Nem könnyed a téma, és kicsit sem egyszerű, de érdekes olvasmány. 

Történelmi regények kedvelőinek javaslom. Szövegezése (nyelvezete) olyan mint az ízes, régies, lassú beszéd.Ezt a könyvet én személy szerint igen lassan tudtam csak olvasni, számomra ez az a kategória amit nem lehet sietve és egy szuszra elolvasni. Egyrészt a szövegezése, másrészt a tartalma, és ugyebár a terjedelme miatt sem. Ráadásul időnként néhány, ma már nem használatos régi kifejezés jelentését keresgéltem az  értelmező szótárban.

Idézetek a fülszövegből egy kis kedvcsinálónak az olvasásához: "A Tompay Wajtha Mátyás visszaemlékezéseire építő első rész a kuruc "zajdulás" végnapjait beszéli el. A rejtélyektől és személyes tragédiáktól sem mentes szakaszt Tompay harminc évvel későbbi alakja köti át, amint - immár főbíróként - babonás, hiedelmes, boszorkányos perekben hozott ítéleteire tekint vissza."

(Kép forrása: saját fotó)