Életmód és életmorzsák

Antiknapraforgó

Antiknapraforgó

Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő című könyvét olvastam

2022. január 18. - Antiknapraforgó

A Minden harmadik kedden és a Lélekrablók című műveket már korábban olvastam a szerzőtől. Egyik sem holmi habos-babos lányregény, de annál inkább elgondolkodtató, komoly problémákat boncolgató mű, melyeknél a cselekmény mögött a háttérben húzódó lelki tényezők és az előzmények legalább annyira nagy hangsúlyt kapnak mint maga az aktuálisan zajló történet. Úgy gondoltam, hogy az Egy csúnya nő is hasonló olvasásélménnyel kecsegtet, mint az általam eddig olvasott Ákody Zsuzsa művek, és most sem csalódtam.

A főszereplő Nola, aki egy fiatal, csinos, de nem szép nő. Kicsit sem szép. Sőt: csúnya.

Már itt több kérdés is felmerült bennem. Ki a szép és ki a csúnya? Mindenkinek ugyanazt jelenti a szép? Nem hinném. Ám, a mai, igencsak szépségkultuszú (és fiatalságkultuszú) társadalmunkban nagyon is nagy jelentősége van a „szépségnek”, márpedig annak a szépségnek amit ma annak tekint illetve annak kiált ki...a...ki is? A média? A többség? A szépségipar? A többi ember? A problémák már pont itt kezdődnek. Mert ugye, ha egy ember illetve az „értékei” megítélése olyan tényezőktől függ, mint például a külseje illetve a testi adottságai, akkor az már rég rossz szerintem. No, de kanyarodjunk vissza Nola történetéhez.

 img_20220117_184706.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Hamar kiderül a könyv sorait olvasva, hogy a lány életében egymást érték (érik) a lelki törések, és habár bőven elég lenne az a sok nehézség ami megkeseríti a napjait, ezen felül tulajdonképpen nagyon sokat szenved a csúnyasága miatti önbizalomhiánya következtében is.

Nagyon tetszett, hogy az író és a címszereplő felváltva meséli a történetet. Nola naplószerűen mesél, mely napló tele van emlékekkel, sóvárgással, vágyakozással, lelki fájdalmakkal, családi titkokkal. Az író pedig mintegy kiegészíti az elbeszélésével Nola naplóját, a valós eseményeket tárja az olvasók elé, ítélkezés nélkül meséli el Nola napjait, illetve a  a testi és lelki folyamatokat valamint azok hátterét.

Nola mellett vannak olyan szereplők is a történetben, akik szinte szintén főszereplők: Oszkár és Emma mindenképpen. A mellékszereplőknek is jelentős szerep jut, hiszen tagadhatatlan, hogy Sztyubi, Kolos, de még Peti is igen meghatározó személy Nola életében; sőt a végén kiderül, hogy Marci személye sem elhanyagolható egy kicsit sem. Ugyanígy fontos szerep jut a lány életében még jónéhány szereplőnek; például:  Nola apjának és anyjának, Oszkár anyjának, és még a szomszéd Terkának is. Évek telnek el a lány életéből úgy, hogy gyakorlatilag nem a jelenben él, hanem régi, valós vagy vélt emlékeket felidézve és egy általa ideálisnak képzelt jövő reményében ringatja magát. Bizony, sokszor előfordul, hogy nem veszi észre azt ami ott hever előtte. Valahogy sosem arra vágyik ami megadatik neki, viszont amint elveszíti azt amit kapott a sorstól, azonnal értékelni kezdi és epekedik utána.   

Nola sok csalódás, beteljesült és beteljesületlen vágyak után, plátói szerelmet évekig dédelgetve, kavargó érzelmeken, megdöbbentő felismeréseken át jut el a "normális" élethez. Közben családi legendákkal, tragédiákkal, titkokkal tűzdelt történet tárul az olvasó elé.

Ákody Zsuzsa regényében szó esik többek közt az elfogadásról, elengedésről, gyászról, drogról, barátságról, másságról, a szerelem sokszínűségéről és állandó jegyeiről, változásról, állandóságról, realitásról és álmodozásról, hűségről és megcsalásról, önazonosságról, önbizalomról és annak hiányáról, a felnőtté válásról, önállóságról, előítéletekről és megítélésről, függőségről és szabadságról- és minderről ítélkezés nélkül szól.

