Mi a közös bennük? Pendely, kacagány, bujdos, mellyes, pruszlik, surc, ingujj, spanglis cipő, kacamajka, bujka, rékli, rámás csizma, perla, kaláris, bőgatya, pántlika. 

Kedves Olvasóm, tudod melyik mit jelent? Mi jut az ember eszébe ezeknek a szavaknak a hallatán? Igen, igen: a népviselet! :)  A sokféle népviseleti darab elnevezését hosszasan lehetne sorolni, biztosan mindenki felfedez köztük legalább néhány ismerősen hangzót. 

Mi a népviselet? A Magyar Néprajzi Lexikon így kezdi a népviselet leírását:

"népviselet: a falusi és mezővárosi parasztemberek, cívisek, pásztorok, esetleg kézművesek öltözete. Az emberi öltözet a legrégibb időtől kezdve nem csupán védte a beleöltözőt, hanem díszítette is és kifejezte társadalmi helyzetét."

2015-ben indult egy, szerintem remek kezdeményezés, melyről az interneten olvastam. Akkor utána néztem kicsit, hogy honnan, kitől ered ez a remek dolog. Az akkor 24 éves Hrágyel Dóra “Múltunk a jelenben, egy nap népviseletben” elnevezéssel indított magánkezdeményezést egy Facebook esemény keretében. (A magam részéről tisztelet és  köszönet Neki érte!)

Ennek az a lényege, hogy minden év április  24-én,  Szent György Napján  (a Népviselet Napján) mindenki aki a szívéhez közelállónak érzi, vegyen fel valamilyen népviseleti darabot vagy akár tetőtől talpig öltözzön népviseletbe. 

Számomra nagyon szimpatikus ez a kezdeményezés, így amikor értesültem róla, azonnal csatlakoztam. Azóta is minden évben eleget teszek a felhívásnak. Múlt évben például a farmernadràgomhoz fehér, népviseleti blúzt vettem fel, 4 soros perlát és hozzávaló fülbevalót viseltem, így mentem a munkahelyemre. 

Számomra csodálatos, gazdag, sokszínű a magyar népviselet. Érdemes megőrizni, viselni.  Szerencsére, évről évre egyre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez.

Amennyiben kedves Olvasóm, számodra is kedves a népviselet, én is arra bíztatlak, hogy csatlakozz Te is: öltözz Te is népviseletbe ezen a napon idén (és minden évben) vagy viselj legalább egy, a népviselethez kapcsolódó ruhadarabot, ékszert a nap folyamán, utcán, munkahelyen, iskolában is :) �⚘ � � � � �

(Kép: saját fotó)

2019.04.10. Antiknapraforgó �

A középkorú házaspár egy ideje már önellátó gazdálkodást folytat. Korábban a témával foglalkozó csoportokba jelentkeztek a közösségi oldalakon, böngészték sokat az önellátással kapcsolatos cikkeket, ötleteket merítettek, rengeteg szakkönyvet elolvastak, az önellátás részleteit tapasztalt emberektől tanulták. Amennyire csak tudtak, felkészültek a növénytermesztés és az állattartás témájában.

Ennek és a kitartó munkának köszönhetően pár éve már hatalmas fonott kosarakba szedik a kertben termő paradicsomot, paprikát, zellert és egyéb zöldségeket. A család számára bőven elég a termés zöldségből és gyümölcsből, eladni is tudnak belőle, így tesznek szert némi pénzbevételre. A saját termesztésű zsenge zöldborsóból, újkrumpliból, vékonyka friss sárgarépából és petrezselyemből készült tavaszi leves ízének nincs párja, pont olyan amilyet gyerekkorukban főztek a nagymamáik. Májusban idén is friss zöldsaláta lesz és petrezselymes újkrumpli a rántottcsirke mellé vasárnaponként. Sajtot, túrót készítenek házi kecsketejből.

Jóideje majdnem teljesen függetlenek már a közüzemi szolgáltatóktól: vizet a kerti kútból nyerik, napkollektorok és napelemek vannak a szolgálatukba állítva, és a szél erejét is hasznosítják. Nagy hidegben fatüzelésű kályha adja a konyhában a meleget, amin főzni is lehet. Saját készítésű lekvárok, szörpök, befőttek, savanyúságok sorakoznak a spájzban. A friss ropogós kenyeret is maguk sütik, egy csodálatos kemencében.

