Sparks A kívánság című könyvét olvastam

2022. augusztus 02. - Antiknapraforgó

Érdekes, hogy minél több regényt olvasok a szerzőtől, annál inkább azt gondolom egy-egy újabb regénye olvasása előtt, hogy engem már nem tud meglepni, hisz tökéletesen ismerem a stílusát- aztán mindig kiderül, hogy de, igen, folyton  tud újat mutatni. 

A kívánság című regényében is hozta Nicholas Sparks a számomra Tőle megszokott igencsak szívemhez szóló stílust, mégis tudott újabb meglepő, nem kiszámítható végkifejletet alkotni. 

A mű főszereplője Maggie, aki a munkájában igen sikeres: világhírű fotográfus. 2019-ben lesújtó diagnózist állapítanak meg nála. Galériáját egy idő után új munkatárssal bővíti, és Mark személyében igazi támaszra talál nem csupán a munkában, hanem a betegséggel átitatott közelgő karácsonyának eltöltéséhez is. 

Maggie emlékezetében egyre intenzívebben elevenedik meg egy évtizedekkel korábbi történet, egy súlyos titok, egy igaz szerelem minden apró részlete. 

Ez a regény megható, fájdalmas, ugyanakkor csodaszép történetet tárt elém. Helyet kapott benne család, rokonság, betegség, titok, halál, félelem, feltétel nélküli szeretet, igaz szerelem, boldogság és boldogtalanság, hobbiból lett hivatás, és sok egyéb is. 

Nehéz írni úgy véleményt, hogy ne áruljam el a történet részleteit, ezért nem is írok róla bővebben. Igen, bizony előkerültek a papírzsebkendők is olvasás közben, engem ugyanis mélyen megérintett és meghatott ez a gyönyörű, szívfacsaró, emberi történet. 

(Halászné Magyar Márta) 

img_20220802_143105.jpg

 (Kép forrása: saját fotó) 

Dani Atkins Amíg én a csillagokkal álmodtam című könyvét olvastam

Dani Atkins Amíg én a csillagokkal álmodtam című regénye mélységesen megérintett.

img_20220627_124627.jpg

A főszereplő Maddie súlyos balesetet szenved, majd amikor a kórházi ágyon magához tér, úgy emlékszik, hogy pár nap múlva lesz az esküvője, a világ talán legcsodálatosabb vőlegényével. Majd kezdi gyanítani, hogy valami nem stimmel... 

Maga a történet is különleges, de az, ahogyan a szerző a két nő karakterét ábrázolja illetve érzelmeiket kifejezésre juttatja, igazán lehengerlő és szívbe markoló. Számomra Maddie is, és Chloe is rendkívül szimpatikus egyéniség, nem jelenthetném ki azt, hogy valamelyikük kárára a másiknak szurkolok a történetben. Mindkettejüket megkedveltem, és mindkét nőt szerettem volna boldognak látni végül. A regény számomra akkor lett volna még teljesebb, ha nem csupán Maddie és Chloe meséli el a történteket a saját szemszögéből, hanem Ryan is. Kíváncsi lettem volna, hogy a számomra szintén igen szimpatikus főszereplő férfi hogyan éli meg a történteket, milyen érzelmek és gondolatok kavarognak benne - bár mindez sejthető, de jó lett volna tőle hallani (akarom mondani: olvasni). Úgy gondolom, Ryan számára sem volt könnyű átélni mindazt, ami velük történt, még ha neki másképp is volt nehéz mint a két nőnek. Ugyanúgy kíváncsi lettem volna arra, hogy Bill hogyan mesélne a történtekről. Természetesen Hope elbeszélése is érdekelne. Azonban mindez valószínűleg nem fért volna el egy 575 oldalas könyvben, hanem egy jóval vaskosabb kötet lett volna, netán egy könyvsorozat. 

Szól ez a könyv számos igen nehéz, fontos témáról: sorsról, életről, betegségről, balesetről, szerelemről, barátságról, kitartásról, de én úgy érzem, hogy talán legfőképpen a szeretetről, a családról, a szülői szerepekről, az anyaságról szól. Véleményem szerint mindkét nő remek anya, és persze Ryan remek apa. 

