Amint megláttam a könyvtárban Lucy Score Amin sosem leszünk túl című regényét, egyszerre éreztem azt, hogy ki kell kölcsönöznöm és elolvasnom, és azt, hogy "biztosan hosszabbítást kell kérnem, mert nem lesz időm egy hónap alatt elolvasni" (tekintve, hogy a regény 654 oldal, és az olvasáson kívül bőven van más elfoglaltságom is). Nos, azt gondolom, mindent elmond arról, hogy mennyire tetszett nekem ez a regény, az, hogy egy hét múlva már vissza is vittem a könyvtárba, mivel az utolsó betűig elolvastam. Igaz, aludni nem sokat sikerült az egy hét alatt, de nem bánom. A mogorva Knox és a "Százszorszép" Naomi története lenyűgözőnek bizonyult számomra. 

Egy nő, aki megszökött a saját esküvőjéről, kiköt egy kisvárosban, azért, hogy a zűrös életű testvérének segítséget nyújtson. A drágalátos Tinát ugyan nem találja a városkában, de egy tizenegy éves kislányt igen, akiről mostantól neki kell gondoskodnia. 

Egy férfi, aki elhatározta, hogy agglegény marad, és semmiképpen nem bonyolódik komoly kapcsolatba, ráadásul elég nyers stílusban kommunikál másokkal, megsajnálja a bajba jutott Naomit és segít neki. Egy picit nekem sok volt a csúnya beszéd Knox szájából, viszont ennek ellenére is tetszett a regény. Tagadhatatlan, hogy Knox karaktere hibátlanul kidolgozott volt a szerző részéről. (Mint ahogyan a többi szereplőé is.) 

Egyre inkább egymásba habarodnak, habár ezt eleinte egyikük sem akarta. 

A cselekmény érdekes, izgalmas, lendületes, szórakoztató. A karakterek remekül kidolgozottak. Rengeteg humorral és némi erotikával fűszerezett történet, melyben családi konfliktusok, veszteségek, bűnözés, nyomozás is vegyül az összetartás, az egymáson segítés, a romantika és a szerelem mellé. 

Kizárólag felnőtteknek való olvasnivaló.