Már rég nem járnak be munkahelyre dolgozni, van itthoni munka elég és így önellátóan szabadon élnek. A maguk főnökei, a maguk urai. Boldogok így, nem is kell ennél több. Annyi időt töltenek így a családdal amennyit csak akarnak. A növényekkel, állatokkal való sok munka ellenére is van idejük baráti beszélgetésekre, rokonlàtogatásra is.

Minden szép és jó nekik így. Konditeremre nincs szükség, bár oda korábban se jártak, jó testedzésnek bizonyul a ház körüli munka, mely után esténként jólesik megpihenniük a vacsoránál. Ringatni nem kell őket, nincs szükség altatóra, éjszaka jól, pihentetően alszanak. Reggelente frissen és energikusan ébrednek, egészségesek. Úgy élik az életüket ahogyan mindig is szerették volna. Tökéletes harmóniában önmagukkal, egymással és a természettel. :)

Ekkor megszólalt a vekker és az asszony felébredt a gyönyörű álomból. Próbált pár percet visszaaludni hátha folytatódik a szép álom. Legalább álmában legyen így, hisz a valóság másmilyen. Bár szinte mindennap friss ételt főz, de a befőzésre már jópàr éve nincs ideje. Soha életében egy csirkét le nem vágott egyikük sem, de még egy halat sem ütött le soha... Megromlott egészségi állapota miatt pedig egy ideje már a kis kertet sem tudja művelni rendesen, hiába szeretné; évekkel ezelőtt befüvesítették, örülnek ha nyáron a fűnyírást megejtik kéthetente. A munkahelyen való napi hosszú és fárasztó robotolás és a több órás ingázás lassan elveszi minden idejüket, erejüket és energiàjukat. Alig jut ideje a családnak együttlenni, hobbyra, pihenésre, barátokra. Pedig ezek a legfontosabbak az életben. Legalábbis számára nincs fontosabb a szeretteinél és a velük töltött minőségi időnél. Az asszony csodálattal és tisztelettel tekint azokra az emberekre akik a XXI. században önellátóan és szabadon élnek. Tudja, hogy neki erre ebben az életben igen kevés esélye van. Legalább álmában élhessen így néha.

(Kép: saját fotó)

Szélsőségek kora-
Sosem voltam híve a szélsőségeknek, szinte mindig az arany középutat kerestem, legalábbis jópár témával kapcsolatban.

Manapság azonban számtalan esetben, többféle területen próbálnak rávenni szélsőséges dolgokra. Vagyis, olyasmikre amik szerintem szélsőségesek.

Nem nagy ügy ugyan, de itt van például az öltözködés. Van olyan ismerősöm aki szinte mindig fekete ruhákat visel. Azt mondja ez praktikus, így sokkal kevesebb időt tölt ruhavásárlással, mivel célirányosan a fekete ruhadarabokat keresi. Amúgy is, szerinte a "fekete mindenkinek jól áll és minden alkalomra megfelelő". Nincs is semmi bajom az álláspontjával amíg nem akarja másokra erőltetni. Amennyiben ő jól érzi magát így, állandóan feketében, hát viselje így, az ő dolga, az ő döntése. Ez rendben van, de amikor megpróbálja ráerőltetni másokra a véleményét, és mindenkit a környezetében rábírni arra, hogy állandóan tetőtől talpig feketében járjon, na azt nem szeretem. Más viszont arra int, hogy kerüljük a feketét és mindig színesben járjunk mert a fekete komorrà és szomorúvá, sőt mogorvává tesz. Ő mindig harsány színű ruhát visel és minden olyan ismerősre rápirít aki fekete ruhát merészel magára húzni a baráti összejövetelekre. Én a magam részéről azt gondolom, mindenki a saját egyénisége, hangulata, nézete, ízlése szerint döntse el, hogy az öltözékben milyen színt, színeket részesít előnyben, és az sem baj, ha úgy keveri a színeket ahogy neki tetszik :)