Nagyon elgondolkodtatott az a szomorú igazság, amit Nola nagyapja mondott a lánynak egyszer a temetőben, miközben elhunyt felmenőik sírjánál jártak:

„ Azt hiszem, azt akartam mondani, fáj nekem, hogy még itt a temetőben sem egyenlők az emberek. Van, akinek kicsi, van, akinek nagy, valakinek gondozott, másnak meg elhanyagolt a sírhantja... holott mindegyikük egyformán halott.”

Nola is sokszor fogalmaz meg olyan gondolatokat, melyek szerintem nagyon figyelemreméltóak:

„Az emberekre nem jellemző, hogy a dolgok mélyére ássanak, amikor az ítéletüket alkotják, inkább csak a felszínt kapargatják, csakis azt figyelik, ami látható.”

Ákody Zsuzsa az Egy csúnya nő történetét elmesélve ugyanúgy elgondolkodtatja, tanulságok levonására sarkallja az olvasót, mint ahogyan azt korábbi műveiben tette.

 „Aztán arra gondolt, a szépség és az ész talán nem is fontos a boldogsághoz. Talán csak az életfelfogás, az élethez való hozzáállás lényeges.”

Ákody Zsuzsa Egy csúnya nő című művét mindenkinek ajánlom, aki mély tartalommal bíró, elgondolkodtató, fontos kérdéseket ítélkezés nélkül feltevő, tanulságok levonására késztető, ugyanakkor kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmányt keres.

Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő- Kiadó: Pen-Dent Kiadó -Kiadás éve: 2021-Kategória: szépirodalom- Oldalszám: 290- Ára: E-könyvként 2490 Ft

Lélekrablók című könyvről az ajánlóm itt érhető el:

http://ekultura.hu/2021/09/16/akody-zsuzsa-lelekrablok

Minden harmadik kedden című műről itt írtam:

http://ekultura.hu/2021/03/20/akody-zsuzsa-minden-harmadik-kedden

(HMM)

Antiknapraforgó

Mörk Leonóra Törött tulipánok című könyvét olvastam

"Kielégítő elfoglaltság híján az elme alkalmi szenvedélyeknek enged, amelyek gyakorta ártanak másoknak. " Christiaan Huygens naplójegyzet egy lap margóján. 

Nos, amelyik könyv egy ilyen idézettel kezdődik, az valószínűleg nagyon érdekes, izgalmas olvasmánynak ígérkezik. Legalábbis én így gondolom.

Majd megnézve a fejezetek címeit, méginkább úgy éreztem, hogy ez a könyv valami különleges hangulatot áraszt: ugyanis a fejezetcímek egy-egy színről kapták a nevüket, melyek többsége Vermeer palettájáról származik. Csak néhány a fejezetcímek közül: kárminvörös, jégmadárkék, ultramarinkék, cinóbervörös, rézrozsdazöld. Lehet-e kifejezőbb bizonyos tavak, folyók színének meghatározására olyankor, amikor az időjárás és egyéb körülmények arra a bizonyos árnyalatúra változtatják, mint a „ rézrozsdazöld”?

img_20220117_102132.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

A könyv csodaszép borítója is lenyűgözött. Ám az őszinteséghez az is hozzátartoztik, hogy számomra a szerző neve már eleve elég ok arra, hogy kíváló olvasmánynak valószínűsítsem a könyvet, hiszen a korábbiakban is remek műveket olvastam Mörk Leonórától.

A történet Hollandiában, az 1650-es években játszódik. Főszereplője Leentje, más néven Helena.

Leentje bátyja, Jan, a fiatal festő. Amikor Jannak titokzatos módon nyoma vész, húga elindul, hogy utánajárjon a férfi eltűnésének. Utolsó információja a testvéréről az, hogy egy gazdag amszterdami kereskedő bérelte fel, hogy vidéki udvarházában fesse meg a felesége tulipánjait illetve egyéb virágait. Amikor Leentje megtudja, hogy apját kérte fel az amszterdami házaspár arra, hogy az általuk oly kedvelt egzotikus madaraknak tervezzen madárházat a kertjükbe, kapva kap a lehetőségen és kijárja, hogy apja helyett ő utazhasson el. Mivel apja mellett sokat tanult a madarakról és a madárházakról, nem áll távol tőle, hogy a madárház létesítéséhez ő maga nyújtson szakmai tanácsokat. Mikor megérkezik az udvarházba, csak a ház úrnője (aki főként a növényekért, madarakért rajong, és ő maga is kiveszi részét a kerti munkákból) és annak mostohalánya, Dorothea van otthon. Leentje hamar észreveszi, hogy a két nő ki nem állhatja egymást. Természetesen, a munka mellett azonnal nyomozásba kezd Jan után.

