A csontritkulás megelőzésének lehetőségeiről, iskolásoknak :)

Bizonyára sokan hallottatok már a csontritkulásról (orvosi elnevezése: osteoporosis). Felmérések szerint ez a betegség közel egymillió embert érint hazánkban. Valószínűleg azt gondoljátok, hogy ez az idősek betegsége, ezért nem is figyeltek különösebben oda a csontritkulással kapcsolatos hírekre, tanácsokra.

Valóban igaz az, hogy ez a betegség az idősebb korosztályt érinti, és sajnos súlyos szövődményekkel, következményekkel járhat. A csontritkulásban szenvedő betegeknek akár a legkisebb erőbehatásra is eltörhetnek a csontjai, ami ismét súlyos következményeket okozhat. Azonban azt kevesen tudják, hogy a csontritkulás megelőzése jó esetben már gyermekkorban elkezdődik (sőt, már a magzati életben, de erre most nem térünk ki) , egészen pontosan a megfelelő életmóddal, amely magában foglalja a megfelelő táplálkozást és testmozgást. Természetesen vannak olyan tényezők, amiket nem befolyásolhatunk, például: genetikai hajlam, nem (nők hajlamosabbak a csontritkulásra, mint a férfiak), stb.

A magzati életben elkezdődik az emberi csont fejlődése.  25-30 éves korra alakul ki a végleges testmagasság, és ezzel együtt az úgynevezett maximális vagy csúcscsonttömeg.  A csontok alkotják a test szilád vázát. A csontok felszínén és belsejében is zajlik az élet: a lebontás és az építés folyamatos. Addig nincs baj, ameddig az építés és a lebontás egyforma ütemű. Az egészséges fiatalok esetében a csonttömeg kb. 10%-a „cserélődik ki” így egy év alatt. Ám amikor a csontbontás már meghaladja a csontépítés ütemét, bizony veszítünk a csontunkból fokozatosan. Ezért az a cél, hogy mire a 25-30 éves kort eléri a fiatal, addigra a lehető legnagyobb, legegészségesebb csúcscsonttömeget érje el.

Mi az, amit tehetünk a csontritkulás megelőzésének érdekében? Már gyermekkortól fontos a megfelelő kalcium és D-vitamin ellátottság. Ezt hogyan érhetjük el? Lehetőleg fogyasszunk megfelelő mennyiségű tejtermékeket. (Tudom, hogy manapság számtalan étkezési trend van, sokban a tejtermékek kiiktatásra kerülnek.  Azonban a legtöbb dietetikus, táplálkozási szakértő továbbra is ajánlja a tejtermékek fogyasztását;  kivéve akkor, ha valamilyen betegség, állapot miatt kerülendőek az adott egyén számára a tejtermékek.   A sovány tej és a zsírszegény joghurt ugyanannyi kalciumot tartalmaz, mint a kalóriadús változata.  A tejcukorérzékenyek a laktózmentes tejtermékeket fogyaszthatják). Együnk -mértékkel- olyan élelmiszereket, amik kalciumot tartalmaznak, mint például a dió, mák, petrezselyemzöld, banán, brokkoli (napi 2 gramm kalcium fogyasztása ajánlott, túlzásba vinni nem szabad a kalciumfogyasztást), valamint elégítsük ki a szervezet D-vitaminigényét mértékletes napozással és D-vitaminban gazdag táplálék fogyasztásával (például: máj, tojássárgája, tengeri halak). A mértékletes, de rendszeres testmozgás, fizikai aktivitás ingerként hat a csontokra és növeli a csonttömeget. Ajánlott a napi fél órás séta, kedvező hatású az úszás, a kornak és kondíciónak megfelelő sport, tánc. Nagyon fontos a csontrendszert érő káros hatások elkerülése is: a dohányzás és a fokozott alkoholfogyasztás, túlzott kávéfogyasztás a csontokat is károsíthatja! Az energiaitalok túlzott fogyasztása is kerülendő! A szénsavas üdítőitalok egy részében (különféle tanulmányok szerint főleg a cola-félékben) magas a foszfáttartalom, ami akadályozza a kalcium felszívódását, így gyermekkorban és fiatal korban ezeknek a szénsavas italoknak a fogyasztása sem ajánlott.  (Adatok Forrása: Dr Tamási László: Oszteoporózis c. könyve, 2005.)