Az öltözködéstől szerintem sokkal jelentősebb azonban amikor a táplálkozással kapcsolatban találkozunk szélsőséges javaslatokkal.
Itt vannak például a "divat" diéták. Tehát most nem azokra a diétákra gondolok, amit valamilyen állapot, betegség miatt kell betartaniuk az érintetteknek. Hanem az egyéb, manapság elterjedt diétákra, táplálkozási trendekre. Megesett, hogy ugyanabban az időszakban az egyik ismerősöm rendületlenül próbált rábeszélni a vegetáriánus táplálkozásra, míg a másik a kizárólagos húsevésre. Mindketten azt mondták csakis az általuk ajánlott a jó mindenki számára. Van olyan, aki a teljes szénhidrátmegvonást tartja üdvözítőnek, másvalaki az összes zsiradék kerülését, de találkoztam már olyannal is aki a gyümölcsök kiiktatását tartja kedvezőnek. Egyesek szerint csakis az úgynevezett "szétválasztó" diétától lehet fogyni, míg más szerint kizárólag a reggeli helyett naponta 9 citrom levének megivásától. Van aki azt vallja, rendszeresen kell sok tejterméket fogyasztani, más szerint ezeket azonnal és végleg száműzni kell az étrendünkből. Sokáig tudnám sorolni még az utóbbi időben általam hallott különféle javaslatokat a témában. Tehát a szélsőséges diéták sora határtalan. Én úgy vagyok ezzel is, hogy szivesen meghallgatom az érveket, tényeket. Tehát érveljen, mondja el a tapasztalatait de ne akarjon erőszakosan rábeszélni másokat. Mindenki döntse el maga, hogy ő melyik táplálkozási ajánlásban hisz és miért.

Talán a legnagyobb kaliberű szélsőséget mostanság az ilyen-olyan táplálékkiegészítőket forgalmazókkal kapcsolatban tapasztalom. Az ismerőseim közül kapásból legalább 12 embert tudnék felsorolni, akik különböző táplálékkiegészítőt akarnak nekem eladni, sőt némelyek rámtukmálni. Ezen termékek mindegyike rendelkezik a szinte "mindenre jó" jelzővel. Tökéletes alakúak lehetünk, normalizálódik a vércukrunk és vérnyomásunk no és persze a koleszterinszintünk is, elmúlnak egy szempillantás alatt az évek óta gyötrő ízületi fájdalmaink, szívünk is 100 éves korukig egészséges lesz, sosem lesz csontritkulásunk, a fogínysorvadás messzire elkerül minket, sőt a bőrünk is olyan üde és friss lesz 40-80 éves korunkban is mint egy 20 évesé, és az adott cég által forgalmazotton kívül nincs több ilyen egy se a piacon. Mondja ezt mind a 12 fő aki mind különböző cég termékét próbálja nekem eladni, és természetesen mindegyikük azt hangoztatja, hogy csakis és kizárólag e cég terméke a tökéletes.  Ezzel a nézettel sincs semmi bajom, ha kellően megalapozott tényekkel, bizonyítékokkal van alátámasztva és ha szemmel látható az illetőn, hogy nála valóban bekövetkeztek ezek a kedvező hatások. Azonban akkor is szívesebben hallgatom meg, ha érveket sorakoztat fel és nem pedig erőszakosan tukmál, ez utobbit raadasul általában rendszeresen a leglehetetlenebb időpontokban teszi.
Naphosszat sorolhatnám a különféle szélsőséges ajanlásokat, melyekkel rendszeresen találkozom. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem hallgatom meg az ajánlatokat, javaslatokat, dehogynem, de csak azokat amelyeket bizonyítékokkal, tényekkel, kellő megalapozottsággal tudnak alátámasztani, és "tukmàlásmentesen" ajánlani.

Úgy látszik, a szélsőségek és a kizárólagosság  korát éljük.
2019.04.06. Antiknapraforgó �

Antiknapraforgó :) �

Amikor elhatároztam, hogy blogírásra adom a fejemet, választanom kellett, hogy mi legyen a blogom neve. Valami olyat akartam, ami teljes mértékben illik rám. 3-4 hirtelen ötlet után ugrott be az Antiknapraforgó. �

Az "antik" utal a zsenge koromra :) is, de főleg a régi, hagyományos értékek iránti vonzódásomra. Igaz, talán találóbb lett volna az ósdi, népi, régi, népies, hagyományos, hagyományőrző kifejezések közül valamelyik, de ezek kissé furcsán hangoznának. 

A napraforgó általában magasra nő, ez is igaz rám, de nem csupán pont ezért esett a választásom erre a virágra. Virág? Nem egészen virág. Igen is meg nem is: attól függ miként tekintünk rá.  Növényhatározóban az olvasható, hogy a napraforgó az őszirózsafélék családjában a Heliantheae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja, kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike; olajának kedvező élettani hatásai miatt gyógynövénynek számít, Magyarországon a legfontosabb és a legnagyobb területen termesztett olajnövény. Nekem mégis sokszor virágként jut eszembe. 