A történet olvasása során kiderül, hogy Jan eltűnéséhez nagyon is sok köze van egy lánynak, aki cinóbervörös selyemruhában állt modellt Jannak.

Mindeközben Leentje  pedig továbbra is sóvárogva gondol gyerekkori pajtására, Christiaanra, akit ő maga már régóta szerelemmel szeret. A lány számára világossá válik, hogy nem csupán azt kell kiderítenie, hogy mi történt Jannal, hanem azt is, hogy ő saját maga kicsoda, milyen reményeket dédelget, milyen ábrándokat kerget, mi a valóság és mi a vágy az életében és igazándiból milyen a kapcsolat közte és Christiaan közt.

Leentje a munka közben megismerkedik egy bizonyos John nevű fiatalemberrel, aki kertek tervezésével és építésével foglalkozik, nem mellesleg pedig nagyon gyorsan a lány hódolójává válik, és segít neki a Jannal kapcsolatos nyomozásban. E nyomozás során olyasmire bukkannak, amely megrázó, megdöbbentő, ijesztő a lány számára.

Aztán a 243. oldaltól kezdődő „Vérvörös” fejezetből megtudhatjuk Dorothea történetét, amely számomra nagyon megrendítőnek bizonyult. Ekkor már úgy éreztem, hogy bár nagyon ijesztő, szokatlan, sőt morbid mindaz, amit a titkos szoba őrzött, tulajdonképpen nem követett el semmilyen bűncselekményt Dorothea, hanem ő maga is áldozat, és csak megpróbálta a maga módján valahogyan elviselhetővé tenni az őt ért veszteségeket és a sok rosszat amit elszenvedett.

„Azt mondják, hogy szeretetből nem egyetlen adag méretett ki nekünk, amit ha egyvalakinek odaadunk, másnak már nem marad. Hogy egyedül a szeretet az, amiből minél többet adunk, annál többet kapunk vissza.”

A regény végére lehull a lepel sok titokról, kiderül az is, hogy miért és hová tűnt el Jan. Ugyanakkor sok kérdés nyitott marad, de ez így van jól: az olvasó morfondírozhat, hogy hogyan folytatódhatna a történet és közben nagyon sok kérdésen elgondolkodhat mindarról ami a regényben helyet kapott.

Mert szerintem sok fontos dolog kapott helyet a regényben: szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség, barátság, viszonzatlan szerelem, szeretet, gyász és gyászreakció, elengedés, elfogadás, szabadság, virágok és madarak, valós és kitalált személyek, színek és festészet,  és Leentje személyiségfejlődése.

(HMM)

2022.01.17.

Antiknapraforgó

Mörk Leonóra: Törött tulipánok

Kiadó: JAFFA KIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

Kiadás éve: 2021

Kategória: szépirodalom

Oldalszám: 317

Ára: 3499 Ft

Mörk Leonóra Lány igazgyöngyökkel című könyvéről ajánlóm az alábbi linken olvasható:

http://ekultura.hu/2020/12/05/mork-leonora-lany-igazgyongyokkel

 

Karády Anna: A füredi lány című könyvét olvastam

Almássy Anna, egy XXI. századi jogászlány egy családi program alkalmával elkeveredik a többiektől, és valahogy 1763-ban találja magát. Mikor rájön, hogy hová került, okos lány lévén világossá válik számára, hogy pillanatnyilag nem sok lehetősége van: vagy hamarosan elpusztul, vagy megpróbál beilleszkedni az adott kor társadalmába. Úgy dönt, hogy amíg rá nem jön, miként juthat „haza”, igyekszik meghúzni magát és alkalmazkodni az 1763-as viszonyokhoz. Megérti, hogy itt az egyik legfőbb szabály: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura. Ipari forradalomnak még híre sincs, nincs elektromos hálózat, a XXI. századra jellemzőeket elképzelni sem tudják az 1760-as években élő emberek. Gyakorlatilag ott éli le az életét szinte mindenki, ahová született. Habár mai szemmel nézve az akkori körülmények igen sok hiányosságot mutattak, azért jópár pozitívum is található: a jó levegő, a modern zajok hiánya (zakatoló gépek, autók hangja ugyebár nem tapasztalható akkor), az ember és természet harmóniája, és még sorolhatnám.

