Bizonyára sokan látták az azonos című filmet – én azonban azt mondom, érdemes elolvasni a mű eredetijét, méghozzá David Safier Happy Family – Szörnyen boldog család című könyvét is.

Adott egy család, amely családot nem az elképzelései szerintinek látja a családanya. Emma úgy érzi, boldogtalan, csődöt mondott mint feleség és mint anya. Egy félreértés eredményeként vérfagyasztó jelmezben jelennek meg egy rendezvényen, ahonnan mihamarabb igyekeznek hazaérni. Ám útközben egy "boszorkány" elátkozza őket, és mindegyikük abban a jelmezben ragad, ami épp rajta van. Hihetetlen kalandokba bonyolódnak miközben minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy újra emberré változzanak. Közben pedig kiderül, hogy nem is rossz anya és feleség Emma, és ők négyen nem is boldogtalan családot alkotnak.....

 (Kép forrása: saját fotó)

Bővebb ajánló a könyvről itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/02/20/david-safier-happy-family-szornyen-boldog-csalad

Cristóbal Pera szerkesztette e könyvet, Gabriel García Márquez 1950-1984 közötti publicisztikai írásaiból. Ugyanis azon túl, hogy Gabo (ahogyan a spanyol világban nevezték) kiváló regényíró volt, újságíróként is dolgozott. Sőt, saját bevallása szerint főként az újságírást tekintette fő hivatásának. Ez a cikkgyűjtemény egy izgalmas, érdekes válogatás, mely ötven írást tartalmaz.

(Kép forrása: saját fotó)

 Bővebb ajánló itt olvasható: 

http://ekultura.hu/2021/02/06/gabriel-garcia-marquez-az-evszazad-botranya

Jill Mansell a legsikeresebb angol írónők egyike, magyarul is több könyve jelent meg az évek során.

Az Ebből szerelem lesz című az első amit olvastam a művei közül.

A regény főszereplője Sophie, egy fiatal hölgy, aki St. Carysbe költözik, majd ott fotózással keresi kenyerét. Ez igencsak idilli: tengerpart, vidámság, víz és napsütés, nyár, nyüzsgő és pihenő turisták, kiegyensúlyozott helyi lakosok közé költözik a csinos és ambiciózus ifjú fotósnő. Valami azonban mégsem kerek. Miért kerüli a férfiak társaságát, miért zárkózik el az új párkapcsolat minden formájától egy vonzó külsejű és bájos mosolyú, talpraesett fiatal nő, amikor hódolója akad bőven?

Beteljesítette ez a regény azt, amit vártam tőle: kellemes kikapcsolódást, szórakoztató olvasásélményt nyújtott, szép helyszínekkel, szerethető szereplőkkel, sok napsütéssel, tengerparti érzéssel, szerelemmel, és nem túl szirupos, de nagyon is romantikus cselekménnyel és végkifejlettel. Jó volt olvasni.

Bővebb ajánló itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/02/13/jill-mansell-ebbol-szerelem-lesz-keszen-allsz-a-varatlanra

Őszintén bevallom, hogy a könyv borítója keltette fel először a figyelmemet. Amint megláttam, az volt az első gondolatom, hogy egész biztosan porcelánok (vagy valami hasonló) mintáit látom. Természetesen, a könyv címét elolvasva rögtön tudtam, hogy jól sejtettem: Delfti kék illetve „holland porcelán” elnevezéssel a delfti fajanszot illetik.

Simone van der Vlugt nevét korábban még sosem hallottam.

Elolvastam a könyv fülszövegét, melynek főleg ez a része erősítette meg bennem azt, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom: „A holland Simone van der Vlugt számos ifjúsági regény és bűnügyi történet hazájában népszerű szerzője. Első, magyarul megjelent műve, a Delfti kék kitűnik izgalmas, fordulatos történetfűzésével, karaktereinek elevenségével és történelmi hitelességével.”

Gyönyörű porcelánok (még ha a delfti kék valójában nem is porcelán hanem fajansz) és egy fiatal nő története az 1600-as évekből, izgalmasan elmesélve? - hát kell ennél jobb ajánló nekem ahhoz, hogy olvasmányul válasszam? 

Jó választásnak bizonyult, a Delfti kék, beváltotta a könyv azt, amit a fülszövege és a borítója alapján vártam: kifejezetten érdekes, izgalmas, fordulatokkal teli, lebilincselő, igazi kikapcsolódást nyújtó, régi idők mindennapjaiba betekintést engedő, emberi sorsokat bemutató, továbbgondolásra inspiráló olvasmánynak bizonyult számomra.