Szinte elözönlötték agyamat a gondolatok arról, hogy miért is szeretem ezt a növényt. Egyszerű és mégis szép. Tetszik, hogy mindig a Nap felé fordul. Ahogy látom vagy magam elé képzelem, egybeolvadok vele- talán nem véletlenül. Mindig a Nap felé igyekszik fordulni, keresi éltető, melengető sugarait, a fényt. Akkor is, ha már élete során többször alaposan megperzselődött. Amikor szomorú vagy fáradt, fejét sokszor lehajtja, bizonyára lefelé húzzák a gondjai; szára is meghajlik a terhek súlya alatt; de igyekszik újra kiegyenesedni és fejét ismét a Nap felé emelni. Új erőre kap amint egy kis friss vízhez jut. Sokszor megtépázza szél, vihar, jégeső, de igyekszik talpon maradni. Időnként a rosszindulatú, gőgös és hataloméhes emberek megtapossák, megtépázzák szirmait, ilyenkor nehéz újra kimásznia a sárból, de megpróbálja ismét, fájdalmak közepette is. Adni akar, segítséget nyújtani akkor is, amikor néha már ő maga is segítségre szorulna, amikor már neki is elkelne egy támbot, egy erős kar(ó) amire támaszkodhat, amibe kapaszkodhat. A napraforgómagokat táplálékul adja, olaja szinte aranyat ér, sok esetben gyógyír. Számtalanszor tápászkodott már fel a földről egy-egy vihar után, és teszi ezt mindaddig amíg bírja, míg aztán egyszer majd ereje elfogy és úgy nyújtózik a Nap felé, hogy a földre esés közben talán végleg összeér az Éggel.

Virág? Igen, virág is, hisz a fiatal napraforgó minden vázában jól mutat, vidám színfolt. A legszebb viszont akkor marad(na), ha a egész életét harmonikus környezetben élhetné, ahol béke, empátia, megértés, egymás segítése, szeretet honol. Ahol valóban sikerül mindig, mindenkinek az arcát a Nap felé fordítania. Addig is blogot ír :) Szomorúságban és vidámságban, gyakran vagy ritkán; ahogy sikerül, és közben nagyon erősen igyekszik bízni abban, hogy mindig minden jóra fordul.  Reméli azt is, hogy  vannak akik szívesen olvassák az írásait :) :) :)

(Kép forrása: saját készítésű fotó)

2019.04.05.

Aggodalmaskodás által motivált továbbtanulás? Ki hallott már ilyet?!  :)

Rengetegszer olvastam, hallottam arról, hogy az aggodalmaskodás nagyon negatív dolog. Felesleges stresszt okoz. Nem visz előre, sőt: hátráltat. Megakadályozza azt, hogy a jelenben éljünk. Ráadásul sokféle tanulmány, kutatás bebizonyította, hogy a legtöbb esetben nem következik be az a negatív dolog ami miatt előre aggódunk. Más megközelítés pedig azt fogalmazta meg, hogy akár bevonzhatjuk azt a rosszat amitől tartunk, pontosan azzal, hogy előre rettegtünk tőle.

Minden bizonnyal rengeteg igazság van ezekben a megállapításokban. Igen, szerintem is  tényleg igaz, hogy az örökös aggodalmaskodás jó nagy adag stresszt okoz annak aki ezzel éli mindennapjait. Fejfájás, gyomorfájas, emésztési problémák, magasvérnyomás és még ki tudja milyen tünetek, betegségek alakulhatnak ki az aggodalmaskodás talaján. Pozitív, kedvező hatásról még sohasem hallottam. Valószínűleg nincs is. Vagy igen ritkán talán egy picurka mégis akad?  Esetleg átfordíthatjuk egy morzsáját valami "hajtóerővé" valamilyen módon?