 img_20220113_102842.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Anna egy napon találkozik a nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, akár akarják ezt, akár nem. Mi alakulhat ki egy mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi között? Lehet-e bármiféle jövőjük együtt? Almássy Anna igen talpraesett, belevaló, életrevaló lánynak bizonyul, aki úgy tűnik, hogy bármely korban megállja a helyét. A daliás, jóképű és igen gazdag nemes Oroszy Mihály nagyon népszerű a hölgyek körében, de természetesen kiderül, hogy nem csupán előnyös külseje és a rangja az, ami vonzóvá teszi Annának (és az olvasónak), hanem számos értékes, jó tulajdonsággal rendelkezik. Megkérdőjelezhetetlen, hogy Anna és Mihály az első találkozás óta vonzódik egymáshoz, ennek ellenére kapcsolatuk sok esetben drámai helyzeteket szül. Hogyan tudják ezeket kiküszöbölni illetve megoldani? Hogyan lehet áthidalni több, mint kétszázötven évet?

Bővebb ajánlóm az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/30/karady-anna-a-furedi-lany

 

Nina George: Déli fények című könyvét olvastam

Marie-Jeanne egy árva kislány, akit még csecsemőkorában egy gyermektelen házaspár fogad örökbe. Francis és Elsa személyében Marie-Jeanne szerető szülőkre talál, igazi családdá válnak ők hárman, és békésen éldegélnek Nyonsban.

img_20220107_183742.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Marie-Jeanne különleges kislány, aki beragyogja a házaspár életét. Egy idő után észreveszi, hogy az embereken itt-ott valami különleges fényt lát, ám az gyorsan kiderül számára, hogy rajta kívül senki más nem látja ezeket a bizonyos fényeket. Egyre inkább kezdi érdekelni, hogy mik ezek a fények, miért látja azokat, és miért csakis ő látja. Azt talán már senki sem találja furcsának a csendes, békés dél-francia vidéken, hogy a lány időnként egy öreg olajfával beszélget...

Ahogy cseperedik, egyre nagyobb szerepet kap életében az olvasás és a könyvek. Aztán rájön, hogy a könyveket hogyan állíthatja a szeretet szolgálatába és hogyan tudja jó irányba mozdítani a körülötte élők életét.

Szerintem különleges és kitűnő ötlet az írónőtől, hogy a könyv narrátora maga a Szeretet. 

Bővebb ajánlóm az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/23/nina-george-deli-fenyek

Kate Hewitt: Emlékedből élek Amikor már mindent elvesztettél, miből meríthetsz még erőt? című könyvét olvastam

Laura West, a háromgyermekes családanya bűncselekmény áldozatává válik. Egy férfi lelövi a metrón. Ki és miért tette ezt?

img_20220105_113643.jpg

 (Kép forrása: saját fotó) 

A családjának ezután Laura nélkül kell boldogulnia. Nathan West és a három lánya mind másképp próbálnak megbirkózni a veszteséggel, mindannyiuknál máshogyan zajlik a gyász. 

Nathan szembesül azzal, hogy nem tudott mindent a feleségéről; sem azt, hogy pontosan hol, hogyan és mivel töltötte a napjait; sem azt, hogy kikkel barátkozott; sem azt, hogy a családanyai teendőin kívül mi foglalkoztatta.

Nathan megkéri Mariát, Laura ismerősét (barátnőjét? kollégáját?), hogy segítsen neki a lányok illetve a háztartás körüli teendőkben. Maria  hamarosan szinte családtagnak érzi magát. Vagy mégsem? Egyre több jel mutat arra, hogy Maria valami titkot rejteget. Tud valamit Laura halálával kapcsolatban? Mi köze lehet, van-e köze Mariának ehhez a szörnyű tragédiához?

Van köze a gyilkossághoz vagy talán Maria maga is áldozat? Mi mindenen ment keresztül Maria a múltban, ami indokolja lelkiállapotát, viselkedését? 

Lassan minden kiderül... 

A három kislány képes-e feldolgozni az édesanya halálát? Melyikük milyen megküzdési stratégiát képes bevetni a túlélésért, akár tudatosan akár ösztönösen vagy bárhogyan? Nathan megbirkózik-e a gyász fájdalmával és képes-e segíteni a lányainak a gyászban illetve a gyógyulásban? Laura szülei hogyan élnek tovább lányuk elvesztése után és milyen lesz a kapcsolatuk a vejükkel és unokáikkal?

Kate Hewitt e  regényében sokféle veszteség, fájdalom, gyász szerepel. Szó esik háborús bűnökről és azok következményeiről is, és sokminden másról is.

Van-e remény a legmélyebb fájdalomban is? 

A regény végére kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga fájdalma, és az is, hogy ki hogyan próbál megbirkózni vele, túljutni rajta vagy együttélni vele.

Nehéz döntésekkel, küzdelmekkel teli, szívfacsaró történetet tárt elém Kate Hewitt, amely történet igazából a veszteségekről, a reményről, a család fontosságáról és összetartásáról, egymás segítéséről, bizalomról és a szeretetről szól. Izgalmas, elgondolkodtató, szívhezszóló olvasmánynak bizonyult számomra az Emlékedből élek.

Antiknapraforgó 

(HMM)

Mandy Baggot: Egy karácsonyi csók című könyvét olvastam

A regény főszereplője Isla Winters.

Isla  mozgássérült húgával él közös háztartásban, a londoni Notting Hillben. Munkája és egyéb elfoglaltságai miatt a párkapcsolat illetve a szerelem  már egy jóideje kimaradt az életéből. Bokros teendői közepette toppan be az életébe új főnöke, aki igencsak felforgatja nemcsak Notting Hill lakóinak nyugalmát, hanem Isla lelkivilágát is. Az  elintézendő feladatok mellé talán végre a szerelem is felkerül Isla "karácsonyi készülődés" nevezetű képzeletbeli listájára....

img_20211221_124747.jpg(Kép forrása: saját fotó) 

Varázslatos londoni helyszínt, a titokzatos és ezerarcú, különleges hangulatot árasztó Notting Hillt tárja az olvasó elé Mandy Baggot e regényében, mégpedig a karácsony ünnepére készülődős időszakban. Remekül érzékelteti, hogy mennyire fontos a városrész az ott élőknek, és azt is, hogy hogyan készülődnek a szeretet ünnepére.

Bővebb ajánló a regényről az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/16/mandy-baggot-egy-karacsonyi-csok

(HMM) 

Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom című könyvét olvastam

Esszékkel, interjúrészletekkel, az írónő gondolataival és véleményével a különféle, Őt foglalkoztató dolgokról szóló könyv. Nevezhetném akár vallomásnak, önéletrajzi elemekkel, személyes tapasztalatokkal bőven átszőtt kötetnek is.

img_20211215_190236.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Szól életről, halálról, szerelemről, hitről, vallásról, házasságról, párkapcsolatról, barátságról, betegségről, gyereknevelésről, politikáról, a könyvek és a kultúra viszonyáról és helyzetéről,  interjúalanyról és interjúztatóról, értékrendről, javítóintézetekről, árvákról, börtönökről, a nők helyzetéről, családról, az írói létről, a jótékony cselekedetekről, bűnökről és bűnhődésekről, világnézetek ütközéséről, a társadalmi berendezkedésekről, gyászról, gazdagságról és szegénységről, fájdalmakról, veszteségekről, örömökről és sok egyébről.

Őszintén, szókimondóan, érdekesen.

Amikor egy kifejezetten érdekes könyvet olvasok, olyat, melyben igen figyelemreméltó gondolatok vannak, meg szoktam jelölni a számomra nagyon fontos részeket könyvjelzővel, hogy a könyv elolvasása után azokat újraolvashassam, esetleg idézni tudjam például amikor könyvet ajánlok másoknak elolvasásra. Mire végzek egy-egy ilyen könyv olvasásával, jónéhány könyvjelző kerül bele. Most, az Örökbecsű limlom olvasása során azt vettem észre már az első néhány oldal után, hogy 1-2 oldalanként elhelyeztem könyvjelzőt, mert szinte minden oldalon találtam valami olyasmit, amit kifejezetten megjegyzendő, fontos gondolatnak találtam.