Részletesebb ajánló itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/01/30/simone-van-der-vlugt-delfti-kek

Olyan sok jó ajánlást hallottam Joanne Harris Az epertolvaj című könyvéről, hogy elhatároztam: én is elolvasom. Ki is kölcsönöztem a könyvtárból. A regény a Csokoládé sorozat 4. eleme, amely elvileg önálló regényként is olvasható, tehát a megértéséhez nem kell elolvasni mindenképpen az első három regényt.

(Kép forrása: saját fotó)

Általában kedvelem az olyan regényeket, melyek naplószerűen írják le az eseményeket. Ráadásul, ha több szemszögből láthatjuk a történéseket, az pláne érdekes szerintem. Az epertolvaj című regényben Joanne Harris tényleg naplószerűen mesél. Több szereplő is bemutatja egyes napját. Ám valahogy nekem ez az olvasmány mégsem kötötte le a figyelmemet, egészen sokáig nem igazán tudtam ráhangolódni. 

Egy apró francia faluban, Lansuenet-ben él Vianne és másodszülött lánya Rosette. A kislány "más" mint a legtöbb vele egykorú fiatal. Egy betegség nyomja rá bélyegét életére.

Az nagyon szimpatikus, ahogy a szerző a másság, a fogyatékosság kérdését kezeli a műben. Azonban nem csupán anya és lánya a könyv főszereplői szerintem, hanem a helyi pap is, és a nemrég elhalálozott idős férfi Narcisse is. Őszintén bevallom, hogy még a 198. oldalnál sem igazán élveztem e könyvet, annyira nem, hogy azon gondolkodtam, hogy abba is hagyom. Ám, mivel nagyon ritkán fordul elő velem, hogy egy elkezdett könyvet félbehagyjak, hát tovább olvastam. Főleg azért, mert Narcisse mondandója érdekelt. Tehát az idős ember által hátrahagyott, a kis falucska papjához írt levele volt az, ami leginkább felkeltette  az érdeklődésemet e regény olvasása közben.

A regény végig valami misztikus hangulatot áraszt, sok benne a mese-képzelet-varázslat keveréke. Az igaz, hogy az anya-gyermek kapcsolat legbensőbb titkaira világít rá, sok szépet és érzelmeset olvashatunk erről a műben, és nagyon sok szimpatikus dolgot láthatunk Vianne és Rosette kapcsolatában. Közben azonban volt egy dolog ami kicsit sem tetszett, számomra kifejezetten unszimpatikus vonás volt az, hogy az anya azért vette el varázslattal a gyermeke hangját, hogy az mindörökre vele maradjon. Úgy gondolom, nem azért vállal az ember gyermeket, hogy örökre magához láncolja, hanem azért, hogy a gyermek az önálló életét élhesse amikor felnőtté válik- addig pedig megpróbáljon az ember szülőként a lehető legjobb útravalókat biztosítani ehhez.

Örültem, hogy végül Rosette és anyja élete is rendeződött, Narcisse lelke is megnyugodhatott, és a falu papja is feloldoztatott az el sem követett bűne alól.

Én személy szerint úgy érzem, hogy habár elvileg önálló elemként is olvasható, bizony nehezen érthető, hogy ki kicsoda és mi miért van úgy ahogy, ha valaki nem olvasta el a Csokoládé sorozat első három  regényét. Sok a visszautalás az előző három regény szereplőire, eseményeire. Természetesen megértem és tiszteletben tartom azt, ha sokaknak kedvence ez a regény, de nekem ez inkább az "egy olvasmánynak megteszi" kategóriába került. 

A könyv borítója viszont kifejezetten tetszik! 

Marlee és Jacob a huszadik házassági évfordulójukon, végeláthatatlan hóesésben indulnak el a válóperes ügyvédjükhöz, mégpedig pontosan december 24-én.

(Kép forrása: saját fotó)

Baleset éri a házaspárt. Merlee elindul a szakadó hóesésben, hogy segítséget hozzon. Azonban ez az út egy érdekes, elgondolkodtató, tanulságos útnak bizonyul. Semmi sem az aminek látszik és minden szemmel látható dolog mögött több van, az igazságot gyakorlatilag szinte a hó alól kell kiásni, ott ahol már a hamut is hó lepi.

Részletesebb ajánló a könyvről például itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/01/09/chris-fabry-gary-chapman-parazs-a-ho-alatt

Nos, ha valaki megkérdi tőlem melyik könyv a legjobb szerintem azok közül amelyeket 2020-ban olvastam, lehetetlenségnek tartanám egyet megnevezni. Ugyanis több is van, ami a legjobb, mert a maga kategóriájában a legjobb. Ezek összehasonlíthatatlanok egymással.
Megpróbálok egy "dobogós" listát összeállítani azokról, melyek 2020-ban a legmaradandóbb olvasásélményt nyújtották számomra, mégpedig külön a magyar és a külföldi szerzők műveiről.

