Bevallom, hogy korábban még sosem hallottam a szerzőről. Manuela Inusa  Teázó a boldogsághoz (Kossuth Kiadó, 2022) című könyvét véletlenül láttam meg miközben egy másik regényt keresgéltem. Elolvastam a fülszöveget, és az pont olyat ígért amilyen olvasmányra jelenleg vágytam. Ugyanis a fajsúlyosabb művek olvasása közé az utóbbi időben rendszeresen beiktatok könnyedebb olvasmányokat.

Nos, ez a mű rövid terjedelmével (254 oldal) és a cselekményével valóban egy kis kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra a jelenlegi borongós, és gondokban bővelkedő időben. 

A főszereplő a harmincas évei elején járó Laurie, aki egy kis teaházat üzemeltet egy olyan oxfordi kis bevásárlóutcában, ahol nők az üzletek tulajdonosai.

Laurie, Susan, Keira, Orchid, Ruby, nem csupán a Valerie Lane üzleteinek tulajdonosai, hanem barátnők is, akik jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és persze időnként kéretlenül is adnak tanácsokat egymásnak. 

Laurie már hónapok óta plátói szerelmet táplál a jóképű Barry iránt, éjszakánként róla álmodik, azonban nem mer lépéseket tenni álmai beteljesülésének érdekében. Őszintén megmondom, számomra kissé naivnak és sokszor igen esetlennek tűnt a főhősnő ahhoz képest, hogy már nem tizenéves, hanem egy elvileg már önálló, felnőtt, független nő, aki rendelkezik már valamennyi élettapasztalattal. Állandóan a barátnőitől kér segítséget, olyan dolgokban is, amiben azért már igencsak döntésképesnek kell(ene) lennie. Persze, elnéztem neki, hogy még arra sem képes, hogy egyedül döntse el, milyen öltözékben menjen moziba vagy ebédelni. Természetesen ezzel együtt egy kedves, szerethető karakter. 

Barry, a jóképű, jó humorérzékkel megáldott, udvarias fiatalember pedig nem csoda, hogy felkeltette a szingli Laurie figyelmét. 

A lényeg tulajdonképpen az, hogy sikerül-e Laurie minden kétbalkezes húzása, ügyetlenkedése ellenére "összejönnie" a férfival. 

Kifejezetten tetszett, hogy nem csupán a történet olvasása közben kaphat az olvasó egy pici ízelítőt a teák világából, hanem a könyv utolsó lapjain található néhány recept is. Ezekből szívesen olvastam volna akár egy kicsit többet is, még ha nem is receptkönyvet tartottam a kezemben. 

A történet kiszámítható, semmi extrán nem kell olvasás közben agyalni, de ez pont így megfelelő, ha az ember egy igen  könnyed olvasmányra vágyik. Olyan volt ez a regény nekem, mint egy könnyű, friss limonádé egy fárasztó nap folyamán. 

Jó választás mindenkinek, aki könnyed olvasnivalót keres. 

 /Halászné Magyar Márta/

(Kép forrása: saját fotó)