Azonban az mégsem lehetséges, hogy szinte az egész könyvet idézzem. Így megpróbáltam a számomra a legfontosabbakat többször átolvasni, feljegyezni.

„Az időnek van egy sajátossága: az évek múltával felgyorsul.” Milyen igaz!

„Illúzióim már régóta nincsenek: a könyv, mint a legfontosabb kulturális jelenség, kimegy a forgalomból, más, új kulturális formák váltják fel, amelyeket az emberiség korábban nem ismert. A könyvek fokozatosan egyetemes szemétté válnak. Zene sem létezhet, ha nincs fül, amelyik hallja, kéz, amelyik játssza, és festészet sem, ha nincs emberi szem rá. Az egyszerűtől a bonyolult felé haladás nagy törvénye, amelyet hol teremtésnek, hol evolúciónak neveznek, a kultúrát mint az emberi tudat legmagasabb rendű termékét hozta létre. Ebbe vagyunk mindannyian belevetve, mint hal a vízbe...E nélkül beszélni sem tudunk miről.”

„Végbement egy új bűnbeesés- az ember hagyta, hogy elcsábítsák az elérhető, csillogó-villogó és olcsó újdonságok, hűtlen lett régi kötődéseihez, az ember és tárgyai között létrejött régi kapcsolatrendszerhez, amely az idők folyamán kialakult, amikor a hétköznapi tárgyak együtt éltek a tulajdonosukkal, és nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak.”

Kendőzetlenül ír a betegségének jeleiről, diagnosztizálásáról, kezeléséről, és ezzel kapcsolatosan az orosz és az izraeli egészségügyi ellátás különbségeiről.

Számomra a könyvben az egyik legkiemelkedőbb, és legszórakoztatóbb rész a  „BESZÉD ANNAK ALKALMÁBÓL, HOGY NEM KAPTAM MEG A BOOKER-DÍJAT (1993)” bizonyult. Öniróniával kimondott hatalmas igazságokat és teljesen logikus érveket vonultatott fel a szerző, szókimondóan ám mégis diplomatikusan, szépen megfogalmazva. (Megjegyzem, hogy néhány évvel később, 2001-ben orosz Booker-díjat kapott, első nőként.)

Az a természetesség, ahogyan a halálról beszél, szintén figyelemreméltó.

”Halál nélkül nincs élet. Éppen a halál ad mindennek értelmet és értéket. És bármennyire is behunytuk a szemünket e körülmény előtt, bármennyire is kerültük ezt a témát, a halál elkerülhetetlenül eljön mindannyiunkhoz. A halál állandóan mellettünk van, a halál ad feszültséget örömteli élményeinknek, késztet arra, hogy értékeljük az életben a szerelmet.”

Mélyen elgondolkodtató mű, mely olvasmányos, néhol nagyon is szomorú és mégis igen szórakoztató.

(HMM) 

 

 

 

 

Marilynne Robinson: Háztartás című könyvét olvastam

Marilynne Robinson Pulitzer-díjas író, esszéista 1943-ban született Idaho államban.

A Háztartás minden idők legjobb regényei között szerepel: Hemingway-díj a legjobb első kötetért és Minden idők legjobb 100 könyvének egyike (Guardian). Természetesen, senki ne gondolja azt, hogy a könyv amolyan „háztartási ismeretek tankönyve”.img_20211214_153929.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Fingerbone egyike azon településeknek, melyet az „Isten háta mögötti” jelzővel szoktak az emberek illetni. E településre hozza Ruth és Lucille nevű kislányait Helen, kiteszi őket az anyja házánál, majd ő maga a kölcsönkapott kocsival belehajt a közeli tóba. Ugyanabba a tóba, melybe sok évvel korábban egy vonatbaleset kapcsán az apja belefulladt. Ezt a tavat a regény elejétől a végéig egy sötét,óriási,  hideg, feneketlen tónak látom. A települést pedig egy javarészt végtelenül szegény, szerény körülmények közt élő lakosokkal teli, zord időjárási viszonyok súlytotta vidéknek látom, melyet (és melynek házait és azok lakóit) időről időre az árvíz mindent bemocskoló és elöntő hullámai gyötörnek. A történetet Ruth meséli el, tehát legfőképpen az ő szemszögéből ismerheti meg az olvasó az eseményeket, illetve az ő érzéseiről, érzelmeiről, nézőpontjáról kaphat valamelyest képet. 

