2021.08.12. Hétágra süt a nap, így azt gondoltam, a kimosott ruhákat az udvaron álló szárítóra teregetem. A lila műanyag "teregetős vödröt" megpakolva vizes ruhákkal indultam is kifelé. Ám az udvar kellős közepén egy kígyószerű állat haladt éppen. A kutyusunk az ajtó nyitásának hallatára szaladt felém az udvar hátuljából. E hármas találka mindannyiunkat meglepett. Én a ruhás vödröt eldobtam valami sikoly kíséretében és hátráltam jópár lépést. A kutyánk hangos ugatás kíséretében támadó állásba helyezkedett a kígyóval szemben, a kígyó pedig kobratartást vett fel és sziszegett a kutyára. Nem, nem fotóztam le, egyrészt mert nem volt nálam a telefonom, másrészt meg majdnem frászt kaptam.... Visszaléptem az előszobába a telefonért, közben néztem az állatokat és próbáltam a kutyát elhívni. Naná, hogy nem fogadott szót. Mivel fogalmam sem volt, hogy egy ártalmatlan sikló vagy valami más kígyó a váratlan vendég, féltettem a kutyust. Miközben telefonnal a kezemben visszamentem az udvarra, a kígyó valahogy kijátszva a kutyát, átsiklott a terebélyes árnyliliom bokrom alá. A kutya továbbra is vadul ugatva rohangált a liliombokor körül körbe-körbe. A férjemnek azt akartam mondani a telefonba, hogy egy kígyó van az udvaron és a kutya nem akar eljönni mellőle, ehelyett azt a ritka értelmeset nyögtem, hogy "egy kutya van az udvaron". Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mit vártam a férjemtől, hogy mégis mi a csodát csináljon Ő a munkahelyéről telefonon keresztül... Közben a kígyó a bokor alól a pince elé iszkolt, be a műfű alá... Kutya vadul kaparta a műfüvet, én meg nem bírtam hatni Rá, hogy hagyja abba... Mivel féltettem a blökit, ott őriztem őket.... Gyakorlatilag se a kutyát nem tudtam volna megvédeni a kígyótól, sem azt tőle, de sok értelmes ötletem nem volt. Jó sok ideig rostokoltam ott, miközben az utcán haladók azt láthatták az udvarra betekintve, hogy a lila vödör és a mosott ruhák szanaszét hevernek a földön... Hiába lestem árgus szemekkel a műfüvet miközben a kutyát igyekeztem nyugtatni, a kígyó egy idő után valahogy eliszkolt- ezt abból tudtam meg, hogy a kutya végre hajlandó volt eljönni onnan. Persze a ruhákat moshattam újra. Közben visszahívott a férjem, mondta, hogy felhívott valaki illetékest, aki azt mondta, hogy ha sikló a vendég akkor nem jönnek ki, a sikló ártalmatlan és védett. Megkérdezte az illetékes, hogy lefotóztam-e, van-e e minta az állat fején, testén, stb... Na, köszi, pont azt tudtam nézni ott ijedtemben, hogy milyen minta van a kígyó fején vagy akarmilyén... Azt tudom, hogy zöld színű (fűzöld), kb. olyan vékony testű mint egy átlagos kerti slag (bocsánat: locsolótömlő) és kb. 1-1, 5 méter közötti hosszúságú. Persze, utána nézegettem az interneten, hogy kicsoda lehetett ez a váratlan vendég. Most úgy gondolom ezek alapján, hogy vízisikló vagy erdei sikló. Legalábbis remélem, hogy nem valami veszélyesebb. Azt is olvastam, hogy nem kell megijedni, nem kell pánikba esni.... Természetesen az udvaron elhajigált ruhákat ismét kimostam, de már óvatosabban, az udvaron alaposan körülnézve fogtam hozzá a teregetéshez. Kutyus kapott jutalomfalatot a nagy ijedtségre. Remélem, a kígyó (sikló vagy bármi más) is megijedt legalább annyira mint én, és jó messzire eliszkolt innen. Na igen, tudom, hogy nevetséges így megijedni, de akkor ott nem nevettem. Szerencsére az ijedtségen kívül egyiküknek sem lett semmi baja. Ki a manó gondolta, hogy Budapest agglomerációjában kígyófélék tévednek be az udvarba? Már ha nem itt lakik, és fészkel a közelben...
Megjegyzem: nem álmodtam, nem ittam alkoholt, se semmi hasonló... Nem a képzelet szüleménye, hanem tényleg megtörtént!
� �
Mivel a kígyófélét nem tudtam lefotózni, íme egy fotó az árnyliliomról:
