Nagyon örültem, amikor sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból Anne Stern Három nap augusztusban című regényét. Amennyiben a cím alapján azt gondolja valaki, hogy ez egy csupa napsütéses, könnyed, nyári olvasmány, az bizony kissé téved. 

A történet Berlinben játszódik, 1936-ban.

A regény főszereplője a kissé furcsának tűnő Elfie. A fiatal nő életéhez hozzátartozik a szinte állandó szorongás. Egy hely van, ahol megnyugvásra talál, és ez a hely nem más, mint a munkahelye: a Sawade csokoládébolt, ahol ő az üzletvezető. Olvasás közben hamar kiderül, hogy ez a csokoládéillatú hely nem csupán Elfie számára fontos, hanem sokaknak jelent egy kis biztosnak látszó, örömteli pontot az embertelen időkben. Egy elhivatott édességmester, egy nagyon előkelő idős hölgy, egy zsidó könyvkereskedő, egy hotel londínere, egy egyiptomi származású bártulajdonos, koldusok, utcazenészek, virágárus lány- ők mind az akkori Berlin részei, részesei. Mindegyiküknek megvan a maga keresztje, de van akiét az egyre szélsőségesebbé váló rezsim fokozottan megnehezíti.

Elfie és a csokoládémanufaktúra feletti lakásban élő idős hölgy elkezdenek beszélgetni egymással, és Elfie rájön, hogy addig nem jó helyen kereste egy különleges trüffel titkát. Amint az idős nő egyre jobban bizalmába avatja a lányt, Elfie előtt kibontakozik egy régi, tiltott szerelem története és a titokzatos asszony életútja. Kiderül számára,  hogy ki is valójában Madame Conte.

Nem szeretnék a történetről bővebben írni, sem a szereplők sorsának alakulásáról. Inkább álljon itt néhány olyan idézet, amely szerintem nagyon is kiemelendő.

Jó olvasást mindenkinek, aki ezt a szép, emberi, megható regényt választja olvasmányul a következőkben!

(2024.08.02. Antiknapraforgó -HMMárta)

"Csak szánni tudom azokat a szegény tökkelütötteket, akik azt hiszik, hogy a szerelem garancia a boldogságra." (115. oldal)

 "Inkább legyek hideg, mint egy hal, gondolja, mint hogy elégjek egy bennem fellángoló tűzvészben! Inkább egyedül a világban, mint magányosan és elhagyatva odalent, a fekete, tátongó mélységben. A jelek szerint azonban a vénséges Madame Conte nem fél az érzelmektől, sőt szereti átadni magát nekik." (167. oldal)

"Lehet büszke az ember arra, hogy életben maradt? Aki olyasmivel küzd, amivel ő, gondolja Elfie, az lehet." (169. oldal)

"Tudja, az emberek bolondok! Olyan könnyelműen élik az életüket, mintha több is volna a tarsolyukban." (245. oldal)

"Elfie szíve összeszorul, pedig régen tudta már. Ilyen egyszerűen lesz hát vége, gondolja. Egyszer csak nincs több idő semmire - kérdésekre, beszédre, vigaszra." (290. oldal) 

Amikor elolvastam a könyv fülszövegét, azonnal úgy éreztem, hogy szeretném elolvasni ezt a művet. Amint lehetővé vált, ki is kölcsönöztem a könyvtárból. Már az elején megállapítottam, hogy habár tudományos könyv, mégsem kizárólag egészségügyi szakembereknek íródott, hanem nagyon is mindenkinek. A későbbi fejezeteknél azonban többször úgy gondoltam, hogy bizony egy-egy részt valószínűleg nem igazán lehet érteni, ha valakinek nincsenek egészségügyi szakismeretei. Tulajdonképpen hol inkább szakkönyvnek, hol pedig teljesen közérthető olvasmánynak éreztem. Mindenesetre azt senki ne várja, hogy a könyv mindenkinek receptet nyújt a hosszú élethez. Alaposan körüljárja a táplálkozás, az anyagcsere, a testmozgás, az alvás, a mentális egészség témakörét, felhívja a figyelmet a legfontosabbakra. Kitér a demencia, a cukorbetegség, a szívelégtelenség, a rák hajlamosító tényezőire, a megelőzés fontosságára, a betegségek korai felismerésének jelentőségére. Miután elolvastam, rájöttem, hogy ez a mű megerősített engem abban, hogy nincs olyan, hogy valami mindenkinek egyformán jó és hatásos, hanem minden embernek ki kell tapasztalnia, hogy számára például melyik a legideálisabb mozgásforma, illetve milyen táplálékkal érheti el az ideális testsúlyát, stb. 

Közben az is eszembe jutott, hogy jó lett volna sok-sok évvel ezelőtt olvasnom egy ilyen művet. A most még egészséges fiataloknak nagyon tudom ajánlani a könyv elolvasását és az abban foglalt útmutatások követését, de másnak is hasznos lehet figyelmesen végigolvasni. Semmiképpen nem "egy szuszra" elolvasható, nem egy estés könyv. Rengeteg hasznos, érthető információt tartalmaz. 

Kétségem sem volt afelől, hogy tetszeni fog nekem ez az igen terjedelmes regény (696 oldal).

Ugyanis, az első (Naomi és Knox története, Amin sosem leszünk túl című ) és a második (Amit sosem fedünk fel címet viselő - Lina és Nash történetét bemutató) rész is lenyűgöznek bizonyult számomra. Már a korábbi részekben is érdekesnek találtam  Sloane és Lucian karakterét, és figyelemreméltónak az igencsak ellentmondásosnak tűnő, régi sebeket és titkokat sejtető kapcsolatukat. Tudtam, hogy az Amit magunk mögött hagyunk címet viselő, harmadik kötetben Sloane és Lucian történetét ismerhetem meg. 

Elmondhatom, hogy míg igen sok sorozat esetében  azt tapasztalom, hogy az első részhez képest a továbbiak kevésbé jók, Lucy Score sorozatának mindhárom kötete érdekes, izgalmas, szórakoztató olvasmánynak bizonyult számomra. 

A nagyszájú, tűzrőlpattant könyvtárosnő (Sloane) és a titokzatos, jóképű Lucian karaktere remekül kidolgozott. Életük és kapcsolatuk igazán fordulatos, érzelemdús. A barátságtól a szerelemig, a családon belüli bántalmazástól az igazságszolgáltatás hiányosságáig, az odaadástól a csalódásig, a feltétel nélküli bizalomtól a bizalmatlanságig, a lelki kapcsolattól a testiig, a bűnügytől az erotikáig sok minden van ebben a regényben. Bár Sloane és Lucian sokat és sokáig küzdöttek egymással illetve a saját érzéseikkel, azt gondolom, hogy kettejük szerelmére mondhatom azt, hogy igen, ez igaz szerelem. 

Romantikus és izgalmas, fordulatokban bővelkedő, érdekes történet, szerethető főszereplőkkel, humoros és pattogós párbeszédekkel.

Nagyon tetszett. 

Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom. 

(Halászné Magyar Márta) 

Miután nemrég elolvastam Lucy Score Amin sosem leszünk túl című könyvét, alig vártam, hogy olvashassam az Amit sosem fedünk fel címet viselő folytatást (638 oldal).

Míg az első részben Knox Morgan volt a férfi főszereplő, a második részben testvére, a jóképű, vonzó Nash Morgan dobogtatja meg a női szíveket. Lina Solavita és Nash bármennyire tiltakoznak is az ellen, hogy közel kerüljenek egymáshoz, mégiscsak kettejük kapcsolatáról szól a történet. Bár néhol erősen elgondolkodtam, hogy habár egy romantikus regényt olvasok, beillene bűnügyi és erotikus kategóriába is. Helyenként túl soknak találtam a csúnya beszédet, káromkodást, ennek ellenére maga a történet és a karakterábrázolás nagyon tetszett. 

"Vékony vonal húzódik a szükséges kockázatvállalás és a hülyeség között. " (60. oldal) 

"A barátok jobbá teszik egymást. Elfogadjuk a rosszat, megünnepeljük a jót, és nem csesztetünk a hibáid miatt... " (291. oldal) 

Mindent egybevéve elmondhatom, hogy egy izgalmas, szórakoztató, fordulatos regényt olvastam, amely kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra. Már várom, hogy olvashassam a harmadik részt. 

(Halászné Magyar Márta) 

Amint megláttam a könyvtárban Lucy Score Amin sosem leszünk túl című regényét, egyszerre éreztem azt, hogy ki kell kölcsönöznöm és elolvasnom, és azt, hogy "biztosan hosszabbítást kell kérnem, mert nem lesz időm egy hónap alatt elolvasni" (tekintve, hogy a regény 654 oldal, és az olvasáson kívül bőven van más elfoglaltságom is). Nos, azt gondolom, mindent elmond arról, hogy mennyire tetszett nekem ez a regény, az, hogy egy hét múlva már vissza is vittem a könyvtárba, mivel az utolsó betűig elolvastam. Igaz, aludni nem sokat sikerült az egy hét alatt, de nem bánom. A mogorva Knox és a "Százszorszép" Naomi története lenyűgözőnek bizonyult számomra. 

Egy nő, aki megszökött a saját esküvőjéről, kiköt egy kisvárosban, azért, hogy a zűrös életű testvérének segítséget nyújtson. A drágalátos Tinát ugyan nem találja a városkában, de egy tizenegy éves kislányt igen, akiről mostantól neki kell gondoskodnia. 

Egy férfi, aki elhatározta, hogy agglegény marad, és semmiképpen nem bonyolódik komoly kapcsolatba, ráadásul elég nyers stílusban kommunikál másokkal, megsajnálja a bajba jutott Naomit és segít neki. Egy picit nekem sok volt a csúnya beszéd Knox szájából, viszont ennek ellenére is tetszett a regény. Tagadhatatlan, hogy Knox karaktere hibátlanul kidolgozott volt a szerző részéről. (Mint ahogyan a többi szereplőé is.) 

Egyre inkább egymásba habarodnak, habár ezt eleinte egyikük sem akarta. 

A cselekmény érdekes, izgalmas, lendületes, szórakoztató. A karakterek remekül kidolgozottak. Rengeteg humorral és némi erotikával fűszerezett történet, melyben családi konfliktusok, veszteségek, bűnözés, nyomozás is vegyül az összetartás, az egymáson segítés, a romantika és a szerelem mellé. 

Kizárólag felnőtteknek való olvasnivaló. 

Catherine Anderson regényeit már korábban megkedveltem, ezért igen megörültem, amikor a Kötelék című kötetet emelhettem le a könyvtári polcról. A Mystic Creek sorozat 7. része ez a regény. Már tudom, hogy a Mystic Creek sorozatba tartozó könyvek önálló regényként olvashatóak, nem fontos pontos sorrendben haladni a kötetek olvasásával. A szereplők, a helyszínek viszont ismerősek a sorozat előzőleg olvasott részeiből. 

Lane, a csinos, fiatal nő úgy érzi, hogy megőrült. Kicsi kora óta furcsa álmok gyötrik, és időnként megszólal egy hang a fejében. Szülei vagyonokat költöttek pszichológiai terápiákra annak érdekében, hogy Lane meggyógyuljon, de úgy tűnik, semmi sem segített. Az utcán egy számára idegen, de az álmaiban már látott férfi megtámadja, és Lane menekülni kényszerül. Jó búvóhelynek ígérkezik számára Mystic Creek, ahol hamarosan munkát is talál. Egy nap azonban a helyi illatszerboltban találkozik egy férfival, aki igen furcsán viselkedik, amikor meglátja a lányt. 

Lane eldönti, hogy felkeres egy helyi pszichológust, aki nem más, mint Jonas Sterling, aki azonos azzal a férfival, akivel az illatszerboltban egymásba botlottak. Eleinte nem indul zökkenőmentesen kettejük kapcsolata, de szép lassan fény derül a titkaikra. 

Jonas szépen kibogozza az összekuszálódott szálakat Lane múltját illetően, és rájön, honnan is származhatnak a lány fejében kéretlenül megszólaló hangok. 

Bár a könyv tudományos magyarázattal nem szolgál, de többször utal az egypetéjű ikrek közötti különleges kapcsolatra irányuló kutatásokra, eredményekre, megállapításokra, feltételezésekre. 