Az elmúlt hónap olvasmányai közül ez volt az egyik, amely mélységesen szívbe markoló volt számomra. Ugyanakkor számos kérdés feltevésére, továbbgondolására inspirált. Nagyon érdemes volt elolvasni. Nem ártott, hogy sok papírzsebkendőt tartottam a közelben olvasás közben, és ez az utolsó fejezeteknél pláne nagyon hasznosnak bizonyult. Ez egy gyönyörűen megírt, megható történet, szerethető szereplőkkel. 

Halászné Magyar Márta

Kiadó: Álomgyár Kiadó (Budapest, 2021) 

Eredeti mű: Dani Atkins, While I Was Sleeping, 2018

Fordító: Kövesdi Miklós Gábor

Oldalak: 575

Ár: 4499 Ft

 img_20220627_124742.jpg

(Képek forrása: saját fotók a könyvről. Képek és szöveg szerzői joggal védve, idézni csak a forrás pontos megjelölésével megengedett.) 

 

 

 

Christina Lauren: Nem mézes hetek című könyvét olvastam

Amikor igazi nyári olvasnivalót keresgéltem magamnak, megakadt a szemem a Nem mézes hetek (Két esküdt ellenség Hawaiin) című könyv borítóján. Amint elolvastam a fülszöveget, sejtettem, hogy ez valóban napsugaras olvasmány lesz számomra.

Olive Torres és Amelia ikertestvérek. Míg Ami mindenben szerencsés, Olive az ikerpár peches fele, és ez így van már kicsi koruk óta. Ami a lakodalmára készül egy igen jóképű Dane nevű fickóval. Szinte ingyen van minden az esküvőre a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően, melyeket Ami megnyert. Olive lesz Ami koszorúslánya, akinek nincs párkapcsolata, így természetesen a vőlegény testvérét rendeli mellé Ami, legalábbis az esküvő idejére. Azonban van egy kis bökkenő: Ethan Thomas az a fiatalember, akit Olive az esküdt ellenségének tekint.

A lakodalomban az egész  násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével. Ami és Dane nem akarják, hogy a nászútjuk teljes mértékben elvesszen, és úgy döntenek, ha már ők nem mehetnek, hát elküldik maguk helyett Hawaiira azt a két embert, aki nem lett beteg az ételektől. Olive és Ethan így belebújik a friss házasok szerepébe és elindulnak a „nászútra”. Ahol végre sikerül néhány korábbi félreértést tisztázniuk, miközben újabb bonyodalmakba keverednek. Közben persze kiderül, hogy talán már nem is utálják annyira egymást. 

Igazi romantikus, de nem szirupos történet, melyet Christina Lauren igen szórakoztató, humoros, vidám stílusban tár az olvasó elé (Lévai Márta remek fordításában), sok napsütéssel, civakodással és szerelemmel fűszerezve.

Közben bepillantást nyerhet az olvasó egy soktagú, összetartó mexikói-amerikai család mindennapjaiba is.

Nem csalódtam, valóban kellemes kikapcsolódást nyújtó, vidám,  kacagtató, szórakoztató  nyári olvasmánynak bizonyult számomra a Nem mézes hetek.

Halászné Magyar Márta

img_20220623_093024.jpg

(Kép: saját fotó a könyvről) 

Kiadó: 21. Század Kiadó; Kiadás éve: 2022; Fordító: Lévai Márta; Kategória: szépirodalom/ romantikus, kalandos; Eredeti cím: The Unhoneymooners; Oldalszám: 351; Ára: 4490 Ft

 

Charlotte Wood Hétvége című, remek regényét olvastam

Charlotte Wood Hétvége című regényét olvastam, amely a fajsúlyosabb témája ellenére is  kimondottan könnyen olvasható és szórakoztató, kellemes olvasmánynak bizonyult számomra. Természetesen nagyon is elgondolkodtató, és igen figyelemreméltó gondolatokkal teli a regény.  Ritkán lelek ilyen remek,  magyar nyelvre lefordított ausztrál irodalmi műre a hazai könyvesboltok és könyvtárak polcain, és igen megörültem, hogy olvasmányaim közé került a távoli szigetország egyik elismert írójának e regénye.

A regény főszereplői Jude, Adele, Wendy, a három, hetvenes éveiben járó nő, akik eltérő háttérrel, mentalitással, egészségi állapottal, testi adottságokkal, anyagi helyzettel rendelkeznek.

