November 1. és az azt követő nap szinte mindenki lelkét megérinti, talán azokét is akik nem "érzelmes" típusok. Mindenszentek Napját rögtön a Halottak Napja követi a naptárban. Ezeken a napokon szinte minden ember az elhunyt szeretteire emlékezik.

Halottai mindenkinek vannak. Ahogy az ember idősödik és egyre többen vannak már "odaát" azok közül akiket ismert, bizony ha máskor nem is, de így november elején az önmaga életének végességéről is elgondolkodik, miközben elhunyt szeretteiről megemlékezik. Persze, hívő ember nem tekinti végesnek valójában az élet végét, még ha földi értelemben végét is ér az élet.

Mindenesetre azt gondolom, hogy akár hívő valaki, akár nem, ezeken a napokon mindenképp elgondolkodik nem csupán a halálon, hanem magán az életen is - a sajátján és mindazokén akiket valaha ismert, szeretett és még most is szeret. Mert a szeretet nem múlhat el a halállal, a szeretet ott van azon túl is.

Muhi János költő szép, szívhezszóló, megható versét hívom segítségül ezen napok érzelmeinek kifejezéséhez miközben emlékezem mindazokra akik már "odaát" vannak �
 

MUHI JÁNOS: Mindenszentek napja

Állj meg ma egy kicsit!
És gondolj most azokra,
Akik már fürdenek
Az égi habokba.
Ne szégyeld ha fáj
S, elgurul egy könnycsepp,
Mert a szívünknek hidd el
Úgy lesz kicsit könnyebb.

Most majd egy napra
Megint együtt leszünk.
Megidézzük kicsit
A közös életünk.
Világítson értetek
A sok gyertya fénye.
Könnyes tekintettel
Méltón megidézve.

Táncot jár este a mécsesek lángja,
Üzenetet visz az égi világba.
Szomorú ünnep, Mindenszentek napja,
Annak is ki üzen, annak is ki kapja.

Mert nem felejtődik, ki szívünkben él tovább,
Bár nélkülük kicsit szürkébb lett a világ.
S, ha eljön az időnk, ti majd odaát vártok,
Hogy ne féljünk átlépni, oda hozzátok.