Ruth és Lucille az édesanyjuk halálát követően szigorú nagyanyjukkal élnek egy háztartásban. Amikor a nagymama is örök álomra hajtja fejét, két idős rokon veszi át a lányok nevelését, ám ők igen hamar megfutamodnak a feladat elől. Úgy tűnik, nincs más lehetőség, mint az, hogy a lányok igen furcsa, különcnek számító nagynénje, a „csavargó” és titokzatos Sylvie viselje a lányok gondját a továbbiakban. Ezt is, mint minden mást az életben, igen sajátosan képzeli el, illetve igencsak egyedi „gyereknevelési és háztartásvezetési” módszereket alkalmaz.

Ruth és Lucille nagyon szorosan kötődnek egymáshoz- legalábbis egy ideig. Ám nemcsak a gyászt, az őket ért sok veszteséget, az emlékeket, de Sylvie sajátos gyereknevelési módszereit és csavargó életmódját is másképp értelmezi és dolgozza fel a két lány: míg az Ruth elfogadja és talán a kalandot látja benne, Lucille számára egyre kínosabbá válik Sylvie jelenléte és viselkedése.

A két árva lánynak a felnőttkor küszöbén meg kell tanulnia, hogy milyen ára van annak, ha a saját útjukat akarják járni.

Nagyon sok különféle fájdalomban, szeretetben, örömben, bánatban, veszteségben, megértésben és megértetlenségben van része a főszereplőknek e történetben.

A két lány kiindulópontja közös, de mégis mindketten másképp lépnek át a gyermekkorból a felnőttkorba. Néha csak sejtjük, hogy hogyan az egyik és hogyan a másik, míg máskor tudni véljük. Sylvie személye mindenesetre nagyon meghatározó szerintem a két árva lány útkeresésében, a további sorsuk alakulásában. A szereplők mindegyike olyan, mint az emberek legtöbbje: tele hibákkal és erényekkel, szerethető és kevésbé szerethető tulajdonságokkal és cselekedetekkel.  

„Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egyszerre volt a rettegés és a vígasz forrása számomra. Úgy érzem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem.”

Elgondolkodtató, az olvasót a továbbgondolásra inspiráló mű.

Kiadó: MAGVETŐ KFT.

Kiadás éve: 2020

Fordító: Szabadkai Bernadett

Kategória: szépirodalom

Eredeti cím: Housekeeping

Oldalszám: 244

Ára: 4499 Ft

(HMM)

 

Az alábbi linken egy szintén kitűnő könyvről szóló ajánlóm olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/09/anne-tyler-legzogyakorlatok

Tovább

Anne Tyler: Légzőgyakorlatok című könyvét olvastam

A regény mindössze egyetlen nap krónikája, egy olyan napé, amely vicces és megható egyben. Ugyanakkor ennek az egy napnak az eseményeibe bepillantva képet kapunk a család életéről. A negyvennyolc éves Maggie, aki a regény főszereplője, és férje, Ira huszonnyolc éve házasok. Maggie barátnőjének férje elhunyt, a temetés napján Maggie és Ira pedig elindul, hogy ismerősüket elkísérjék utolsó földi útjára. A készülődés közben azonban Maggie azt hallja a rádióban, hogy exmenye ismét férjhez megy... innentől kezdve Maggie már nem igazán a temetéssel foglalkozik, hanem gőzerővel agyal azon, hogy hogyan hozza össze ismét a fiukat és volt menyüket, és „cselszövéseinek” kivitelezésébe Irát is belerángatja.

 img_20211213_055750.jpg

(Kép forrása: saját fotó) 

Egy átlagos család egy teljes napját kísérhetjük végig a könyv sorai közt, ám a  felidézett emlékek segítségével addigi életük néhány lényeges eseményét is megismerhetjük, és az egészet a családanya, Maggie elképesztő „megoldásai” teszik szórakoztatóvá és különlegessé. Ugyanis Maggie amolyan kétbalkezes, kotnyeles, ügyetlen, igazi „minden lében kanál”, de csupaszív, szerető, aggódó, gondoskodó családanya, akitől nem áll távol az sem, hogy felnőtt gyerekei életébe és akár bárki máséba is beleavatkozzon.