Velem előfordult, hogy tulajdonképpen bizonyos aggodalmam miatt tanultam tovább. Ez így igen furcsán hangzik ugye? Az aggodalmaskodó gondolataim vezettek a felismerésre, hogy tovább "kell" tanulnom.  Történt, hogy az egyik munkahelyemre úgy nyertem felvételt, hogy GYES-en lévő anyuka álláshelyére vettek fel, határozott időre, mivel üres álláshely nem volt. Én azonban így is elvállaltam a munkát, mert már régóta szerettem volna az adott intézményben dolgozni. Azonban egy kis idő után beindult az agyamban a "vezérhangya": Mi lesz, ha visszajön a GYES-ről a kolléganő? Addig aggodalmaskodtam, agyaltam ezen, míg arra jutottam: tovább kell tanulnom és meg kell szereznem magasabb szintű képesítést a szakterületemen, mert akkor lesz nagyobb esélyem másik helyen megfelelő állást találni szakmán belül. A tettek mezejére léptem. Megédeklődtem, hogy a munkáltatóm támogatja-e a továbbtanulásomat. Jött a hidegzuhany: nem, mert bőven elég a munkaköröm betöltéséhez a végzettségem. A "vezérhangya" azonban továbbra sem hagyott nyugodni: mi lesz ha másik munkahely után kell néznem? Magasabb végzettséggel hátha könnyebb lenne elhelyezkedni.  Mivel amúgy is szerettem volna fejlődni a hivatasomban, mindig is faltam a szakmai cikkeket, érdeklődve hallgattam szakmai előadásokat, így  nagynehezen összeszedtem a pénzt és bátorságot és beiratkoztam az iskolába. 2 éven át úgy jártam a képzésre, hogy a közvetlen kollégáim sem tudták, hogy felnőttként ismét az iskolapadot koptatom. Szombati napokon volt oktatás reggeltől estig,  de amikor munkanapon is volt tanítás, akkor a rendes éves szabadságomból vettem ki. Szinte az összes szabadidőmet erre áldoztam. Család, háztartásvezetés és 2 műszakos munka mellett szorgalmasan tanultam. Persze időközben adódott a munkahelyemen egy üres álláshely, mert egy kolléganő nyugdíjba ment, és én átkerültem az ő státusára. Természetesen a tanulást nem hagytam abba az új status betölthetőségekor. Tehát nem következett volna be az, amitől annyira tartottam, nem jött vissza a GYES-ről hamarabb a kolléganő még mielőtt adódott volna számomra egy üres álláshely. Vajon, ha nem aggodalmaskodtam volna, akkor is belevágtam volna a továbbtanulásba? Ki tudja..... Jó, elismerem: azóta is továbbtanultam, és nem minden esetben az aggodalmaskodás volt az elindítója, de az imént elmondott esetben mégiscsak volt benne szerepe. Sőt, utána egy másik esetben is, de ez már egy újabb sztori....

Ettől függetlenül azt gondolom, hogy az örökös aggodalmaskodás igencsak rossz dolog és az esetek 99 százalékában nem visz jó irányba előre. Azonban abban a néha adódó 1%-ban lássuk meg a lehetőséget, hogy átfordíthatjuk esetleg valami pozitív, jó dologgá :)

"Antiknapraforgó"

2019.04.04.

A kislány és a mesebeli parasztház

A kislányt lenyűgözte amikor régi parasztházakat látott, muskátlikkal az apró ablakaikban. Hát még ha nádtetős volt a ház! A hetvenes években a falujukban még volt néhány az ilyen csodálatos házakból- bár egyre kevesebb.  Igazi öröm volt számára, ha a Nagymamája az egyik idős rokonunknak vele küldött egy kis kóstolót a finom házi süteményből, a disznótorosból, vagy akár ha olyan főzeléket főzött amiről tudta, hogy a néni nagyon szereti.

Miért örült ilyenkor? Mert a néni egy gyönyörű parasztházban lakott,  ráadásul a konyhájában sparhelt, a szobájában pedig csodás falitükör is volt. Nem ám akármilyen falitükör volt ez, hanem olyan „faltól felül kissé döntött” ahogyan a kislány ezt otthon mesélte a Nagymamának. Olyan,  amiben az ember  tetőtől talpig látta magát.

Az a házikó, bár nem volt túl nagy, a kislány számára sok szépséges dolgot mutatott.  Sok régi tárgyat, melyeket Ő minden alkalommal amikor megfordult ott, csodásnak látott, szinte mesebelinek.   A háznak volt egy különleges illata. Nem, nem az a manapság  gyakran használatos „öreg szag”  hanem valami jellegzetes, de a kislány számára cseppet sem kellemetlen illat, olyan, ami a régi parasztházakra jellemző- amik a legtöbb esetben ugye vályogból készültek. Nyáron nagyon kellemes volt, hisz a vályogfalak hűsen tartották, így forró napokon jólesett a kislánynak a  néni konyhájában egy kicsit hűsölni a hazaindulás előtt.