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!

Kedves Olvasó!

Egy ideje fontolgatom, hogy blogot írjak. 2019.04.01-én a tettek mezejére léptem, és regisztráltam a Cafeblogra.

Közben persze olvasgattam arról, hogy milyen is a jó blog.

Nos, az ajánlások szerint az a jó blogger és annak lesz nagy az olvasótábora aki egy témakörben írja a bejegyzéseit, mégpedig olyanban ami nagyon sok embert érdekel.

Úgy néz ki, hogy már itt lekanyarodok az ajánlott útról. Ugyanis én nem egy témakörben szeretnék írni, én szívesen írok minden olyanról ami érdekel, ami megmozgatja a fantáziámat, ami elgondolkodtat. A blogomnak az "életmód" kategóriát választottam, mivel szerintem ebbe fér bele többminden mint például a "gasztro" vagy a "divat" és a többi választható kategóriába. Amiről biztosan szót ejtek az a hagyományőrzés, az olvasás, a sütés-főzés, a minimalista életmód illetve az arra való törekvés. Ezeken kívül pedig bármi ami aktuálisan írásra késztet. Nem tudom előre megmondani, hogy milyen gyakorisággal fogok írni, majd "ahogy adja magát".

Bízom benne, hogy aki megtisztel azzal, hogy elolvassa a bejegyzéseimet, nem bánja meg, hogy egy kicsit a szabadidejéből az én írásaim olvasására fordított. 

Jó olvasgatást kívánok! 

Tisztelettel: " Antiknapraforgó" 🌻

Ez egy mintaoldal, egy WordPress-alapú honlap egy oldalának létrehozásához. Az oldal különbözik a bejegyzéstől, mert az oldal állandóan látszik a honlap menüjében, a navigáció során (a legtöbb sablonban). Az emberek többsége használja a Névjegy oldalt, amely arra szolgál, hogy a lehetséges látogatói számára elmondjanak magukról, vállalkozásukról, a honlapról néhány jellemző mondatot. Egyik lehetséges megoldás erre pl.:

Helló Emberek!Ezt a fordítást a WordPress Magyarország Fordítói csapata végezte. Sok száz munkaórát fektettünk abba, hogy ezt a remek tartalomkezelő rendszert anyanyelvünkön, magyarul használhassa mindenki.

.... vagy egy másik példa:

A WordPress Magyarország tulajdonképpen a kezdetektől létezik anélkül, hogy kihirdette volna létét. A WordPress Magyarország egy Közösség! - a nyílt forráskódú, zseniális WordPress tartalomkezelő rendszer alkalmazására, megismerésére, tanulására szövetkeztünk.

Új WordPress-felhasználóként a Vezérlőpultba lépve ez az oldal törölhető, módosítható, és új oldalak hozhatóak létre saját tartalommal. Jó szórakozást kíván a WordPress Nemzeközi Közössége!

Van akit nagyon megtépàz az élet.
Igen, tudom, hogy erre most sokan legyintenek, hogy "óh nekem is volt sok bajom"....

Mindenki a saját terheit érzi a legnagyobbak. Aztán előfordul, hogy ha olyasvalakivel találkozik akinek terhei még nagyobbak, akkor szinte örül, hogy a sajátjai ahhoz képest elviselhetőbbek.

Ám amikor az ember feje felett tartósan összecsapnak a hullámok az bizony embertpróbáló. Pláne amikor több éven, évtizeden át tartósan csak jönnek és jönnek és jönnek a bajok; végeláthatatlanul, megállíthatatlanul.......