Jude maximalista, mindenkinek parancsolgatni akar, hosszú ideje egy nős férfi szeretője. Adele még hetvenes éveiben is csinos, vonzó külsővel megáldott nő, aki hajdan ünnepelt színésznő volt, azonban  már évek óta nem kap szerepeket, és anyagilag folyton le van égve. Wendy, írói és tudományos munkája során komoly sikereket ért el, azonban számos testi kín gyötri már, és özvegyasszonyként a már középkorú gyerekeivel nem kimondottan felhőtlen a kapcsolata, magányát csupán hűséges kutyája enyhíti.  

Valamint a főszereplők gárdáját erősíti szerintem Finn, a szeretetreméltó tizenhét éves kutya, aki már számos betegséggel, nehézséggel küzd, és aki azonnal belpota magát olvasói szívembe.

Azért érkezik a három nő egy hétvégére a tengerparti nyaralóba, hogy kitakarítsák nemrég elhunyt barátnőjük kis rezidenciáját. Természetesen közben megelevenednek a régi emlékek, és felszínre kerülnek eddig ki nem mondott érzések, gondolatok, titkok.

A mű egy hétvége története, melyből azonban a a főszereplők életének korábbi időszakaiba is bepillantást nyerhetünk. A három barátnő (illetve négy, hisz az elhunyt Sylvie volt a barátnők közt a negyedik) közel negyven éves barátságukkal a hátuk mögött nagyon sok dolgot élt meg együtt. Most azonban Wendy, Jude, Adele kénytelen a szép emlékek mellett szembenézni az összes régi sérelemmel is, és elgondolkodni azon, hogy mit is jelentenek egymás számára. Vajon kiállja-e a hétvége által felállított próbát a három nő hosszú évtizedek óta tartó barátsága?

Úgy érzem, ez a regény a három idős nő és a szintén idős, beteg kutya karaktere és története által sokkal többet ad az olvasónak, mint egy hétvége történetét. A halál gondolata, az elmúlás összes kérdése bizony ott settenkedik a tengerparti házikóban, az elhunyt Sylvie hátrahagyott tárgyaiban, és a kedves Finnben; és ha akarják, ha nem, bizony a három barátnőben is.  

Elgondolkodtam azon is, hogy ugyanígy tetszett volna-e ez a regény, ha nagyon fiatalon olvastam volna. Valószínűleg egész mást jelentett volna akkor, más olvasásélményt, mint amit most adott nekem. Most azonban igen szórakoztató és remek  kikapcsolódást nyújtott számomra, annak ellenére, hogy komoly kérdéseken gondolkodtatott el. Az pedig teljes mértékben lenyűgözött, hogy Charlotte Wood ennyire könnyeden, lazán és természetesen fogalmaz életvégi kérdésekről.

Nekem nagyon tetszett a Hétvége, csak javasolni tudom elolvasását azoknak, akik tartalmas, elgondolkodtató, komoly témákat könnyedén megfogalmazó olvasnivalót keresnek.

Halászné Magyar Márta, 2022-06-08

(Kép forrása: saját fotó)img_20220608_104934.jpg

Daniel Keyes Virágot Algernonnak című, kitűnő regényét olvastam

Daniel Keyes Virágot Algernonnak című regényét olvastam

Korábban is olvastam már Daniel Keyes világhírű regényét, azonban ez szerintem egy olyan mű, melyet akár többször is elolvashat az ember az élete során. A 2021-es új kiadás egyik példánya került a kezemben a könyvtárban, és amint megláttam a borítót, úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy újra elolvassam e remekül megírt, elgondolkodtató és szívhez szóló történetet.

A főszereplő Charlie Gordon, egy csökkent értelmű férfi, aki egy jóakarója révén nem egy zárt intézményben él, hanem kint élhet és dolgozhat a „normális” emberek világában. Szerényen ugyan, de fenn tudja tartani magát, vannak barátai. Szeretne megtanulni helyesen írni és olvasni. „Beválasztják” egy orvosi kísérletbe, melynek lényege, hogy egy bizonyos műtéti technikával növeljék az intelligenciahányadosát. Ugyanezt a technikát emberen még soha nem alkalmazták, ám az Algernon nevű egéren sikeresnek bizonyult.

Az operáció után  egyre több és több dolog világosodik meg Charlie előtt, saját magával és az őt körülvevő világgal kapcsolatban is.

A változástól, melynek során az intelligenciahányadosa rohamosan és jelentősen megemelkedett,  a várakozásai ellenére nem lesz boldogabb, vagy akár csak elégedettebb.

Egyre több emléket sikerül felidéznie a múltból a szüleivel, húgával és a korábbi életének más szereplőivel kapcsolatban is. Amit meg nem tud felidézni, azt igyekszik kideríteni. Képessé válik-e arra, hogy a sok új információt ne csupán megismerje, hanem igazán befogadja és feldolgozza?

Vajon az új műtéti technika maradandó, végleges módon képes megváltoztatni az intelligenciahányadost? Mennyire avatkozhat be az ember, az orvostudomány, mik lehetnek a beavatkozás következményei?
Daniel Keyes író-pszichológus méltán világhírű regénye számos elgondolkodtató kérdést feszeget. A történet kifejezetten szívbe markoló, szép, emberi, egy kicsit fantasztikusnak tűnő, és igen komoly mondandókkal bír. Ez utóbbiakat nem tényként közli a szerző a regényben, hanem az olvasó maga fogalmazhatja meg a történet olvasása során.

Halászné Magyar Márta

img_20220608_094529.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Kiadó:Alexandra Könyvesház Kft. Oldalak száma: 254 Kiadás éve: 2021 Fordító: Szepessy György

 

Csodás kiállításmegnyitón jártam- "A fehér ötven árnyalata" avagy a komádi hímzés 50 éve

"A tojásírás élő hagyománya" című kiállítást is megtekinthettem

A Fekete Erzsébet Országos Komádi Hímzőpályázat kiállítása

 

2022.05.03-án 15 órakor volt a kiállítás megnyitója a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban. Mivel nagyon kedvelem a hímzést, illetve a népművészetet, elhatároztam, hogy megtekintem ez a csodásnak ígérkező kiállítást, illetve elmegyek a megnyitóra. A kiállítást megnyitotta, a vendégeteket köszöntötte a Múzeum nevében Dr. Czingel Szilvia (akitől a megnyitó után megkérdeztem, hogy szabad-e a kiállításon fotózni, és kedvesen azt válaszolta, hogy igen,most ezen a kiállításon szabad, amennyiben a közreadott képeknél feltüntetem, hogy azok hol és mikor készültek- így alább kedvcsinálónak mutatok néhány fotót melyeket telefonnal készítettem a kiállított csodás tárgyakról).

Nagyon örülök, hogy részt vehettem, mert valóban lenyűgöző a kiállítás, és az ünnepélyes megnyitón sok érdekes és értékes információt hallhattam a komádi hímzésről illetve történetéről Tóth Ferenc (Komádi város polgármestere) és Kolozsvári István (a Bihari Népművészeti Egyesület elnöke) tolmácsolásában. Az ünnepélyes hangulatot tovább emelte a komádi Csicseriborsó gyermek Citerazenekar fellépése a kiállításmegnyitón.

A komádi hímzés Hajdú-Bihar megyében a vászonhímzések körében a mai napig fennmaradt hímzés, mely a térségre jellemző, sajátos karaktereket, motívumkincset alakított  ki, őrzött meg. Fekete Erzsébet nevéhez fűződik a felfedezése és feltámasztása, és az Ő nevét viseli jelenleg az 1971-ben alakult szakkör (Fekete Erzsébet Hímző Kör, eredetileg Népi Díszítőművészeti Szakkör).

Komádiban kétféle hímzést is készítettek készítenek: az egyik a rusztikus vászonhímzés, a másik típus a könnyedebb, nagyon aprólékos, finom elemekből építkező fehérhímzés, amely a XIX. század végén terjedt el. A komádi  vászonhímzés ma használatos  motívumai a kelyhes, tulipános, szíves, rozmaringos, agancsos, babás, lóherés, bimbós, rákos, és  díszíthetik azsúrral vagy subrikával is.

Ámulattal csodáltam a kiállításon a szebbnél szebb alkotásokat. Csak gratulálni tudok minden alkotónak a meseszép munkáihoz! Köszönet a szervezőknek az ízlésesen megvalósított kiállításért.