Természetesen a regényben felbukkan a szerelem, a romantika, de ugyanakkor egy már-már inkább krimibe illő történet is kibontakozik az olvasó előtt. 

Szó esik örökbefogadásról, családi problémákról, ikrekről, és sok egyébről. 

Izgalmas, érdekes regény , kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra az olvasása. 

/Halászné Magyar Márta/

Hozzávalók:

25 dkg túró

3 evőkanál majonéz

1 csokor kaporlevél apróra vágva

só, bors

A hozzávalókat alaposan elkeverjük. Friss, szeletelt kenyérre vagy pirítósra kenve is nagyon finom. 

Hozzávalók:

5 szál sárgarépa (nagy)

1 fej lilahagyma (nagy) 

3 cikk fokhagyma

4 db kis tömlős sajt (natúr, lágy) 

50 dkg trappista sajt

só, bors

(Ebből a mennyiségből nekem két rúd lett) 

Elkészítése:

A sárgarépát apróra reszeljük, a fokhagymát összetörjük, a lilahagymát apróra vágjuk. A tömlős sajtokkal elkeverjük, sózzuk, borsozzuk. 

A trappista sajtot vékony szeletekre vágjuk. A szeleteket egy sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk szorosan egymás mellé (a sütőpapírt előtte nagyon vékonyan vajazhatjuk). Előmelegített sütőbe toljuk. A sajt megolvadásakor kivesszük a sütőből. Annyira hagyjuk kihűlni, hogy feltekerhető legyen. Megkenjuk a sárgarépás krémmel, és feltekerjuk (mintha bejglit tekernénk). Folpackba csomagoljuk, és hűtőbe tesszük néhány órára. Szeletelve találjuk. Önmagában is, hidegtál részeként is, sült húsok mellé is finom. 

Jó étvágyat mindenkinek, aki elkészíti! 

(Halászné Magyar Márta) 

/Saját recept, saját fotók./

Karen Swan regényeit mindig szívesen olvasom. Most sem okozott csalódást. 

A Karácsony a TIFFANYNÁL főszereplője Cassie, aki férjével Skócia vidéki részén él. Amikor házassága válságba kerül, Cassie sorban meglátogatja három legjobb barátnőjét. Az a megállapodás születik köztük, hogy Cassie néhány hónapot tölt mindegyiküknél. Így jut el Párizsba, Londonba és New Yorkba. Mindhárom város sok új élményt, ingert tartogat számára. Miközben Cassie megismeri a különböző városokat és az ott lakó embereket, egyre többet tud meg saját magáról is, és új barátságok is születnek. Természetesen, mi, olvasók is bepillantást nyerhetünk a történet olvasása közben a három városba. 

Vajon rátalál- e Cassie az igazi önmagára, tisztázódik-e, hogy tulajdonképpen mit akar, mit szeretne kezdeni az életével? Önmaga, és saját útja keresése közben aztán persze arra is rádöbben, hogy tíz éven keresztül nem ott kereste az igaz szerelmet, ahol az mindig is ott volt már nagyon régóta. 

Most is nagyon tetszett a karakterábrázolás, a helyszínek részletes bemutatása, a történet izgalmassága. Engem személy szerint kevésbé kötöttek le a divatmárkákról szóló részek, kicsit túl soknak találtam azt, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy egyes szereplők milyen márkájú órát, táskát, ruhát viselnek. A mű címe valószínűleg sokaknak azt sugallja, hogy a regény egy karácsonyi történetet dolgoz fel. Az az igazság, hogy a címmel ellentétben, ez nem kifejezetten karácsonyi történet, habár vannak benne karácsonyhoz kötődő részek, helyszínek, események, tárgyak, pillanatok. Összességében egy izgalmas, elgondolkodtató, kellemes kikapcsolódást nyújtó, jól felépített történetet tárt ismét elém Karen Swan, szerethető szereplőkkel. 

(Halászné Magyar Márta) 

Kép forrása: saját fotó a könyvről. 

Vers

Halászné Magyar Márta

Gyertyafény a csendben