Érdeklődésemet e mű iránt a csodaszép borító és a kötet hátulján olvasható ajánló eme utolsó két mondata keltette fel: "A kegyelem szigetei olyan regény, amely lángra lobbantja az érzékeket. Bátor szellemi útkeresés, amely megmutatja, hol lelhet oltalomra az ember a könyörtelen világban. "
(Kép forrása: saját fotó)
A történet az 1860-as években játszódik, a Föld különféle pontjain: többek közt Bath városában, Dublinban, Párizsban, Londonban, Borneón is járunk a könyv sorait olvasva. Bepillantást nyerhetünk angol teaházba, festő műtermébe, párizsi divatbutikba, kórházba és gyógyfürdőbe, hullaházba, bordélyházba, nyomornegyedbe és fényűző palotába, hajókabinba és halószobákba, kikötőkbe és halászfaluba, dzsungelbe és zsúfolt városokba.
Több igen különleges szereplő jelenik meg a műben. Szegények és gazdagok. Nők és férfiak, erősek és gyengék.
Jane elhivatott ápolónőként dolgozik, ám valami belső hang azt sugallja számára, hogy ettől többre hivatott. Apja, a kiváló sebész özvegyemberként egyedül nevelte fel csípős nyelvvel és éles ésszel megáldott, magabiztos lányát. Apja kollégája, egy bizonyos Valentine Ross csillapíthatatlan szenvedéllyel vonzódik a magas termetű lányhoz. Jane őszinte szeretettel, tisztelettel és csodálattal tekint a sokat szenvedett, művész nagynénjére, aki saját szabályai szerint éli az életét, és aki életvitelével, művészetével, gondolataival sok iránymutatást ad át a lánynak mindenféle elvárás és okoskodás nélkül. A nagynéni valóban elfogadja a lányt, úgy ahogy van, nem állít fel szabályokat számára, és nem akarja megváltoztatni, bölcs gondolatait őszintén és önzetlenül osztja meg vele. "Azért mondtam el neked mindezt, mert meggyőződésem, hogy elménk a legkülönösebb dolgokban is vigaszra lelhet. És számomra a történet tanulsága az is, hogy a világot nem korlátozhatjuk a társadalom által megfelelőnek ítélt élvezetekre. A hagyományok nem szabhatják meg boldogságunkat: ahol rátalálunk az örömökre, ott kell megragadnunk."
Clorinda, a céltudatos hajadon, teaházat nyit egy bizonyos családi nyakék árából, majd szép lassan, akarva-akaratlanul rabul ejti Jane apjának szívét. Az idősödő sebész, aki nagy szeretettel egyedül nevelte fel egyszem leányát (számomra igen szimpatikus szereplője a regénynek a doktor), és már-már berendezkedett arra, hogy özvegy emberként éli le hátralévő életét, szerelemre gyúl a tőle jóval fiatalabb Clorinda iránt, aki nem mellesleg kiválóan boldogul a konyhában is, és ez sem elhanyagolható szempont a finom falatokat igencsak kedvelő férfi szemszögéből.
Eközben Ross öccse, Edmund kutatási céllal különleges növények és állatok nyomába ered Borneón, ahol egy talán méginkább különleges rádzsába és annak szeretőjébe botlik.
A regényben több különlegesen erős akarattal rendelkező nő szerepel: Julietta, Jane, Emmeline, Clorinda. Az adott korban bátornak, vakmerőnek, de méginkabb szokatlannak, öntörvényűnek, megbotrankoztatónak tarthatta őket környezetük a függetlenségre illetve önállóságra való törekvéseik miatt.
Taminah, az idős asszony, szerintem szintén érdekes, figyelemreméltó személyiség, még ha csak mellékszereplő is. Mondatai elgondolkodtatóak: "Az őrület az a végzet, amely mindnyájunkra vár. A szenvedés és a veszteségeink sodornak bele. Egyszer majd meglátod. Ha eljön az ideje, te is odajutsz. Te is látod majd, amint a folyó visszafelé áramlik, az égből hull alá."
Betegség, halál, erotika, járvány, nyomor és fényűzés, célok és céltalanság, gátlástalanság és bűntudat, szerénység és hatalomvágy, féltékenység, agresszió, erőszak, gyengeség, szerelem és szerelmi bánat, homoszexualitás, bűn és bűnhődés és még sok minden szerepel ebben az érdekes, izgalmas könyvben. Nagyon vártam, hogy végül hogyan kapcsodik össze Jane és Sir Ralph sorsa, valójában máshogyan mint amire számítottam, de ez nem von le a kellemes kikapcsolódást jelentő olvasásélmênyből.
Kizárólag felnőtt olvasóknak való mű!