Mivel a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban még néhány napig tart  "A tojásírás élő hagyománya" című kiállítás is, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy megtekinthettem ezt a kiállítást is, amely nem kevésbé nyűgözött le. Elképesztően aprólékos, gyönyörűen díszített "hímes tojások" illetve húsvéti díszítések sokasága  gyönyörködtette szemeimet és lelkemet. A reprezentatív alkotói kiállítás bemutatja  a tojásírás múltját, a készítés technikai jellemzőit, valamint a ma élő hagyományőrző közösségek munkáját, és az oktatás lehetőségeit.

A komádi hímzés 50 éve kiállítás megtekinthető: 2022. május 3. kedd- június 10. péntek

Magyar Népi Iparművészeti Múzeum

1011 Budapest, Fő utca 6.

Szeretettel ajánlom megtekintésre mindkét kiállítást az érdeklődőknek!

(Halászné Magyar Márta)

 img_20220504_102112.jpg

img_20220503_214342.jpgimg_20220503_214249.jpgimg_20220503_214551.jpg

 img_20220503_214643.jpg

Fotók: 2022.05.03. Budapest, Magyar Népi Iparművészeti Múzeum (Halászné Magyar Márta- a kiállítás egyik látogatója)

Jenei András Az enyém című könyvét olvastam

Jenei András művei közül a Mezőszirmok volt az első, amit olvastam. Már akkor tudtam, hogy szeretnék még olvasni az írótól. Dűneszemek, majd a Tengercseppek novelláskötet olvasása következett. Kérdés sem volt számomra, hogy Jenei András további műveire is kíváncsi vagyok. Az enyém című önéletrajzi könyvére esett a választásom amikor a szerzőtől a következő olvasnivalót kerestem magamnak. 

Most, hogy elolvastam, azt gondolom, hogy nagyon jól tettem, hogy a Mezőszirmok után nem álltam meg, hanem újabb és újabb olvasnivalót kerestem magamnak a szerzőtől. (Sok sci-fi, fantasy, horror témájú könyve is van, de ezek távolabb állnak az érdeklődési körömtől, így én inkább a novelláskötetei felé fordultam). 

A Mezőszirmok, Dűneszemek, Tengercseppek mindegyike novelláskötet, melyek tartalmaznak személyes történeteket, mondhatni, hogy önéletrajzi elemeket is. 

Azonban Az enyém egy az egyben önéletrajzi írás. Méghozzá szerintem egy igen különlegesen személyes hangvételű, őszinte, közvetlen stílusú. Őszintén bevallom, hogy nagyon megérintett a tartalma is, a stílusa is, és a mondanivalója is. "Élni akarás" sugárzik az egész műből.

Jenei András olyan természetességgel meséli el a betegségei, állapotai történetét, a kezelések és műtétek előtti hangulatát és  érzéseit, majd a műtét körüli és az azt követő gondolatait, semmit sem eltúlozva, de nem is szépítve hanem a maga valójában, hogy az számomra lenyűgözőnek bizonyult. A hétköznapi élet küzdelmei, nehézségei és szépségei egyaránt helyet kapnak, nincs "köntörfalazás", a szerző teljes valójában mutatja meg azt, hogy mi az ami ugyanolyan és ugyanúgy (vagy majdnem ugyanúgy) működik mint a betegségei előtt illetve a látásának elvesztése előtt, és mi az ami másképp, mi az amit meg kellett tanulni, melyik tanulási folyamattal hogyan boldogult, és miként állt hozzá az új helyzetekhez.

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a műre, nekem nagyon sokat adott. Erre a könyvre kevés az a kifejezés, hogy "kellemes olvasásélményt nyújtott", mert  Az enyém olvasása sokkal többet jelentett nekem, mint amit ennyivel lehetne jellemezni. 

Én azt gondolom, hogy ezt a  művet nagyon is érdemes volt elolvasnom, számomra igazán magas értéket képvisel. 

(Halászné Magyar Márta) 

 

07-11-37-2399992314065p.JPG

Ballagás

Ismét elérkezett a ballagások időszaka. Szinte minden diák számára jelentőségteljes a ballagás napja, hiszen egy korszak lezárul, és valami más, valami új kezdődik. Aki pedig már rég ballagott,  nosztalgikus hangulatba kerülhet egy-egy ballagó diák hozzátartozójaként, meghívott vendégként. 

Reméljük, hogy a most ballagó diákok számára egy szép és jó veszi kezdetét. Köszöntésükre szól az alábbi vers. pixiz-27-04-2022-14-50-03.jpg

süti beállítások módosítása