Amint értesültem Zana Diána: Diána kertje -Tűsarkútól a gumicsizmáig című könyvének megjelenéséről, azonnal megrendeltem egy példányt. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel Diána írásait már egy ideje rendszeresen és nagy érdeklődéssel, kíváncsian olvasom a Diána kertje nevű Facebook oldalon.
2026.01.03-án fejeztem be a könyv olvasását. Bár, azt gondolom, hogy nem is az a kifejezés a helyes, hogy befejeztem, hanem inkább az, hogy először olvastam végig - mert már most tudom, hogy valószínűleg el fogom olvasni többször is. Már akkor elkezdtem olvasni, amikor 2025 novemberében megérkezett hozzám a könyv.
Nem azért tartott ilyen sokáig az olvasása, mert lassan olvasok, vagy netán túl vaskos lenne a könyv, hanem egyrészt azért, mert a megérkezése után nem volt sok szabadidőm, másrészt azért, mert habár legszívesebben "együltő" helyemben végigolvastam volna, már az első sorok olvasásakor éreztem, hogy ennek a könyvnek minden mondatát magamba szippantom, és ennek a könyvnek minden mondata beszippant engem, így pedig időt kell adnom arra, hogy minden egyes mondatot megízleljek, megértsek, magamba fogadjak, és átgondoljak.
Több részt pedig többször is elolvastam, visszalapoztam egy-egy mondathoz.
Nagyon tetszett a könyv! Véleményem szerint ezt a művet nem csupán azoknak érdemes elolvasniuk, akik Diánához hasonló életmódra törekednek, hanem mindenki találhat a Diána által leírtakban olyasmit, ami a személyiségéhez, lelkületéhez, gondolataihoz közel áll. Számomra nagyon szimpatikus, hogy a minél természetközelibb, természetesebb, egyszerűbb, emberibb életre törekszik, maximálisan tiszteletben tartva a természetet, miközben egyre inkább magába tekint és egyre közelebb kerül önmaga belső világához, és az is nagyon érdekes számomra, ahogyan a külső és belső világa egyre jobban összefonódik és harmóniát alkot, megszületik az összhang a külső világ és a belső világ között. Ízelítőt kaphattam olvasóként abból, hogy ez az életforma bizony sok és nehéz fizikai munkával is jár (közben sokszor őszintén csodálom, hogy mi mindenre képes, hogyan feszegeti a fizikai határait, csodálom a bátorságát, az elhatározását, a kitartását), ugyanakkor kétséget sem hagy afelől, hogy megéri az erőfeszítést és a "modern életmódban megszokott" komfortról való lemondást az, ami megadatott számára azon az úton, melyet választott és amelyen halad, és amely út "a talpa alá állt". Tetszik, ahogy a szellem- lélek- test hármasáról, azaz egységéről ír. A könyv fejezeteinek sorrendje, tematikája, felépítése is tetszik, valamint az, hogy az önirónia sem hiányzik a műből. Nincs rózsaszín ködfátyol, hanem természetes valóság van. Nincs semmi sem rátukmálva az olvasóra, de vannak elgondolkodtató, gondolkodásra és továbbgondolásra inspiráló mondatok.
A könyvből nagyon sok részletet kiemelhetnék, amely engem nagyon magával ragadott. Ám, ha csak egyet emelhetnék ki, ez lenne az:
"Az ember azonban tökélyre viszi az embertelenséget. Holott, ha bármely más élőlény példáját tekintve, minden ember az emberség maximumát hozná, megteremthetnénk a földi mennyországot, az édenkertet."
(Zana Diána: Diána kertje -Tűsarkútól a gumicsizmáig/ első kiadás, 168. oldal)
Jó olvasást mindenkinek!
(Halászné Magyar Márta)
