Jenei András művei közül a Mezőszirmok volt az első, amit olvastam. Már akkor tudtam, hogy szeretnék még olvasni az írótól. Dűneszemek, majd a Tengercseppek novelláskötet olvasása következett. Kérdés sem volt számomra, hogy Jenei András további műveire is kíváncsi vagyok. Az enyém című önéletrajzi könyvére esett a választásom amikor a szerzőtől a következő olvasnivalót kerestem magamnak. 

Most, hogy elolvastam, azt gondolom, hogy nagyon jól tettem, hogy a Mezőszirmok után nem álltam meg, hanem újabb és újabb olvasnivalót kerestem magamnak a szerzőtől. (Sok sci-fi, fantasy, horror témájú könyve is van, de ezek távolabb állnak az érdeklődési körömtől, így én inkább a novelláskötetei felé fordultam). 

A Mezőszirmok, Dűneszemek, Tengercseppek mindegyike novelláskötet, melyek tartalmaznak személyes történeteket, mondhatni, hogy önéletrajzi elemeket is. 

Azonban Az enyém egy az egyben önéletrajzi írás. Méghozzá szerintem egy igen különlegesen személyes hangvételű, őszinte, közvetlen stílusú. Őszintén bevallom, hogy nagyon megérintett a tartalma is, a stílusa is, és a mondanivalója is. "Élni akarás" sugárzik az egész műből.

Jenei András olyan természetességgel meséli el a betegségei, állapotai történetét, a kezelések és műtétek előtti hangulatát és  érzéseit, majd a műtét körüli és az azt követő gondolatait, semmit sem eltúlozva, de nem is szépítve hanem a maga valójában, hogy az számomra lenyűgözőnek bizonyult. A hétköznapi élet küzdelmei, nehézségei és szépségei egyaránt helyet kapnak, nincs "köntörfalazás", a szerző teljes valójában mutatja meg azt, hogy mi az ami ugyanolyan és ugyanúgy (vagy majdnem ugyanúgy) működik mint a betegségei előtt illetve a látásának elvesztése előtt, és mi az ami másképp, mi az amit meg kellett tanulni, melyik tanulási folyamattal hogyan boldogult, és miként állt hozzá az új helyzetekhez.

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a műre, nekem nagyon sokat adott. Erre a könyvre kevés az a kifejezés, hogy "kellemes olvasásélményt nyújtott", mert  Az enyém olvasása sokkal többet jelentett nekem, mint amit ennyivel lehetne jellemezni. 

Én azt gondolom, hogy ezt a  művet nagyon is érdemes volt elolvasnom, számomra igazán magas értéket képvisel. 

(Halászné Magyar Márta)