A kislány sokszor álmodozott arról, hogy majd amikor felnő, talán egyszer neki is lesz egy csodálatos parasztháza, benne „paraszti” bútorokkal, a konyhában lesz sparhelt, a szobában pedig egy olyan szépséges „döntött” falitükör is. Sőt, búboskemence is lesz, amiről ugyan nem tudta pontosan hogyan is működik, de a Nagymama sokat mesélt a régi kemencékről amikben hajdanán kenyeret sütöttek otthon, és a kislány azt gondolta, ez a búboskemence is valami csodás dolog  és egészen biztos volt abban, hogy ez is egy neki tetsző  lehet.

Amikor a néni meghalt, az örökösei eladták a házat. A kislány amikor arra járt, könnyes szemmel nézte, hogy az új tulajdonosok a földdel tették egyenlővé a mesebeli házikót. Helyére új, modern házat építettek, nyilván olyat ami az ő igényüknek megfelel. Megértette ezt a kislány, de az ő szíve valahogy mégis fájt a régi kis házikó pusztulása miatt.  Azt nem tudta meg, hogy mi lett a tükör és a többi csodás tárgy sorsa. Manapság, középkorú asszonyként is minden alkalommal, ha abban az utcában jár ahol a néni lakott, eszébe jut a néni, a hajdani parasztház, a tükör és a sok szép tárgy.

A csontritkulás megelőzésének lehetőségeiről, iskolásoknak :)

Bizonyára sokan hallottatok már a csontritkulásról (orvosi elnevezése: osteoporosis). Felmérések szerint ez a betegség közel egymillió embert érint hazánkban. Valószínűleg azt gondoljátok, hogy ez az idősek betegsége, ezért nem is figyeltek különösebben oda a csontritkulással kapcsolatos hírekre, tanácsokra.

Valóban igaz az, hogy ez a betegség az idősebb korosztályt érinti, és sajnos súlyos szövődményekkel, következményekkel járhat. A csontritkulásban szenvedő betegeknek akár a legkisebb erőbehatásra is eltörhetnek a csontjai, ami ismét súlyos következményeket okozhat. Azonban azt kevesen tudják, hogy a csontritkulás megelőzése jó esetben már gyermekkorban elkezdődik (sőt, már a magzati életben, de erre most nem térünk ki) , egészen pontosan a megfelelő életmóddal, amely magában foglalja a megfelelő táplálkozást és testmozgást. Természetesen vannak olyan tényezők, amiket nem befolyásolhatunk, például: genetikai hajlam, nem (nők hajlamosabbak a csontritkulásra, mint a férfiak), stb.

A magzati életben elkezdődik az emberi csont fejlődése.  25-30 éves korra alakul ki a végleges testmagasság, és ezzel együtt az úgynevezett maximális vagy csúcscsonttömeg.  A csontok alkotják a test szilád vázát. A csontok felszínén és belsejében is zajlik az élet: a lebontás és az építés folyamatos. Addig nincs baj, ameddig az építés és a lebontás egyforma ütemű. Az egészséges fiatalok esetében a csonttömeg kb. 10%-a „cserélődik ki” így egy év alatt. Ám amikor a csontbontás már meghaladja a csontépítés ütemét, bizony veszítünk a csontunkból fokozatosan. Ezért az a cél, hogy mire a 25-30 éves kort eléri a fiatal, addigra a lehető legnagyobb, legegészségesebb csúcscsonttömeget érje el.