 „Maggie egyik gyenge pontja volt, hogy azt hitte, a világ legtermészetesebb dolga, hogy megváltoztassa más emberek életét. Mindig is úgy gondolta, hogy akiket szeret, jobb emberek annál, mint amilyenek valójában, ezért folyamatosan megváltoztatja körülöttük a dolgokat, hogy illeszkedjenek a látásmódjába.”

Nagyon tetszett, hogy Anne Tyler nem csupán Maggie gondolatait, érzéseit mutatja be, hanem néha a nő férje, Ira nézőpontjából is láthatjuk a családot, azon belül is különösen a feleségére tekinthetünk Ira szemével. Ahogy Ira, az olvasó is azt érezheti, hogy Maggie egy szeretetre méltó, kedves és szerethető nő, akinek vannak igen idegesítő tulajdonságai, de egy biztos: a családjáért minden tőle telhetőt megtesz, még ha sokszor totál logikátlanul vagy mások számára érthetetlen módokon is. Mert valljuk be: egy családanya gondolatai javarészt azon járnak, hogy a gyermekei, unokái életét hogyan tehetné szebbé és jobbá. Maggie pedig kétségkívül ezen ügyködik.

A regény végére pedig már semmi kétségem sem volt olvasóként arról, hogy a Légzőgyakorlatok valójában egy szerelmi történet, amely Maggie és Ira szerelmét és házasságát mutatja be, abszurd, mulatságos, formában.  

Anne Tyler finom humora átszövi az egész regényt. A végén pedig ugyanazt éreztem, mint a szerző korábbi műveinél: akár a folytatás is jöhet, hisz úgy van megkomponálva a történet, hogy akár egy újabb regény kiindulópontja lehet. Legalábbis erősen gyanítható az utolsó mondatokból, hogy Maggie már újabb kotnyeleskedésen, cselszövésen töri a fejét. Én mindenesetre nagyon szívesen olvasnék még Maggie és Ira történetéről.

Bővebb recenzió a regényről erre a linkre kattintva olvasható:

http://ekultura.hu/2021/12/09/anne-tyler-legzogyakorlatok

 

Nicolas Barreau: Piciny csodák kávézója – A gránátköves gyűrű titka című könyvét olvastam

Nelly  szinte betegesen retteg a repüléstől, és plátói szerelmet táplál a professzor iránt, aki a diplomamunkája írásában segíti, és aki már a főnöke is a munkahelyén.

A fiatal lányt, az általa „szerelmi csalódásnak” nevezett érzelmei és egy rég elfeledett ládában talált könyv arra készteti, hogy kivegye megtakarított pénzét a bankból, Velencébe utazzon egy egész hónapra, hogy megpróbálja felkutatni rég elhunyt nagymamája féltve őrzött titkát. Természetesen a csinos fiatal lánynak Velencében is rövid időn belül akad hódolója. A Valentino névre hallgató jóképű olasz fiatalember pedig igen kitartónak bizonyul az udvarlás terén is.

img_20211209_170850.jpg/Kép forrása- saját fotó/

Olvashatunk Párizsról, de még többet Velencéről, miközben kibontakozik a sorok közt egy szép szerelmi történet, sőt, természetesen a hajdani nagymama féltve őrzött titkára is fény derül.

 „És néha – nemcsak a regényekben, de a való életben is – a szerelem legyőzi a félelmet, s hagyja, hogy minden megfontolás és bizonytalanság ellenére együtt szárnyaljunk.”

Azt kaptam, amit vártam ettől a regénytől: kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra. A Piciny csodák kávézója – A gránátköves gyűrű titka szerethető, szimpatikus szereplőket felvonultató, kedves kis romantikus történet.

Bővebb ajánló a regényről itt olvasható:

http://ekultura.hu/2021/11/03/nicolas-barreau-piciny-csodak-kavezoja-a-granatkoves-gyuru-titka

süti beállítások módosítása