A munkanélküliségtől kezdve a munkahelyi és családi gondokon át a saját betegségekig sokminden, és közben a legnagyobb fájdalmak is, mint például hozzátartozók halála, és a számára legfontosabb szeretteinek betegsége.

Próbál erős lenni, talpon maradni, majd újból és újból talpraállni, menekülni, elviselni, kibírni, túlélni, megoldani, átvészelni, közben számtalan kérdést tesz fel. Keresi a miértre a választ. Vagy már nem is keresi. Vagy már fel sem teszi a "miért?" kérdést. Mert már belefáradt abba is, hogy erre a kérdésre sosem lelte a választ. Sőt, talán nincs is joga az embernek feltennie a kérdést, túl kicsi pontok vagyunk mi emberek, kis porszemek. Már megtanította az élet arra is, hogy soha nem lehet annyira rossz a sorsa, hogy ne lehetne, ne jöhetne mégrosszabb. Ez már sokszor bebizonyosodott, épp ezért próbál nem elégedetlenkedni, de persze időnként feltör belőle a fájdalom.....

Közben hallgatja az olyan okosságokat, hogy "minden ember a saját sorsának kovácsa". Ám meghallja az "ami meg van írva, az meg van írva" elvet is.

Úgy érzi az igazság valahol a kettő között van. A két "elv" keveréke talán.

Hisz küzdhet az ember, igyekezhet, lehet nagy hittel és szorgalommal megáldott, de ezek ellenére is kaphat olyan pofonokat az élettől amik megnehezítik vagy ellehetetlenítik azt, hogy "jól kovácsolja" az életét. Van az úgy, hogy csendben, befelé belefárad az ember. Nem panaszkodik, nem mondja vagy ha igen akkor csak legfeljebb nagyon ritkán néhány embernek. Viseli, cipeli amit rámért a sors. A változtathatón igyekszik javítani, a változtathatatlant elfogadni. 

Keresi a megoldást, igyekszik méltósággal viselni a megpróbáltatásokat, tudja, hogy sokat számít az, hogy milyen megküzdési stratégiák vannak a tarsolyában, már többször talpra állt, sokszor mászott ki a gödörből.

A gondjai elviselésére kereshet magának többféle úgymond figyelemelterelő vagy "enyhítő" módot: valami hobbyt, közös érdeklődési körbe tartozó emberek társaságát, barátokkal és családtagokkal beszélgetést, amíg egészsége engedi addig a segítő hivatás gyakorlását, folyamatos tanulást, a saját gondjai közepette is a mások megsegítését, erőt és bíztatást nyújtani másoknak, Istenben való hitének folyamatos fenntartását és fejlesztését, vagy akár blogbejegyzések írását különféle hétköznapi dolgokról - többmindenről, de sohasem ír konkrétan es nagyon részletesen a legszemélyesebb örömeiről és bánatairól......Bevetheti ezek bármelyikét és ezeken kívül sok más dolgot is......Vagy akár az összeset......

Aztán az élet majd eldönti, hogy segít-e bármilyen módszer újra és újra talpra állni, ismét és ismét túljutni a nehéz időszakokon, nem elveszteni a reményt, a hitet.....

Közben pedig igyekszik folyamatosan adni tudni másnak, másoknak a benne lévő sok-sok szeretetből......� Mert a sok leplezhetetlen és a még több rejtett aggódás és a rengeteg testi- lelki fájdalom mellett szeretet is van benne bőven, sőt az van benne sok igazán.

Azt azonban nem tudja, hogy meddíg bírja a megpróbáltatásokat, időnként úgy érzi, fogytán az ereje, pedig az elfogyott erőből is akar és megpróbál erőt meríteni......Amíg sikerül.

2019. Antiknapraforgó �

��������������������