A magyar szerzők könyvei esetében már a dobogó első helyénél megtorpanok a 2020.évi listám összeállításakor: ugyanis 3 olyan könyv is van, melyek nálam a képzeletbeli dobogó első helyén állnak, közülük semmiképp nem lehet egyet kiválasztani legjobbként, vagy rangsorolni, mert számomra mindhárom a legjobb a maga nemében. A külföldi szerzők esetében pedig a dobogó 2. fokára két mű, míg a "bronzérmes helyre" 8 könyv állhat. (Van,amelyiket nem először olvastam már.)

(Kép forrása: saját készítésű fotókból összeállított kép)

Magyar szerzők műveiből a 2020-as évi "legjobbak" listám:

1. helyezett(ek):

Hódos Mária – Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok?
Kerékgyártó István: Szeretett Gazdám avagy Egy vezér ifjúkora
Szilasi László: Kései házasság

2. helyezett:

Kötter Tamás. IKEA, vasárnap

3. helyezett:

Mörk Leonóra: Lány igazgyöngyökkel

Bónuszként pedig van két olyan könyv, melyek igencsak korábbi megjelenésűek, és már sokszor újraolvastam ezeket, mert megunhatatlanok. Nyilván magáért beszél az, hogy évről-évre ismét elolvasom ezt a két könyvet, tehát gyakorlatilag állandó szereplői nálam a dobogó első fokának:
Kerékgyártó István: Rükverc
Szabó Magda: Ókút

Külföldi szerzők tollából való, 2020-as "dobogós listám":

1. helyezett:
C. W. Gortner: Az első színésznő – Sarah Bernhardt életének regénye

2. helyezett(ek):

Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései
Rachel Hauck: A menyasszonyi ruha

3. helyezett(ek):

Liu Zhenyun: Nem vagyok én Aranylótusz
Anne Tyler: Óratánc
Louise Candlish: Mi házunk
Cecelia Ahern: Nyomomban az Életem
Adam Kay: Ez fájni fog – Egy fiatal orvos naplója
Holly Martin: Egy nyár az álmok nyomában
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Anne Tyler: Egy spulni kék cérna

Néhány könyvajánló itt olvasható bővebben:

https://antiknapraforgo.blog.hu/tags/olvas%C3%A1s

Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy mások is olvashassàk! Köszönöm!

Örülnék annak, ha a többi bejegyzésemet is elolvasnàd! 

Kérlek, ha idézel valamelyik írásomból vagy a saját készítésű fotóimat megosztod valahol, forrásként jelöld meg a blogomat. Köszönöm. 

Az Antiknapraforgó kedvelői oldalt itt találod: https://www.facebook.com/Antiknapraforg%C3%B3-671087496675827/

Üdvözlettel: Antiknapraforgó (HMM)

A regény az 1844-ben született Sarah Bernhardt életét mutatja be, úgy, mintha azt maga a színésznő mesélné el az olvasóknak. 1880-ig mesél részletesen, majd az 1896-os eseményeket villantja fel röviden. Az Utószóban pedig a szerző néhány mondatban ismerteti az 1880 óta a színésznő haláláig történteket, illetve a még későbbi vonatkozásokat.

(Kép forrása: saját fotó a könyvről) 

C.W.Gortner olyan részletgazdagon, lendületesen, érzelemdúsan, izgalmasan és lebilincselően meséli el a színésznő életét, hogy az kitűnő és maradandó olvasásélményt nyújtott számomra.

Az alábbi linken olvasható a részletesebb ajánló:

http://ekultura.hu/2021/01/01/c-w-gortner-az-elso-szineszno-sarah-bernhardt-eletenek-regenye

A könyv első lapjain a "Jézusnak, a dicsőséges vőlegénynek” mondat szerepel. Nem véletlenül.

Rachel Hauck egy csodálatos, meseszép, és különleges tulajdonságokkal bíró menyasszonyi ruha köré szövi mondandóját. Négy menyasszony történetét ismerhetjük meg a könyvből, akiket valamilyen módon összeköt a címben szereplő, kivételes menyasszonyi ruha. Mindvégig nagy hangsúlyt kap az örök szerelem és a hit.

 Bővebb ajánló itt olvasható:

http://ekultura.hu/2020/12/25/rachel-hauck-a-menyasszonyi-ruha