Mi az, amit tehetünk a csontritkulás megelőzésének érdekében? Már gyermekkortól fontos a megfelelő kalcium és D-vitamin ellátottság. Ezt hogyan érhetjük el? Lehetőleg fogyasszunk megfelelő mennyiségű tejtermékeket. (Tudom, hogy manapság számtalan étkezési trend van, sokban a tejtermékek kiiktatásra kerülnek.  Azonban a legtöbb dietetikus, táplálkozási szakértő továbbra is ajánlja a tejtermékek fogyasztását;  kivéve akkor, ha valamilyen betegség, állapot miatt kerülendőek az adott egyén számára a tejtermékek.   A sovány tej és a zsírszegény joghurt ugyanannyi kalciumot tartalmaz, mint a kalóriadús változata.  A tejcukorérzékenyek a laktózmentes tejtermékeket fogyaszthatják). Együnk -mértékkel- olyan élelmiszereket, amik kalciumot tartalmaznak, mint például a dió, mák, petrezselyemzöld, banán, brokkoli (napi 2 gramm kalcium fogyasztása ajánlott, túlzásba vinni nem szabad a kalciumfogyasztást), valamint elégítsük ki a szervezet D-vitaminigényét mértékletes napozással és D-vitaminban gazdag táplálék fogyasztásával (például: máj, tojássárgája, tengeri halak). A mértékletes, de rendszeres testmozgás, fizikai aktivitás ingerként hat a csontokra és növeli a csonttömeget. Ajánlott a napi fél órás séta, kedvező hatású az úszás, a kornak és kondíciónak megfelelő sport, tánc. Nagyon fontos a csontrendszert érő káros hatások elkerülése is: a dohányzás és a fokozott alkoholfogyasztás, túlzott kávéfogyasztás a csontokat is károsíthatja! Az energiaitalok túlzott fogyasztása is kerülendő! A szénsavas üdítőitalok egy részében (különféle tanulmányok szerint főleg a cola-félékben) magas a foszfáttartalom, ami akadályozza a kalcium felszívódását, így gyermekkorban és fiatal korban ezeknek a szénsavas italoknak a fogyasztása sem ajánlott.  (Adatok Forrása: Dr Tamási László: Oszteoporózis c. könyve, 2005.)

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!

Kedves Olvasó!

Egy ideje fontolgatom, hogy blogot írjak. 2019.04.01-én a tettek mezejére léptem, és regisztráltam a Cafeblogra.

Közben persze olvasgattam arról, hogy milyen is a jó blog.

Nos, az ajánlások szerint az a jó blogger és annak lesz nagy az olvasótábora aki egy témakörben írja a bejegyzéseit, mégpedig olyanban ami nagyon sok embert érdekel.

Úgy néz ki, hogy már itt lekanyarodok az ajánlott útról. Ugyanis én nem egy témakörben szeretnék írni, én szívesen írok minden olyanról ami érdekel, ami megmozgatja a fantáziámat, ami elgondolkodtat. A blogomnak az "életmód" kategóriát választottam, mivel szerintem ebbe fér bele többminden mint például a "gasztro" vagy a "divat" és a többi választható kategóriába. Amiről biztosan szót ejtek az a hagyományőrzés, az olvasás, a sütés-főzés, a minimalista életmód illetve az arra való törekvés. Ezeken kívül pedig bármi ami aktuálisan írásra késztet. Nem tudom előre megmondani, hogy milyen gyakorisággal fogok írni, majd "ahogy adja magát".

Bízom benne, hogy aki megtisztel azzal, hogy elolvassa a bejegyzéseimet, nem bánja meg, hogy egy kicsit a szabadidejéből az én írásaim olvasására fordított. 

Jó olvasgatást kívánok! 

Tisztelettel: " Antiknapraforgó" 🌻

Ez egy mintaoldal, egy WordPress-alapú honlap egy oldalának létrehozásához. Az oldal különbözik a bejegyzéstől, mert az oldal állandóan látszik a honlap menüjében, a navigáció során (a legtöbb sablonban). Az emberek többsége használja a Névjegy oldalt, amely arra szolgál, hogy a lehetséges látogatói számára elmondjanak magukról, vállalkozásukról, a honlapról néhány jellemző mondatot. Egyik lehetséges megoldás erre pl.:

Helló Emberek!Ezt a fordítást a WordPress Magyarország Fordítói csapata végezte. Sok száz munkaórát fektettünk abba, hogy ezt a remek tartalomkezelő rendszert anyanyelvünkön, magyarul használhassa mindenki.

.... vagy egy másik példa:

A WordPress Magyarország tulajdonképpen a kezdetektől létezik anélkül, hogy kihirdette volna létét. A WordPress Magyarország egy Közösség! - a nyílt forráskódú, zseniális WordPress tartalomkezelő rendszer alkalmazására, megismerésére, tanulására szövetkeztünk.

Új WordPress-felhasználóként a Vezérlőpultba lépve ez az oldal törölhető, módosítható, és új oldalak hozhatóak létre saját tartalommal. Jó szórakozást kíván a WordPress Nemzeközi Közössége!