Antiknapraforgó :) �

Amikor elhatároztam, hogy blogírásra adom a fejemet, választanom kellett, hogy mi legyen a blogom neve. Valami olyat akartam, ami teljes mértékben illik rám. 3-4 hirtelen ötlet után ugrott be az Antiknapraforgó. �

Az "antik" utal a zsenge koromra :) is, de főleg a régi, hagyományos értékek iránti vonzódásomra. Igaz, talán találóbb lett volna az ósdi, népi, régi, népies, hagyományos, hagyományőrző kifejezések közül valamelyik, de ezek kissé furcsán hangoznának. 

A napraforgó általában magasra nő, ez is igaz rám, de nem csupán pont ezért esett a választásom erre a virágra. Virág? Nem egészen virág. Igen is meg nem is: attól függ miként tekintünk rá.  Növényhatározóban az olvasható, hogy a napraforgó az őszirózsafélék családjában a Heliantheae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja, kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike; olajának kedvező élettani hatásai miatt gyógynövénynek számít, Magyarországon a legfontosabb és a legnagyobb területen termesztett olajnövény. Nekem mégis sokszor virágként jut eszembe. 

Szinte elözönlötték agyamat a gondolatok arról, hogy miért is szeretem ezt a növényt. Egyszerű és mégis szép. Tetszik, hogy mindig a Nap felé fordul. Ahogy látom vagy magam elé képzelem, egybeolvadok vele- talán nem véletlenül. Mindig a Nap felé igyekszik fordulni, keresi éltető, melengető sugarait, a fényt. Akkor is, ha már élete során többször alaposan megperzselődött. Amikor szomorú vagy fáradt, fejét sokszor lehajtja, bizonyára lefelé húzzák a gondjai; szára is meghajlik a terhek súlya alatt; de igyekszik újra kiegyenesedni és fejét ismét a Nap felé emelni. Új erőre kap amint egy kis friss vízhez jut. Sokszor megtépázza szél, vihar, jégeső, de igyekszik talpon maradni. Időnként a rosszindulatú, gőgös és hataloméhes emberek megtapossák, megtépázzák szirmait, ilyenkor nehéz újra kimásznia a sárból, de megpróbálja ismét, fájdalmak közepette is. Adni akar, segítséget nyújtani akkor is, amikor néha már ő maga is segítségre szorulna, amikor már neki is elkelne egy támbot, egy erős kar(ó) amire támaszkodhat, amibe kapaszkodhat. A napraforgómagokat táplálékul adja, olaja szinte aranyat ér, sok esetben gyógyír. Számtalanszor tápászkodott már fel a földről egy-egy vihar után, és teszi ezt mindaddig amíg bírja, míg aztán egyszer majd ereje elfogy és úgy nyújtózik a Nap felé, hogy a földre esés közben talán végleg összeér az Éggel.

Virág? Igen, virág is, hisz a fiatal napraforgó minden vázában jól mutat, vidám színfolt. A legszebb viszont akkor marad(na), ha a egész életét harmonikus környezetben élhetné, ahol béke, empátia, megértés, egymás segítése, szeretet honol. Ahol valóban sikerül mindig, mindenkinek az arcát a Nap felé fordítania. Addig is blogot ír :) Szomorúságban és vidámságban, gyakran vagy ritkán; ahogy sikerül, és közben nagyon erősen igyekszik bízni abban, hogy mindig minden jóra fordul.  Reméli azt is, hogy  vannak akik szívesen olvassák az írásait :) :) :)

(Kép forrása: saját készítésű fotó)

2019.04.05.